Heves Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-31 / 204. szám

HORIZONT 5 2012. AUGUSZTUS 31., PÉNTEK 1 PERCES INTERJÚ A betegeket nem érte semmiféle hátrány az egészségügy nyár ele­ji átalakítása óta csaknem negyedév telt el. Dr. Freili Gézát, a gyöngyösi Bugát Pál Kórház stratégiai igazgatóját a változásokkal kapcsolatos tapasztalatokról kérdeztük.- Milyen újdonságot hozott a kórház életébe az átalakítás?- A betegek szemszögéből vizsgálva jó a mai helyzet, hiszen az ellátó területhez tartozók nem szenvedtek hátrányt. Ugyanazokat a vizsgálatokat tudjuk elvé­gezni, amiket egy hónappal vagy egy évvel ezelőtt. Leg­többször ugyanazokkal a be­tegségekkel küldjük tovább a betegeket, mint korábban.- Két ellátási területen azon­ban jelentős a változás...- Kialakítottunk egy neu­rológiai osztályt, így fekvő betegeket is el tudnak látni, illetve a belgyógyászaton be­lül létre jött egy gasztroente- rológiai részleg. A változások révén három új orvosnak is munkahelyet teremtettünk. Fontos megemlíteni a sze­mészetet, hiszen az osztály megszűnt a kórházban, ám egynapos műtéti beavatko­zásokkal a korábban elvég­zett operációkat továbbra is ellátják. Jó hír továbbá, hogy a gyermekosztály kompeten­ciája nem csökkent, és az el­látási körzet sem változott.- Hogy élte meg a változást az intézmény?- Szomorúan konstatál­tuk, hogy az átalakítás a fi­nanszírozásunkat nem érin­tette pozitívan. Az új osztály kialakítása és fenntartása plusz költség, mi pedig a ko­rábbiakhoz képest kisebb fi­nanszírozást kapunk. Ez azt jelenti, hogy újabb hatmillió forintot kellene találnunk a rendszerben. ■ J. M. A munkáját mindig is kedvelte érdemrend A sikeres ember nem csupán magának köszönheti az eredményeket A Magyar Érdemrend Lo­vagkeresztjével tüntették ki az állami ünnepen dr. Löff­ler Erzsébetet, az Érseki Va­gyonkezelő Központ Könyv­tár, Levéltár és Múzeum igazgatóját, aki szerencsés­nek tartja magát, hogy olyan munkája van, amit szeret. Sike Sándor- Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk: ilyen komoly kitün­tetést csak teljes szívvel végzett munkával lehet kiérdemelni.- Egész életemben a köz- gyűjteményi területen dol­goztam, és mindig olyan munkakörben, ami a közmű­velődéssel is szoros kapcso­latban volt. A vármúzeumban kezdtem rögtön azután, hogy elvégeztem az egyetemet. Borzasztó nagy szerencsének tartom, hogy akkor is, most is, mindig olyan munkát vé­gezhettem, ami soha nem volt nyűg, hanem mindig kedvem­re való volt. Szerintem ez nagy ajándék, mert látok embereket, akik küzdenek azért, hogy ál­lásuk lehessen, hogy meg tud­ják tartani a munkahelyüket. És hát, sokan sivár, fá rasztó, vagy lélek­ölő munkát vé­geznek. Nekem megadatott, hogy a munkám minden időben kedv­telés is volt. Azt azért sze­retném megjegyezni, hogy ha az ember valamiért sikeres, azt általában nem csupán ma­gának köszönheti. Én nagyon sok támogatást kaptam a mun­katársaimtól a vármúzeumban is, itt is.- Milyen fontosabb állomásai voltak az életpályájának?- A múzeumban a néprajzi gyűjteményt kezeltem, utá­na történész-muzeológusként dolgoztam, majd viszonylag hamar közművelődési osztály- vezetőként. Amikor pedig dr. Petercsák Tivadar lett az igaz­gató, igazgatóhelyettes lettem. Az érsekségi intézménynél is vártak olyan feladatok, kihívá­sok, amelyeket nagyon élvez­tem és szerettem: a kiállítások létrehozása, a könyvtárigazga­Dr. Löffler Erzsébet életében meghatározó volt a nyugodt, kiegyensúlyozott családi környezet. Szülei nagyon szerették egymást. AHét ijmbere : tói teendők... Különös örömet jelent számomra a mai napig az értékes műemléki környe­zet. Amikor belépek, úgy ér­zem, szentélybe lépek. Van benne valami nagyszerű, és nem múlik el. Ezt nagyon-na- gyon szeretem, és tényleg az élettől kapott nagy ajándéknak tartom.- Önt Egerben közéleti ember­ként is jól ismerik. Erről milyen emlékei vannak?- Fontos számomra az az idő­szak is, amikor 1990-től négy cikluson át önkormányzati kép­viselő voltam. Az első időkben még nem igazán tudtam, miről van szó. Szerintem mások sem. Sokan emlékeznek rá, hogy mit „idétlenkedtünk”. A patkányir­tásról szóló közgyűlési vita volt a legjobb példa arra, hogyan rágtuk a gittet. Csak később kezdett az ember ráérezni arra, hogy ott is történhet valami, ha szerzünk egy kis tapaszta­latot. Mindvégig a kulturális bizottság tagja voltam, tíz éven át a bizottság elnöke is. Egész önkormányzati tevékenységem alatt igyekeztem úgy megköze­líteni ezt a kérdést, hogy nem vállaltam fel semmi olyan tiszt­séget, amiért fizettek. Nehéz az embernek megfegyelmezni Névjegy: név: dr. Löffler Erzsébet foglalkozás: az Érseki Va­gyonkezelő Központ Könyvtár, Levéltár és Múzeum igazgatója SZÜLETÉS: 1951, Eger iskolái: Tanárképző Főiskola 2-es sz. Gyakorló Általános Is­kolája, Szilágyi Erzsébet Gimnázium, Kossuth Lajos Tudományegye­tem Debrecen, történelem­orosz tanári szak. munkahelyei: Heves Megyei Múzeumi Szervezet, Érseki Vagyonkezelő Központ Könyvtár, Levéltár és Múzeum. közélet: 16 évi képviselőség az egri önkormányzatnál, Városszépítő Egyesület titkára. kitüntetései: Heves Megye Közművelődéséért, Szocialista Kultúráért. magát, de úgy gondoltam, hogy e mellett ki kell tartanom, és ki is tartottam.- Közismert család az önöké. Mit jelent ez Löffler Erzsébetnek? ■ Nem hittem volna, hogy ekkora érdeklődés van az emberek körében a saját városuk iránt.- Ami számomra nagyon fontos, hogy tényleg becsül­ték őket, és mi is becsültük és szerettük a szüleinket. De mi nem azért, amiért mások. Mások azért, merthogy ide­gen nyelveket beszéltek, jó idegenvezetők voltak, nagyon jó kapcsolatteremtő képesség­gel. Számunkra persze, ezek fontosak voltak, de inkább az volt az első, hogy jó családi lég­kört tudtak otthon teremteni, hogy szerették a gyerekeiket, ambicionálták, hogy tanulja­nak. Eszembe jut, hogy egész kisgyerekkoromban, amikor megtanultam olvasni, életem­ben először vettem magamnak egy könyvet. Apukám mondta, hogy nagyon jó dolog, és meg­mutatta, hogy itthon is vannak könyvek. Ettől kezdve mindig adott a kezembe valamit, hogy ezt olvasd el kislányom, mert ez nagyon érdekes. A családi környezet nagyon fontos, ami számunkra mintaadó volt. Ők nagyon szerették egymást. Egy úgynevezett jó házasság volt az övéké.- Mivel tölti a szabadidejét?- Nagyon tetszik nekem az Egri séták egrieknek. Néha el­vállalok egy-egy sétát. Mindig csodálom, hogy dr. Renn Osz­kár miként képes egy-egy al­kalommal kétszáz embert meg­mozgatni. Szeretek színházba járni, utazni, olvasni, strandra járni. A színházat is figyelem­mel kísérem, majdnem min­den előadáson ott vagyok. Nem jutottam el Egyiptomba, Görög­országba, valamint Indiába (ez utóbbi hely különösen izgat), bár voltam különleges helye­ken, például Közép-Ázsiában. Kirgíziában arra gondoltam, hogy valóságosan is láthatom, hogyan éltek eleink a vándor­lás időszakában. Ez a nomád életforma tényleg érdekes és izgalmas. Na, és még egyszer szeretnék eljutni Szentpéter­várra is, ami korábban hatal­mas élményem volt. Kitüntetés és óvodaavatás a falunapon tárnáméra A kisdedóvó felújítását jelentős önerő segítségével sikerült megoldani Katasztrofális állapotban az utak és az agrarium Tamaméráért kitüntetést vehe­tett át az idei falunapon dr. Gu­lyás István magángyűjtő, a tar- namérai rendőrmúzeum alapító­ja Tímár László polgármestertől. Ezt követte a felújított Napsu­gár óvoda átadása. Mint isme­retes, tavaly év elején életveszé­lyessé vált a 100 éves óvoda, így a gyermekek azonnaü áthelyezé­séről kellett dönteni. Az önkor­mányzat - szabad épülete nem lévén - az öregiskolát jelölte ki számukra, azonban ez az épület is felújításra szorult. Mivel a tele­pülés új óvodaépítési pályázatát elutasították, így 16 millió forin­tos belügyminisztériumi segít­séggel indult meg az átalakítás, melynek végső összege 41 millió lett. A hiányzó rész pótlása - ön­erővel és adományokkal - meg­osztotta a testületet és a lakossá­got is, ám a tanévkezdésre sike­rült a kisdedóvót felújítani.- A demográfiai csökkenés és az egyre nehezebb megélhetés miatt többször halljuk a lakossá­gi panaszt, miszerint elmegyünk innen. Meggyőződésem, hogy akkor teszünk jót a magyarság­nak, ha maradunk, és az oktatás fejlesztésében a jövőnket építjük - jelezte Tímár László, aki a fel­újított intézményt Szabó Zsolt hatvani polgármester jelenlété­ben adta át használóinak, a tar- namérai apróságoknak, akik a hőségben műsorral köszöntöt­ték a megjelenteket. Tímár László polgármester és Szabó Zsolt honatya avatták fel az óvodát. kritika Csak a szocialista kor­mányok áthúzódó beruházásai valósultak meg, az uniós pén­zek elkerülik megyénk kistele­püléseit - állította sajtótájékoz­tatóján dr. Sós Tamás, az MSZP megyei elnöke és Godó Lajos, a megyei agrártagozati elnök. Szerintük ritka rossz állapot­ban vannak megyénkben a 4-5 számjegyű utak. Veszélyben vannak az erre a kormányzati ciklusra tervezett útfelújítások. A hátrányos helyzetben lé­vők másodrendű állampolgá­rok lettek országunkban. Az elmúlt két évben nőtt a mélysze­génységben élők száma. Ez He­ves megyében több mint száz­ezer embert érint a 306 ezer lakosból. Kormánypárti politi­kusok asszisztálásával elveszik a településektől az iskolákat, többeket összevonnak, illetve bezárnak. Pedagógusokat bo­csátanak el. Megszűnik az ön- kormányzatok beleszólási lehe­tősége az iskola életébe. Godó Lajos elmondta: az ara­tás után is katasztrofális hely­zetben van az agrárgazdaság, aminek következtében jövő­re akár 30-40 százalékkal is drágulhatnak az alapvető élel­miszerárak. Ráadásul nincs elegendő pénz a kárenyhítési alapban a gazdák megsegítésé­re. Állami felvásárlásra lenne szükség, illetve a forgóhitel le­hetőségére. ■ S. B. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom