Heves Megyei Hírlap, 2013. február (24. évfolyam, 27-50. szám)
2013-02-02 / 28. szám
2013. FEBRUÁR 2., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 3 Veszélyek sorát élte túl kalandok A hideggel és a csúszós hegyi utakkal is meg kellett küzdenie Molnár Zoltán az indonéz tradicionális népviseletet mutatja HÍRSÁV Nem jelentkeztek be az adóhatósághoz heves megye A Nemzeti Adó- és Vámhivatal januárban is közreadta az állami adóhatóságnál teljesítendő bejelentkezési kötelezettséget elmulasztók listáját. Az idei első hónapban 44 személyről, köztük három Heves megyeiről bizonyosodott be, hogy bejelentés nélkül végeztek vállalkozói tevékenységet. Egy átányi nő, s egy-egy andornaktályai és makiári férfi akadt fönn az ellenőrzésen. ■ T. B. Formaruházatot vettek a helyi polgárőrök szilvásvárad Tavaly 220 ezer forint vissza nem térítendő támogatást nyert a Szilvásváradi Polgárőr Egyesület a megyei polgárőr szövetség pályázatán. Az összeg második részletét felhasználva idén téli formaruházatot, láthatósági mellényeket vásárolt az egyesület. A felszereléseket a legaktívabb tagok kapják meg. ■ T. B. Gazdaságosabban kell működniük EGERCSEHi Jövő hét csütörtökén 10 órától ülésezik a falu önkormányzatának képviselő-testülete. Tóth Andrásné polgármester elmondta, a legfőbb napirend a költségvetés megtárgyalása lesz. Mivel hiányuk nem leheti ezért olyan szigorú gazdálkodásra lesz szükség, amivel a kötelező feladatellátást még tudják biztosítani. Az ülésen bemutatkozik az új jegyző, tárgyalják az éves munkatervet, a közös hivatal, s a gyermekjóléti szolgálat költségvetését is. ■ T. B. Tóth Andrásné polgármester Hétköznapi, nyugodt tanulmányútnak indult Molnár Zoltán indonéziai kalandja. Az Egerben tanuló szolnoki fiatal ösztöndíj segítségével fotózni indult az ázsiai országba, ahol elütötte egy autó, motorjával összeütközött egy kocsival, és csak egy bokor mentette meg attól, hogy lezuhanjon egy szikláról. Joó Zsuzsa- Édesanyámnak mindig azt mondtam, egy utazás akkor jó, ha izgalmas - mondja Molnár Zoltán. - Az Indonéziában eltöltött fél év alatt egy napot sem unatkoztam. Az Egerben tanuló diák egy indonéz állami művészeti-ösztöndíj segítségével jutott ki fél évre az ázsiai országba, hogy (mint fotózást tanuló hallgató) remek képeket készítsen az ázsiai ország mindennapjairól, tájairól és hegyeiről.- Egy 3800 méteres csúcsot szemeltem ki magamnak, elhatároztam, felmászok rá. A helyiek szerint egy nap alatt meg lehet járni a csúcsot oda-vissza, igaz, nem monszun időszakában, mint akkor volt. Én csak legyintettem és egy pulóverrel, egy sátorral és két liter vízzel felszerelkezve elindultam. 2800 méteren a vizem elfogyott. A 30 fokban óráról órára éreztem, kezdek kiszáradni. Rám esteledett, így a sátrat ; felhúztam. Éjfél környékén , már I annyira szomjas voltam, hogy § a sátor ponyvájáról nyalogattam | a párát, közben majd' megfagy- I tam, hiszen gyorsan lecsökkent a hőmérséklet. Reggel körbenéztem a környéken, találtam pár flakon eldobott, poshadt vizet. Összeöntögettem őket és egy instant levessel ízesítettem, azt ittam. Utamat tovább folytattam felfelé. Közvetlenül a csúcs előtt rám szakadt az ég, zuhogott, az ösvény életveszélyesen csúszóssá vált. Pár lépést tettem csak, hirtelen kiszaladt a lábam alól az út és zuhanni kezdtem: kezem ügyébe került egy bokor, abba kapaszkodtam. Felhúztam magam az ösvényre, majd boldogan baktattam tovább, hogy ezt is túléltem. Ekkor elcsúsztam, a lábam kitekeredett, a fejemet bevertem egy kőbe. Mint Quasimodo, ván- kilépve a repülőgép ajtaján, azonnal arcul csapott a hőség. Csodálkozásomat csak fokozta az égen ragyogó félhold, mely alul volt tömött - meséli első indonéziai benyomását Molnár Zoltán. - Első éjszaka egy camping- ben aludtunk, majd egy ötcsillagos szállodában kaptunk helyet. De innen már másnap kitettek bennünket az utcára. Ekkor béreltünk ki egy lakást. Hatan laktunk benne, valamint állandó bérlőtársaink: a csótányok, patkányok és egerek - nevet a fiatalember, aki ezek után döntött úgy, háta mögött hagyja túlzsúfolt ideiglenes otthonát és országjárásra indul. Zoli útja során hol a szabad ég alatt, hol ismeretlen családok otthonában aludt. A fotós a szállásért cserébe gyógyszereket és angolórákat adott, ezeknél nagyobb érték Indonéziában nem létezik.- felnőttem e fél év alatt, megismertem önmagamat, még az értékrendem is átrendeződött. Ez volt utazásom legfőbb eredménye -foglalja össze Molnár Zoli, akinek meggyőződése, egyszer biztosan visszatér Indonéziába. szorogtam tovább, amikor röfö- gésre lettem figyelmes: egy vaddisznó konda állt velem szemben, vérben forgó szemmel vizslattak. Elővettem a bicskámat, gondoltam, az mindentől megvéd. Bár, jobban meggondolva, egy konda és egy bicska... hihetetlen, de valami elterelte az állatok figyelmét és elballagtak. A hegy lábánál két fatolvaj fogadott, akik megállapították, a fehér ember nem normális... A legelső faluban egy ismeretlen családhoz kopogtam be félholt állapotban, akik alig várták, hogy elmeséljem, mi történt velem. Én azonban elaludtam és egy nap múlva ébredtem csak fel. Zoli sokat tanult az esetből: a hegymászást inkább feladta, áttért a motorozásra.- Tömegközlekedés gyakorlatilag nincsen az országban. Néhány, a világháborúból megmaradt, busznak átalakított kocsik közlekednek az utakon, melyeket baksist lobogtatva kell leinteni, hogy felvegye a stopposokat. A helyiek inkább motorral járnak, hattól száz éves korig, egy járművön öten-hatan ülve. ■ Zoli sokat tanult az esetből: a hegymászást inkább feladta, áttért a motorozásra.- Rájöttem, nekem is be kell szereznem egy motort, ha meg akarom ismerni Indonéziát. Vásároltam is egy 1975-ös Vespát. Gyönyörű volt...! Kár, hogy leginkább csak tolni lehetett, ugyanis mindig meghibásodott - fűzi hozzá Zoli, akit még az sem térített el a motorozástól, hogy egy alkalommal kaszkadőröket megszégyenítően vetődtek át egy kocsin társával.- Egy főúton haladtunk a Ves- pával, mögöttem a haverom ült. Hirtelen egy autó vágódott elénk, esély sem volt a fékezésre. Nekicsapódtunk és keresztül zuhantunk a motorháztetőn. Amikor észhez tértünk, seregnyi ember bámult bennünket. Ránéztünk egymásra és megállapítottuk, egy darabig nem veszünk tükröt a kezünkbe. Amikor pár hét múlva elütött egy autó, csak legyintettem, én vagyok a Vasember! - fűzi hozzá Zoli, aki édesanyjának azóta sem tudja elmagyarázni, miért ne aggódjon, ha elutazik valahová. Érthetetlen is valóban: hiszen vele alig történik valami! "*** V KASZÁS ,i\ M ENDRE Nincs miből vásárolni ötödikéig számlán a fizetés. Tizenötödikéig kifizetve - ha kifizetve! - a közüzemi számlák, a hiteltörlesztés, a gyerekekkel kapcsolatos költségek. Ebben a periódusba esetleg még belefér egy vagy két nagyobb bevásárlás is, de húszadika után minden hónapban új időszámítás kezdődik. Ami bizony a maradék forintok beosztásával jár, és annak a reményével, hogy nem jön egy nagyobb, váratlan kiadás. úgy tűnik, hogy családok ezrei élnek eszerint a forgatókönyv szerint. Azért, hogy meggyőződjünk róla, hogy tényleg így van, nem kell messzire mennünk. Elég, ha ilyenkor hónap végén, és majd fizetés tájékán egy-egy pillantást vetünk valamelyik nagy hipermarket parkolójára, és rögtön a szemünkbe ötlik a bizonyosságot hozó különbség. A zsúfolt sorok és a kongó üresség között. mert hónap végén egyre többeknek nincs miből vásárolni. Ez nem feltétlenül a nélkülözést jelenti, de mindenképpen a maradék pénz gondos beosztásával jár. Nem extrára, csak az alapvető szükségletek fedezésére. És a gyakorlatot bizony nemcsak az áruházláncok érzik, hanem az a belvárosi üzlettulajdonos is, aki lakonikus tömörséggel így sommázta a kialakult helyzetet: a korábbi vásárlóim egyharmada külföldre ment a jobb megélhetés reményében. A másik egyharmad elszegényedett, ezért nem számíthatok vásárlásaikra, így a maradék egyharmad- ra zsugorodott azoknak a száma, akikből fent kellene tartanom a boltot, a vállalkozást. a kihívás nem kicsi, ezt mutatják a pangó bevásárló- központok, a bezárt boltok, kiadó belvárosi üzletek. Fesd át a várost! Véget ért a design-pályázat, amelyen a fiatalok megmutathatták, miként képzelik el a „színes” Egert. A zsűri döntése alapján Czopkó Róbert, Miklai Ildikó és Erdélyi Csenge lett az első három. A szavazáson Fehér Gáspár alkotása lett a közönségkedvenc. Jogerős ítélet személyiségi jogi perben ítélőtábla Az MSZP közleménye, a megyei közgyűlés elnökének reagálása A Főváros ítélőtábla (FÍ) jogerős döntést hozott az MSZP megyei elnöke által indított személyiségi jogi perben. A határozatról és az annak kapcsán kiadott kommentárról tájékoztatjuk olvasóinkat. Az FÍ jogerős ítéletével megállapította, hogy Sveiczer Sándor, a megyei önkormányzat képviselője megsértette dr. Sós Tamás korábbi megyegyűlési elnök személyiségi jogait azzal a közlésével, hogy dr. Sós 2010 elején a közgyűlés hozzájárulása nélkül, elnöki jogkörét túllépve utaltatott 160 millió forintot a Markhot Ferenc Kórháznak. Az ítélőtábla döntésének indokolásából kitűnik, hogy dr. Sós jogszerűen, a kórház érdekeit szem előtt tartva járt el, amikor 400 milliós hitelkeret terhére juttatott pénzt a kórháznak. Az ítélőtábla Seveiczert eltiltotta a további jogsértéstől, elégtétel adására kötelezte és a perköltséget is meg kell fizetnie. Az FÍ ugyanakkor mellőzte Szabó Róbert marasztalását, mondván: Szabó Róbert nem állította név szerint dr. Sósról, hogy köze lenne a HVL Invest megyei önkormányzattal szembeni 280 millió forintos követelésének keletkezéséhez. Jogerős bírósági döntés tartalmazza tehát azt a tényt, hogy dr. Sós Tamás nem felelős e tartozás keletkezéséért - közölte a felperes jogi képviselője, dr. Novák Rudolf ügyvéd. Szabó Róbert megyei közgyűlési elnök a határozat kapcsán közleményben tudatta: - Az ítélet alapján megállapítható, hogy a Sós Tamás által ellenem, jó hírneve megsértéséért indított per teljesen szükségtelen volt, hiszen kiderült, a Sós-korszakra vonatkozó korábbi kijelentésem megállja a helyét. Az MSZP-sajtóközle- mény igyekszik torzítani és elfeledtetni azt, hogy Sós Tamás elsősorban ellenem indította a pert, Sveiczer Sándor csak utólag perbe vont mellékszereplő volt. A jogerős ítéletbe foglalt igazam azonban a legkevésbé sem tesz elégedetté, hiszen a keserű tényeken nem változtat. Tény, hogy a HVL Invest a 12 éve kötött szerződés miatt pereskedve megkapott 280 millió forintot olyan tevékenységért, melynek tényleges értéke ennek töredéke volt. Nem változtat a lényegen, hogy az államnak ki kellett fizetnie egy arcátlanul aránytalan, óriási összeget a HVL Invest számára. A mérleg egyik nyelvén Sós Tamás sértetlen hírneve, a másikon 280 millió forint kifizetett közpénz áll, amelynek jó részéért nem dolgoztak meg - így talán érthető, miért nem okoz számomra örömet a pernyertesség. ■ S. I. - SZ. Z. •r ♦ 1 * Koszt és kvártély gyógyszerért cserébe
