Heves Megyei Hírlap, 2013. április (24. évfolyam, 76-100. szám)

2013-04-05 / 79. szám

4 SETA 2013. ÁPRILIS 5., PÉNTEK Eurogame egri szereplőkkel Strasbourg Az Európai Parlamentbe kirándultak a Neumann diákjai Ülésezik a strasbourgi Európai Parlament... Az egri Neumann jó néhány diákjának megadatott az a lehetőség, hogy kis időre maga is képviselővé váljon A futás nemcsak az erőnlétet javítja, de mentálisan is nagyon jót tesz gondolták volna, hogy a rend­szeres futás nemcsak a fizikai állapotunkat javítja, de még boldogabbá is tesz minket? Ku­tatók kiderítették, hogy ez az aktív mozgásforma mentálisan is segíti az embert. A futás, mint mozgásforma, nem igényel nagy pénzbeli befektetést: elég csak egy meg­felelő, kényelmes, ruganyos futócipó't választani, noha an­nak megvásárlásakor számos dologra érdemes figyelnünk. Először is nem árt sportboltban vásárolnunk, ahol a szakkép­zett eladók megválaszolhatják kérdéseinket. Legyünk nyu­godtak, s szánjunk elég időt a megfelelő méretű és kiala­kítású cipő felpróbálására. Előfordulhat, hogy egy kezdő futónak akár 8-10 pár cipőt is fel kell próbálnia, hogy ne üres kézzel távozzon. Egy minőségi futócipő „szavatosságát” nem időben szokás mérni, hanem a megtett kilométerben, s ezek alapján azt szokás mondani, hogy 1000 lefutott km után már érdemes egy új lábbelire áldozni. Felhasználás szempontjából kétféle futócipőt különbözte­tünk meg. Az egyiket hegyek­ben, erdőben, csúszós, illetve sáros terepen használjuk, hiszen a bordásra kialakított talpnak köszönhetően ez a faj­ta a nehezebb talajokon is ké­nyelmet biztosít. Aszfalton ne használjuk aszfalton, az em­lített bordázott talprészek sík talajon könnyen elkophatnák. Ezzel szemben a versenycipők súlypontját is úgy alakították ki, hogy rövidtávon is eredmé­nyesek lehessünk. Nos, ha már sikerült ki­választanunk egy megfelelő futócipőt, irány a terep... Na­gyon figyeljünk oda, milyen napszakot választunk a futás­hoz. Nem ajánlott 22-23 foknál magasabb hőmérsékletben nekivágni, mert hőgutát kap­hatunk. Persze, a hideg levegő is káros lehet, ezért aztán réte­gesen kell öltözni. Kezdetben ne hajtsuk túl magunkat, ad­dig fussunk, ameddig az örö­met szerez. Érdemes rövidebb távokkal kezdeni, majd egy-két hetente kicsivel növelni a mennyiséget. 1 Tóth Olivia Neumann János Középiskola Hatalmas élményben volt ré­sze huszonnégy neumannos diáknak, köztük nekem is, hiszen egy uniós vetélkedőn elért eredmény jutalmául Strasbourgba utazhattunk. Iskolánk tanulói előszeretettel vesznek részt versenyeken, s így volt ez most is. A négy ta­got számláló és „Eufória” név­re keresztelt csapatnak köszön­hetően juthattunk el a stras­bourgi Európai Parlamentbe, miután ők nyerték meg a „4 for Europe” című versenyt. Mikor megtudtam, hogy magam is a „kiválasztottak” között vagyok, majd kiugrottam a bőrömből. Nemcsak nagyon alaposan fel­készültünk az előre megadott hat témakörből, de utólag azt is nyugodtan kijelenthetem, hogy a programon résztvevő vala­mennyi ország diákjai közül a legjobban. Az utazás napján nagyon iz­gultam. Először is a társaságot, azaz egymást kellett megismer­nünk, hiszen egy olyan nagy iskolában, mint a miénk, nem ismerhet mindenki minden­kit. Minderre remek alkalmat kínált a majd egy napig tartó utazás. Miután megérkeztünk a belváros szélén elhelyezkedő szállodánkba, elindultuk egy kicsit felfedezni a környéket, amit másnap - egy tradicioná­lis francia croissant-os reggelit követően - folytattunk. A parlamenti látogatás regge­lén a szálloda halijában egyre gyülekeztek az elegánsan fel­öltözött diákok. Mivel kiderült, hogy a holland csapat tagjai is a mi szállodánk lakói, így együtt indultunk a Louise Weiss épü­lethez, ahol havonta egyszer, a plenáris ülések alkalmával ülé­seznek a képviselők. Miután áthaladtunk a biztonsági ka­pukon, egy tízóraival egybekö­tött eligazításon vettünk részt. Ezután a nagy ülésterem felé vettük az irányt, ahol 20 ország jelen lévő „követei” mutatták be hazájukat és iskolájukat. Ná­városnéző utunk először Col- marba, vagyis „Franciaország Velencéjébe” vezetett. Ezt a me­sébe illő városkát kisvasúttal néztük meg, majd pedig szabad program következett. Később visszatértünk Strasbourgba, ahol elsétáltunk többek között a katedrálishoz - amelynek két tornya közül egyébként csak az egyik készültei, ugyanis a mó­lunk ez a feladat Berecz Katára, a győztes csapat egyik tagjára várt. Az ismertetőt követően lehetőségünk nyílt kérdéseket feltenni Michéle Striffler kép­viselőasszonynak. A plenáris ülés után egy ebédre invitáltak minket, amelynek végeztével egy kis játék vette kezdetét. A Eurogame-ben négy tagú nemzetközi csapatokat kellett alakítanunk, majd egy 18 kér­déses, a különböző tagországok nyelvein íródott kérdőívet kitöl­tenünk. A játék döntőjét, ami­ben két egri diák is szerepelt, a nap végén rendezték meg. (Kü­lön öröm, hogy a győztes csa­patnak is volt magyar tagja.) A játék befejezése után az előre beosztott csapatok kü­lön tanácstermekbe vonultak, hogy megvitassák a javasla­sikra nem maradt pénz -, majd hajóval megnéztük a várost. Szerencsésnek mondhatom ma­gam, mert bár nemcsak sok he­lyen jártam a világban, de lát­tam már hajózsilipelést is, olyanban azonban ezidáig még nem volt részem, hogy a fedél­zetről nézhettem végig a két csatorna között a hajó fel- és leengedését. taikat. Az én csapatom feladata Európa jövőjének a kidolgozása volt. Választanunk kellett ma­gunk közül elnököt és szóvivőt. Elnökünk az egri csapat tagja, Berecz Kata lett. A javaslatok kidolgozását követően vissza­tértünk az ülésterembe, és az égés? Parlamentnek nyújtot­tuk be elképzeléseinket. A sza­vazás végeztével kihirdették a Eurogame győzteseit, majd meghallgattuk az Európai Unió himnuszát. A hazafelé tartó úton meg­álltunk egy kis bajor faluban, ahol egy nagyon kedves foga­dóban szálltunk meg. Kicsit | már otthon érezhettük magun­kat, hiszen itteni vendéglátóink magyarok voltak. Utolsó állo­másként még megálltunk Salz­burgban egy kis városnézésre, amelynek során meglátogattuk a Mozart-házat és a várat. Életem egyik meghatározó élménye volt, hogy az európai törvényhozás otthonában is megfordulhattam. Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy minél több versenyen induljon, j hiszen a mi példánk a legjobb bizonyíték arra, hogy megéri: mi is diáktársaink kiváló sze­replésének köszönhetően utaz­hattunk. Urvári Zsófi Neumann János Középiskola Érkezik a tavasz: nagyon fontos, hogy figyeljünk a vitaminpótlásra ROHANÓ VILÁGUNKBAN egyre ke­vesebb időnk van odafigyelni a rost- és vitamindús táplálko­zásra. Pedig a különböző vita­minok nagyon fontosak a szer­vezet számára: ha megfelelő mennyiséget fogyasztunk be­lőlük, elkerülhetjük a bajokat. Arról nem szólva, hogy a gyü­mölcsök változatosabb étrendet biztosítanak számunkra. A legtöbb gyümölcsről és zöldségről tudjuk, hogy mi­lyen vitaminokat tartalmaz. A különböző vitaminok a test különböző részeire hat­nak jótékonyan. így például a sárgarépában és a sütőtökben megtalálható karotin, ami az A-vitamin elővitaminja, s amely a bőrre és a látásra van kedvező hatással. Az E vitamin pedig, ami a különböző növé­nyi olajokban, zöld növények­ben, húsban, májban, tojásban lelhető fel, az öregedést gátolja a sejtek hártyájának védelme és megerősítése által. Megfelelő mennyiségű vita­mint két módon juttathatunk a szervezetünkbe. Az egyik, hogy napi három alkalommal eszünk egy-egy adag gyümöl­csöt és zöldséget, míg a másik módszer a táplálékkiegészítő tabletták szedésén alapszik. Logikus, hogy a természetes formában bevitt vitamin sok­kal egészségesebb, ám nincs mindig és mindenkinek lehe­tősége a napi háromszori gyü­mölcs- és zöldségfogyasztásra. ■ A természetes formában bevitt vitaminok sokkal egészségesebbek a tablettás változatoknál. A táplálkozás fontos részét képezik a rostok is, amiket a barna- és rozskenyerek, no, meg persze, a zöldség-gyümöl­csök rendszeres fogyasztásával biztosíthatunk szervezetünk számára. A rostok a víz meg­kötésében, a tápanyagok haté­konyabb felszívódásában és a koleszterinszint alakulásában játszanak fontos szerepet. És ha már itt tartunk, le­szögezhetjük: a megfelelő élet­mód sokkal inkább jelenti az egészséges táplálkozást, mint a rendszeres mozgást, noha utóbbi kiemelkedően fontos. Zelei Réka Neumann János Középiskola A Parlament mellett városnézésre is jutott idő Nagymuzsalyról szeretettel, avagy magyarok itt is és ott is kirándulás Hosszú ideig emlékezetes marad az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium sok diákjának az idei március 15-i ünnep Sokan emlékeznek az idei március 15-re, hiszen hóvihar dúlt az országban. Számunkra azonban más is emlékezetessé tette ezt az ünnepet. Március 15-én reggel öt óra­kor egy busz, rajta 18 tanulóval és majd’ ugyanennyi tanárral indult el a Szilágy Erzsébet Gimnázium elől Ukrajnába. Én is a buszon ülő szerencsés di­ákok egyike voltam. Hogy mi­nek köszönhettük ezt a három napos, izgalmas utazást a kár­pátaljai Nagymuzsalyra? Nos, természetesen a SzEG-nek, és azon belül is Juhász Tamás ta­nár úrnak, illetve a Rákóczi Szövetségnek, amely segíti a határokon belüli és az azokon kívül rekedt magyarság egy­máshoz való közeledését. A hóvihar miatt mi is csak lassan tudtunk haladni a busz- szal, holott bátor sofőrünkre nem lehetett panasz. Nagy ne­hezen elvergődtünk a határig, de a java csak akkor követke­zett; az átkeléshez egy egész óra kellett (holott csupán mi voltunk ott), és akkor még hát­ra voltak a híres-hírhedt ukrán utak. Szó mi szó, két-három órás késéssel (egy nyolc órás útnál ez még belefér) még is érkeztünk a program közpon­ti helyszínére, egyben szállá­sunkra, Nagymuzsalyra, ahol meglepődve tapasztaltunk, hogy megvártak minket a mű­A kárpátaljai utazás a szilágyis diákcsapat számára örök élmény marad sorral - holott ez a vendéglá­tóknak nyilván gondot okozott - sőt, még egy finom ebéddel is kedveskedtek nekünk. Ezek után koszorúzni vol­tunk a közeli Beregszászon, az ottani megemlékezésen, majd este a mi diákjaink adták elő műsorukat, amit táncház köve­tett, ahol még a hozzám hasonló botlábúak is jól érezték magu­kat. így aztán az este hamar elröpül. Reggel korán keltünk, hiszen Munkács és Ungvár vá­rát mentünk megnézni, majd Beregszászon egy helytörténeti múzeumot látogattunk meg, ami nemcsak érdekes, de el­gondolkodtató is volt. Ungváron megkoszorúztuk a Petőfi-szob­rot, míg Munkácson az igazgató úrral vívtunk hógolyócsatát. Másnap reggel Juhász Tamás tanár úr ébresztett minket egy huszáros trombitaindulóval, ami - őszintén szólva - egyi­künk sem esett igazán jól, lé­vén aznap hajnal négyig be­szélgettünk, így a hatkor való felkelés meglehetősen borzal­mas volt valamennyiünknek. Következett a pakolás, a kedves búcsú a helyiektől, majd a vég­telennek tűnő buszút hazafelé. Úgy vélem, ez a kirándulás na­gyon jó volt arra, összehozzon minket a határainkon túl élő honfitársainkkal. I vancsó Balázs Szilágyi Erzsébet Gimnázium

Next

/
Oldalképek
Tartalom