Heves Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)

2012-05-07 / 106. szám

4 A MEGYE KISTÉRSÉGÉI 2012. MÁJUS 7., HÉTFŐ Ha mászni kell a folyóhoz szabályozás A természet visszaköveteli, ami egykor az övé volt TISZA-TAVI KISTÉRSÉG Keltetőben a Tisza-tavi tőpontyikra tenyésztés Megkezdődött a Sporthorgász Kft. által meg­rendelt Tisza-tavi tőponty anyahalak begyűjtése. A halá­szatot a Tiszavalki-medencé- ben Vermes István halászati felügyelő és a Tiszai Víziren­dészeti Rendőrkapitányság munkatársának jelenlétében végezték. A munkát a közbe­szerzési pályázat nyertesének munkatársai segítették.- Az időjárás nem könnyí­tette meg a dolgunkat, hiszen az erős hullámzás az ívásra készülő pontycsapatok felde­rítését is nehezítette - mondta Hegedűs Gábor ügyvezető.- A halászat meghozta az eredményt: sikerült megfelelő mennyiségű anyahalat fog­nunk. A halakat dr. Harka Ákos szakmai vezetésével küllemük, nemük, egészségi állapotuk, kondíciójuk alapján szelektáltuk. A legalkalma­sabb anyahalak egyedenként megjelölve a szállító jármű tartályába kerültek, a többie­ket pedig jelölés és mérés után visszaengedtük a tározóba. ■ Már a jövő évi szezont tervezik Oldalszerkesztő: Szuromi Rita Telefon: 06-30/5565-072 Hirdetési ügyekben: 06-36/513-633 Tisza-tavi kistérségi oldalunk legközelebb június 4-én jelenik meg. Tartós szélsőségek. Az elmúlt évek árvizei az eddigi elképzelések átgondolására késztették a folyószabályozás mérnökeit: a Tisza ne legyen Pó. Egy új tanulmány szerint a tiszai árvizek ellen védő gátak emelése nem folytat­ható a végtelenségig. Ennél jóval olcsóbb megoldás, ha a Tiszát ismét kiengedik az árterekre. Szuromi Rita A Tisza vízgyűjtőjéről lezúduló és a síkságon megrekedő csa­padék magas és hosszan tartó árvizeket, valamint nagy kiter­jedésű belvízi elöntéseket okoz a Tisza teknő alakú völgyében. A Tisza árvizei a tavaszi hó­olvadás után, márciusban és áprilisban kezdődnek, de át­nyúlhatnak május, júniusra is. A kora tavaszi áradás ve­szélyesebb, mert ilyenkor a mellékfolyók és a Tisza árhul­lámai egymásra futnak. Ha az árhullámok április-májusi le­vonulással összefolynak, hosz- szan tartó veszedelmes áradá­sokat okoznak. Ilyenkor voltak a rekordvízállásokat előidéző 1919., 1932., 1970., 1974., 1998., 1999. és 2000., 2006. évi árvi­zek, ahol a magas árhullámok elérték vagy meghaladták az árvédelmi töltések koronama­gasságát. Az ősi Tisza és mellékfolyói hatalmas területeket árasz­tottak el az Alföldön, és a táj jelentős részét igazi vadvízi or­szággá alakították át. Az alföldi folyók mentén elhelyezkedő te­lepülések azonban mindenhol az úgynevezett magas ártéri szintre épültek, amelyek erede­tileg szárazulatok voltak, és a legnagyobb árvizek sem öntöt­ték el azokat.- A Tisza kanyarulatainak át­vágása az 1850-es években kezdődött. A korabeli mérnö­kök azonban nem számítottak a vízgyűjtő területeken bekö­vetkezett robbanásszerű urba­nizációs változásokra, melyek jelentősen megnövelték a folyó természetes hordalékszállí­tását. Ez a folyamat odavezet, hogy a folyó a hullámtér állan­dó feliszapolódásának hatására magasabban fog folyni, mint az ármentesítés előtti alacsony árterének szintje, amely az ár­vizek során vízborítás alatt állott. így például a Tisza már nem az alacsonyártéren, ha­nem az általa feliszapolt ma­gaslaton, a hajdani alacsonyár­térből kiszakított hullámtéren fog folyni. A víz nem tud majd visszafolyni magasabban lévő medrébe, illetve hullámterébe. Ennek következtében a folyó árvízi vízszintje folyamatosan Beépítették a korábbi ártereket A települések az utóbbi évszá­zadban részben a mélyártéren építkeztek. Ezeket és továb­bi, az árvizek tározására alkal­mas területeket a területrende­zési tervekben ki kellene jelölni árvízi tározás céljára, azonnal építési tilalom alá kellene von­ni, és az ország árvízvédelmi stratégiája érdekében a földvá­sárlást és a területek hasznosí­tását szabályozni kellene. Eíe- ves megyében is gondot okoz, hogy az elmúlt évtizedekben be­építették - elsősorban hétvégi házakkal - a korábbi ártereket. Esős, csapadékos időszakban itt tartósan magas belvízfoltok alakulnak ki, és az épületek is vizesednek. nő, emiatt a gátak magasságát már ötször-hétszér meg kel­lett emelni a XIX. század óta - mondta Schweitzer Ferenc geológusprofesszor. - Ugyanez történt az olaszországi Pó eseté­ben, ahol már úgy kell felmász­ni a folyóhoz. ■ Az 1830-as évekéhez hasonló feladatot kell vállalni: 150 évre szóló stratégiai döntést. Az eredetileg 50 évenkénti előfordulási valószínűséggel számolt egyszeri nagy árvizek kivédésére épített töltéseket vagy tetemes költséggel újra és újra magasítani kell, mint azt eddig tették, vagy pedig ezt a lehetőséget újabb megoldással ki kell egészíteni. Ez pedig a hullámterek bővítése, kinyitá­sa ott, ahol a felszínalaktani, a gazdaság- és társadalomföld­rajzi viszonyok, az infrastruk­túra ezt lehetővé teszik. Ez hoz­zájárulna egy természetközeli állapot kialakításához. Másik lehetőség az úgynevezett vész­tározók kialakítása, ami az új Vásárhelyi-terv továbbfejlesz­tése megvalósításának lényege. Befejezték a szakemberek a madárlakások karbantartását költés A költési időszak előtt a megye déli részein is tevékeny­kedő Hortobágyi Nemzeti Park szakemberei „karbantartották” a madárlakásokat. A parkban több száz „vércseláda” biztosít­ja a költési feltételeket elsősor­ban a kékvércsék számára. A kékvércse nem épít fész­ket, hanem a varjúfélék gally­fészkeit foglalja el, miután azok kireptették fiókáikat. A mesterséges „vércseládák” az időjárás viszontagságaitól jobban védik a fészekaljakat, mint a gallyfészkek. Ha a ládá­kat választják a vércsék, akkor hamarabb is megkezdődhet a költés, hiszen nem kell vár­niuk, amíg kirepülnek a varjú­fiókák. Azzal is szembesült a kar­bantartó csapat, hogy a korán fészkelni kezdő erdei fülesbag­lyok, vörösvércsék és csókák néhány ládát már elfoglaltak, és a tojásokon kotlának. Nem, is szorultak karbantartásra, mert akkor nem is foglalták volna el azokat. A legkésőbbre marad a szalakótaodúk tisztítása és az esetlegesen megrongálódottak cseréje, újak kihelyezése. Ez a faj április végén érkezett visz- sza Afrikából, így a költésbe is legutolsóként kezd az említett madarak közt. Mivel odúlakó, de a Hortobágy térségében az odvas fák jelenléte limitált, azonban az élőhelyek egyéb te­kintetben teljesen megfelelnek a szalakóta Igényeinek, így nem csoda, hogy ez a faj ki­mondottan nagy százalékban foglalja el a számára kihelye­zett mesterséges odúkat. A mesterséges fészkek, lá­dák, odúk telepítése erre az évre véget ér, de folytatódik. ■ Egy fészektelepben 30-40 láda van Bátorságból jól vizsgáztak a dámvadak ökocentrum Az első hétvége nem várt érdeklődést hozott a létesítményben Egy esztendeje van zárva a helytörténeti múzeum A Tisza-tavi ökocentrum át­adását követő hosszú hétvégén közel 7500-an keresték fel a tó legújabb attrakcióját. Bár Po­roszló és a létesítmény vezetése egyaránt nagy rohamra számí­tott, a látogatók száma megha­ladta a várakozásokat. Péntek délután a hivatalos megnyitót követően a helyi lakosok ismer­kedhettek az ökocentrummal. Közülük ezren voltak kíván­csiak a látványosságra. A május az ökocentrum életé­ben még tesztüzemként műkö­dik. A hétvégi látogatókat egy kérdőív kitöltésére kérték, a válaszok visszajelzésként szol­gálnak majd. Jól vizsgáztak a dámvadak, melyek elég bátrak voltak ahhoz, hogy a melegben sem bújtak el a látogatók elől. A legnagyobb érdeklődés az ak­váriumot és a tutajostavat övez­te. A vidrashow még csak az etetés szintjén látható, hiszen az állatok még szokják a kör­nyezetet, és tanulják a viselke­dési formákat. Néhány madár pedig csak a későbbiekben ér­kezik. Jól vizsgáztak a GPS-es tú­rák, a látogatók valamennyi esetben kedvező visszajelzést adtak az előre megadott túra- | útvonalak felfedezéséről. Rá- 3 H adásul a tavon üresjáratok sem f voltak, a csónakokkal folyama- 5 tosan járták a tavat az ökocent- § rum látogatói. ■ Hatalmas érdeklődés jellemezte a nyitás utáni napokat honismeret Egy éve, 2011. má­jus elsején volt utoljára nyitva a Tiszaörvényi Helytörténeti Kiállítás. Azóta remény sincs, hogy az értékes anyag újra lá­togatható lesz.- A kiállított leletek, eszkö­zök, bútorok sorsa megpecsételődött. Aggódom, azóta helyrehozhatatla­nul tönkrementek, a tárolásuk méltatlanul mostoha, nagyobb­részt ismeretlen helyeken törté­nik. Egy település ezeréves tör­ténelme már csak a világhálón látható - jelezte Darabos Lász­ló, az anyag gyűjtője. Tiszaör- vényben az első helytörténeti kiállítást 2005-ben rendezték. Az anyag azt követően folya­matosan gyarapodott, 2007-re megtelt velük a Faluház is, ahol szombatonként honisme­reti foglalkozásokat tartottak. Innen a gyűjte­ményt az iskolá­ba költöztették, ám ezt az épület­szárnyat szerette volna az önkor­mányzat hasznosítani, így - a sors paradoxona - épp a Ma­gyar Tudományos Akadémia hidrológiai részlegének beköl­tözése miatt kellett kipakolni. A tárgyak egyébként azóta a posta épületében dobozokban hevernek. ■ ■ Csak egy pályázatban bízhatnak az örvénylek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom