Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-21 / 297. szám

2013. DECEMBER 21, SZOMBAT HORIZONT 5 Gatya: bal lábbal is születtek legendák kinizsi A hajdani generáció többre vihette volna, de az akkori vezetők nem akarták a nagyobb sikereket HAC, most Löki), a Gáspár SE, a Heves, az Apci Vasas, a Pető- fibánya, a Rózsai Bányász és a Recski Bányász alkották a me­zőnyt. A Selypi Kinizsi '71-ben egyesült a lőrinci együttesel, s idekerült Takács Pali, Szőllősi Győző, Kovács Tibor, Borjankó, Nagy Laci. Nagyon jó csapa­tunk volt. Többnyire ott csatáz­tunk az első három hely vala­melyikén, de a bajnokság nem jött össze. Itt jegyzem meg, hogy szerintem az akkori cu­korgyári vezetők nem is akar­ták az NBIII-at, mert az már anyagilag húzós lett volna.- Szerencsés generáció a tiétek, bőven van mire emlékezni!- Ráadásul olyan dolgokra, amelyek ma már talán elkép­zelhetetlenek a fiatalabbak számára. Például az egyik al­kalommal itthon játszottunk az Apci Vasassal, amely akkor bajnokesélyes volt. Hihetetlen, de 1000-1100 néző előtt lép­tünk pályára. Nyertünk l:0-ra, és én rúgtam azt az egy gólt. Mostanában eljátszadozom a gondolattal, hogy Pena meg én - csak félre ne értse senki- kicsiben olyanok lehettünk, mint Messi és Ronaldo. Messi játssza a focit, Ronaldo meg rúgja a gólokat. Pena lazán, mosolyogva focizott, nekem meg volt egy jó bal lábam. Szá­munkra csak egy volt fontos: nyerjen a Kinizsi!- Emlékszem, azokban az idők­ben többen nehezményezték, hogy megannyi tehetséges vidéki futballista elkallódik, mert nem hajlandó máshová igazolni...- Nekünk is volt ajánlatunk. Penát próbajátékra hívták a Fradihoz, de elhülyéskedte az egészet, én pedig el sem men­tem az SBTC-hez. Bár az NB Il-es Salgótarjáni Kohászhoz aláírtam, de ott sem jelentem meg. Mindketten a Kinizsinél akasztottuk szegre a csukát, s egy cseppet se bántuk meg.- Ám esetetekben a búcsúzás sem szokványosán zajlott...- Penával és Kaszással 1974- ben abbahagytuk, de '75-ben megkértek bennünket, hogy menjünk vissza, mert a kiesés fenyegeti a Kinizsit. Persze, hogy visszamentünk, és bent is maradt a csapat. Akadnak futballisták, akik játékukkal egymaguk is ké­pesek megtölteni a lelátókat. Évtizedekkel ezelőtt még Magyarország kisebb telepü­lésein is pályára léptek efféle talentumok, a hajdani Selypi Kinizsiben például többen is. Közéjük tartozott Szűcs Ferenc, akinek legendás bal lábát talán máig nem felejtet­ték el az egykori ellenfelek. Tari Ottó- Pedig nem éppen tegnap sült el utoljára az a rettegett bal láb...- Nem bizony... 1960-ban kerültem a cukorgyárhoz villanyszerelő tanulónak, és ekkor lettem a Kinizsi igazolt játékosa, mint ifista. '63-ban szabadultam fel, s addigra már több alkalommal játszottam edzőmeccseken a felnőttek között, persze, még csak cse­reként. Egy év múlva érkezett Selypre edzőnek Seres Gyula bácsi, aki jó pár meccsen sze­repelt az Újpest csapatában is. Egyből „kiszúrta” a bal lábam, és azt mondta, csinál belőlem egy igazi balszélsőt. Keményen megdolgoztatott a sikerért, de ezután már egyre többet vol­tam az első csapat tagja.- Abban az időben a fiatalok még bőven válogathattak a hazai példaképek közül...- Talán 10-11 éves lehet­tem - akkoriban Budapesten laktunk -, s apám kivitt a Népstadionba az Aranycsapat egyik válogatott mécs­esére. Arra már nem emlékszem, ki volt az ellen­fél, de arra igen, hogy azt mondtam apám­nak, szeretnék majd én is olyan focista lenni, mint Puskás Öcsi bácsi, és szeretnék akkora gólokat rúg­ni a bal lábammal. Az utóbbi kívánságom talán teljesült...- Amikor katona lettél, a Kinizsi a megyei II. osztályban szerepelt, mire leszereltél, az együttes ma­gasabb osztályba lépett. Vagyis nem lehettél részese a sikernek!- Balassagyarmatra, a határ­őrséghez vonultam be, ahon­Szűcs Ferenc szeretne olyan tehetségeket látni a pályán, mint amilyenekkel együtt kergette a labdát, s nem érti, miért kallódnak el a mai fiatalok ÁHét Embere nan 1968 februárjában sze­reltem le, s örömmel fogadtak a srácok a csapatban, hiszen innen mentem el. Ugyanekkor igazolt Selypre Lőrinciből Szűcs József (Szívem) kapus, valamint Princz Tibor X i Somoskőújfaluból. Igazi jó csapat állt össze az új baj- tr nokságra: Szűcs, Kékkő, Lőrincz I., Bizony, Cziráki, Princz, Szűcs II. (Gönye), Szita, Lőrinc II. (Kis Lesi), Szűcs III. (én), Juhász Károly. Az edző Pogonyi Lajos volt. Ké­sőbb érkezett még egy Lőrincz: Pena. Kezdésnek a Gyöngyö­si Bányász csapatát kaptuk, amely előtte esett ki az NB III-ból. Sajnos, nagyon szomo­rúan kezdődött az utazásunk, ' mert Penának előtte való nap halt meg az édesanyja. Azért eljött velünk focizni, és 3:l-re legyőztük a Bányászt! Ezzel elindult a menetelésünk a me­gyei I. osztályban.- Ekkor már megyeszerte ismert voltál nemcsak Szűcs lll.-ként, hanem ragadványneveden - „Ga­tya” - is, amit soha senki nem emlegetett pejoratív felhanggal...- Amikor ifistaként fociztam a Kinizsiben, a csapatoknak még nem volt külön felszerelé­sük. Nekünk az jutott, amit a felnőttek már nem használtak. Elképzelheted, hogyan nézhet­tem ki, amikor én, a vékony testalkatú 14 éves srác fel­vettem egy 70 kilós, 180 centis felnőtt játékosnak a szerelé­sét... A mellemen kötöttem meg az alsót, de még így is leért a térdemig. Amikor meglátott egy idősebb felnőtt játékos, Su- rányi Misi bá’, annyit mondott: ez a Feri gyerek csak egy ga­NEVJEGY név: Szűcs Ferenc, „Gatya”, a Selypi Kinizsi egykori labdarú­gója SZÜLETETT: 1945. november 28- án, Lőrinciben munkahely: nyugdíjas, koráb­ban évtizedekig a selypi cukor­gyár villanyszerelője volt családi állapota: özvegy; két felnőtt gyermeke és két (majd­nem) felnőtt unokája van hobbi: foci, foci, foci; napjaink­ban is gyakorta kimegy az ott­honától alig pár méternyire lévő selypi (ma: Lőrinci VSE) pályá­ra, és elégedetten látja, hogy mostanában is számos tehetsé­ges fiatal rúgja a bőrt (mások­hoz hasonlóan ő sem érti, hogy miért „vesznek el” ezek a srácok még azt megelőzően, hogy ideá­lisfutballista korba érnének...) tya! Rajtam maradt az elneve­zés, de soha nem bántott.- A ’70-es évek elején még a me­gye l.-ben is olyan szintű játéko­sok rúgták a bőrt, mint ma az él­vonalban. Vagy csak arról volna szó, hogy a nosztalgiázás meg­szépíti az emlékeket?- Ha valaki ismeri az akko­ri összeállítást és látott ben­nünket játszani, egész biztos, hogy nem vitatja az össze­hasonlítás valóságalapját. Az 1970-es évekre kicsit átalakult a csapat: Ecsédről ide igazolt Pásztor János, Lőrinciből a két Roznyik, azaz Péter (Csörgő) és Laci (Kis Csörgő), valamint Kaszás Lajos is tagja lett a csapatnak. Nagyon kemény volt akkoriban a megyei első osztály. Egerből körülbelül há­rom csapat, továbbá a Sírok, a Füzesabony, a Bélapátfalva, a Gyöngyösi Bányász, a Vasas Izzó, a Hatvani Vasút (MÁV PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL Unnepvárás a színházban, no és családi körben Kétségtelen, az adventi idő­szak mindannyiunk számára az ünnepvárásról szól. Nincs ez másként az egri Gárdonyi Géza Színház társulatának tagjaival sem. Amíg nekünk az ő mun­kájuk esténként a kikapcsoló­dást, a nevetést és szerelmet je­lenti, ők az előadások és próbák között készülnek a karácsony­ra. Kíváncsiak voltunk, mit gondolnak, ezért megkerestük négyüket. Saárossy Kinga, Ná- nási Ágnes, Ozsgyáni Mihály és Emődi Attila mesélt nekünk arról, mit jelent számukra az ünnep, kivel és hogyan töltik majd a szentestét. Saárossy Kinga- Szeretem a karácsonyt, szerintem az év legszebb ünnepe szak­rális és embe­ri értelemben is. Mindig a gyerekkoro­mat idézi fel. A legfontosabb, hogy minél több időt megpró­báljunk kiszakítani együtt- létre, családi melegségre. A mézeskalácsdíszeket Zsófi lá­nyommal már az adventi idő­szak alatt megsütjük. Mióta fel­nőttek a gyerekek, a fenyőfa dí­szítése közös családi program.-ja Nánási Ágnes- Nálunk jó ideje nem szo­kás az aján­dékozás, de persze, a gyer­mekeknek, a távol élő is­merősöknek mindig ma­gam készítek valami meglepe­tést, hiszen abban van a legtöbb szeretet. A karácsonyt családi körben töltjük, sok utazással, szüleim és párom szülei mesz- sze laknak egymástól. Édes­anyám kiválóan főz, bizonyára pulykát süt majd no, és persze, bejglit, amiben verhetetlen... Ozsgyáni Mihály Nagyon szeretem . a karácsonyt, s főleg az azt megelőző idő­szakot. Már fel is díszí­tettem a fát, hogy ráhan­golódjak az ünnepre. A szen­testét otthon töltöm Cegléden a családommal. Édesanyám korábban halászlevet készített ilyenkor, mostanában pedig mindig valami újjal lep meg. Addig azonban még biztosan kilátogatok az Eszterházy térre egy forralt boros estére. Emődi Attila- Bevallom, még nem sok időm volt az ajándékvá- sárlásra, az a következő napok felada­ta lesz. Az vi­szont biztos, hogy otthon, édesanyámmal és testvéremmel töltöm majd az ünnepet, az asztalon bizto­san lesz sült pulyka és hal is. Tavaly rendeztünk egy kis GG Tánc Eger-karácsonyt is, s az előadások után már meg is be­széltük, hogy idén folytatjuk majd ezt a „hagyományt”. ■ ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Ajándékozzon színházjegyet! Remek szórakozást ígér a Gár­donyi Géza Színház a család minden tagjának a hónap utolsó napjaira. A teátrum kínálatában a két ünnep kö­zött szerepel A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Holle anyó, a Hajmeresztő és a Hippolyt, a lakáj is. Dé- ry-Pós-Presser-Adamis musi­caljét december 27-én este hét­től, a Holle anyót című mese­játékot másnap 11 és 15 órától, a Hajmeresztő című bűnügyi vígjátékot 29-én 19 órától, a Hippolyt, a lakáj című zenés vígjátékot 30-án 19 és 31-én 18 órától láthatja a publikum. ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom