Heves Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-13 / 189. szám

2012. AUGUSZTUS 13., HÉTFŐ BBMBBMMBBMIIMIIIÉBBíliiHiliill l'HH IIMilllll 11 il ilin lllil Koncert is lesz a balatoni falunapon Balaton Készülnek a helyiek az augusztus 19-ei falu­napra. Az erdélyi testvér- településről, Felsőrákosról is várnak vendégeket. Dél­előtt a templomban ünnepi szentmisét tartanak, amit a Vocalissimo Énekegyüttes koncertje követ. Olyan mű­veket adnak elő, melyek a közönség számára vonzóak, a templom miliőjébe illenek. ■ T.B. Módosul munka miatt a vonatok menetrendje Füzesabony A héten karban­tartási munkákat végeznek a Füzesabony-Miskolc vas­útvonalon. Emiatt a reggel négykor, ötkor, fél hatkor, s a 23 órakor Füzesabonyból Miskolcra induló vonatok módosított menetrend sze­rint közlekednek. ■ T. B. Hivatalos delegáció a testvérvárosból szilvásvárad Huszonhárom éve ápol testvértelepülési kapcsolatot Steglitz-Zehlen- dorf kerülettel, a községgel. Norbert Kopp kerületi pol­gármester vezetésével dele­gáció járt a faluban. A ven­dégek meglátogatták a Par­lamentet, megismerhették a környéket, Egert, Aggteleket. Szaniszló László polgármes­ter elmondta, a tárgyaltak az idegenforgalom nyújtotta lehetőségek fejlesztéséről. Megállapodtak abban, hogy tovább folytatják a 3 éve elkezdődött ifjúsági csere­üdültetést. Idén októberben berlini fiatalok érkeznek Szilvásváradra, jövőre pedig helyi gyerekek utazhatnak Németországba. ■ T. B. Szaniszló László polgármester MEGYEI KÖRKÉP 3 Öreg horgász és a harcsa kapitális A nagy fogás óta sokan eredtek a vízi szörnyek nyomába Az egerszalóki víztározón korábban pontyozni volt „di­vat”. Az utóbbi időkben - kü­lönösen két méretes harcsa megakasztását követően - egyre többen próbálják meg kifogni valamelyik, akár a 89 kilogrammosnál is teste­sebb vízi szörnyet. Sike Sándor Újabban nagyon sok horgász szeretne harcsát fogni a megye- székhelyhez közeli egerszalóki tavon. Munkatársunk régebbi emlékei szerint korábban ez bizony egyáltalán nem volt jel­lemző. A sporttársak annak idején naphosszat áztatták a pontyra kihegyezett csalit, és bizony csak elvétve akadt, aki ragado­zó halra szerelt fel. Előfordult, hogy egész nap senkinek még csak kapása sem volt, ő pedig egymás után fogta ki a süllő­ket, de ennek hatására sem váltott senki. Most, a két nagy harcsa közelmúltbeli meg- akasztása, nagy fordulatot ho­zott ennek a tónak a partján a horgászási szokásokban. No meg az, hogy a korábbi évektől eltérően, ezúttal éjszaka is be lehet már dobni a készséget. Golen Henrik ugyan nem volt tanúja annak, amikor az eger­szalóki tóban Salamon Gábor megakasztotta élete nagy halát, egy kapitális, 89 kilogramm súlyú harcsát, hallani azonban hallott róla, hiszen a víztározó partján azóta is mindenki arról a különleges esetről beszél. Az egykori focista egyébként a feleségével együtt rendszere­sen jár horgászni. Az ő legszebb élményét egy 20 kilogramm körüli ponty megfogása jelen­ti. Ennek már ugyan legalább négy-öt esztendeje, de azóta is elevenen él benne, hogy miként történt a kapás, majd megele­venednek a hal fárasztásának hosszú percei. Egykori és mai horgászok között, ráadásul a víz partján, hát miről is eshetne szó, mint az egerszalóki tóban az eddi­gi legnagyobb harcsát kifogó fiatalember, Salamon Gábor el­mondása szerint saját készítésű felszíni harcsázó szerelékkel és élőhalas csalival, egy fátyolfar- kú kárásszal horgászott. Ami­kor a harcsa rárabolt a zsák­mányra, olyan volt, mintha egy hűtőszekrényt dobtak volna a vízbe. A bevágás után 30 méter­egy-egy nagy kalandról? Fotós kollégám felidézi, hogy neki si­került egyszer egy vadkacsát kipecáznia. Hamar kiderül, hogy ennek is híre van.- Maga volt az? - kérdezi az ■ Egykori és mai horgászok között a vízparton miről is eshetne szó, mint a nagy kalandról? asszony. Mária szerint nagyon sokáig beszéltek erről a „kapás­ról” a vízparton. Bár a horgász többnyire magányosan mered a kapásjelzőkre, időnként azért váltanak néhány szót egymás­sal. Ha pedig történik valami különleges, akkor hamar csa­patba verődnek és úgy nézik a hal és az ember küzdelmének végkimenetelét. nyi damilt tekert az orsón, majd egy barátjával gyorsan csónak­ba szállt. Jó húsz percig kemé­nyen kellett fárasztani a har­csát, amit csak negyedjére sike­rül beemelni a csónakba. Ami­kor aztán kint voltak a parton, a mérés nehéznek bizonyult, hiszen az 50 kilós mérleg ki­akadta hal alatt. Izgalmas, ér­dekes éjszaka volt. A horgász házaspártól is azt kérdezzük, hogy nem próbál­nak-e ők is harcsára horgászni. A férj meglepődik, majd vissza­kérdez:- Harcsa, az én koromban? Még a nagy ponty megakasz- tásakor is meglehetősen ne­hezemre esett felkelni. Proté­zisem van, többször műtötték már, gondolhatja, hogy meny­nyire kimerítő dolog volt az egyórás fárasztás. Aztán, ami­kor nagy sokára parthoz von­szoltam a kopoltyúst, sem ne­kem, sem a szomszédaimnak nem volt olyan erős szákja, amibe biztonsággal be lehetett volna emelni. Az idősödő horgász azt mondja, hogy ebben is szeren­cséje volt. Éppen akkor haladt el a háta mögött ugyanis egy olyan sporttársa, akiről köztu­dott volt, hogy leginkább nagy halakra megy, és ennek meg­felelően erős kiemelő kellék is mindig van nála. Szerinte egyébként csónakból jóval na­gyobb eséllyel lehet pecázni. De hát ezzel a ténnyel minden­ki tisztában van. Ami pedig a megcélzott fajo­kat illeti: a pontyon túl ők szí­vesen vetik be a csalit kárász­ra, keszegre is. Egyre nagyobb példányok úszkálnak ugyanis itt belőlük. Salamon Gábor a 89 kilogrammos nagy fogásról ■más PÓCSIK ATTILA Csak ülünk a pádon látszott a palin, hogy ide­ges. Zömök ember volt, fel-alá járkált, és a tele­fonjába beszélt. Valakivel nagy vitája volt. Nő lehetett a másik készüléknél, mert a fickó igyekezett vissza­fogni magát. Nem volt kér­dés azonban, hogy nehezen megy neki. Nem maradt azért úriember, és ahogy dü­hösen lépkedett, a feje egyre inkább vörösödött. Mint azokban a régi mulatságos kabarétréfákban, amikor a hivatalnok az értetlentől próbál kicsikarni valamit. Izzadt, néha fújtatott, az inge egyre inkább összegyű­rődött. Kicsit teátrálisnak is tűnt, ahogy hergeli magát. egyszer aztán taktikát vál­tott: leült, s higgadtan kez­dett beszélni. Akkor azon­ban már mindegy volt. Vihar előtti csend. A robbanást egy másik férfi hozta el. Ő há­tizsákkal jött, kevésbé volt konszolidált. Koszos rövid­nadrágját tegnapelőtti foltok mintázták, arca vöröslött, de nem a méregtől, hanem a naptól. Végtelen nyugodt­sággal lépdelt, kezében az alufóliába csomagolt szend­viccsel. Nem tudni miért, de a dühös melletti helyet szúr­ta ki. Odaült a padra. * A TELEFONÁLÓ eltartotta szá jától a készüléket, szeme kikerekedett. A vihar eljött, üvöltve. „Nem látod, hogy itt vagyok?” - ordította. Nem csak a hátizsákosnak, az egész világnak. Amaz le­nyelte a falatot, s mindenféle indulat nélkül, végtelen nyu­galommal válaszolt: „de hát ez egy pad.” a haragos felpattant, el- viharzott. Órákkal később gondolt vissza csak a törté­netre. A teljesen lényegtelen vitára, a fölösleges dühre, s az üvöltésre. „Ez egy pad” - mormogta maga elé, belátva: a szendvicset majszolónak volt igaza. Pofonegyszerű minden. Elmosolyodott, s tovább mormogott. „Ez egy pad. Ez meg egy élet.” Horgász vár a tóparton. Golen Henrik harcsára nem próbál menni. Feleségével, Mező Máriával jár Egerszalókra, többnyire pontyozni. Bevizsgáltatták a vizeiket Derecskén források Vigyázzák, ezért megnézették természeti kincseiket a helyiek Büdös-e, amit annak éreznek az aldebrőiek? Mátraderecskén több forrás is található, melynek vizét az ott élő emberek a múltban és a jelenben is használták mindennapi fogyasztásra. Az utóbbi években, évtizedekben oly mértékűvé vált a környe­zetszennyezés, hogy az önkor­mányzat úgy vélte, itt az ideje hivatalosan is bevizsgáltatni a feltörő vizek minőségét. Az Észak-magyarországi Regioná­lis Vízművek Zrt. központi la­borjában két forrás és egy kút vizét ellenőrizték. E szerint a Kanázsvár 20. alatti, a helyiek által csak „büdösvízként” is­mert, s az Almáskút 6. alatti kútból származó víz egészség­gel iható, azonban az Almáskú­ti-forrás vize a megengedettnél magasabb nitráttartalom miatt nem minősíthető ivóvíznek, azt mindenki csakis a saját felelős­ségére fogyaszthatja. Az önkormányzat azonban nem zárja el a kifogásolt kutat, mivel a jövőben szeretné egy speciális szűrő segítségével annak a vizét is ihatóvá tenni. Addig is ide egy figyelmeztető táblát helyeznek ki, amely jelzi azt, hogy ivóvíznek nem ajánla­tos használni. Mint azt Forgó Gábor polgár- mestertől megtudtuk: minő- | sített, igazoltan gyógyhatású § vizeiket szeretnék népszerűsí- § teni, épp ezért a források kör- e nyékét rendbe teszik. ■ B. K. Az Almáskúti-forrás környékét heteken belül rendbe teszik KÖRNYEZETVÉDELEM - Miért kell annak a büdösségét vizsgálni, amit kétszáz ember büdösnek érez? - háborodott fel szerkesz­tőségünkbe telefonálva olva­sónk, Hinervádli Erzsébet, aki az aldebrői sertéstelep szagát találja zavarónak. Elmond­ta: először 2010 júliusában, majd 2011 októberében írt az Észak-magyarországi Környe­zetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnek a kellemetlen szag miatt. Azt válaszolták neki, hogy más nem panaszkodott még. Éppen ezért aláírásgyűjtésbe fogott. Tájékoztatása szerint csaknem 180-an írták alá a levelet, mely­ben több utca lakói a telep bű­zét kifogásolják. A zöldhatóság kivizsgálta a panaszt, szabály­talanságot azonban nem talál­tak, ugyanakkor kötelezték a R $amp; J Termelő, Kereskedő és Szolgáltató Kft.-t, hogy végez­zen olfaktometriás szagemisz- szió-mérést.- A hét második felében vé­gezzük el a mérést, cégünk ezt követően szeretne csak nyi­latkozni - mondta Fehér Sán­dor vállalatirányítási vezető. Kifejtette: jelenleg 5562 hízót tartanak a telepen, azaz jóval az engedélyezett szint alatt ter­melnek, hisz az egységes kör­nyezethasználati engedélyük alapján összesen 8850 férőhe­lyes az aldebrői telep. ■ G. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom