Heves Megyei Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-26 / 250. szám

4 HORGASZAT-VADASZAT 2013. OKTÓBER 26., SZOMBAT HIRDETÉS 3300 Eger, Makiári út 82. Telefon: 70/362-7941; 36/322-705 E-mail: gabor(S) horgaszparadicsotn.com 20.000 Ft felett ingyenes házhoz szállítás! Ősszel is jó fogást ígér a pecásoknak a Markazi-tó horgászat A pecások paradi­csomaként is emlegetik a Mát­rai Erőmű Zrt. kezelésében lévő tavat. A 154 hektáros vízfelület és hosszú partszakasza nem­csak a horgászoknak, hanem a vízi sportok szerelmeseinek is kellemes kikapcsolódást nyújt. Ami a pecásokat illeti: a helyi és a vendég horgászok egyaránt örömüket lelhetik a kínálkozó zsákmányban, azzal a kitétellel, hogy mindenkinek be kell tartania az országos és a helyi horgászrend előírásait. Horgászjegyet két helyen lehet váltani: a gátőrháznál reggel 7 órától délután 2-ig, a he­lyi benzinkútnál 6-20 óráig. A négyezer forintos felnőtt és a kétezer forintos ifjúsági jegy magasnak tűnő árát kárpótolja az élmény, valamint a statisz­tikák szerinti jó fogás esélye: pontyból, harcsából, süllőből, csukából és dévérkeszegből is fognak itt nagy példányokat. A markazi önkormányzat és az erőmű pihenő vendégei három napra érvényes üdülője­gyet is válthatnak. A jegy - ami éjszakai horgászatra is jogosít, és felnőtteknek 12, ifjúságiak­nak 6 ezer forintba kerül - az első napon 6 órától érvényes a harmadik nap 24. órájáig. Az éves engedéllyel rendelkező gyerekek 500 forintért horgász­hatnak úszóval, és napi 3 kg egyéb halat vihetnek el. ■ Nagy potykákat nem foghat bárki horgászat Az egyik legelterjedtebb honi halfajtánk valamennyi pecás kedvenc célpontja Sokat tapasztalt, régi pecások egybehangzó véleménye szerint az igazán nagy pontyok horgászatakor az etetésnek óriási jelentősége van... A horgász számára az ősz bizonyos értelemben holtsze- - zon. Ám az igazi pecásnak nincsenek évszakok, csak meghorgászandó vízfelüle­tek és becserkészendő ha­lak. Hűvösebb időkben is jól horgászható például a ponty, igaz, ilyenkor a mélyebb vi­zekben kell keresnünk. Sike Sándor- Egykor, amíg egészségem en­gedte, horgásztam magam is, bennem is megvolt az a szenve­dély, ami a már hűvösre fordult októberi, novemberi időkben is kivitt a közeli tóra - mondja a 47 esztendős Tóth János, aki szerint nem véletlenül megy a pecások nagy része a pontyra, mint ahogyan annak is megvan az oka, hogy nagy potykákat csak hozzáértők fognak.- Jó, ha tudjuk e halfajról, hogy állandó mozgásban van. Ősszel, a lehűlő vízben a mé­lyebb részeket keresi fel, elő­készülve ezzel a téli nyugalmi időszakra, ám ilyenkor is táp­lálkozik - teszi hozzá az expe- cás, aki azért elméletben ma is sokat tud a ponty horgászatáról, ami szerinte nem is olyan egy­szerű dolog. Főként, ha nagyobb példányokat szeretne valaki fogni. Ezek a halak éppen azért éltek meg ilyen szép kort, mert óvatosak, nehéz őket becsapni. Tapasztalatai szerint a nagy pontyok horgászatakor az ete­tésnek óriási a jelentősége. Ha az etetőkosarunkat egyszerűen bedobjuk a tó közepére, nagyon kis eséllyel pályázunk a ter­metesebb