Heves Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-05 / 4. szám

5 2013. JANUÁR 5., SZOMBAT ■■■■nnHHMHHHIIBNHBHBHMNBBHBHHHHHHHMHHSKSHnHBBl MEGYEI KÖRKÉP Amit elterveztünk, mindig el is végeztük interjú A leköszönő rektor szerint most a stabilizáció évei következnek a Károly Róbert Főiskola életében „Egy új időszakban, amikor az ország jó felé megy, a Károly Róbert Főiskola újra gyors fejlődést mutat majd...” Harmincöt esztendőt töltött a felsőoktatásban, ebből huszonötöt vezetőként. Dr. Magda Sándor rektor le­köszönt a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola éléről. Telve újabb tervekkel... Suha Péter- Három gyufásdobozból egy szép birodalom épült - így ösz- szegezte beszélgetésünk elején az elmúlt évtizedeket Dr. Mag­da Sándor, a Károly Róbert Fő­iskola leköszönő rektora.- Milyen érzésekkel távozik? Ma­radt hiányérzete, vagy a jól vég­zett munka utáni megérdemelt pihenésre készül?- Amikor 1978-ban az in­tézet igazgatójaként célként tűztük ki munkatársaimmal, hogy Gyöngyösnek főiskola kell, biztos voltam abban, hogy ehhez kizárólag a tudomány segíthet hozzá. Bejött. E te­kintetben tehát nincs hiány­érzetem. És nem is hagyom itt, hiszen a főiskolán fogok dolgozni továbbra is, egy érde­kes és szép feladaton, amit ha sikerre viszek, nyugodt szív­vel elmondhatom, hogy ismét olyasmit sikerült létrehozni, ami példaértékű.- Természetesen beszélünk majd még erről, de talán nem érdekte­len időrendben haladni: az emlí­tett „három gyufásdoboztól” azért meglehetősen hosszú út vezetett az önálló főiskoláig. Na­gyon nehéz volt?- Sok munka van benne. Sokak munkája. Házon belül mindig úgy versenyeztünk, hogy akit „legyőztünk”, azt nem akartuk „kiütni.” És va­lójában ez igaz volt a külső versenytársakra is. Szívós munkával jutottunk el idáig, amikor is több milliárd forint­nyi fejlesztés valósult meg, és olyan tudás halmozódott fel a főiskolán, ami nemzet­közi szinten is versenyképes. Ez azért sikerülhetett, mert amiről beszéltünk, amit el­terveztünk, azt mindig meg is tudtuk csinálni. És azért tudtuk megcsinálni, mert az elméleti, ha úgy tetszik tu­dományos munkával párhu­zamosan sosem szakadtunk el a gyakorlati élettől. Ebben az is szerepet játszott, hogy jómagam a termelésből érkez­tem a főiskolára, és nem is sza­kadtunk el soha a termeléstől. A tudományos munka irányát is az határozta és határozza meg, hogy a létező világ létező problémáira keressünk és ta­láljunk tudományos, nem egy esetben újszerű megoldásokat.- És mindehhez mindig sikerült támogatókat is találni. Ugye nem lepi meg, hogy Ön igen sikeres lobbista hírében áll.- Ahogy lépésről lépésre ha­ladtunk előre, egyre nagyobb lett a respektünk, és egyre bővültek a kapcsolataink. Két­ségtelen, hogy számos kiváló­ság megfordult a főiskolánkon, s nagyon sokan ismerték fel az itt folyó munka értékét, és támogatták, segítették a törek­véseinket. Ehhez azonban az is kellett, hogy mi magunk folyamatosan jobbak akarjunk lenni. S mivel a kollégáimat is folyamatosan arra sarkalltam, hogy legyenek egyre jobbak és jobbak, így nekem is ezt kel­lett tennem. Ezért lettem 46 évesen a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Ez azután alapot adott arra, hogy a kol­légáimat is arra biztassam: kandidáljanak, haladjanak előre a tudományos fokozatok megszerzésében.- Bizonyára egyetért, hogy a fő­iskola „aranykora” a távoktatá­sos időszak volt. Most lényege­sen nehezebb helyzetben lévő intézményt ad át az utódjának. Félti, ami felépült?- Nem féltem, mert tudom, hogy az utódom jól fogja végez­ni a dolgát. Most kétségkívül nem az építkezés, hanem a stabilizálás időszaka jön. De a főiskolán dolgozó mostani 40-50 éves gárda máris na­gyon okos - elég csak utal­nom a tudományos fokozattal rendelkezők arányára -, és tíz év múlva még okosabbak lesznek. A Károly Róbert Fő­iskolán tárgyakban, épületben, eszközben is hatalmas érték halmozódott fel, de tudásban legalább ugyanekkora. És ez a záloga a biztos jövőnek. Min­denük megvan a stabilizálás­hoz. Másfelől a politika jön és megy, a tudás viszont stabil és stabilizál. Nem aggódom a fő­iskola jövője miatt.- Ha már a politikát említette... Vajon egyfajta kitérőnek tartja a politikai szerepvállalását, vagy éppen ellenkezőleg: fontos állo­másnak?- Itt utalok vissza a táv­oktatásra: az is annak volt az ékes példája, hogy olyasmit tudtunk csinálni, amire vevő volt a piac. És a bevételt nem feléltük, hanem feljesztésekre fordítottuk. Akkor már látni lehetett, hogy uniós tagok le­szünk, megnyílnak források, és ezeket akkor tudjuk elérni, ha lesz hozzá saját pénzünk. Kész terveink voltak, és más­képp néztek ránk, amikor úgy indultunk támogatásokért, hogy megvolt a hozzá szük­séges saját pénzünk is. Az is világos volt, hogy képvise­lőként a főiskoláért is többet tudok tenni. Ez is szempont volt, amikor elvállaltam. És az országgyűlési képviselősé­gem - nem kizárólag a főiskola szempontjából - ugyancsak az értékekről, az értékteremtésről szólt. No, és hogy visszautal­jak az elkövetkező időszakra vonatkozó kérdésére: ma a politika dönt arról, hogy mi hová kerül, kinek, hol és mi­lyen szerep juthat például a felsőoktatásban is. De azon ez sem tud változtatni, hogy csak olyat érdemes csinálni, amire a piac vevő. Egy új időszakban, amikor az ország jó felé megy, a Károly Róbert Főiskola gyor­san fog reagálni, és újra gyors fejlődést mutat majd. „Ez a feldolgozhatatlan veszteség beárnyékolja a mindennapjaimat” „A bankban nincs akkora érték pénzben, mint itt tudásban, ez több évtizedes munka kiváló eredménye, egyúttal a jövő biz­tosítéka. Ha nem történt volna az a családi tragédia, ha nem veszítettem volna el a felesé­gem, azt mondanám: jól zártam az évet és egyúttal a rektori ténykedésemet. De ez a feldol­gozhatatlan veszteség beárnyé­kolja a mindennapjaimat. Ha nem látszik rajtam az öröm, hát emiatt van. De menni kell to­vább, dolgozni. 2013-ban keve­sebb munkám lesz, de sokan fognak keresni, sokakat kell megismerniük az utódaimnak, sok kapcsolatot kell átadni. És közben Tass-pusztán elkezdődik a munka, az a munka, amihez megvan az ötletünk és megvan a tudásunk. Abban akarok ve­zető szerepet betölteni. Tanítani. Merthogy jó szakemberekre minden időben hatalmas szük­ség van. Erről szól a Károly Ró­bert Főiskola."- Elárulná nekünk, hogy ebben Ön részt vesz még bármilyen for­mában?- A főiskola Szenátusában vagy akár a vezetésében nem akarok már részt venni, ebben állapodtunk meg a kollégákkal is. De maradok a főiskola „kö­zelében”, ugyanis Tass-pusztán egy érdekes és az ország jövője szempontjából is meghatározó jelentőségű program indul majd el. Az iskolaszövetkezeti központnak - mivel erről van szó - én szeretnék, sőt, egé­szen pontosan én akarok az igazgatója lenni. Mert meggyő­ződésem, hogy Magyarország talpraállásához elengedhetet­len a vidék megtartó erejének a növelése vagy újra megte­remtése, s ebben ez a modell sikeres lehet. S minthogy gya­korlati ismeretek átadásáról van szó, a modell működteté­séhez szakemberek kellenek, ebben pedig megkerülhetetlen lesz a főiskola. Ha sikerül - és egészen biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog -, ez lesz életem újabb nagy műve. r^—\ 00 PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL <VH3ÍL>» Közönségsikert ígér A muzsika hangja Január 11-én mutatja be a Gár­donyi színház a világhírű mu­sicalt, A muzsika hangját Kas- csák Dórával és Vókó János­sal a főszerepben. A rendező, Halasi Imre szerint a darab a tisztességről, a helytállásról, a szerelemről, a barátságról szól. Kascsák Dóra elmondta: minden egyes próbára „repül”, rengeteg energiát kap.- Gyerekfejjel láttam a fil­met. Akkor még álmodni sem mertem, hogy egyszer majd el- játszhatom Maria szerepét. Rá­adásul a darab olyan dolgokról szól, mint a szeretet vagy a becsület, amiről ma nem lehet eleget beszélni. Szeretet nélkül pedig nincs színház..: Szerin­tem nagyon fogja szeretni a közönség! Vókó János szerint A mu­zsika hangja egy igazán szép történet, gyönyörű zenével, csöppnyi politikával.- Egyszerűen jól esik játsza­ni ilyen darabban. Örülök Von Trapp kapitány szerepének. Korábban még nem játszottam együtt színpadon gyerekek­kel, ez számomra újdonság,! és nagyon élvezem. A próbák ; nagyon jó hangulatban telnek, a rendező, Halasi Imre pedig I szabadkezet ad nekünk. Csupa egri az Egimese a legfontosabb, legérdeke­sebb dolgok este, lefekvés előtt jutnak eszünkbe. De vajon hol van a határ az álom és a valóság között? Mit tegyünk a rossz álmokkal? A többi kö­zött ezekre a kérdésekre is segít megtalálni a választ a legkisebbeknek február 7-től a Gárdonyi Géza Színház és a Babszem Jankó Gyermekszín­ház készülő közös bemutatója, az Égimese. A darab alkotói mind megyeszékhelyiek: Sző­ke Andrea gazdag rímeihez és szokásos szójátékaihoz Kalló Zsolt szerzett zenét. A remek dallamokkal színesített, fog­lalkoztató mesejátékban a szí­nészek és a bábok együtt játsz- szanak a publikumnak.- Az előadás főszereplője egy egy méter magas bábfi­gura, Marci. Ez természete­sen nem mindennapi kihívást jelent majd a színészeknek. A gyermekszínház idén 15 éves, az ősbemutató minden alkotó­ja egri, és talán nem véletlen, hogy ebben a jubileumi évben a sors összehozta a két társu­latot - mondja Baráth Zoltán rendező, aki 20 esztendővel ezelőtt öltöztetőként kezdte a pályát az egri színházban, majd pedig évekig népszerű színészként dolgozott a teát­rumban. ■ Á k > \ Maria és Von Trapp kapitány, azaz Kascsák Dóra és Vókó János a próbán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom