Heves Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-05 / 233. szám

5 2013. OKTÓBER 5., SZOMBAT HORIZONT W ill >>1IW I il'llnt t »I ill llliiilMl«iiilWII»l|IBMiiHJlMlirii1lllllBfillinil(liW^ lilftWj||ii>llí i IWflW 'd'li', „ A jegeckristálytól a borús jelenig keserédes Jandzsó Istvánnak a legtöbb selypihez hasonlóan a mindene volt a cukorgyár Jandzsó István. Az egykori műszakvezető szerint komoly bűn volt felszámolni a hazai cukoripart, s szélnek ereszteni a képzett szakembergárdát. A cukorgyári életérzés nem szűnt meg az üzem bezárá­sával, az épületek elbontá­sával. Ma is létezik, ha már csak az idősebbekben is. Ám belőlünk kitörölhetetlen ma­rad - mondja a nagy túlélők egyike, Jandzsó István. Tari Ottó- Milyen is volt ez a bizonyos selypi létforma, ami majd' két évtized múltán is erősebbnek tű­nik, mint amilyenek a százéves falak voltak?- Sajátos. Az áll hozzá a legközelebb, hogy családias, otthonos. Ahogy az egy kis kolónia esetében szokás, itt is mindenki ismert mindenkit, mindenki tudott mindent a másikról, de a szolidaritás volt a közös nevező. Csak az tudja, aki benne élt: például a kam­pányidőszakban hiába volt meg bárkinek a dolga a saját területén, ha valami váratlan esemény történt, az emberek azonnal összefogtak, hogy el­hárítsák a bajt.- Ezek szerint ez a mentalitás nemcsak örökölhető, hanem az is elsajátíthatja, aki nem ebbe született. Merthogy Pista bácsi eredetileg nem is selypi...- Somogyország a szülőha­zám, Selyp pedig az otthonom, immár ötvenöt éve... Már sely­pi „gyerek” vagyok. Annak idején géplakatos szerettem volna lenni, de a tanárom azt javasolta, maga­sabb szinten tanuljak. Kaposváron értelemsze­rűen a cukor- gyártás jöhetett szóba, így az édesipari technikumba iratkoz­tam. Amikor elvégeztem, Sze­keres Zsuzsa, aki a földim volt, de már itt dolgozott, javasolta, mi is jöjjünk Selypre. így tör­tént, hogy 1958-ban Kovács Emillel megérkeztünk, s itt is maradtunk. Szegény Emiiké már nem lehet köztünk... Val- kovszky Elek bácsi keze alatt kezdtem, mint laboratóriumi gyakornok. A cukorgyár volt az első és egyetlen munkahe­lyem. Az utolsó, már nyugdí­jasként itt töltött kampányom egyben a gyár utolsó kampá­nya is volt.- Közben azért elszelelt egy em­beröltő...- Sok minden történt, az tény. Az első időszakban kar­bantartás alatt fizikai munkát is végeztem a finomítóban, a kazánházban, de még a nyersgyár­ban is, hogy minél jobban megismerjem a különböző területeket. Gyakoroltam, tapasztalatot szereztem. Miután leszereltem a katonaságtól, a finomítóba kerültem segédműszakvezető gyakornoknak. Meg kellet ta­nulnom az egész folyamatot, a gőz-, a víz- és a lévezetékrend­szert, majd pedig le is kellett rajzolni ezeket. Mire segéd­műszakvezető lettem, mindent megismertem.- A laikusok talán el sem tudják képzelni, mennyire bonyolult mű­velet a cukorgyártás!- Nagyon is az! Tudománya sok családban apáról fiúra szállt, valóságos cukorfőző dinasztiák állították elő az édesítőszert. Selypen az egyik legismertebb a Babcsány csa­lád volt; jómagam a gyakorlati technológiát Babcsány Józsi bá­csitól - aki egyébként a beosz­tottam volt - sajátítottam el. De persze, a munka mellett állan­dóan képeztem is magam, már nős emberként Budapesten el­végeztem a felsőfokú techniku­mot, majd Szegeden - immár kétgyermekes családapaként - az élelmiszeripari főiskolát NÉVJEGY név: Jandzsó István („Csoboz" ragadványnevét középiskolás­ként kapta, de sokan azt hiszik, ez az igazi neve), ny. cukorgyári műszakvezető, üzemmérnök SZÜLETÉS: 1939, Kaposvár iskolák: Cukor- és Édesipari Technikum, felsőfokú techni­kum, élelmiszeripari főiskola is. Aztán '75-ben műszakveze­tő lettem, s maradtam egészen nyugdíjba vonulásomig.- Sokszor beszélgettünk már, így tudom, hogy rengeteg élmény, sztori gyűlt össze az évtizedek so­rán. Ezek egyike, hogy tíz év alatt sikerült előállítania azt a fehér jegecet (üvegtisztaságú, nagymé­retű cukorkristály - A szerk.), ami aztán több hazai gyár reprezenta­tív gyűjteményét gyarapította...- Akkori igazgatónk, Benke Sanyi - aki sajnos, már szintén meghalt - hosszú ideig rág­ta a fülemet, hogy állítsunk család: nős, három gyermeke és öt unokája van hobbi: a horgászat; 25 évig a cukorgyári horgászegyesület el­nöke volt, ma tiszteletbeli elnök közélet: bár hivatalos közéleti szerepet nem vállal, számos he­lyi fórumon megfogalmazza vé- leményét. elő ismét jegecet. (A jegec a pezsgő előállításához kellett, de munkaigényes volt, ezért megszüntették a gyártást.) De aztán fehér legyen, ne sárga!