pontyok kifogására. Pecázás előtt el kell végeznünk egy megfelelő alapanyagokból- etetőanyag és csali - össze­állított keverékkel történő, kon­centrált etetést. A halakat arra a pár négyzetméteres helyre kell csábítanunk, ahol majd a csa­linkat is felkínáljuk. Ha túl szét­szórt, nagyobb területet magába foglaló az etetésünk, a hal nehe­zebben találja meg a csalinkat, de még az is előfordulhat, hogy mire megtalálná, már jól is la­kott. Azt sem árt tudni, hogy a méretesebb pontyok ritkábban mozognak a part közelében, ezért az etetett területet a part­tól távolabb kell kialakítani.- Ez nem is egyszerű, hiszen pontosnak kell lenni - jegyzi meg János, aki azt is elárulja, hogy több írást is elolvasva, kí­sérletezgetve rakott össze ma­gának egy erre a célra alkal­mas technikát. Az etetéshez és az etettt hely pontos megjelöléséhez egy erő­sebb csúzlira, egy jelzőúszóra és egy zsinórjelölő filcre van szükség. Elsőként le kell szúr­nunk a bottartókat, és elhelyez­ni rajta feeder botunkat abban a helyzetben, ahogy horgászat közben állni fog. Ekkor felköt- hejük a jelzőúszót: damilun­A ponty a legszélesebb körben elterjedt édesvízi halfajunk. Ere­deti élőhelye az alföldi jellegű, nyáron felmelegedő, sekély vizű tavak, holtágak. Az intenzív te­lepítések következtében olyan vizekben is jelentős állománya van, amelyek nem igazán felel­nek meg az igényeinek. Ilyen környezetben előfordul, hogy kát fűzzük át a végólom fülén, majd a fülnél nagyobb méretű gumigyöngyöt húzzunk a da- milra, végül pedig kössük rá a jelzőúszót! Fontos, hogy az ólom súlya nagyobb legyen az úszó felhajtóerejénél.- A későbbi dobásaink helyén nézzünk ki a szemközti oldalon egy velünk szemben lévő fix te­reptárgyat, és annak irányába dobjunk egy nagyobbat. Feszít­sük meg a damilt, rakjuk le a botot a helyére! Az orsóról fél méteres húzásokkal adagoljuk a damilt mindaddig, amíg a bó­jánk a víz tetején meg nem jele­egyáltalán nem szaporodik. Jól viseli a melegebb, oldott oxigén­ben szegényebb vizeket is, mert bizonyos fajtái (például a tük­rösponty) képesek a bőrön ke­resztüli oxigénfelvételre. Ha­zánkban szinte minden vízben előfordul. Igen kedvelt halfajta, amely a horgászok fogásainak jelentős részét képzi. nik. Most már nincs más teen­dőnk, mint az előre meggyúrt etetőanyag-gombócokat ponto­san belőni a bója köré - mondja az expecás, majd hozzáteszi: az csak természetes, hogy oda is kell dobnunk, ahova etettünk. Az irány adott, a szemközti te­reptárgy. Már csak a távolságot kell pontosan bejelölnünk, ami nagyon egyszerű: felemeljük a botunkat, és addig tekerjük az orsót, amíg a bójánk meg nem akad a mederfenekén az ólom­nál. A jelzőúszó ólomig való lehúzását követően - a spiccet végig feszesen tartva - lerak­kitartó harcosok a pontyok, az utolsó pillanatokig tartogat­hatnak meglepetéseket a hor­gász számára. Amint a ponty fárad, lassan körözni kezd, egy-egy ilyen fordulónál kény- szerítsük a vízfelszínre és leve­gőztessük meg! Egy idő elteltével a hal oldalára dől és hagyja ma­gát vontatni, ám még ekkor sem juk a botot, és a zsinórt annyira feszítjük, vagy engedjük visz- sza, mintha a kapást várnánk. Ezután a zsinórjelölő filccel 30- 50 centiméterrel a spicc előtt megfestjük a damilunkat. Tóth János szerint kis gya­korlással el tudjuk érni, hogy a szemközti tereptárgy meg- célzásával egy erőteljeset len­dítünk, és a leszaladó jelölés láttán gyorsan lefékezzük zsi­nórunkat, így az a bot spiccénél fog megállni, vagyis az eteté­sen lesz a csalink. Ettől kezdve pedig már csak a jó szerencse kell. lehetünk biztosak a sikerben, mivel egy kritikus mozzanat, a szákolás még hátra van. Ilyen­kor szokott a zsákmány megug­róm, ezért ne a szákot toljuk a hal felé, inkább a pontyot húz­zuk a vízbe tartott eszközre, s egy határozott mozdulattal emeljük meg a szákot, majd an­nak elejét fogva emeljük ki. Alföldi vizekben élt, ma már mindenhol ott van Végső csapás a pontynak: fárasztás és kiemelés HIRDETÉS Vadász- és önvédelmi fegyverek, vadászruházat, kiegészítők. 3300 Eger, Kocsis Bernát u. 3/c. Tel: 36/788-338 Nyitva tartás hétfőtől péntekig 9.30-17.00 óráig Mesésen szép útvonalon juthatunk el Ágasvárra túra Az őszi erdő ezerszínű pompájában mutatja meg magát a kirándulóknak a Mátra nyugati oldalán Javában benne járunk az ősz­ben. Túl azon, hogy ezen idő­szak a vadászok évszaka, a turisták is örömüket lelhetik a színekben gazdagon pompázó erdőkben. Megyénk bővelkedik hegyekben, dombokban, van hát látnivaló a kirándulók szá­mára is. Most a Mátra lankáin ajánlunk egy kevésbé ismert tu­ristaútvonalat: Mátraszentlász- lóról a sárga + jelzésen indulva jutunk el a Vörös-kőre. Elhalad­va a vörös színű sziklák előtt, fölkaptatunk a csúcson talál- s ható, felújított kilátóhoz. Belát- 2 hatjuk innen a Mátra vonulatait | Kékestetőtől Ágasvárig, s tiszta 5 időben a Magas-Tátra gerince is I megpillantható. A turisták is örömüket lelhetik a színekben gazdagon pompázó erdőkben Ha a sárga + jelzésen me­gyünk tovább nyugat felé, rö­videsen keresztezzük a zöld jelzésű utat, majd rátérünk az országos kék turistaútra. Dél felől megkerüljük a Kiskő-he- gyet, amelynek köves hegyol­dala ideális pihenőhely. A Rebe- ka-kertnél elhaladva már fenn is vagyunk a Mátra-bércen. Innentől kezdve hazánk talán legszebb turistaútján haladha­tunk. Az utat északról vadre­gényes hegyoldal, délről kicsit lankásabb lejtő határolja. Köny- nyű sétával érkezünk el egy út­elágazáshoz, amit egy hatalmas sziklaalakzat őriz. A szirtre föl­kapaszkodva kényelmes pihe­nő- és kilátóhelyet találunk. A kék jelzésen haladva leju­tunk az Ágasvári Turistaház­hoz, ahonnan egy sziklás-kö­ves út fölvezet Ágasvárra. Az egykori vár nyomait néhány jelentéktelen falmaradvány őr­zi. De nem is ezért érdemes feltétlenül felmenni erre a vul­káni kúpra, hanem a Cserhátra és a Zagyva völgyére nyíló pa­noráma miatt. Visszafelé több útvonalat is választhatunk. Visszasétálha­tunk a kék jelzésen, amerre jöttünk, de használhatjuk az Ágasvárt Mátraszentlászlóval összekötő erdészeti utat is. Ez kevésbé látványos ugyan, de gyorsabban visszaérhetünk a kiinduló pontunkhoz. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom