Heves Megyei Hírlap, 2013. január (24. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-11 / 9. szám

2013. JANUAR 11., PENTEK MEGYEI KORKÉP Színház tényleg akármiből lehet Demeter zsuzsa Jóllehet, nem volt könnyű a pályája, mégis szívesen emlékszik vissza Húsz esztendeje alakították meg a nyugdíjasok megyei szövetségét- másfél millió ember vesz­tette el az állását a rendszer- váltáskor, sokan fiatalon lettek nyugdíjasok, akik keresni kezdték azt a közösséget, ahol szót válthatnak a kortársaik­kal - hangzott el azon a jubi­leumi eseményen, amelyen a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége húsz évvel ezelőtti megalakulására emlékeztek. Mint Bujdosó Sándorné, a szövetség elnöke felidézte, a haláláig fáradhatatlan előd­je, Tófalusi Emil 28 klubbal vette fel a kapcsolatot, tagjai egyetértettek azzal a célki­■ Rendszeres találkozási lehetőséget jelent a sarudi aratófesztivál és a verpeléti Ki mit tud? tűzéssel, hogy egymással szo­ros kötelékben képviseljék a korosztály érdekeit, őrizzék az egészségüket, ápolják népi ha­gyományainkat és kulturális örökségünket. Két évtizedes tevékenységük fontos része­ként említhető az érdekvéde­lem. Az elnökség tagjai hetente egyszer tartanak fogadónapot, ahol főleg a közüzemi szolgál­tatókkal kapcsolatos ügyek intézésében segítenek. Sikeres lett a napi tízezer lépésre buzdító egészség- és sportnapok, a hagyomány- őrző fesztiválok és kulturális bemutatók rendezése. Vonzó program a színházi matiné és a külföldi társasutazás is. Együttműködési megállapodás révén felkeresték a sepsiszent­györgyi, a bártfai és a bereg­szászi nyugdíjasokat, s jártak már Erdélyben, Párizsban, Ró­mában, Görögországban is. Az országban másodikként Hevesben jött létre az Idősügyi Tanács, melynek támogatá­sával évente megrendezik az idősek világnapját, ahol a leg­aktívabb tagjaik mellett az 50. házassági évfordulójukat meg­élt házaspárokat is köszöntik. A mostani jubileumi találko­zón - amelyen ott volt dr. Sós Tamás, az Idősügyi Tanács elő­ző és Szabó Róbert, a testület jelenlegi elnöke - tisztelettel emlékeztek meg az időközben elhunyt alapítókról, s szeretet­tel vették körül azokat, akik a kezdetekről részt Vesznek a szövetség munkájában. ■ SZ. I. Legfőbb vágya, hogy az uno­káját is magával vigye egy előadásra Demeter Zsuzsa, a Harlekin Bábszínház alapító­ja, aki tegnap ünnepelte 70. születésnapját. Pécsik Attila- Miért kezd egy 19 éves fiatal bábjátékkal foglalkozni?- Akkoriban ifjú népmű­velőként illett valamilyen művészeti ággal behatóan foglalkozni. A családi hagyo­mány szerint a néptánc állt közel hozzám, bár a bátyám gyermekként „megfertőzött”, amikor ajándékba készített ne­kem egy bábszínházát, amivel sokat játszottam, de felnőtt­koromra elfelejtettem. Hortra kerültem, alakítottam egy gyerekcsoportot, s az első elő­adással egy felmenő rendszerű verseny országos döntőjébe jutottunk, ahol aranyérmet nyertünk. Nagyon fiatal vol­tam, nem is értettem még a műfajhoz, inkább ösztönösen tettem, amit tettem.- Ezután kezdte tanulni a báb­színházát?- Ez egy nagyon érdekes vi­lág, s aki egyszer belekóstol, soha nem szabadul tőle. így történt velem is. Komoly mun­ka következett, amit nehezí­tett, hogy hazánkban nem volt iskolája a műfajnak. Amikor haza kerültem Egerbe, megala­pítottunk a Egri Bábszínpadot, s húsz évig dolgoz tunk amatőr csoportként, míg 1985-től hivatásos­ként folytattuk. Ez évben a vidéki bábszínházak közül má­sodikként alakult meg a Gárdonyi Géza Színház tagoza­taként a Harlekin Bábszínház.- A két évtized alatt számos si­ker alapozta meg a váltást...- Valóban nem volt véletlen, szép sikereket értünk el itthon és külföldön is. Rendszeresen részt vettünk a két nagy hazai fesztiválon, Pécsett és Békés­csabán, de emlékezetes afri­kai, finnországi és lengyelor­szági turnénk is. Érezhető volt, hogy ekkorra már a közönség Demeter Zsuzsa: „A bábszínház egy nagyon-nagyon érdekes világ, s aki egyszer belekóstol, soha nem szabadul tőle. így történt ez velem is.” is többet várt tőlünk, s a cso­port kívánsága is az volt, hogy hivatásosként folytassuk. Jflél- Nem titok, a gyerme­kekkel is sokat fog­lalkozott.- Akkoriban más rendszer­ben, széles kör­ben működtek iskolai szakkörök, mi pedig úgy éreztük, kutya kötelessé­günk segíteni azok vezetőinek. A bábszínháznak megvan a va­rázsa, viszont nagyon munkás műfaj, s csak kevesen tudnak annyi időt és energiát fektetni bele, amennyit igényel.- Készített számvetést a mostani kerek évforduló kapcsán?- Bevallom, nemigen foglal­koztam ezzel. Küzdelmes volt a pálya, de szívesen emlékszem vissza. Sok szép emléket őrzök, kivált azokról a nagyszerű kol­légákról, akikkel akkor együtt vágtunk neki a munkának. A Lovassy házaspárról, akik a Harlekinből mentek nyug­díjba, aztán Lénárt Andrásról, aki ma a Budapest Bábszínház szcenikusa. Házi zeneszerzőnk volt Kátai László, de többször dolgoztunk együtt a Tolcsvay testvérekkel, Darvas Ferenccel vagy Gulyás Lászlóval. Remek testvérkapcsolatot alakítottunk ki a marosvásárhelyi Ariel If­júsági és Gyermekszínházzal, magam is többször rendeztem ott, de vendégrendezőként dolgozott velünk a Harlekin későbbi igazgatója, a tavaly el­hunyt Lengyel Pál. Sajnos, sok jó szakember és barát ma már nincs közöttünk, s 70 évesen ezzel is szembe kell néznem.- Mi tölti ki az idejét ma?- Szeretek zenét hallgat­ni, olvasni - ez utóbbi téren Névjegy név: Demeter Zsuzsa nyugdíjas bábművész, rendező SZÜLETETT: Eger, 1943. 01. 10. család: házas, lányától egy fiú­unokája van, Marci munka: Egri Bábszínpad, majd a Harlekin Bábszínház alapító­ja. Több cikluson át az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövet­ség) Magyar Központja titkára hobbi: a munkája, máig min­den bemutatót megnéz a Harle- kinben díjai: Heves Megyéért Díj, Pro Cultura Agriae-díj EMLÉKEZETES RENDEZÉSEI: Óz, Bűvös lámpa, Háry szvit (ez utóbbi kettő árnyjáték, amely műfaj mindig is nagyon-nagyon érdekelte) mindenevő vagyok. Egyszer a lányom megkérdezte, volt-e problémám a kötelező irodal­makkal, s azt válaszoltam: soha, mert mire az iskolában azokhoz a kötetekhez értünk, már mindet elolvastam. Ez a szakma széles érdeklődési kört kíván, ha az ember meghall egy dallamot, már azon gon­dolkodik, hogyan építhetné be egy-egy előadásba. A legszíve­sebben 9 hónapos unokámmal játszom.- Bábozott már neki?- Soha nem volt itthon bábom, nem szeretnék báb­múzeumban élni. Persze, az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy bábozni mindennel lehet. Akár egy gyufásskatuláyval is lehet színházat játszani. Ter­mészetesen szeretném majd előadásokra vinni, s azért drukkolok, hogy Egernek min­dig legyen bábszínháza! Gárdonyt Géza ^ mi...........................——— A muzsika hangja, amit a szívünk súg Közkívánatra ismét oz .-A* Rt MAUCMDrDDCÁl miífoffo Kq o ro íamior O/í on 1K orof Ma este 7 órától mutatja be a Gárdonyi Géza Színház a vi­lághírű musicalt, A muzsika hangját. A rendező, Halasi Im­re szerint a darab üzenete az, hogy érdemes tisztességesnek lenni, a saját meggyőződésünk szerint cselekedni.- Úgy látom, mindenkinek örömet okozott a munka, re­mek szerepeket kínál a darab, amelyeket jó játszani, s bízunk benne, hogy jó nézni is - mond­ja. - A produkció egy igazi csa­ládi színházi estet ígér, s ez alatt azt értem, hogy minden korosztály megtalálhatja ben­ne azt, ami neki élmény.- Egy igen izgalmas próba- folyamaton vagyunk túl, sok pozitív energiát adott a mun­ka - meséli Bánfi Kata. - Liesl karaktere hálás szerep, egy fiatal lányé, aki már kapiskálja a felnőttek világát, mégis ké­pes gyermekien tisztán látni. Egész életemet végigkísérte A muzsika hangja, éneke-ze- ne tagozatos általános iskolá­ba jártam, ahol a szolmizálás meghatározó volt. A darab aktualitása örök, megerősít § I bennünket, hogy a nehéz hely- s I zetekben se feltétlenül a köny-11 nyebb utat kell választani, ha- s I nem azt, amit a szívünk súg. ■ Bánfi Kata (középen) darabbéli testvérei körében.. NOVEMBERBEN mutatta be a Gárdonyi Géza Színház az Óz, a nagy varázsló című produk­ciót. A bemutatókor Pinczés István rendező úgy fogalma­zott: szakmai kihívás, hogy az angolszász alapmese és a nagysikerű amerikai film után a mai gyerekközönség számára is korszerű és von­zó színházi előadást teremt­senek, megtalálják a magyar változatban a ma is és itt is érvényes mesei szituációk va­lóságtartalmát. Mindez sikerült, hiszen az ismert mesét azóta teltház­zal játssza az egri teátrum. Olyannyira, hogy közkívánat­ra január 26-án 15 órától bér­letszünetben tűzte műsorra a teátrum. Az előadás zenéjét és dal­szövegeit Aldobolyi Nagy György írta. A Szőllősi Klára fordításának felhasználásával Schwajda György által szín­padra alkalmazott és Éry-Ko- vács András által átdolgozott szövegnek két évtizeddel ez­előtt volt a sikeres ősbemutató­ja Egerben. Ezúttal új előadás született új szereplőkkel, új rendezői elképzelés szerint. A teátrum tánctagozata Topo- lánszky Tamás koreográfu- si fantáziájának segítségével csatlakozott a produkcióhoz. ■ I

Next

/
Oldalképek
Tartalom