Heves Megyei Hírlap, 2012. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
2012-07-30 / 177. szám
4 2012. JÚLIUS 30., HÉTFŐ OLVASÓINK ÍRTÁK Par szó a szegénységről panasz Rezsire már nincs gondjuk, ugyanis lekapcsoltak mindent Mélyszegénység. Az elmúlt években egyre több és több család érzi úgy, hogy teljességgel kilátástalanok a holnapok. (Képünk illusztráció.) Kérdem én: vajon hová is lett a sokat emlegetett együttérzés? a férjem másodjára került az egri kórház pszichiátriai osztályára, idén tavasszal (március végén). Mondhatnám, teljes erejében volt. Alig egy hét elteltével meghalt. Gondolkodása többnyire tiszta volt, de a teste nem engedelmeskedett a gyógyszerek hatására. Tisztában vagyok vele, hogy nyolc évi tartós betegségből kifolyólag állapota egyre romlott. Mégis most úgy érzem, a gyógyszerek változtatása és az erős nyugtatok hatására a szervezete nem bírta tovább. A következőkért fogtam tollat: rákérdeztem az ápolónőre, miért kell ennyire nyugtatóz- ni. A felelet az volt: „Mondjak jobbat." A lakóhelyünk szerinti asszisztenst is megkértem, szíveskedjen felírni egy gyógyszert a férjem részére, mivel a kórháznak nem volt, ám nem mutatott hajlandóságot. Kérdésemre, hogy akkor most mi legyen, a válasza, akkor az volt: „passz”. Ha minimális intelligenciával rendelkeztek volna ezek az emberek, más szavakkal is válaszolhattak volna, hiszen egy betegről volt szó. A fájdalom, amit átéltünk, ki sem fejezhető. Megértem, hogy túlterheltek az egészségügyiek, ám empátia nélkül keveset ér a munkájuk. Hol van itt az emberi együttérzés? (Név és cím a szerkőben) Biztonságot szeretnénk az átányiaknak sok éve járok Átányba. Legalább másfél kilónyi rendőrségi feljelentéssel rendelkezem, melyek a betörések és lopások miatt keletkeztek. Ez az iratkupac csak gyarapodhat, ha nem alkotnak szigorúbb törvényeket a magántulajdon védelmében. Ügy vélem, sok elszármazott átányi, akik elhunyt szüleik házát örökölték, azért nem tarhatják meg azt hétvégi háznak, mert megjelennek a birtokháborítók, s elhordják, amire szükségük van. Ezeket a cselekedeteket jóval szigorúbban kellene büntetni. (Név, cím a szerkőben.) A napokban olvastam a Hírlap egyik számában a szegénységről. Ez az írás késztetett arra, hogy az ezzel kapcsolatos gondolatokat megosszam az olvasókkal. Nem kell messzire mennem, ismerek jó néhány családot a falumban, akiknek a havi költségvetése az alábbiak Országh Kristóf, Nógrád és Heves megye főispánja, Sírok várának ura a XVI. században élt. Akkoriban birtokainak területe meghaladta a királyi Magyar- ország egynegyedét. Nevét ma az ország egyetlen ilyen nevű általános iskolája őrzi Sírokban. Az iskola tíz éve viseli ezt a nevet. A jubileum tiszteletére szervezett projektévet a tantestület. A kulturális és történelmi programsorozat utolsó rendezvényét idén tavasszal tartották. Már napokkal korábban éremkiállítás, életrajzi és történelmi totó, Országh Kristóf életét bemutató írások segítettek a diákok ráhangolódásában. A jeles napon pedig meghívott szerint alakul: a kétszülős, három iskolást nevelő család saját tulajdonú, két és fél szobás, konyha, fürdőszobás családi házban él. Az apa 22 800 forintos foglalkozás-helyettesítő támogatásban részesül, az anya 8200 forint lakásfenntartrási támogatást kap, a három gyervendégek emelték az ünnep fényét. Kiszelyné Tóth Anett történész korhű öltözékben tartott vetítéssel egybekötött, izgalmas előadást a siroki vár és annak urának életéről. Közben az alsósok kézműveskedéssel múlatták az időt, majd kincsvadászatot rendeztek. Bóta Judit, az egri Vármúzeum múzeum- pedagógusa viselet- és fegyverbemutatót tartott. Szalainé Király Júlia irodalomtörténész megismertette az érdeklődőket Gárdonyi Géza titkosírásával. Szécsényi Orsolya, az egri Vármúzeum igazgatóhelyettese és Bozsókovicsné Radnóti Ágnes múzeumpedagógus középkori játékokat mutattak meg a gyérnek után ,48 ezer forint családi pótlékot folyósítanak. A rezsire nincs gondjuk, hiszen a víz- és csatornadíjat, a villanyt már nem fizetik (az órákat leszerelte a szolgáltató). Télen 15 ezer forint értékű fát fűtöttek el. A családnak így 64 ezer forintja marad, az egy főre eső rekeknek. De ki lehetett próbálni a fémdomborítást, a gipszöntést és a papírnyomat-készítést is. Az atomkor gyermekei büszkén feszítettek a csipkés, zsinó- ros, aranysujtásos ruhákban, ámulva fogták a kezükbe azt a kardot, amiről közben kiderült, hogy szablya. Nagy sikere volt a gólyalábaknak, de szívesen dobtak célba, vagy próbálták letaszítani egymást a keskeny pallóról. A középkori hétpróba keretében az osztályok elkészítették Országh Kristóf családfáját, de színpadon eljátszhatták a várúr esküvőjét vagy temetését is. Másutt középkori címerek és a korabeli mesterségek cégérei születtek az ügyes kezek jövedelem: 12 800 forint. Ebből kellene megélni, ebből kellene élelmiszert, ruhát, cipőt, tisztítószert, gyógyszert vásárolni, s természetesen fizetni az kiadásokat. Munka helyett ezt kaptuk nemzetmentő kormányunktól. ■ (Név, cím a szerk.-ben) nyomán. Szintén nagy sikert aratott a dobozvár elkészítése. Megannyi papírdobozból kellett összeállítani egy tervrajz alapján az építményt. A délelőtt folyamán kapott aranytallérokért aztán a végén krumplipogácsát kapott minden lelkes időutazó. Tábla csoki járt a totót helyesen kitöltőknek, sőt a tíz legvitézebb harcos igazi íjjal és nyílvesszővel lőhet majd jutalomképpen. A lelkes diákok és tanárok kedvét még az eső sem tudta elvenni. Kipirult arccal és csillogó szemmel nyugtázták, hogy nem is lehetett olyan nagyon rossz kor az a középkor. (Név, cím a szerk.-ben) Egy egri focipálya nem mindennapi hányattatásai es szomorú végnapjai Egerben, az „ötös” lakótelep alatt, a felnémeti Hársfa utcában található a régi, laktanyákra emlékeztető, betonlapokkal körülkerített, salakos focipálya. Vele szemben a 60- as években épült családi házak sora áll. Huszonöt-harminc, közel egykorú gyermek nőtt fel ezekben a házakban, és játszott szabad idejében a szemben lévő focipályán. Köztük voltam én magam is. Akkoriban kicsit más képet mutatott a salakos tér: a régi finom- szerelvénygyár által gondozott pálya szinte soha nem állt üresen, egymást érték rajta az edzések és a mérkőzések. Soha nem felejtem el az Újpesti Dó■ A „békeidőkben” kicsit más képet mutatott a salakos tér. Manapság igen siralmas a látvány. zsa-Vasas mérkőzést, vagy a nénit, aki süveg alakúra tekert újságpapírban árulta a maga készítette napraforgómagot. A Lestérre kirándulók szívesen kerültek erre, az utca virágzott: a házak elé cserjéket, bokrokat ültettek a tulajdonosok, és a pályán is mindig történt valami érdekes. A gondozott kertek és a vendégszerető emberek máig megmaradtak, csak a focipálya változott. A rendszerváltást követően eladták, a városgondozási munká- latokkalfogalkozó vállalkozó tulajdonába került. Kezdetben mind reménykedtünk, hogy majd felújítják, és ismét széppé varázsolják, azonban hiába teltek az évek, nem történt semmi. Azaz mégis: az idő vasfoga rajta hagyta a nyomát mindenen. A betonkerítés összedőlni látszik, a salakot felveri a gaz, a területet kidobásra szánt, de a szeméttelepre nem került tárgyak, betontörmelék, gallyak borítják. Fölöttébb érthetetlennek tartom, hogy mit keres egy ilyen jellegű létesítmény egy lakóövezet kellős közepén. Mindenképpen azt szeretném, szeretnénk, ha a telephely a jövőben a jelenleginél rendezettebb, szabályozottabb körülmények között működne tovább. Legyen belőle park vagy játszótér! (Név és cím a szerk.-ben) Érdekes és kalandos időutazás Sírokban múltidézés Az Országh Kristóf Iskola diákjai a valamikori névadóra emlékeztek Megmaradtak szabad lelkű diákoknak újra együtt Ötvenhat esztendő után találkoztak az 1956-os végzősök Katonadal-fesztiválon mulattunk Abasáron 1956 júniusában, ahogy korábban minden évben, Felnémeten is utoljára szólalt meg a nyolcadikos diákoknak az iskola csengője. „Most búcsúzunk és elmegyünk”- énekelték az alig 14 éves kamaszok. Osztályfőnökük az a Maróti József tanító úr volt, aki példát adott hivatásról, emberségről, hazaszeretetről. Néhány hónap múlva ezt gyakorlatban is megmutathatta, ugyanis a községi munkástanács tagjaként elvhűsége mellett mély humanizmusát is érezhették azok, akiket a nép bosszújától megmentett. Megvédte Barócsi Kázmért, aki a háború után parancsnok volt, valamint a fogságba kényszerített Kriston Endre püspököt. Dudás Sándorné igazgatónő mellett is kiállt. Sajnos, a forradalom leverése után ezt senki sem méltányolta. Több hónapra internálták Kis- tarcsára, szabadulása után pedig rövid idő múlva meghalt. Az 1956-ban végzett diákok rá és valamennyi tanárukra is emlékeztek 56 éves találkozójukon, június 23-án. Felnémeten alig akad olyan valaha itt végzett osztály, amelyik ilyen kitartóan őrzi az iskolai emlékeket, a gondtalan gyermekkor világát, az akkor kialakult és máig élő közösségi szellemet. Mindez két egykori osztálytársuknak, Sütő Tibornénak és Barta Jánosnak köszönhető. Ők azok, akik fáradhatatlanul munkálkodnak azért, hogy a közösség tagjai időnként ismét összejöjjenek, örüljenek egymásnak. Ebben az évben a Magyar Vándor fogadóban találkoztak a megőszült vén diákok, akik bizony már életkoruk hetedik évtizede végén járnak. Ünnepelni, vigadni jöttek össze, mert tudják, hogy „mindennek rendelt ideje van”. A hétköznapokon, amennyire bírják, mindannyian dolgoznak a kertjükben, szőlőjükben, ám most a a vidámságnak volt itt az ideje. A jó hangulatból idén sem volt hiány. Azok, akik el tudtak menni a találkozóra, boldogan köszöntötték egymást, együtt énekeltek, sőt, néhányan még táncra is perdültek. Megmaradtak lélekben fiatal, nemes, küzdő, szabad lelkű diáknak. Olyanoknak, mint amilyenek 1956-ban voltak az egykori felnémeti iskolában. Adjon az Isten nekik jó erőt és egészséget, hogy a következő osztálytalálkozón újra együtt örüljenek, vigadjanak. Dóra Zoltán a közelmúltban az egri Do- bó István Nyugdíjas Klub hagyományőrző kirándulást szervezett Abasárra, a katona- dal-fesztiválra. Buszunkkal odafelé tartva, Farkas Gábor nyugalamzott honvéd ezredes tartott ismertetőt Abasár történelmi múltjáról és nevezetességeiről, amit mindannyian nagy érdeklődéssel hallgattunk. Odaérvén, színes kavalkád- ba csöppentünk. Kézműves és termelői kirakodók, népies ruhákba bújt kórustagok tarkították a teret. A neves eseményt már 18. alkalommal rendezte meg a helyi önkormányzat, amely hűen ápolja e szép hagyományt, hogy ne menjenek feledésbe ezek a régi, szép dalok. A rendezvényt Oravecz Mihály nyug. honvéd őrnagy (az előző klub vezetője) vezényelte le. Fellépett a klub vegyes kórusa is, s előadásuk nagy tetszést aratott a közönség körében. Az ízletes ebéd elfogyasztása, s a finom vörösbor kóstolása után vidám nótázással indultunk hazafelé. Örülünk, hogy részt vehettünk ezen a szép eseményen! Nem sokkal később Nyíregyházára szerveztünk kirándulást, ahonnan szintén nagyon szép élményekkel tértünk haza. Köszönet érte Lengyel János ny. honvéd alezredes klubvezetőnek és a szervezőknek. Zelei Ferencné, Eger ■ Az '56-ban végzett diákok valamennyi tanárukról megemlékeztek 56 éves találkozójukon.