Heves Megyei Hírlap, 2012. november (23. évfolyam, 256-280. szám)
2012-11-08 / 261. szám
4 SETA 2012. NOVEMBER 8.. CSÜTÖRTÖK Az idei esztendei Kutatók Éjszakája egy kisgimnazista szemüvegén át Vérbeli itáliai élmények kirándulás Muranoban közelről figyeltük az üveggyártás folyamatát Igen izgalmas volt betekinteni a Gárdonyi színház kulisszá mögé Velencei életkép. Valóban felejthetetlen élményt adott az Eszterházy Károly Főiskola gyakorló diákjainak az olaszországi utazás Olaszországba kirándulhattak nemrég az EKF Gyakorlóiskolájának diákjai. Megtapasztalhatták, milyen is az olaszos életérzés. A kora reggeli (legalábbis nekünk, előző estét jó hangulatban töltő diákoknak korai) indulás sem volt olyan zavaró, mint az a hűvös, parti szél, ami a kikötőnél várakozva átjárt bennünket. „Hajnali” 10 óra tájt Punta Sabbioni-ból indultunk el, ahonnan hajóval keltünk át Velencébe, de ami ott várt ránk, kárpótolt minket mindenért. Elhatároztuk, hogy megnézünk minden lehetséges helyet Velencében. Eljutottunk a Rial- to-hídhoz, ahonnan a látvány szemkápráztató volt. Látod, ahogy a Canal Grande kanyarodik és a vége már szinte ködbe borul. Mire észbe kaptam még mindig a sfumato szón gondolkodtam és hogy végre értelmet nyert. Nemcsak a festményeken létezik. Az idő további részét vásárlással és egy megfelelő pizzázó keresésével töltöttük. A pizza felejthetetlen volt, az árusok kedvesek, olykor kicsit rámenősek. Magabiztosan indultunk vissza a Szent Márk tér felé, amiből annyi sikeredett, hogy már megint ugyanannál a sikátornál kötöttünk ki. Negyedjére. Hosszas bolyongás után találtuk meg csak a helyes utat, de mint kiderült, nem csak mi jártunk így. A hajó indulásakor meglehetősen hűvös volt, mi mégis bátorkodtunk a felső, fedetlen fedélzeten helyet foglalni. Utólag beláttuk, rossz ötlet volt, főleg az egyre erősödő szél és eső keveréke miatt, de büszkeségünk nem engedte meg, hogy szél mindenki hallott már arról a csodálatos „jelenségről”, amelyet ágy hívunk: szerelem első látásra. Az épületek, az emberek, az egész légkör azonnal magával ragad és észre sem veszed, de már a Szent Márk téren vagy és galambokat hajku- rászol. A következő különösen érdekes kép az, hogy már a Szent Márk Bazilika bejáratátépázta hajjal, elázva lekullogjunk az alsóbb szintre. Amikor Murano szigetéhez közeledtünk, már a javában esett és sajnos a sziget nem nyújtott túl sok fedett helyet számunkra. Jó pár pocsolyával teli sikátor után jutottunk el csak a némileg védett üveggyár egyik kis műhelyébe. Gianni szorgalmasan fújta az üveget, bemutatva nekünk a méltán híres mura- nói üveg készítési folyamatát. Utána áthajóztunk Buranó- ba, ahol a házak színes forgataga igazán mesébe illő volt. Megtaláltuk az egyik legkisebb és legbarátságosabb kávéházat nál állsz sorban két, öregemberekből álló csoport közé zárva. A sor lassan halad, mégsem elég az idő, hogy meg tudd csodálni az épületet, de amint belépsz az előcsarnokba, a régen színes márványból készült fal mára már megkopott képe még most is ámulatba ejt. Hihetetlen, hogy milyen aprónak érzi magát az ember az épület belseés itt próbáltunk felmelegedni jó pár csésze forró csoki társaságában. Nehezen vettünk búcsút a szigetektől, de annál jobban vártunk a tábor nyújtotta „otthon” melegét. Ám hazaérve csak a száradás céljából kiteregetett, időközben csuromvizessé vált ruháink vártak. Visszagondolva, életünk egyik legfelejthetetlenebb napját töltöttük Velencében és a szigeteken. Remélem a további osztályok is csak ilyen jó élményekkel térnek majd haza, mint mi. Baumgartner Ildikó 12. A EKF Gyakorlóiskola jében, mikor még rajta kívül több száz turista vonul végig a vörös szőnyeggel fedett padlón. Mégis, az épület hatalmassága olyan hatást gyakorolt ránk, amit eddig egy templomban sem éreztünk. Amint újra napfényt láttunk, megint csak hosz- szas sorban állás után (a kijáratnál!), végre eljött a szabad program ideje. Első látásra beleszerettünk itáliai utunkon a csodás Velencébe Izgalmas kísérleteket láthattunk kísérletek Aktív résztvevője volt az Eszterházy Károly Gyakorlóiskola 7. g osztálya a Kutatók Éjszakájának. Márföl- diné Béres Zsuzsanna tanárnő velünk töltötte az egész napot. A rendezvény helyszínét az Eszterházy Károly Főiskola biztosította. A napot a Leányka úti C épületben töltöttük, ahol fantasztikus kísérletek vártak. Miután megérkeztünk, az osztály egyik fele kémia előadáson vett részt, mi beültünk egy matematika órára: „Amit tudni akarsz a gömbről, de sosem merted megkérdezni”. Az előadás rendkívül izgalmas volt. Ezt követően kis csoportokban folytattuk a napot. A főiskola termeiben különböző érdekességek vártak. Játszhattunk valósághű videojátékkal, irányíthattunk robotokat, elsajátíthattuk a Rubik-kocka kirakásának fortélyait. A második emeleten ördöglakatokkal, különböző fajátékokkal fejleszthettük a logikánkat. Ezután az osztály visszaindult a másik iskolához, ám én még maradtam. Délután ízletes teákat kóstolhattunk a teaházban, ahol gyógynövényekből készült finom sütik is vártak minket. Később a Tíztánc magyar bajnokpárosa lépett fel, Hegyes Bertalan és Kiss Violetta, akik a végén latin táncokat tanítottak. A remek napot egy látványos lézer-show zárta. Pásztor Zsófia 7. g Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskola kultúra Nagyon vártuk már azt a napot, amikor a 7. g-s osztálytársainkkal a Gárdonyi Géza Színház kulisszái mögé tekinthettünk be. Nos, Gabi nénivel, az osztály- főnökünkkel először bekukkantottunk egy próbára, majd azt a helyet kerestük fel, ahol a színészek gyakorolnak. A talpunk alatt gumírozott padló volt, s mindenhol fekete függönyök lógtak a mennyezetről, amik a hang visszaverésére szolgálnak. Ezután jött az a rész, ami a lányoknak a legjobban tetszett: a sminkelés. Igaz, a barátnőm és én, Anna nem sminkeltet- tük ki magunkat, mert túl nagy volt a sor, meg aztán mi inkább a színházi ruhákra voltunk kíváncsiak. így gyorsan a ruhatárhoz futottunk. Persze, hoztuk magunkkal a fél osztályt. Anna királyi, Lili báli ruhába öltözött be, amihez kapott egy hatalmas parókát. Ezen jót derültünk. Én se maradtam ki a sorból. Zsófi szép rózsaszín ruhát vette fel, Vera huszárnak öltözött, ami kifejezetten jól állt neki. Gabi néni elővette a fényképezőgépet és csinált pár képet rólunk. Közben a fiúk elbújtak a ruhasorok közé. Sajnos, hamar vége lett a színházlátogatásnak. Mindenki elköszönt egymástól, Anna és én pedig megfogadtuk, hogy máskor is eljövünk. Nagy Klementina 7. g Eszterházy Károly Főiskola Gyakorlóiskolája Nagyon tetszettek a jelmezek Kiegyensúlyozott hippikké váltak a hangulatkonzerv hetén alkotótábor Szabad teret kapott a kreativitás az őszi táborozás során Párádon, nyomot hagytak a diákok a világban Mivel tavaly két ízben is volt lehetőségem néhány barátommal ellátogatni a parádi Csevice-tá- borba (egyszer a megnyitó, egyszer pedig egy osztályszintű fő- * zőcske keretében), már nagyon vártuk azt a bizonyos október elsejét, hogy végre eljöjjön a mi időnk. Megérte várakozni, igazán tartalmas napokat töltöttünk az idei alkotótáborban is. A hét témája a „Hangulatkonzerv” lett, ami szerintem szerencsés választásnak bizonyult, hiszen a többségnek tetszett ez a téma, ráadásul elég tág fogalomról beszélünk, így mindenki lehetőségeihez mérten tudta kihasználni, feldolgozni, és ha úgy tetszik, konzerválni , azokat a bizonyos hangulatokat. Ugyanis a hangulatok azok, amelyekre a művészember szeret úgy istenigazából rácuppanni. Egy idő után már nem elég a látványt tanul- mányszerűen megjeleníteni, hiszen ha az ember eljut egy bizonyos szintre, az már nem jelent számára kihívást többé. Az igazi feladat az érzések megragadása és megőrzése, hogy azokat leképezve nyomot hagyhassunk magunk után a világban, vagy ha azt még nem is, csupán néhány könyvjelzőt a saját életünkhöz, hogy aztán tudjunk emlékezni és a későbbiekben ezekből töltekezni. Számomra mindenképpen Együtt az alkotótáboros csapat. Kibontakozhatott a kreativitás mérföldkő volt ez az öt rövid nap, mert olyan nyugodt és egyben szellemileg pezsgő környezetben lehettem és alkothattam együtt a barátaimmal, melyet nem mindenki tapasztalhat meg, pláne nem ilyen korban. Természetesen az erdő, a természet közelsége mindezekhez elengedhetetlen volt, hiszen egy olyan kiegyensúlyozott, már-már meditativ, „hippiszerű” létformát biztosított, mely ritkán adatik meg számunkra a „mai rohanó világunkban”, csak hogy kliséket is puffogtassak. A helynek, az időnek, a társaságnak, illetve a napjainkba vitt viszonylagos rendszerességnek együttese megfelelő táptalajként szolgált fejlődésünk és kreativitásunk kibontakoztatása szempontjából, mégpedig úgy, hogy közben szinte mindvégig felszabadultak voltunk és jól éreztük magunkat. Mindezek fényében úgy gondolom, rendkívül sikeres és meghatározó alkotótábor áll mögöttünk és remélem, hogy a továbbiakban az utánunk érkezők is átélhetik ezt az élményt, vagy legalábbis valami nagyon hasonlót. Besenyei Violetta Eszterházy Károly Gyakorlóiskola és AMI - Szakképzés
