Heves Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)
2012-08-27 / 200. szám
2012. AUGUSZTUS 27., HÉTFŐ OLVASÓINK ÍRTÁK 5 SMHHBH Kutyás játszóházat rendeztek Egerben sérült és ép gyerekek számára Akkor vesszen a muskátli! menekülés Lépcsőházi dilemma, avagy egy újabb furcsa rendelet Vigyázat, egyesek palimadarakra vadásznak az interneten első alkalommal szervezett kutyás játszóházat Egerben a „Mondjunk mancsot!” Terápiás- és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület. Azon a szombaton vidám gyermekzsivaj és kutyák vak- kantása fogadta a Forrás Gyermek és Ifjúsági Házba látogatókat, ugyanis itt rendezték meg a „Farkcsóvodát”. A kutyával asszisztált játszóházban jól nevelt, vizsgázott terápiás kutyák és tanuló kutyák várták a sérült és egészséges gyerekeket. A kutyás akadálypálya, ■ A „Mondjunk mancsot!” Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület 2009 óta működik. vakvezetőkutya-sétáltatás, a felelős állattartásról szóló kvíz, dog-dancing bemutató, kutyás rajzverseny és a különböző kézműves-foglakozások mellett számos olyan mókás kutyás játékot is kipróbálhattak a gyerekek, amiket a terápiás kutyák munkájuk során, csoportos foglalkozások keretében nap mint nap alkalmaznak. A „Mondjunk mancsot!” Terápiás és Segítőkutyás Közhasznú Egyesület célja a fogyatékkal élőknek segítőkutyák képzése, az állat-asszisztált terápia alkalmazásának terjesztése, a felelős állattartásra nevelés. Hazánkban is egyre népszerűbb a kutyák bevonásával történő fejlesztő terápia, az egyesületnek köszönhetően Egerben is több helyen felismerték már a terápiás kutyák közelségének jótékony hatását - a Markhot Ferenc Kórház Hospice, Gyermek- és Pszichiátriai osztályain, a Szalaparti Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézetben, a Heves megyei Önkormányzat Gyermek- és Fogyatékosok Otthonában, az Autista Alapítvány Szent Anna napköziotthonában, valamint a Berva-völgyi Idősek Otthonában. A szervezők célja az volt, hogy a Farkcsóvodába ellátogató gyerekek sérült társaikkal együtt játszva ismerhessék meg a segítőkutyák munkáját, valamint, hogy játékos formában sajátíthassák el a felelős állattartás aranyszabályait. (Név, cím a szerk.-ben) Muskátlik a lépcsőházban... Vajon tényleg veszélyeztetik a lakók biztonságát a „menekülési útvonalon” lévő virágok? (Képünk illusztráció.) | Megdöbbenve olvastam lépcsőházunk falán a tűzoltóság fenyegetését, miszerint aki leszűkíti - oda nem illő tárgyakkal - a menekülési útvonalat, az tíz- és százezrekre rúgó bírsággal számolhat. Példaként fel is soroltak néhányat a száműzendő eszközök közül: bútorok, kerékpárok, virágok, stb. Nos, azzal egyetértek, hogy a konyhakredencet ne a folyosón tárolják, de hogy a virágok is tűnjenek el onnan, azt nem hagyhatom szó nélkül! Ilyen határozatot csak érzéketlen, sivár lelkivilágú ember hozhat. Megint egy döntés, amit úgy magyarosan sikerült megoldani, mint már annyi mindent ebben a szerencsétlen országban. Ráadásul az én érdekemben! Most nem fogom ecsetelni, mennyivel emberibb egy virágokkal ékesített folyosó. Csak azt szeretném tudatni az illetékesekkel, hogy ami nekik menekülési útvonal, az nekünk folyosó! Tűz esetén persze, nevezhetjük menekülési útvonalnak is, de mivel - köztudottan - többször nincs tűz, mint van, ezért azt a néhány négyzet- métert életem során többször használom folyosóként. Persze, mondhatják erre, hogy mindez az én testi épségem védelmében történik. Ja, ha egy muskátlin múlik az életem, akkor vesszen a muskátli! Sőt! Mivel a bezárt ajtó is komolyan megnehezíti a mentést, a jövőben éljünk nyitott ajtók mögött! Tároljunk vödrökben vizet, aludjunk poroltóval... A legegyszerűbb persze az lenne, ha simán betiltanák a tűz használatát. Akkor garantáltan nincs tűzveszély. No, de akkor mit csinálnának a tűzoltók? Hát, locsolnák a virágokat! ■ Rajnavölgyi Vilmos A szeretetről nem csupán beszélni kell búcsú Eltávozott Hortról a tanító, a népművelő, az elesettek egyik gyámolítója A Heves Megyei Hírlap lapjain keresztül is szeretnénk elbúcsúzni egy olyan értékes embertől, akit munkája, feladatai, szolgálatai által Heves megyében sokan ismertek és tiszteltek. Úgy érezzük, úgy gondoljuk: az utolsó főhajtáshoz ez is hozzátartozik. Búcsúzzunk tehát együtt Tánczos Istvánná Végh Piroskától (1927-2012)! Az alábbi gondolatokat barátságunk jogán jegyeztem le, de bátran állíthatom, hogy a hor- tiak valamennyien szívükben ! hordozzák Piroska emlékét. Hát, mégis elmentél! Olyan nehéz kimondani, leírni, mert itt vagy velünk. Minden nap várom, hogy feltűnsz az utca túlsó oldalán... Hangod zenéje még annyira friss, élénk bennünk, és nem akarjuk elfogadni, hogy már nem lehetsz közöttünk. Hogyan is feledhetnénk, amikor annyi jelet hagytál magad után! Több száz azoknak a diákoknak a száma, akiket tanítottál, neveltél. Nemcsak a fejekben hagytál jeleket, hanem a sok-sok kézimunkában, hímzett térítőkben, kötésekben, horgolásokban, melyeket te magad és tanítványaid készítettek, az általad megírt és kiadott templom- és iskolatörténeti kiadványban, a szaklapokban megjelent cikkeidben. Ki tudja, mennyi azoknak a tanulóknak a száma, kiknek te ajándékoztál tartalmas heteket a nyári szünidőben a sok-sok táboroztatás alkalmával. Voltál iskolaigazgató, szakfelügyelő, emellett igazi népművelőként is tevékenykedtél. Tíz évig végeztél könyvtárosi teendőket, hogy igazi lámpásként világíts rá az olvasni érdemes értékekre. A több mint 10 évig vezetett nyugdíjasklub - ahová sok ismerősöd, volt tanítványaid és azok szülei jártak - örömteli és felelős megbízatás volt számodra. Ez a közösség rengeteg szeretetet és tiszteletet adott, mert az idősek lelkének, testének építése a hivatásodhoz kapcsolódott és ott újra és újra azt bizonyítottad, hogy a szeretetről nem beszélni, fecsegni, nagy szólamokat kell hangoztatni, hanem adni és befogadni, és ahol szükséges, segítő kezet nyújtani. A közéletünkből egy földi csillag mostantól föntről figyel ránk, s nem jelez már a telefonja, hogy megossza örömét családi eseményekről, szeretteiről, akikre mindig oly büszke volt. Drága TANÍTÓNK, BARÁTUNK, soha nem felejtünk! ■ Bódi Jánosné, Hort hallgattam egy rádióműsort, amiben az internetes trükkök- ről volt szó. Figyeltem, mert saját magam is tapasztaltam az elhangzott eseteket. Hogy még többen időben felismerjék a veszélyt, azért szántam rá magam e sorok megírására. Mindennapos jelenség az internetezőknél, hogy e-mailben tájékoztatást kapnak egy távoli országból, ahol több millió USD-t örököltek. A levél általában így kezdődik: Hello Dear, I am Mr. Adams Uja a lawyer in Cotonou Benin Republic .... ■ A csalók mindig a címzett naivitására alapoznak. Ne higgyenek nekik, meg se nyissák az üzenetet! Vagy értesítik, hogy egy millió USD-t nyert, vagy „Játsz és nyerj!” felkérést kap. Például: Üdv.! Szeretnétek nyerni egy fantasztikus Iphone4 készüléket? Részletekért látogassatok el a: http:/y.....weboldalra. Ilyen és hasonló szöveggel keresik meg az internetezőt. A leg- bölcsebb, amit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt. Ne dőljenek be tehát a levelek tartalmának, mert egyik sem igaz, csak balekokat keresnek. A levelek célja adathalászat vagy a címzett pénzügyi megkárosítása. Általában angol nyelvű az e-mail, de találni szép számmal minden esetben hibás magyar fordítást is. A csevegő oldalakon is gyakran találkozni velük, ahol jobbik esetben némi használhatatlan szolgáltatást kap a címzett, mobilszámának megadása után. Nem tudni, ki áll ezen üzenetek mögött, és a rendőrség sem találja meg őket, ha a feladó távoli országbeli. A csalók mindig a címzett jóhiszeműségére alapoznak. Ne higgyenek neki, sőt, meg se nyissák az üzenetet! Gondoljunk csak bele az adatkérő levelekbe! Normális szolgáltató nem kér e-mailben, tört magyarsággal személyes adatokat. Ez már eleve gyanús kell hogy legyen. Vagy az, hogy nyertem, de nem is játszottam, stb. Azonnal felejtsék el az ilyen témájú e-maileket, töröljék ki azonnal a gépből, és higgyék el, csak így nyerhetnek! (Név, cím a szerk.-ben) Sok kis bosszantó furcsaság vélemény Úgy hiszem, közpénzen végeztek tereprendezést Nagyon jóleső érzés, ha a bajban van segítség Még idén tavasszal hozzáfogtak az Eger, Sertekapu u 1-3. számú ingatlanok előtti járda kijavításához. Amikor felvonultak a munkások, nagyon megörültünk, hogy végre a nehéz gazdasági helyzet ellenére is felújítják az utcát, amit már régen megígértek. A munkásoktól megtudtuk, hogy csak és kizárólag a fentebb említett ingatlanok előtt akadálymentesítik a járdát, de a felső utat nem javítják ki, ahol egyébként, ha autóval közlekedik az ember, jó, ha nem harapja el a nyelvét. A másik dolog, ami eszembe jutott: vajon miért kell akadálymentesíteni a járdát, amikor ott rokkantak nem közlekedtek és nem is fognak, mivel a két irányba vezető út soklépcsős. Ha az autóúton a rokkantkocsival könnyebb közlekedni, valószínű, hogy a mozgássérültek nem fognak kerülőt tenni, bekerekezni a járdára, majd egy házhosszat megté- ve újra kigurulni az autóútra. Ez ugyebár, nem életszerű. Az utcában úgy gondoljuk: ez volt az ürügy arra, hogy közpénzen tereprendezést hajtsanak végre, magánérdek miatt. A 3. szám alatt ugyanis működik egy étterem, és ha az értesüléseink jók, akkor a 1. szám alatti ingatlan is az ő érdekeltségükben van. Ezen a járdán még mi, utcabeliek is elközlekedtünk volna, ha csak kijavítják. Talán ebbe a költségbe belefért volna a felső út kátyúzása is. A kormányhivatalnak úgy látszik, egyes körök érdeke előrébb való, mint a köz érdeke. Úgy tűnik, egyes emberek mindent megtehetnek, másokat viszont szigorú törvények szabályoznak. Ne haragudjanak, hogy ilyen háborgó sorokat írtam, de mindig nagyon-nagyon bosszús leszek, amikor ezt a kis szakaszt meglátom. Sajnos, Egerben meglehetősen sok ilyen furcsaság van, amiről nem beszélünk, csak fortyogunk magunkban. (Név, cím a szerk.-ben) sokat hallunk vagy olvasunk a biztosításokkal kapcsolatban, de mindig a rossz oldaláról. Nos, én épp az ellenkezőjét szeretném elmesélni. Nemrégiben olyan vihar volt községünkben, amely több lakóingatlanban kárt tett. Mivel nekem is van lakásbiztosításom, a társaságnak jeleztem a káromat. Másnap már meg is jelent az egyik munkatársuk, aki azonnal cselekedett, felvette a kárt, és egy héten belül a biztosító kifizette azt. Egy hónapja egy baleset ért, horzsolások, zúzódások, ficam, így kerültem mentővel a baleseti sebészetre. Másnap postára tettem a lakcím és a kórházban kapott zárójelentés másolatait. Másfél hét után a biztosítótól megkaptam a megítélt összeget. Csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy feltétlenül fizessenek lakásbiztosítást. Mert ugyan elkeseredtem, amikor a vihar kárt tett a lakásunkban, és sírtam, mert a baleset miatt nagy fájdalmaim voltak, ám jóleső érzés volt tudni, hogy van segítség, van mire számítani. Ezért írtam le ezt néhány sorban, hogy ne csak a rossz tapasztalatokról, hanem a jókról is halljunk. Legfőképpen pedig azért, mert érdemes áldozni, fizetni a biztosítást. Mert a bajban nem hagy magunkra. Köszönöm! (Név, cím a szerkőben) Szép élményt kaptak ajándékba a diákjaink EGER Az Arany János Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium tantestülete szeretne köszönetét mondani Erdélyi Eszternek és a Gárdonyi Géza Színház igazgatóságának, hogy iskolánk halmozottan hátrányos sorsú tanulóinak lehetőséget biztosítottak színházi előadásokon való részvételre. Szeretnénk megköszönni Kiss Lajos úrnak, az Agria Film Kft. ügyvezetőjének is, hogy lehetőséget adott ingyenes mozilátogatásra. A gyerekek számára egy életre szóló esemény és élmény volt mindkét kulturális rendezvény! (Név, cím a szerkőben)
