Heves Megyei Hírlap, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179-204. szám)

2012-08-18 / 194. szám

2012. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT MEGYEI KORKÉP 5 A múltból ne vesszen el semmi lőrinci krónika A személyes érzelmeknél sokszor fontosabbak az érthető tények Nagy László és kisfia. A helytörténész szerint mindenkinek kötelessége, hogy megismerje és megértse az események összefüggéseit. A napokban megjelent a Lő­rinci Krónika második, bő­vített kiadása. A mérhetetlen mennyiségű adathalmazt Nagy László rendszerezte és formálta gazdagon illuszt­rált, érdekfeszítő olvasmány- nyá. Tari Ottó Az ötvenesztendős lőrinci helytörténész ezúttal is ala­pos munkát végzett. Nagy László immár csaknem négy évtizede kutatja lakóhelye múltját, értékeit, hagyomá­nyait - és talán mindezekkel együtt megpróbálja für­készni a kisváros jövőjét is. A tenni akarók megszállott­ságával.- Ön eredetileg nem íróember; mégis, hogyan jött az ötlet a Kró­nika megírásához?- Úgy hiszem, a történelmi J események dokumentálása nem elrendelt adottságok kö­vetkezménye, inkább akarat, bátorság és persze, kegyelem ■kérdése. Nem születtem „tör­ténésznek”, műszaki ember volnék, de a hittudományi fő­iskolát is elvégeztem. Serdülő­koromban nagyszüleim sokat meséltek egy háborúkkal és forradalmakkal szabdalt, még­is „békebeli” múltról. Apám ki­vitt a szántóföldre, hogy őskori cserépdarabkákat mentsünk meg az eróziótól. Időtávlatokon át foglalkoztattak az okok és a következmények, kerestem az összefüggéseket. A kezdetektől próbáltam szakszerűen jegy­zetelni az adatokat, és már ak­kor úgy véltem, semmi el nem veszhet - hiszen azok nem a sajátjaim. Apám képzőművész, pedagógus volt, aki festmé­nyeivel, szobraival helytörténe­ti szempontból is értékelhetően próbálta visszaadni a lőrinci emberek életélményeit, ám a művészek önközpontúságát nem minden szempontból tud­tam elfogadni, az individuális érzelmeknél fontosabbnak tartom a tényeket. Az elmúlt negyedszázad során személyes adatközlőktől, könyvekből, le­véltárakból összeszedegettem annyi információt, hogy 2003­ban kiadhatóvá vált a Lőrinci Krónika.- Kik segítették a sokak számára talán kilátástalannak tűnő mun­kában?- A régészeti kutatásban pél­dát mutatott hatvani gimnáziu­mi történelemtanárom, Németi Gábor lelkes, értékmentő te­vékenysége. Az adatgyűjtés­ben hatással volt rám a lőrinci táj­ház alapításában is közreműködő Silkó Robi bácsi sajátos egyé­nisége, és persze, meghatáro­zóak voltak a szentmisék utáni beszélgetések a sokat látott és tapasztalt emberekkel. A nép­rajzi adatgyűjtés során ismer­tem meg Ocsovszki Pálné Tóth Annát, aki Lőrinciben utolsó­ként, egész életében hordta a helyi női viseletét, s egysze­rűen, tiszta emlékeivel, gondo­lataival, az egész életével hite­lesen tanúsította a keresztény értékeket. A második kiadás elkészítésére pedig Tóth István biztatott, akivel együtt bogoz- gattuk a sokszor gubancos lőrinci szálakat. Az eseménye­ket átélt sorában köszönettel tartózok mások mellett Kasza lózsefnek, Szálkái Ottónak és Tóth Lászlónak is. A könyv- ’ ben látható sok fotó javarészt Oldal Hajnalka és Papp Gyula gazdag gyűjteményéből való, a Nagy Illés által megőrzött dokumentumok feldolgozása pe­dig hozzásegített az 1945 utáni földosztás és téeszesítés meg­ismeréséhez.- Mennyi adat, fotó szerepel mostani kötetben?- A 2003-as kiadáshoz ké­pest 60 oldallal bővült a könyv, amely most 391 oldalas. Hozzá­vetőlegesen egyharmadnyival gazdagabb az adatmennyiség, amely mintegy száz újabb képpel egészült ki. Időközben ugyanis újabb dokumentumo­kat, adatokat, jegyzőkönyveket ismertem meg, s nem akar­tam, hogy ezek elvesszenek. Többek között bővebben van adat a málenkij robotról, az 1945 utáni földosztásról, a tée- szesítésről, az 1956-os esemé­nyekről, valamint a kisjeszeni dr. Jeszenszky Gyula orvos és Csillik János plébános Lőrin­ciben töltött szolgálati éveiről. Mindezeken túl megpróbáltam kijavítani az előző kiadás pon­tatlanságait, azonban utólag látható, hogy még így is ma­radt korrigálnivaló. Szívesen fogadom a helyesbítéseket.- Milyen a Krónika fogadtatása?- A legtöbben érdeklődéssel forgatják, de akadt olyan is, aki elhúzta a száját. Ez sem zavar - korábban sem voltam helyezkedő sikerember, tudom azt is, hogy személyes érdekek is megosztják a közösséget.- Összegezve: nehéz feladat volt a krónika összeállítása? S akad­nak-e hasonló tervei a közeljövőt illetően?- Nem gondolom, hogy „fel­adatom” lett volna, egyszerűen megpróbáltam tisztességgel véghezvinni, amit elkezdtem. Talán az volna mindenkinek a kötelessége, hogy megismer­je, megértse az események összefüggéseit. Tudom azt is, hogy nem létezik „objektív” történetírás; a személytelen, érzelemmentes helytörténet érdektelen, a személyeskedő érzelgősség pedig hiteltelen le­het. Nagy terveim nincsenek, megpróbálok emberként, ér­tékőrző módon talpon marad­ni. Felszínes, mázas jelenünk­ben sokszor elkülönül a látszat és a valóság, lényeglátás nélkül könnyű elcsúszni. Az erkölcsön és az életet szolgáló kultúrán múlik a jövőnk - és sokáig hazudni még magunk­nak sem lehet. NÉVJEGY NÉV: Nagy László foglalkozása: számítástechni­kai műszerész, helytörténész LEGMAGASABB ISKOLAI VÉG­ZETTSÉGE: Hittudományi Főis­kola, Szeged SZÜLETÉSI IDŐ: 1962. április 23. lakóhely: Lőrinci család: egy fiúgyermek, a 10 éves Előd édesapja hobbi: barkácsolás, kerékpáro­zás, olvasgatás, fényképezés, természetjárás, valamint kör­nyezetvédelem autó: Trabant kombi 1.1-es, 21 esztendős 1 PERCES INTERJÚ Ostorosokat várnak ostorosi koccintásra ostoros és az Ostoros-Novaj Bor Zrt. is csatlakozott a kez­deményezéshez, hogy minél több ember koccintson ma­gyar borral az év egy adott napján. Erre idén szeptem­ber 1-jén kerül sor. Ahol a legtöbben koccintanak, ott elnyerik a Legkedveltebb borvidéki település címet.- Milyen rendezvényekkel csá­bítják a vendégeket?- Izgalmas és látványos programokat szervezünk- mondja Vályi Katalin, a borászat kereskedelmi veze­tője. - A nap szüreti felvonu­lással kezdődik, 16 órakor kerül sor a koccintásra. Ez­után két helyszínen zajlanak az események, a faluháznál és a Kutyahegyi pincénél is zenével, kóstolókkal készü­lünk, kicsit a retro jegyében. A faluháznál egy békebeli vándorfényképész készít századfordulós hangulatú képeket, a Kutyahegyen egy hamisítatlan retro akadály- versenyre várjuk a vállal­kozókat. A délutánt Szabó Eszter és Kontor Tamás kon­certje zárja.- Egy hagyományteremtő akci­óra is sor kerül...- A településünk nevéhez illeszkedve, ostorszépség- és ostorcsattogtató versenyt hirdetünk, ahová várunk mindenkit, aki ostort készít vagy ostorokat gyűjt, hasz­nál. Ezekből egy kis kiállí­tást rendezünk, egy verseny keretében pedig a vállalkozó kedvű látogatók össze is mérhetik tudásukat, ki tud a leghangosabbat csattintani egy igazi karikásostorral. A jövőben ezt hagyománnyá, országos találkozóvá szeret­nénk fejleszteni. bV. 0. Vályi Katalinék koccintás­ra várnak. Felejthetetlen élmény Magyarországról tábor Schmittné Makray Katalin is fogadta a Beregszászról érkező vendégeket Hidrogeológiai szakértők látogattak Heves megyébe Épp csak megállt a busz a szarvaskői állomáskertnél, a jár­műről leszálló gyerekek máris birtokukba vették a focipályát. A 16 fős csoport tagjai a hét elején érkeztek megyénkbe Kárpátalj­áról. A Beregszászi 7. számú Magyar Tannyelvű Általános Iskolába két éve látogatott el a gyöngyöspatai születésű Mezei István, a magyar cigányváloga­tott megalakítója és menedzse­re. Az intézményben zömmel cigány gyerekek tanulnak, akik a magyar kultúrát viszik tovább - mondja Kudron Ágnes igazga- § tónő, hozzátéve: jó, baráti kap- | csőlátót ápolnak Istvánékkal. : A hátrányos helyzetű gyér- I mekek felejthetetlen napokat Az utazás örök emlék marad a vendégek számára. Képgaléria: HEOL.HU töltöttek el Magyarországon. Mint mesélik, Kerecsenden is „királyi fogadtatásban” volt részük. A héten ellátogattak a Parlamentbe is, ahol Schmitt­né Makray Katalin vezette őket körbe. Mindezeken túl voltak az állatkertben, a dem- jéni fürdőben, az egri várban, és Szarvaskőn is kirándultak. Valamennyi helyen nagyon szí­vesen fogadták őket. Amint azt Mezei István el­mondta, a gyermekeket min­denkor arra inti, hogy egyaránt legyenek büszkék cigány mi­voltukra, illetve magyarságuk­ra, ugyanis ez ad alapot arra, hogy sikeres és boldog legyen az életük. b P. A. gyógyvíz Egerbe látogatott csü­törtökön délután a Hidrogeoló- gusok Nemzetközi Szövetsége ásvány- és gyógyvízbizottságá­nak mintegy 20 fős csoportja. A grémium egyik idei szakmai összejövetelét Budapesten tart­ja a Magyar Túdományos Aka­démia Földtani és Geokémiai Intézetének szervezésében, s a program része egy-egy látoga­tás hazánk azon településein, ahol az ásvány- és gyógyvíz va­lamilyen hasznosítását végzik. A vendégeket - a Bitskey Aladár Uszodában - Lugo­si Dénes, az Eger Termál Kft. ügyvezetője köszöntötte, aki beszámolt egyebek mellett a jelenlegi rekreációs lehetősé­gekről. A szakembereknek ezt követően Gaál Lóránd mérnök, illetve dr. Tóth Katalin reuma- tológus orvos beszélt szűkebb hazánk fürdőinek működte­téséről, nem különben az egri gyógyászati tevékenységről. A doktornő rövid áttekintést adott az egri gyógyvíz hasz­nosításának történetéről, a víz összetételéről, hatásáról, arról, hogy miért használható ered­ményesen minden korosztály­ban, de szólt a mátraderecskei mofettáról is. A szakemberek az előadásokat követően a gya­korlati munkát is megtekintet­ték: ellátogattak a Török Für­dőbe és a megújulás előtt álló termálfürdőbe is. bP.A

Next

/
Oldalképek
Tartalom