- mondta, s valóban, nyolc-tíz évig kínlódtam, mire sikerült... A szerencsiek megkértek, hogy gyártsunk nekik reprezentatív célokra, s amikor 100 évesek lettek, fő helyen állították ki. Később a mi gyárunk centená­riumára is készítettünk.- Utóbbit azonban már nem sok­kal élte túl az itteni üzem... Ho­gyan élte meg a bezárást?- Trauma volt. Nem hiba, bűn. Nekem, ahogy a többi itteni családnak is, a minde­nem volt a cukorgyár. Szélnek eresztették a szakembereket... Ha most valamely csoda foly­tán újra indítanák a gyártást, nem lenne képzett munkaerő, akit odaállíthatnának a gépek mellé. Selypért pláne kár, hi­szen még az utolsó évben is csúcsminőséget csináltunk. Irigyeltek is a hatvaniak... 1 PERCES INTERJÚ A felzárkózást szolgálja a Váraszón nyílt tanoda integráció Nemrégiben tartották Váraszón a Tiszta Forrás Tanoda megnyitóját. A projektre a Hét Kútforrás Szociális Alapítvány közel harmincmillió forintot nyert. A programról a község pol­gármesterét, Pál István Lász­lót kérdeztük.- Miben és kiknek segít ezen­túl a tanoda?- A program huszonegy, tanulási problémákkal küz­dő és hátrányos helyzetű gyermek számára nyújt lehetőséget képességeik ki­bontakoztatására. Ennek helyszíne a régi iskola épü­lete lesz, amely minden hét­köznap délután nyitva tart majd. Az elérendő célok közt az szerepel, hogy pedagógiai eszközrendszerrel hozzá­járuljunk a társadalmi lesza­kadás megakadályozásához, a társadalmi integrációhoz.- Milyen célokat tűztek ki ma­guk elé?- Elsősorban az idejáró gyermekeknek szeretnénk segítséget és támogatást nyújtani abban, hogy köny- nyebben vegyék az akadá­lyokat az iskolában, illetve, hogy amint elérik azt a kort és fejlettségi szintet, érett­ségit nyújtó középiskolában avagy perspektivikus el­helyezkedési lehetőségeket nyújtó szakiskolában folytat­hassák tanulmányaikat.- Mire számítsanak a tanulók?- A pedagógiai munkára jellemző, hogy törekednek az egyéni igényekre szabott bánásmódra, a gyermek- központú megközelítésre. A tanodái szolgáltatások igény- bevétele a tanulók számára önkéntes és - ami még fonto­sabb - ingyenes. ■ SZ. E. OO PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ELETEBOL ^EGER GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ Popfesztiválon keresi Esztert Szegezdi Róbert Újra táncfesztivált rendeznek Egeiben Először játszik az egri színpa­don Szegezdi Róbert, aki Bal József kérésére vette át József szerepét a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalben. A darab bemuta­tóját tegnap este tartották.- Elég sok zenés darabban játszottam már, de a Képzelt riport... eddig elkerült - mond­ja a színész. - Érdekes talál­kozás, mert most abban az életkoromban csöppentem bele a „Józsefség” időszakába, 1 amikor egyébként egy férfiem- “ bér már megállapodik, meg- f nyugszik. Ugyanakkor erősen I emlékszem arra a korszakra, Szegezdi Róbert ezúttal az egri színpadon látható, József szerepében amiről ez a darab is szól: a sza­badságvágyra, az útkeresésre, a függetlennek akarni látszó állapotra, amely boldogsággal párosul. Az előadás témájáról napokat lehetne beszélni: a szerelemről, drogról, rock and rollról és a XX. század történel­méről tesz fel kérdéseket, sza­badon, bilincsek nélkül. Már javában zajlottak a pró­bák, amikor bekapcsolódtam a készülő előadásba. Szeren­csére éppen volt szabad kapa­citásom, nem dolgoztam sehol, amikor a rendező hívott. Az idő rövidsége miatt elképesztő bel­ső feszültségek vannak még mindig bennem; ennek ellené­re nagyon jól éreztem-érzem magam itt, mert összekovácso- lódott fiatal csapattal dolgozha­tok, akik türelmesek voltak ve­lem, odafigyeltek rám. Szerin­tem fontos, hogy a színész né­ha-néha belehelyezkedjen egy új társulatba, érjék új impul­zusok. Tizenhárom csodálatos évet töltöttem Zalaegerszegen, szeretek vidéken, csapatban játszani. Bár az ingázást meg lehet szokni, de hiányzik az otthon alvás, a családom, a sze­relmem, és jó az, ha néha kap vacsorát az ember - mondja nevetve. ■ a gg tánc Eger tavaly rendezett először Stúdiószínházi Tánc­fesztivált, amelyre a színház tánctagozata idén is a legjobb együtteseket hívja. - A tánc mindenkihez szól - fogalma­zott Topolánszky Tamás, a tánc­tagozat vezetője, aki szerint minden korosztály találhat ked­vére valót. - Október 16-20. kö­zött a Duna Művészegyüttes, a Közép-Európai Táncszínház, a Miskolci Balett, a Tünet együt­tes, a Bozsik Yvette Társulat és Grecsó Zoltán lesz a vendé­günk. Esténként improvizációs előadásokra várjuk a nézőket - mondta a tagozatvezető. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom