Heves Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)

2013-02-02 / 28. szám

2013. FEBRUÁR 2., SZOMBAT 5 MEGYEI KÖRKÉP 1 PERCES INTERJÚ Ebben az évben már készül az ivádi savanyú ivád Az észak-hevesi telepü­lésen a Start közmunkaprog­ramon belül tavaly közel harmic embernek tudtak ál­landó jövedelmet biztosítani. Idén folytatni szeretnék a te­vékenységet. A részletekről Ivády Gábor polgármestert kérdeztük.- A tavalyi mintaprogram sike­resen zárult, s ezt miniszteri dicsérettel ismerték el. Mi volt a siker titka?- Olyan komplex, több kü­lönféle tevékenységre épülő programot dolgoztunk ki, aminek jellemzője a környe­zettudatosság és a fenntart­hatóság. A mezőgazdasági projektben több hektárnyi földet vontunk művelés alá, s idényjellegű zöldséget ter­mesztettünk, amit a helyiek kedvezményesen vásárolhat­tak meg. Faipari üzemükben is elindult a termelés.- Idén folytatják és kibővítik a tevékenységet. Milyen terveik vannak?- Ebben az évben számí­tásaink szerint 140 millió forintot fordítanánk a köz­munkaprogramra, ha jóvá­hagyják a minisztériumban a kalkulált összegeket. Ez a pénz fedezné a negyven köz­munkás bérét, a most építen­dő savanyítóüzem költségeit, a faipari üzemünk nyers­anyagszükségletét.- Milyen mennyiségű terméket hoznának létre?- A tartósítóban a tervek szerint évente százezer kilo- gramnyi savanyúságot ké­szítenénk, amire már érkez­tek előzetes megrendelések is. Az asztalosműhelyben nagy mennyiségű szerszám- nyelet állítanánk elő, amit a közmunkaprogramban résztvevő településeknek ér­tékesítünk majd. ■ B. K. Mindig szól belül valamilyen zene bimbó zoltán Több évtizedes, élő kapcsolata van a Heves megyei énekegyüttesekkel A Cantus Agriensis Kórus ügyvezető elnökeként Csokonai Vitéz Mihály Közösségi-díjat, művelődész- szervezői munkájáért „Pro Agria” szakmai díjat vehe­tett át Bimbó Zoltán. Pócsik Attila Bimbó Zoltán élvezi a munkáját. Kedvenc zeneszerzői közé tartozik Kodály Zoltán és Bartók Béla. Nagyon boldog, hogy az ő ügyüket szolgálhatja. Mire gondolt a Csokonai-díj át­vételekor?- Arra, hogy most kapjuk meg az amatőr művészeti együtteseknek adható legma­gasabb állami kitüntetést. Ez kulturális egyesületünk két évtizedes művészeti és köz- művelődési tevékenységének elismerése. Művészeti tevé­kenységünkre visszatekintve két, nemzetközi színtéren is kiemelkedő produkciót sze­retnék megemlíteni. 2002-ben Rómában léptünk fel az Olasz Kulturális Évad keretében, 2011-ben pedig részt vettünk a Word Liszt Day-en, amikor is Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a világ 11 pontján egyszerre szólalt meg a zeneszerző egyik legnagyobb szabású műve, a | Krisztus oratórium. Mindkét | rendezvény a Hungarofest Nemzeti Rendezvényszervező I Nonprofit Kft. támogatásával valósult meg. A művészeti te­vékenység mellett a Cantus Agriensis több, Egerben rende­zett zenei fesztivál szervezője. A városi és megyei kulturális intézmények összevonása, átszervezése után a kulturális egye­sület vállalta az elmúlt 10-15 évben nagy sikerrel rendezett művészeti fesztiválok továbbvitelét, megszervezését, pályáza­ti források megszerzését és a rendezvények bonyolítását.- Ezekből pedig van bőven...- A Magyar Kórusok, Zene­karok és Népzenei Együttesek Szövetségével (KÓTÁ-val) több évtizedes munkakapcsolatot ápolunk, több rendezvényünk velük és az Egri Kulturális és Művészeti Központtal együtt­működve valósul meg. Itt első­ként kell említeni a közel 700, magyar és külföldi énekest felvonultató Éneklő Magyar- ország Regionális - Nemzetkö­zi Kórusfesztivált, amelynek szakmai rangját jelzi, hogy be­került a regisztrált magyar fesztiválok közé. A rendezvény fővéd­nöke öt éve prof. Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerző.- És akkor még nem esett szó a népzenéről. Ez miért fontos?-Az Egri Népzenei Gálán csak Aranypáva díjas együt­tesek lépnek fel, e műsorból 17 éve rádiófelvétel készül. Ott van aztán a Palócgála, amely tavaly 20 éves jubileu­mát ünnepelte. Emellett ott a hangszeres zenészeket is felvonultató nyár eleji találko­zó, a Ködellik a Mátra. Saját fellépéseink és az általunk szervezett rendezvények so­rán a magyar zenei élet olyan kiválóságaival kerültünk kap­csolatba, mint Daróci Bárdos Tamás Erkel-díjas zeneszerző, prof. Szőnyi Erzsébet Kos­suth-díjas zeneszerző, Király Csaba, Liszt Ferenc-díjas orgo­naművész, zeneszerző, Olsvai Imre Életfa-díjas zeneszerző, népzenekutató.- Hogyan lett népművelő-műve­lődésszervező?- Történelem és ének-zene szakon végeztem az egri fő­Névjegy NÉV: Bimbó Zoltán, az Egri Kul­turális és Művészeti Központ művelődésszervező munkatársa született: Monor, 1953. 09. 20. tanulmányai: egri főiskola, majd felsőfokú közművelődési szakember oklevelet szerzett díjak: Wlassics Gyula emlék­érem (2005), Pro Agria-szakmai díj (2012) iskolán, rövid ideig tanítot­tam is. Kórustagként nyitott szemmel figyeltem a külföldi fesztiválokat, s a tapasztala­tokat itthon kamatoztattam. A zene mellett kedvelt időtöl­tésem a fotóművészet.- Nem tanít, sokan mégis Bimbó tanár úrnak szólítják.- Az együttesek Egerbe jönnek szakmai minősítésre, tudják, ha kérdésük van a műsorral vagy egy pályázat TOVÁBBI ELISMERÉSEK: Kodály Zoltán-díj (2008), KÓTA-díj (2009) , Novaj díszpolgára (2010) Magyar Kodály Társaság oklevele (2012) kedvenc zeneszerzője: na­gyon hosszú a sor, de kiemelke­dik Mozart, Bach, Vivaldi, vala­mint - természetesen - Kodály Zoltán és Bartók Béla megírásával, kereshetnek. Ez egy több évtizedes, bizalmi kapcsolat. Látom megalakulni az együtteseket, s azt, ahogy évről évre fejlődnek. Örülök a megkereséseknek, igyekszem tanácsokat adni, úgy, hogy megmaradjon a saját elképze­lésük.- Mit jelentenek ezek a díjak?- Erősítik meggyőződésemet, hogy a magyar zene és a kodá- lyi hagyományok - divatos szó­val élve - hungarikumok.- Hobbijáról mit tudhatunk?- Szeretek zenét hallgatni, úszni, síelni. Mindig szól be­lül valami zene, olyan nincs, hogy valamit nem hallani. A fesztiválok idején minden időm percre pontosan ki van számolva, de szerencsés va­gyok, mert azzal foglalkozom, amit szeretek. A fotózás és az éneklés valahol egy tőről fa­kadnak. AHét Ijmb^re PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL Q Gárdonyi Géza Egimese: az írógéptől a nagyszínpadig Február 7-én látható először a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszín­ház közös produkciója, az Égi- mese. A darabot Szőke Andrea írta, ahogy ő fogalmaz, még az „ősidőkben”.- Még írógépen született az Égimese, foglalkoztató gyer­mekelőadásnak - mondja. - Kevesebb szereplő volt benne, lévén csak négyen voltunk. Most ezt kibővült, s egy kicsit csavartam is a történeten. A Babszem „házi szerzőjé­nek" nem új, hogy színpadon látja művét. No, persze, a kő­színház más, de úgy véli, akkor Szőke Andrea (jobbról) műve hamarosan látható a Gárdonyi színházban a legjobb, ha a közönségnek tet­szik a darab. Az eredeti Égime- sében égi lényekkel találkoztak a gyerekek, a mostani változat pedig az álom és a valóság ha­tárára is elkalauzolja a nézőt.- A gyermekek számára egy-egy szó nem ugyanazt je­lenti, mint a felnőtteknek. Nem voltam ott minden próbán, in­kább a háttérmunkával fog­lalkoztam: plakáttervet készí­tettem és a műsorfüzetbe egy gyerekfoglakoztatót. Ám a mi­nap ott ültem a nézőtéren, s bár igen kritikus vagyok - kivált magammal szemben -, úgy lá­tom, jól halad a munka. ■ Kobolák Balázs elismerése polgármesteri elismerésben részesült Kobolák Balázs, a Gárdonyi Géza Színház kel­léktárának vezetője a magyar kultúra napján, Egerben.- Sokan kaphattak volna díjat a kollégáim közül, nem számítottam rá, hogy az én munkámat ismerik el - mond­ta. - Pontosabban ez egy csa­patmunka, egymástól függ, egymásra épül valamennyi terület, ami nélkül nem lenne előadás. Szerencsés vagyok, sohasem az jut eszembe, hogy dolgozni járok be a színházba, hanem azt csinálom, amit sze­retek. A családom is megértő, a feleségem gondoskodó, a kol­légáim a barátaim. 1999. már­cius 1-jén kerültem a színház­hoz, mint kellékes; olyan mes­terektől tanultam a szakmát, mint Mészáros Sándor vagy Engler Imre. Azóta elvégez­tem a Színművészeti Egyetem műszaki szakát, és a kelléktár vezetője lettem. Egy évig más­hol próbáltam „szerencsét”, de nem bírtam színház nélkül. A lelkem mélyén tudtam, hogy visszajövök, a szekrényemből sem pakoltam ki. Jó látni, ami­kor pótszékeket pakolunk még a nézőtérre, hogy telt ház előtt játsszunk. Ez a munka, bár sok lemondással jár, ha meg­érint, az életed része lesz. ■ i <k

Next

/
Oldalképek
Tartalom