Heves Megyei Hírlap, 2013. augusztus (24. évfolyam, 178-203. szám)
2013-08-22 / 195. szám
4 MEGYÉNK KISTÉRSÉGÉI 2013. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK Érezzék, hogy fontosak a papnak laudate dominum Széles László lőrinci plébánossal az önzetlenségről, összetartozásról László atya mondja: Az embereket nemcsak meg-, hanem kiismerni is kell, amihez legalább három-négy esztendőre van szükség. a turisztika fejlesztése hatvan A turisztika és az infrastruktúra fejlesztésének lehetőségeit számba vevő fórum keretében a térségi területfejlesztési irányelvekről és az európai uniós pénzügyi források felhasználásáról tanácskoztak a városban az érintettek a közelmúltban. Az esemény egyik legfontosabb célja az volt, hogy a következő európai uniós pályázati ciklus előtt a résztvevők közösen kijelöljék azokat a legfontosabb irányelveket, amelyek alapján tovább épülhet és szépülhet a térség. A tanácskozáson a helyi vállalkozások képviselői, és a környező települések polgármesterei is megfogalmazhatták legfőbb igényeiket. A koncepció alapvető célját Szabó Zsolt országgyűlési képviselő, a házigazda település polgármestere ismertette. Az állam azt szorgalmazza, hogy a lehívható pénzek hatvan százaléka vállalkozói érdekeket szolgáljon - ismertette az egyik szempontot.- Nagyon fontos, hogy a kis- és közepes vállalkozások munkáját segítsük, s úgy látom, az önkormányzatok is egyre világosabban fogalmazzák meg igényeiket, amelyeket örömmel képviselek - jelentette ki a politikus. A fórumon mindemellett kiemelt figyelmet kaptak a turisztikai fejlesztésekhez kapcsolódó lehetőségek. Szabó Zsolt ígéretet tett arra, hogy az ez alkalommal is megfogalmazott felvetéseket közvetíti a kormányzatnak. ■ Oldalszerkesztő: Tari Ottó Telefon: 06-30/556-3165 Hirdetési ügyekben: 06-20/950-3895 Hatvani kistérségi oldalunk legközelebb szeptember 21-én jelenik meg. Széles László atya éppen egy esztendeje plébános Lőrinciben, s azóta ő látja el a nagykökényesi és a pető- fibányai szolgálatot is. Régi és új hívei, tanítványai egyaránt rajonganak érte. Tari Ottó- Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök úr tavaly nyáron helyezte Önt új állomáshelyére, Lőrincibe. Korábban ismeretlen volt László atya számára ez a vidék?- Nem, több okból sem. Az egyik, hogy kállói vagyok, vagyis innen alig 20 kilométerre nőttem fel, a másik pedig, hogy amikor 1990-ben felszenteltek, akkor Barotai Endre volt a lőrinci plébános, aki azonnal „lecsapott rám”, s felkért, hogy helyettesítsem. Akkor a városban töltöttem egy teljes hetet. Ezzel az előzménnyel kezdtem első itteni szentmisémen a bemutatkozó beszédemet is. És van még egy kapcsolódási pont, amely családi és személyes ugyan, de - mint a legutóbbi búcsú alkalmával talán már érzékelhető volt - ezáltal is igyekeztem visszatérni a hagyományokhoz, ily módon is erősítve az összetartozás érzését.- Erről mit tudhatunk részletesebben?- Édesanyám fiatalabb korában máriáslány volt, s ő mesélte nekem, hogy annak idején gyalogosan jöttek át Kálióról Lőrincibe, vállukon a hordozható Szűzanya-szobor- ral. A lőrinciek eléjük mentek, köszöntötték őket, majd együtt folytatták zarándokújukat a kápolnához. Ezt a szép hagyományt elevenítettük fel tulajdonképpen, legalábbis részben, most július végén. A tószegi és a nagykátai máriáslányok- akik invitálásomra másokkal együtt szintén eljöttek - mondták is, hogy olyan ünnep volt, mint amilyen az őseinké lehetett.- Valóban, az idősebb lőrinciek szerint csaknem félszáz évet kellett várni arra, hogy a Zagyva-parti kis kápolnához visszatérjen az akkori idők áhítattal teli szép hangulata...- Ugyanazt vallom, amit egy tapasztalt paptestvéremtől hallottam: törekedjünk arra, hogy minél több embert vonjunk be valamely egyházi eseménybe, hadd érezzék, hogy a pap számára fontosak, hogy szüksége van rájuk. Amikor először kihirdettem, hogy a búcsúra meghívtam mások mellett a korábbi állomáshelyeimen élő híveket is, többen azonnal felajánlották segítségüket a kávéfőzéstől a süteménykészítésen át a vendégek fogadásáig. Kellett is az önzetlenségük, hiszen végül pontosan tucatnyi településről - köztük a partiu- mi Sárközújlakról - érkeztek zarándokok lobogókkal, tangóharmonikákkal, máriáslányokkal. Úgy, mint régen lehetett. A visszajelzések egyöntetűen lélekemelőnek minősítették az széles László atya 52 esztendeje, 1961-ben született. Kálión járt általános iskolába, majd a budapesti Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően éveken át „világi” munkát végzett, majd a teológiai tanulmányait 1985- ben kezdte el Egerben, 1990- ben pedig Marosi Izidor megyéspüspök szentelte pappá Váegyüttlétet, aminek nagyon örülök, mivel ez a búcsú egyik lényege.- Víg Zoltán polgármester szerint a kisváros önkormányzatának vezetése kétségkívül kiváló kapcsolatot ápol az egyházzal és személy szerint Önnel is, aminek eredményeként együttműködnek a jövőben a templom felújítása során is - ha az anyagi feltételek úgy alakulnak.- Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten megpróbáljuk Isten házát rendbe tenni. Előző állomáshelyeimen minden egyházi eseményt, így a búcsút is, az önkormányzattal közösen rendeztünk, s hála Istennek, ezt itt is folytathatom. A városházán - csakúgy, mint az élet valamennyi területén - szívből fakadó segítséget tapasztalcott. Korábbi állomáshelyei voltak: Nagykáta (1990-1992 között), Farmos (1992-1995 között, itt két település tartozott hozzá), Tószeg (1995-2012 között, ahol előbb négy, majd az utolsó esztendőben már hat község lelkipásztori teendőit látta el). 2012. augusztus 1-jétől Lőrinci, Petőfibánya, valamint Nagykökényes plébánosa. tam, amit a hívek örömmel fogadtak.- Nagykökényes, Petőfibánya...? Ezeknek a helységeknek a hívői is Önre figyelnek.- A hazánkban tapasztalható súlyos és sajnálatos paphiány miatt ezeket a településeket is el kell látnom, ami viszont persze azzal jár, hogy sokszor nehéz megtalálni engem itt vagy ott. „A mi papunk olyan, mint a Jóisten: az országúton utolérhetetlen, a prédikáció során felfoghatatlan, a plébánián pedig megközelíthetetlen” - ez olyan ironizáló igazság, amit szintén öreg papoktól hallottam.- Ha a negyedszázaddal ezelőtti hét nap alatt nem is, de az elmúlt egy évben már bizonyára sikerült alaposan megismernie ezt az állomáshelyét, s természetesen az itt élőket! Jól érzi magát Lőrinciben?- Az előbbihez nem elég egyetlen esztendő. Mint a fentiekből talán már kitűnt, sok minden megtanulható az idősebb paptestvérektől. Egyikük azt mondta: az embereket nemcsak meg-, hanem kiismerni is kell, amihez legalább három-négy esztendőre van szükség. Ezt megtapasztalhattam már magam is. Ugyanakkor nem mondhatok mást, mint amit második állomáshelyemre, Farmosra visszatérve a beszédemben állítottam, amikor a lőrinci hívekkel elzarándokoltunk az ottani búcsúba, s én végeztem az ünnepi szentmisét: láthatjátok, még egy éve sincs, hogy köztük vagyok, és máris úgy szeretnek, mint ahogyan ti szerettetek, s szerettek azóta is. A plébános úr életútja - amiként azt megtudtuk tőle - aligha minősíthető általánosnak, hiszen érettségi után éveken át dolgozott különféle „civil” munkahelyeken. Tevékenykedett például a budapesti metrónál ellenőrként és forgalmi ügyintézőként is, a későbbiekben pedig teherautó-sofőrként kereste a kenyerét. Mindeközben leszolgálta az annak idején kötelező katonaidőt is, majd felnőtt fejjel elhatározta magát, és megkereste a váci püspököt azzal, hogy papnövendék szeretne lenni. Csaknem 30 éves volt már, amikor felszentelték erre a hivatásra. Hobbija egyébként az 1960- as, 1970-es évek muzsikája Chuck Berrytől az Illés zenekaron át Suzy Quatróig. Remekül ért a közösségépítéshez, amit a legutóbbi Szent Anna-búcsú is igazol. Életút Káliétól egészen Lőrinciig Lőrinciben befoltozták az összes kátyút fejlesztések Az adóbevételekből további feladatokat oldanak meg az idén Nyugdíjas óvó nénik emlékeztek Petőfibányán Lőrinciben befejeződött az ön- kormányzati közutak felújítása. Eltüntették az összes kátyút, a Temesvári és a Táncsics utcákat leaszfaltozták. Víg Zoltán polgármester elmondta: a nehéz gazdasági körülmények ellenére is igyekeznek annyit fejleszteni, amennyit csak lehet. Az erre szánt összeg idén eddig elérte az 50 millió forintot, ám még nem fejeződtek be a beruházások, hiszen az adóbevételek alakulásától függően további elképzeléseket is megvalósítanak. Noha az Európai Unió ciklusváltás előtt áll, ami a tapasztalatok alapján a pályázati támogatások időleges „visszafogásával” jár, nem mondtak le a korábbi tervekről, így a városközpont kialakításáról sem. A polgármesteri hivatallal szemben megnövelték a területet, lehetőséget teremtve a korábban elkészített koncepció végrehajtásához. Selypen prioritást élvez a buszforduló kiépítése, a Mátravidéki Erőműnél a garázsigények kielégítése és a csapadékvíz-elvezetés megoldása. A megújult selypi óvoda udvarát is rendbe tették ebben az 3 évben. Parkosítottak, gumisző- 3 nyeggel EU-szabványossá ala- f kították a játszóteret, s a város | virágosítására másfél millió fo- I rintot költöttek. ■ Aszfaltszőnyeget terítettek le a Táncsics utcában is nevelés - Egyre gyakrabban vetődött föl a petőfibányai Mini Manó Óvoda dolgozóiban, hogy milyen lehetett az élet, a munka régen az intézményben. Találgattuk, ki kivel dolgozott. Régi munkatársaink közül az elmúlt évben többeket elveszítettünk. Rádöbbentünk, hogy elérkezett az idő óvodánk történetének feltárásához. Elhatároztuk, hogy felkutatjuk nyugdíjasainkat és meghívjuk őket uzsonnára az óvodába - ismertette a találkozó előzményeit Martinkovics Sándorné óvodavezető. Meghívót készítettek, a nevelőtestület díszgyertyát öntött, a konyhás nénik rétest sütöttek, a gyerekek műsorral készültek a nagy napra. Sajnos, a huszonegy meghívott közül többen nem tudtak részt venni az eseményen, jelen volt viszont Csontos Károlyné Vera néni, Fáczán Istvánná Juci néni, Kiss Sándorné Marika dajka néni, Markstein Józsefné Jolánka néni, Novák Józsefné Mézike néni, Oláh Lászlóné Ilike vezető óvó néni, Pamlényi Zoltánná Ida néni, Papp Juliska néni és Sebák Pálné Ági dajka néni. A köszöntők után jó hangulatú beszélgetés közben uzsonnáztak, s megegyeztek abban, hogy jövőre ismét találkoznak, emlékeikkel erősítve a maiak munkáját. ■ t \ t t