Heves Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-17 / 14. szám

4 OLVASÓINK ÍRJAK 2013. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Szebb, jobb fürdőt ígérnek válasz Az egri strandon zajló munkák a vendégekért vannak A cél, hogy mind az egriek, mind az idelátogató hazai és külföldi turisták egy szép, korszerű, változatos szolgáltatásokat nyújtó fürdőben pihenhessenek Meghitt ünneppel gazdagodtak a gyöngyösi idősek klubjának tagjai több mint egy évtizedre visz- szanyúló hagyományt ápol Gyöngyösön az idősek nappali ellátását biztosító idősek klubja a karácsonyi ünnepségek meg­szervezésével. Az ellátottak a gondozókkal már jóval az ün­nepek előtt megkezdték a meg­hitt hangulat megteremtését. A klub szerény lehetőségeihez miatt a át magunk által készí­tett díszek és jelképek elkészí­tésével igyekeztünk hangula­tosabbá tenni az ünnepeket. Az idősek klubja rendezvé­nyére az ellátottak meghívták a város vezetőit, a társintéz­mények, valamint a fenntartó Gyöngyös Körzete Kistérség Többcélú Társulás, illetve a működtető Kistérségi Humán Szolgáltató Központ vezetőit is. A rendezvényen az Egressy Béni Két Tannyelvű Általános Iskola 3/a.osztályos tanulói a korábban már megszokott, ma­gas színvonalú műsorral, angol nyelvű énekekkel és versekkel, valamint betlehemes játékkal kedveskedtek. E meghitt hangulatot emel­ték a gondozottak által előadott produkciók is. Borsi Miklós, Gyöngyös Meggyógyítottak az egri koriiáz szakemberei ezúton mondok köszönetét dr. Hernádi Lászlónak, az egri kórház főorvosának, dr. Varga Zsolt nőgyógyásznak, akik se­gítettek felépülésemben. Tisz­teletem az osztály nővéreinek is, akik mindent megtesznek a betegekért, pontosan és nagy szakmai tudással ápolnak. Mindenkinek javaslom, bízzanak meg a szülészeti és nőgyógyászati osztály szakmai tevékenységében, az orvosok­ban és nővérekben is, hiszen mindenkor a legjobb tudásuk szerint gyógyítanak. Ha kicsit mostohább körülmények kö­zött is dolgoznak, mint a nyu­gati kórházakban, mégis min­dent elkövetnek azért, hogy megmentsék a szenvedéstől betegeiket. Ennél többet nem várhatunk az egészségügytől. P. Lászlóné, Eger Tisztelt Olvasók, Tisztelt Levél­író és Tisztelt Sportkedvelő Kö­zönség! Az Egri Strand és Termálfür­dőt, valamint Bitskey Aladár Uszodát üzemeltető Eger Ter­mál Kft. ügyvezetőjeként ezú­ton reagálok a Heves Megyei Hírlapban 2012. december 20-án megjelent „Sportolj, de mégis hogyan?” című olvasói cikkre. Teszem mindezt a le­vélíró és az intézményeinket látogató közönség iránti tisz­teletből, valamint olyan céllal, hogy a cikkben foglalt, a való­ságot nem vagy nem egészen fedő állításokat tisztázzam, s az esetlegesen jogos kifogások hátterét megvilágítsam. Feltételezem, hogy a levél írója többek nevében, jobbító szándékkal fogalmazta meg kritikáját és kérdéseit, amelyek pontatlanságára nem a rosszin­dulat, mint inkább az informá­cióhiány a magyarázat. Más­részről a cikk egyes felvetései már a megjelenés időpontjában sem voltak aktuálisak, tekin­tettel arra, hogy az építési mun­kálatok már november közepén elkezdődtek. Az olvasói levél írója úgy fo­galmazott: „A Petőfi téri bejáratnál lé­vő 1-es medence vizét már több mint egy hónapja nem engedték le. Az 50 méteres me­dencében szintén nem tudunk úszni, mert állandóan edzések vannak. A pályákat elválasztó kötelek legfeljebb vasárnap ke­rülnek a helyükre.” Nos, az 1-es medence vize valóban nem volt leengedve kö­rülbelül 3 hé­ten keresztül, ám az már ha­gyományos­nak tekint­hető, hogy az adott év október 1-je és a kö­vetkező év április 30-a között a medence és a dögönyöző is üze­men kívül van helyezve, amely­ről a medencénél kihelyezett táblákon folyamatosan tájékoz­tattuk, tájékoztatjuk a vendége­ket. A dögönyöző lezárása azért vált szükségessé, mert annak az építkezés - sajnos - felfor­dulással és váratlan helyzetek­kel jár, amelyek olykor kényel­metlenséget okoznak, de csu­pán egy átmeneti, körülbelül féléves időszakot érintenek, amelynek végén egy szebb, kor­szerűbb, több lehetőséget bizto­sító termálfürdővel lesz gazda­gabb a város. Célunk, hogy a meglévők megőrzése mellett új ■ vizét az I-es medencét táplá­ló forrás is biztosítja, így a két létesítményt egyidejűleg lehet csak működtetni, vagy kell le­zárni. A medence takarítása a cikk megjelenését megelőzően már megtörtént, annak üzem­be helyezése azonban jogszabá­lyi és üzemel­tetési okokból kifolyólag továbbra sem áll módunk­ban. Igaz, hogy új létesítményünk sok edzést bonyolít, de eközben folyamatosan biztosítunk lehe­tőséget az úszásra a közönség számára is, amelyhez lehető­ség szerint a pályát visszaren­dezzük, így hosszában is úsz­hatnak az arra igényt tartók, vagyis nem fedi a valóságot az értékeket, új lehetőségeket te­remtsünk. Ezért a magunk ré­széről hajlandóak vagyunk vál­lalni a kényelmetlenségeket, s persze, hajlandóak vagyunk minderre pénzt, időt és energiát áldozni. A vendégeinktől pedig nem kérünk többet, mint némi megértést és egy kevéske türel­met a jelenlegi, átmeneti helyzet miatt. állítás, miszerint emiatt nem tudnak úszni a medencében. A cikkben többször említett nyári külföldi edzőtábor ideje alatt is folyamatosan legalább három pálya állt az úszni vágyó közön­ség rendelkezésére. Számunkra a versenysze­rűen úszó, sportoló, illetve a kedvtelésből, netán egészség- megőrzés céljából úszó vendé­gek egyaránt fontosak, így ar­ra törekszünk, hogy mindenki számára biztosítsunk lehető­séget e tevékenységekhez. A sportolókat és a vendégeket a www.egertermal.hu oldalon a „pályabeosztások” menüpont­ban tájékoztatjuk az úszóme­dencék aktuális foglaltságáról, s itt mindenki kiválaszthatja, mely időpont egyeztethető ösz- sze saját időbeosztásával. Szükséges megjegyezni, hogy az Egri Termálfürdőben zajló építési munkák nem a vendégek ellen, hanem a ven­dégekért történnek, hiszen azt szeretnénk, ha mind az egri, mind az ide látogató hazai vagy külföldi turisták egy szép, kor­szerű, változatos szolgáltatáso­kat nyújtó fürdőben tölthetnék a kikapcsolódás, a sportolás vagy a gyógyulás perceit. Lugosi Dénes, az Eger Termál Kft. ügyvezetője Szihalmon ismét remek műsorral köszöntötték a szépkorúakat szihalmon már hagyománnyá vált, hogy az önkormányzat és a civilek évente egy alkalom­mal összejönnek, hogy kife­jezzék hálájukat, tiszteletüket, megbecsülésüket és szerete- tüket azok iránt, akik hosszú, munkában eltöltött évek után ezen a településen élik meg­érdemelt nyugdíjaséveiket. A szeretet napján a köszöntők sorát a kisiskolások kezdték, majd a folytatásban az Után­pótlás Fúvószenekar szórakoz­tatta a vendégeket. Műsoruk­ban indulók, keringők és nép­szerű slágerek hangzottak fel, s a „nemcsak a húszéveseké a világ” című dalt már a közön­ség éneke is kísérte. Bóta József polgármester kö­szöntőjében utalt arra, hogy a település vezetői nemcsak e napon gondolnak rájuk sze­retettel, hanem az év minden napján, hiszen bölcsességük­kel ők is mindig a fiatalabbak rendelkezésére állnak. A polgármester külön üd­vözölte az 50. házassági év­fordulójukat ünneplő párokat, akiknek egy tortával, virág­csokorral és egy üveg borral kedveskedett, további boldog házaséletet kívánva. A köszöntők sorát a Tobán Hagyományőrző Néptánccso­port folytatta, amely hazánk tájegységeinek jellegzetes tán­caiból összeállítottműsorral kápráztatta el a jelenlévőket. Hogy ne lankadjon a figyelem, Bóta József Sándor polgármes­ter meghívta az ünnepeiteket egy estebédre, amelyet az is­kola tornatermében szolgáltak fel. A finom ételek mellett 53 tombolatárgy kisorsolása fo­kozta a nagyszerű hangulatot. Az összejövetel fénypontja az Egri Gárdonyi Géza Színház művészeinek előadásában a Csókos asszony című operett volt. A közönség együtt énekel­te az ismert dalokat a művé­szekkel, s jó volt látni az örö­met a szemükben, hogy ezúttal „helybe jött a SZÍNHÁZ”. Sajnos, manapság egyre kevesebb lehetősége nyílik az embereknek arra, hogy el­jussanak a színházba. Ezért is jó, hogy a képviselő-testület meghívta a produkciót erre az alkalomra. A szihalmi idősek nevében: Sz. Józsefné ■ Az építési munkálatok már tavaly november közepén elkezdődtek az egri fürdőben. Türelmet kérnénk minden vendégünktől Tamaszentmárián (is) az önkormányzat fizeti a számlákat tények A falu első embere bért, fizetést valóban nem kap, de él a jogszabály adta lehetőséggel, azaz tiszteletdíjat vesz fel A „Nem jó bolt a faluvezetés” című, 2012. december 17-én, a Heves Megyei Hírlapban meg­jelent cikk olvasása után ra­gadtam tollat. Teszem ezt azért, mert az Olvasók megérdemlik a pontos és szakszerű tájékoz­tatást, s tudom, lapjuk is kénye­sen vigyáz közlései korrektsé­gére. Tarnaszentmária polgár- mesterének nyilatkozatában az megfelel a valóságnak, hogy a település nagyon kevés pénz­ből, folyamatosan zsugorodó költségvetéssel gazdálkodik. A falu első embere bért, fizetést valóban nem kap, de él a jogsza­bály adta lehetőséggel, azaz a polgármesteri tisztség ellátásá­nak egyes kérdéseiről és az ön­kormányzati képviselők tiszte­letdíjáról szóló törvény szerint az ekkora lélekszámú telepü­lésen adható - 240 bejelentett lakója van Tarnaszentmári- ának - legmagasabb szorzó­számú tiszteletdíjat kapja, ami ■ Arról tehát nincs szó, hogy ingyen, sőt, saját költségére tevékenykedne a falu polgármestere. mellé kötelezően jár a bruttó juttatásának 20 %-a költségté­rítésként. Arról tehát nincs szó, hogy - a cikk sugallta módon - ingyen, sőt, saját költségére tevékenykedne a falu polgár- mestere, mivel tiszteletdíjban A részesül. Igaz, ez a tény nem játszik jelentős szerepet a sze­mélyes gyarapodásában. Tarnaszentmária első embe­re a Heves Megyei Hírlap olva­sóit arról is tájékoztatta, hogy a településen élő gyermekeknek kirándulást és úgynevezett Mikulás-vonatozást szervezett a helyhatóság, amelyet - leg­alábbis így értelmezhető az állítása - ő maga finanszíro­zott. Valóban eljutottak a gye­rekek a Csodák Palotájába és a Mikulás-vonat is örömteli esemény volt a nagyon kevés helybéli gyermeknek, de illik tényszerűen közölni: az önkor­mányzat szervezte és fizette a két programot, a számlák és bizonylatok a falu könyvelé­sében megtalálhatók. Éppen úgy, mint az évi egy-két továb­bi tarnaszentmáriai nagyobb rendezvény „ellenértéke”, azaz a szomszédos Verpelét teher­autójának üzemanyag-költsége azért, hogy onnan székeket ve­hessen kölcsön a falu. A tarna­szentmáriai „hétköznapoknak” lennének olyan munkái, olyan feladatai, mint amilyenek sok más településen természetes módon teljesülnek. De csak lennének, a rideg és szomorú valóság ugyanis az, hogy abból a kevéske pénzből, amit a falu kap, immáron közmunkások foglalkoztatására sem nagyon futja. A 240 lelkes Tarnaszentmá- rián a legtöbben kisnyugdíjas­ként, roppant szerényen élnek, és a költségvetésben iparűzési adó, illetve más hasonló, „ext­ra” bevétel nem szerepel, így tehát a legkisebb váratlan fi­zetnivaló - beszakadt járda feltöltése, mosdóban tönkre­ment csaptelep cseréje és még sorolhatnánk -, ami a falu köz­számláját terhelné, végzetes kö­vetkezményekkel járna. Ilyen helyzetben valóban az a nor­mális, ha a település első embe­re nem jelent túlzott költséget a helyi büdzsének, de azzal, hogy tiszteletdíjat és költség- térítést hónapról hónapra fel­vesz, szinte a „leggazdagabb” helybélinek számít, az pedig semmit nem von le „személyes értékéből”, ha nyilatkozataiban nem tünteti fel magát hősnek, avagy áldozatnak csak azért, mert ő fizet meg saját zsebből közösségi programokat. Azokat ugyanis a falu a saját csekély­ke forrásaiból - számlákkal, könyveléssel igazolhatóan - maga állja. Mindezek tudatában bízom abban, hogy levelemet a nyilvá­nosság elé tárják, segítve ezzel az Olvasók pontos és szakszerű tájékoztatását. Tisztelettel: Hídvégi Judit és képviselőtár­sai, Gyuráczné Szabó Éva és Du­dás András, Tarnaszentmária f i

Next

/
Oldalképek
Tartalom