Heves Megyei Hírlap, 2013. december (24. évfolyam, 280-303. szám)

2013-12-13 / 290. szám

4 DIÁKVILÁG 2013. DECEMBER 13., PÉNTEK Mindenszentek: az idő múlásával fogjuk csak fel az ünnep értelmét Határtalan kalandozások ANDRÁssYEgy hétig ismerkedhetett Erdéllyel húsz egri közgés diák Húsz andrássys tanuló vett részt a Határtalanul programon Erdélyben. Rengeteg élménnyel gazdagodtak a hét nap alatt. emlékezés Nálunk hagyo­mánnyá vált, hogy november 1-jén kimegyünk a falubeli temetőbe. Emlékszem, kis­koromban csak nyűgként te­kintettem erre a napra. Nem ismertem azokat, akiknek a sírjára mécsest és koszorút helyeztünk. Az egész nem jelentett számomra semmit. Viszont, ahogy idősebb lettem, kezdtem felfogni az „ünnep” értelmét. S ahogy körülöttem az emberek változtak és eltűn­tek - sajnos -, már volt kihez mennem. A temető általában kihalt, ám most tele volt nyüzsgés­sel, apró léptekkel, elsuttogott mondatokkal és érzelmekkel, amelyeket csak az odafigyelők vettek észre. Néhány embernél ez már csak rutin, egyszerű kötelesség, s elsiklanak a va­lódi dolgok felett. De ez a nap nem csak egy egyszerű meg­emlékezés. Itt nem mondanak beszédet, és nem vagy köteles megjelenni. ■ Itt csak a szomorúság, a magány, az érzelmek és a ki nem mondott szavak kapnak szerepet. Ilyenkor még a legrégebben látott rokonok is megjelennek, így mindenkivel összefutsz, ismerősök vesznek körbe. Apámat tisztelem a legjob­ban ilyenkor. Még katona volt, mikor megismerkedett egy Elemér nevű fiúval. Fiatalok voltak, épphogy felnőttek,-» - jó barátságot kötöttek. Elemér háborús hős lett, aki életét ál­dozta a hazáért. Apám minden évben gyújt neki egy gyertyát. Tudta, hogy az öreg nagy ba- gós volt lerak oda egy szál cigit a kedvenc márkájából. Szétnéztem az itt lévők kö­zött. A temetők nem olyanok, mint a filmekben. Itt csak a szomorúság, a magány, az ér­zelmek és a ki nem mondott szavak kapnak szerepet. Ez egy jó ünnep. És egy jó ünnep nem attól lesz jó ün­nep, hogy csupa vidám dolog történik olyankor. Egy kedves barát, egy régi rokon - és a szád máris mosolyra húzódik, ahogy megérinted a hideg kő­lapot. Szaniszló Zsófia, Szilágyi Erzsébet gimnázium Egy novemberi reggelen in­dultunk útnak a Hargita megyei Korondra, ahol húsz ottani diák várt ránk, hogy együtt fedezzük fel Erdély csodálatos tájait, és betekin­tést nyerhessünk a székely családok mindennapjaiba. Örömmel, kíváncsian indul­tunk útnak. Egerből, az And- rássy György Katolikus Köz- gazdasági Szakközépiskolá­ból is húsz diák, valamint két kísérőtanár vehetett részt a kiránduláson a Határtalanul pályázat keretében. A projekt egy kérdés köré épült. Arra kerestük a választ, hogy va­Hagyomány iskolánkban, s a diákok körében az egyik legna­gyobb népszerűségnek örvendő esemény, a gólyanap. Ennek az a célja, hogy az újonnan érke­zett kilencedikes diákokat a nap végére az iskola teljes jogú polgáraivá avassuk. Természetesen, ehhez bizo­nyos próbákat kell kiállniuk a gólyáknak. A délelőtt során az jón mit is szerettek enni ked­venc íróink, Tamási Áron és Gárdonyi Géza. Az Erdélyben eltöltött hét nap során megcsodálhattuk a híres parajdi sóbányát, és a szovátai Medve-tavat. Elláto­gathattunk Farkaslakára, Ta­mási Áron szülőházába, majd a templomkertben található sírja előtt emlékeztünk meg az íróról. Kis utunk a csodá­latosan sziklás Békás-szoros­ba is elvezetett, és megtekin­tettük a legendás történetű Gyilkos-tavat is. A hosszú túra fáradalmait aztán közös alkotással pihentük ki: íróink diákbizottság (1DB) tagjai hu­moros feladatokat találtak ki a gólyák számára, melyeknek elmaradhatatlan kelléke volt a csőr és a semmire nem használ­ható tárgyak gyűjteménye (pél­dául vödör vagy úszószemüveg) A nap azzal folytatódott, hogy a lakatfalon minden osztály la­katot helyezett el. Nem sokkal ezután kezdődtek el a zsúfolt életútjáról készítettünk pla­kátokat. A hét egyik legnagyobb él­ményét a több kilométeres lo­vas kocsizás nyújtotta minden diák és tanár számára. Három ■ Az egri diákok kiderítették, mit szerettek enni kedvenc íróik. szekérrel mentünk fel a ven­déglátó településünk felett található Pálpatakára, ahol a köröndi tanárok bográcsossal vendégeltek meg minket. Az itt eltöltött napokat egy kellemes tornateremben az bemutatkozó műsorok, melyekben az elsősök megmutathatták, miben tehet­ségesek. A színes produkció­kat nagyon élvezte a publikum. Örömünkre sok szülő is jelen volt az iskolai rendezvényen. A bemutatkozó műsor után kö­vetkezett a nap fénypontja: a gólyabál. A kilencedik osztályo­sok gyönyörű estélyi ruhában estével zártuk: a helyi végzős középiskolások gólyabált szer­veztek, ahová az egri diákokat is meghívták, és mint zsűri is részt vehettünk a rendezvé­nyen. Elmondhatom, hogy örök barátságok szövődtek a kirán­dulásunk ideje alatt. Kaland­jaink itt azonban még nem ér­tek véget, ugyanis márciusban a köröndi diákok látogatnak majd el Egerbe. Alig várjuk, hogy megmutathassuk nekik szűkebb régiónk látnivalóit, ér­dekességeit. Dobos Flóra, Bódizs Diána, Andrássy György Katolikus Közgazdasági Szakközépiskola bizonyították, hogy a bécsi ke­ringő is megy nekik. A nyitó­tánc után le kellett tenniük a gólyaesküt. Ezzel hivatalosan is „Közgések” lettek. A bál egy nagyon jó hangulatú diszkóval folytatódott, ahol együtt buliz­tak, szórakoztak a gólyák, a fel­sőbb évesek, sőt a tanárok is. Szerencsi Bettina, Andrássy kát. közg. szki. Az idén is segítik a határokon túl élő magyar diákok tanulmányait segítség December 20-án, pénteken immár nyolcadik alkalommal rendezik meg a Szilágyi Erzsébet Gimnázium és Kollégiumban a diákok ka­rácsonyi jótékonysági műsorát. Ennek célja, hogy a határon túli magyar diákokat, iskolákat segítsenek az ott összegyűjtött pénzzel. Az esemény már többéves múltra tekint vissza. 2005-ben csángófóldi magyar iskola épí­téséhez járultak hozzá tégla­jegyek vásárlásával, 2006-ban az első műsor bevételével Böjté Csaba lévai szeretetotthonát támogatták, az azt követő év­ben Kárpátaljára került az adomány, de segítettek már felvidéki magyar oktatás ügyén is. 2010-ben „zárult”, illetve újraindult a kör: akkor ahhoz járultak hozzá, hogy Magyar­falván, Eger testvértelepülésén élő magyar gyermekek a gyi- mesközéploki magyar iskolá­ban tanulhassanak. Tavaly újra Erdélybe küldtek péntz: egy ki­csi székelyföldi falu, Pálpataka magyar iskolájába.Idén ismét Kárpátaljára, a beregszászi 6-os számú iskolába juttatják majd el az összegyűjtött adományo­kat, mivel az ottani diákoknak mindössze egy darab számító­gépük van: minden támogatást örömmel fogadnak. ■ SZ. E. Testvérvárosi rendezvényen az egri kerisek összejövetel Az Egri Keres­kedelmi, Mezőgazdasági, Ven­déglátóipari Szakközép-, Szak­iskola és Kollégium vezetői és diákjai is részt vettek a „Szent Miklós Napok és testvérvárosi találkozó a polgárok Európai Évének jegyében - 2013” gyer- gyószentmiklósi rendezvényen. Az igen gazdag kulturális, gazdasági, sporteseményeket tartalmazó seregszemlére Gyer- gyószentmiklós testvérvárosai­ból érkeztek vendégek. Az ün­nepségen dallal és prózával fel­léptek az egri KÉRI diákjai is: Suha Beatrix, Suha Georgina, Köblő Attila, Újvárosi Csaba, akiket a szépszámú közönség elismerésben részesített. ■ Együtt szórakoztak a diakok es a tanárok gólyanap Kiállták a próbát, hivatalosan is közgéssé avatták az elsősöket HIRDETÉS Jó évzáró után reményteljesen indulhat a 2014-es esztendő is stoking trade kft. Otthon vannak a telephely fejlesztésekben és a pályázati ügyintézésben Otthon vannak a csarnoképítésben Alapos oka van a bizakodásra az egri székhelyű Stoking Trade Kft. irányítóinak így év vége felé. Hi­szen, mint ahogy a cég igazgatója, Csege Tibor elmondja, az utolsó negyedévben közel annyi telje­sítményük volt (az ehhez tartozó árbevétellel együtt,) amennyit tavaly a teljes esztendőben sike­rült realizálni! Nem csoda, hogy a maguk részéről határozottan fel­lendülést éreznek az építőiparnak azon a területén, amelyen vállal­kozásukkal szerepet vállalnak. A magyar tulajdonú Stoking Trade 1993-ban alakult, eredeti­leg gáz,-, víz-, központifűtés-sze- relés kivitelezésére, amelyhez tár­sult még préslevegő, illetőleg erő­művek gépészeti rendszereinek kiépítése. Tevékenységi körük azonban folyamatosan bővült, át­helyeződtek a hangsúlyok is. Ma már elsősorban ipari csar­nokok fölépítésével foglalkoz­nak, illetve nagy gyakorlatot szereztek az uniós támogatással rendelkező telephelyfejleszté­sekben. Bizony, nagyon megbe­csülik partnereik azt a fajta hoz­záértést, amivel a Stoking Trade Kft.' munkatársai könnyedén eligazodnak az uniós elvárások és az ehhez tartozó ügyintézés labirintusában. Jó tudni, hogy a telephelyfejlesz­tésekre most írják még ki az utolsó pályázati csomagokat. Cégvezetők figyelem, még rá lehet startolni! Ha segítség kell, van hová fordulni. Csege Tiborék úgy látják, re­ményteljes lesz számukra 2014 is. Már többen fölvették velük a kap­csolatot, különböző nagyobb hord­erejű munkákat kínálva. Jelenleg is három 50-150 milliós projekt megvalósításáról tárgyalnak leen­dő megbízóikkal, melyek közül ketten visszatérő megrendelőik, azaz nagyon elégedettek voltak a korábbi teljesítésekkel. A Stoking Trade saját háza táján is bővítést tervez. Egy 104 milliós összértékű, 800 m2-es alapterü­letű csarnok felépítését tervezik Kompokon. Itt kap majd helyet a cég második lábaként működő műanyagüzem termelésének egy része. A több feladathoz természe­tesen több kéz is kell. Kompokra és Egerbe is szeretnének hozzáér­tő szakembereket fölvenni. A létszám növelése azonban nem is olyan egyszerű, mint amennyire annak látszik. A Sto­king Trade a fizikai munkásoktól is elvárja az alpos felkészültséget és a minőség iránti elkötelezettsé­get. Hiszen csak így képesek to­vábbra is vállalni a legmagasabb szintű megrendelői igények kielé­gítését akár a hazai, akár a nem­zetközi piacon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom