Heves Megyei Hírlap, 2012. június (23. évfolyam, 127-152. szám)
2012-06-23 / 146. szám
4 RIPORT 2012. JÚNIUS 23., SZOMBAT süllyedő világ (4/i.) Az emberi élet sem drága, ha házat, vagyont kell szerezni valakitől - Az ingatlanszerzésben „érdekelt” bűnözők kifinomult érzékkel választják ki áldozataikat - Egyes családok idős, beteg, lecsúszott, már senki által nem keresett emberek „befogadására” és „tartására” szakosodtak MODERN IDŐK RABSZOLGATARTÓI senki által nem keresett emberek „befogadására” és „tartására" szakosodott. Munkáért, segélyért, nyugdíjért, házért „cserében”, rendkívül jó üzlet embertelen körülmények között tartani tíz-tizenöt ilyen szerencsétlent. A számuk folyamatosan változik; újak jönnek, a régiek elhaláloznak, már ahogy ez a világban is van... A tragikus sorsú B. László nem sokkal a halála eló'tt mesélte el nekünk a történetét. Ha csak néhány napot késünk, már nem találkozhattunk volna vele. Az akkor 51 éves k.-i férfi ugyanis, pár nappal az után, hogy magnóra mondta, miként bánt el vele a T. család, furcsa, tragikus balesetben elhunyt. Egy késő estén halálra gázolták a város határában, az országúton, jóval a lakott területen kívül. Nem tudja senki, hogy hogyan került oda, s mit keresett ott, ahol egyébként semmi dolga nem lett volna. Két autó is elütötte. A rendőrség közigazgatási eljárás keretében vizsgálta, majd le is zárta az esetet: baleset történt. B. L. szavait, nyilvánosságnak szánt vallomását meghallgatva, megelevenedik előttünk egy tragikus életsors, amelynek főszereplője számára utóbb egyszerűen nem volt már visszaút egy jobb életbe. 1958-ban született, ám aki nem ismerte, s csak a halála előtt látta, akár hetven évesnek is nézhette volna az epilepsziás rohamokkal is gyakran küzdő, idült alkoholista férfit. Néhány évvel a halála előtt megörökölte a szülői ház kétharmadát, amelyre a biztonság kedvéért bejegyezték az édesanyjának haszonélvezeti jogát. Elidegeníteni, eladni így nem lehetett az ingatlanrészt, ám az ilyen szerencsétlen, igazából már nem beszámítható személyekre szakosodott K. család számára mindez nem jelentett problémát. Itatták, rendszeresen megvendégelték a kocsmában. Többször előfordult, hogy kórházba, a kijózanítóba kellett szállítani, és T.-ék nagyon készségesen hozták-vitték ilyenkor B. Lászlót.- Olyankor már a hazafelé vezető úton újra itatni kezdtek, nőt is ajánlottak, egyszóval igyekeztek a kedvemben járni - mesélt az új „barátaival” ápolt kapcsolatáról. - Ez többször is megismétlődött, aztán egyszer csak azt mondták: adjak nekik pénzt, másfél milliót, mert valami nyereményjátékban vehetek így részt. Mondtam, nincs nekem egy fillérem sem, nem még másfél millióm... T.-ék azonban semmit nem bíztak a véletlenre. Elvették a behálózott férfi személyi igazolványát, majd rábeszélték, S9K.V«™A bűnözők kifinomult érzékkel választják ki áldozataikat (Illusztráció) hogy ha eladni nem is tudja, akkor cserélje el a kétharmad házrészét egy általuk felajánlott ingatlanra, és kap még ráadásként egymillió-hatszázezer forintot, amivel beszállhat az emlegetett játékba. B. László állítja: mielőtt közjegyzőhöz, földhivatalba és ügyvédhez vitték, újból leitatták, s olyan részeg volt, hogy arra sem emlékszik, miként tudta a szükséges papírokat aláírni. Közjegyzőhöz, földhivatalba, ügyvédhez. T.-ék ugyanis, miként a többi „szakmabéli”, a legembertelenebb ingatlanszerző manővereiket is igyekeztek -, s igyekeznek máig - jogszerű ügyletekbe csomagolni. Ehhez pedig jogtudó szakemberekre van szükségük, akik jó pénzért szinte bármire képesek: tanácsot adnak, színlelt szerződéseket szövegeznek és hitelesítenek, törvénytelenségek felett hunynak szemet, ha a megbízó úgy kívánja. T.-ék is találtak maguknak jogvégzett szolgálókat. B. László ügyében éppenséggel egy olyan ügyvédet, dr. J.-t, akit A halála előtt meghallgatta őt egy elmeorvos Perdöntő lehet az igazságügyi szakértő véleménye Süllyedő világ címmel jelent meg nemrégiben könyv L. Murányi László és Géléi József, a Jász-Nagykun- Szolnok megyei társlap, az Új Néplap újságírói tollából. Két éven át gyűjtötték hozzá az anyagokat, amelyekből drámaian kiviláglik a mai magyar valóság egy sokak által ismeretlen szeglete. Az újságírók veszélyes világba csöppentek bele: uzsorások, modern kori rabszolgatartók, és ingatlanmaffiózók társaságába. Nem véletlen, hogy könyvük egyik-másik szerepelője már nincs az élők sorában... A következőkben válogatást adunk közre az izgalmas könyvből. Munkatársainktól Rosszkedvű, magába forduló kisvárossá változott az utóbbi időkben K. Nem elég, hogy a rendszerváltozás szinte teljesen szétzúzta az ezen a vidéken működött munkahelyeket, nem elég, hogy hatalmas méreteket öltött a munkanélküliség, és mélyült, egyre csak mélyült a nyomában járó szegénység, még sorozatos, kedélyeket borzoló, furcsa ügyek, halálesetek is nyugtalanították az itt élőket. Ezekről azonban csak halkan, szűk baráti körben, bizalmasan beszéltek a helybéliek. A hangos szót inkább máig kerülik, ha lehet. Félnek. K.-ban négy egymással jól megférő család osztotta fel egymás között a bűnelkövetői piacot, az egyes „szakterületeket”. Egyikük az illegális színesfémpiacot uralja, másikuk a főút mentén „dolgozó” lányokat kínálja az autósoknak; kézben van a kábítószer-kereskedelem, és egy negyedik családnak jutott a csicskáztatás, rabszolgatartás irányítása és a velük együtt járó ingatlanszerző biznisz. Utóbbiak T.-ék. A família „karriertörténete” hosszú, és rendkívül szerteágazó. Számos elképesztő ügylet kötődött hozzájuk az utóbbi évtizedben, az ingatlanszerző terjeszkedésüket pedig egyenesen döbbenten figyelik a helyiek. A hatóságok, úgy tűnik, teljesen tehetetlenek velük szemben. A pályát út menti prostituáltak futtatásával kezdte a család, és ez az „alaptevékenységük" mind máig meg is maradt. Legendás történet az évezred elejéről, amikor az úgynevezett türelmi zónák kijelöléséről szóló jogszabály megszületése után, a família tisztes matrónája beterelt a polgármesteri hivatalba egy sereg „lányt” az utak mellől, hogy közösen követeljék ott a türelmi zóna kijelölését a településen. Türelmi zóna azóta sincs, a lányok viszont rendületlenül ott keresik K.-ék kenyerét az út mellett. Valószínűleg a gazdasági több lábon állás jegyében történhetett, hogy később új tevékenységbe is belefogott a család: idős, beteg, lecsúszott, már „2008 nyarán kórházba kerültem epilepsziás roham miatt”- áll a jegyzőkönyvben. „Egy roma házaspár... a bátyám portája előtt bontottak egy házat, tőle tudták hol vagyok... eljött értem egy Opellel, és hazahoztak. A fiatalember mutatta a bátyámnál bontott faanyagot, aztán előkerült a bor, mondván igyunk egyet. Többre nem emlékszem. Csak a bírósági tárgyalásról tudom, hogy elvittek aláírni a szerződést, amivel az én részem elcserélték az ő lakásukra". „B. l. FELPERES idült alkoholista, következményes testi, idegrendszeri és szellemi elváltozásokkal. Az évtizedek óta tartó toxikus (alkoholos) ártalom, továbbá a másodlagosan kialakult epilepszia, valamint az ismételt fejtraumák Követelés visszafizetésre A pernek van egy másik tárgya is. K.-ék visszakövetelik azt az egymillió-hatszázezer forintot az örökösöktől, amit - a megtámadott szerződés szerint - Putricselli ügyvéd jelenlétében átadtak a szerencsétlen B. L.-nek. a településén, nemes egyszerűséggel, csak Putricsellinek hívnak, az ilyen munkái miatt, és akinek neve az ország legkülönbözőbb pontjain merült már fel, a hasonló szerepvállalások okán. (Hónapokkal B. László esete után az ügyvéd urat egy másik, nagy port kavart uzso- rás-csicskás ügyben, őrizetbe vette a rendőrség, ám nem sokkal később kiengedték, s ő vígan gyakorolhatta tovább mesterségét.) Nos Putricselli B. László ügyében is háborítatlanul elvégezte a rábízott feladatot. Megszövegezte, és annak ellenére hitelesítette - ellenjegyezte - a maga készítette szerződést, hogy látnia kellett: B. László csontrészegen, teljesen beszámíthatatlan állapotban kanyarította alá a nevét az okiratra. A szerződésben persze az is gondosan benne volt, hogy B. a csereingatlanok közötti bő másfél milliós értékkülönbözetet ott helyben „átvette” a másik féltől. Miután a „szerződő felek” végeztek az ügyvéd úrnál, hazatérve, az egyik helyi kocsmánál váltak el egymástól, és B. L. bement az ivóba. Később, már a halála után, a kocsmai szemtanúk elmondták, hogy tán húszezer forint lehetett nála, de másfél millió semmiképpen sem... Hogy B. Lászlót miért környékezte meg a T.-család, amikor sem munkahelye, sem jövedelme, de még nyugdíja sem volt? A válasz egyértelmű: a ház miatt. De legalább ilyen érdekes a kérdés, hogy milyen módon környékezhették meg, miféle paraméterek szerint választották ki őt. A válasz a férfi előéletében rejlik. B. László sorsa és életének utolsó néhány éve hűen jelzi, hogy a csicskáz- tatók és az ingatlanszerzésben „érdekelt” bűnözők milyen kifinomult érzékkel választják ki áldozataikat. B. László családjában, egészen a dédszülőkig visszamenőleg, korábban is előfordultak különféle pszichés betegségek. Lászlót is kezelték különböző pszichiátriákon, ám a javulás mindig csak időleges volt. „Kőkemény” alkoholista volt, aki ivós időszakaiban napi fél liter töményt is magába szívott. Mit keresett vajon 2009. szeptember 22-én, este kilenc együttes hatására... kóros mértékű szellemi leépülés következett be, mely következtében ügyei viteléhez szükséges belátási képessége 2008. augusztus 21-én, a csereszerződés megkötésekor tartósan, teljesen hiányzott.” óra tájban egy összekötő főúton, a város külterületén? Ezt kérdezgették tanácstalanul a haláleset után a városbeliek, és ezt nem értették a családtagjai sem.- Bennünket nem is a rendőrség értesített, hanem egy ismerős hívott fel telefonon valamikor tíz óra tájban - elevenítette fel a történteket a szerencsétlenül járt férfi sógornője, Gyöngyi. - Ő kérdezte, hogy hallottuk-e: Lacit ketten is elgázolták. A rendőrség lezárta a nyomozást, és megállapították: bűncselekmény nem történt, L. részegen, az úttest közepén, láthatósági mellény nélkül botorkált, ezért történt a baleset.- Olyan sötét volt az úton, hogy tényleg alig láttunk az orrunkig is, amikor megkerestük aznap éjszaka a baleset helyszínét - emlékezett vissza József a történtekre. - Bennem is számos megmagyarázhatatlannak tűnő kérdés vetődött fel az öcsém halálával kapcsolatban. Ma már tudom, ki fizette neki az utolsó fröccsöt, tudom, hogy délután melyik árokparton dőlt le pihenni. Azt is tudom, hogy amikor felébredt, már nem volt olyan részeg, hogy ne tudott volna magáról. Azt viszont még mindig nem tudom, miért nem hazafelé indult el, hanem éppen az ellenkező irányba, arra, amerre egyébként soha nem szokott járni, s miért az út közepén ment. Ezzel csak azt akarom mondani, tisztában vagyok vele, hogy az öcsém magának kereste a bajt az italozó életmódjával, és hogy a balesetért ő is felelős. De nem csak ő! Vannak más felelősök is, és ezt azóta sem nagyon akarják nekem elhinni az illetékesek. De vissza a szerződéskötés idejéhez, amikor B. L. még életben volt. K.-ék néhány nap múlva benyújtották a szerződést a földhivatalhoz, az ingatlancsere bejegyzése érdekében. Ismer ve persze az ilyen esetek szokott dramaturgiáját, K.-ék később majd - hasonló módszerrel - valószínűleg „megvásárolták” volna B. L.-től a cserében neki adott ingatlant is, és jó esetben helyet szorítottak volna neki egy időre a csicskatelepükön. Ezzel zárult - zárult volna - az üzleti kör, ha az elhunyt B. hozzátartozói közbe nem lépnek. De közbeléptek! Homokszem került a gépezetbe, mert B. bátyja és sógornője még az utolsó pillanatban értesült a történtekről. Még időben pert indítottak a csereszerződés megsemmisítése, és a beteg rokon gondnokság alá helyezése érdekében. Ezzel megakasztották a földhivatali eljárást, és K.-ék a per jogerős befejezéséig nem írathatták át nevükre az ingatlant. Amennyiben pedig bebizonyosodik, hogy B. L. beszámíthatatlan állapotban írta alá a papírokat, az egész ügyletet semmisnek minősítheti a bíróság. A per folyik, de miután B. L. időközben elhunyt, már sokkal nehezebb a családja dolga a csalás bizonyításában. Borítékolni lehet, hogy hosz- szas pereskedésre kell berendezkedni az érintetteknek.
