Heves Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
2012-05-17 / 115. szám
Kevés pénzből is jól élezheted magad nyáron hamarosan itt a nyár, de ez nem jelenti azt, hogy le kell mondanod a baráti társaságról. Bár jó néha csak úgy lógni a haverokkal, még jobb, ha tartalmasán töltitek az időt. Elutazni nyaralni drága dolog, de kevesebb pénzből is érezhetnek magatokat jól. Ha van biciklid, görkorid, használd, menjetek együtt a barátokkal! Egy strand- vagy mozibelépőt is ki tudtok gazdálkodni. Ám otthon ülni sem ciki, sőt, lehet igazán izgalmas is, ráadásul még este sem kell elszakadnotok egymástól. Ha valamelyikőtöknél van kert, nyársaljatok vagy rendezzetek grillpartit! Ha tudtok szerezni profi felszerelést, még köny- nyebb dolgotok lesz. Az ételekhez valókat pedig dobjátok ösz- sze, ne a házigazdát terheljen minden költség! ■ SZ. K. 2012. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK SÉTA Egy elítélt esete a táblánál, avagy felelet a földönkívülinél 13 $A7TÓ U TANULÁS így randizz, ha hosszú távú kapcsolatot szeretnél! lányoknak! Randizni izgalmas dolog, pláne, ha a kapcsolatotok kezdetén jártok. Ám itt is van néhány alapszabály, amit jó betartani, ha szeretnél komoly kapcsolatot kialakítani a sráccal. A legelső például: ügyelj rá, hogy ne te érkezz először a helyszínre! Ha hamarabb érsz oda, mint a fiú, inkább sétálj egyet, és pár perc múlva térj vissza, így a srác úgy fogja érezni, egy kicsit azért még meg kell dolgoznia érted. De arra is figyelj oda, hogy ne késs 5 percnél többet! Mindig vigyél magaddal pénzt, nehogy kellemetlen helyzetbe kerülj, bár a srác valószínűleg meg fog hívni téged. Ennek ellenére ne válassz túl drága dolgot, csak olyat, amilyet te is megvennél magadnak. Legyél kedves, és pozitív dolgokról kezdj beszélgetni, ne panaszkodással, nyafogással teljen a randi, és pláne ne hisztizz! Az előző kapcsolatodat se emlegesd fel. Figyelj oda a srácra, kérdezz róla, a hobbijáról. Persze beszélhetsz magadról is, de mértékkel. ■ Légy mindig csinos, ugyanakkor soha ne legyél túl kihívó! Ugyancsak a mértéktartás vonatkozik az öltözködésre is: legyél csinos, divatos, de ne túlságosan szexi. Ha nagyon kihívó a ruhád (és persze a viselkedésed), azzal nem komoly kapcsolat kialakulására ösztönződ a srácot, inkább azt sugallód neki, hogy neked egy rövid kaland is elég. Ennek ellenére ne közöld vele rögtön, hogy márpedig nálad csak évekig tartó kapcsolat jöhet szóba. A fiúk többsége e kijelentések hallatán fejvesztve menekül. Többet érsz a „lassú víz partot mos” elv betartásával. A viselkedésedből amúgy is kiderül,komolyan gondolod-e a kapcsolatot. ■ SZ. K. A nyertes osztály. A ll.C-sek természetesen igen büszkék arra, hogy jól sikerült a rendezvénysorozat, amiből alaposan kivették a részüket. A mesénk valósággá vált diáknap A nyertes osztály tanulói rajzfilmhősök bőrébe bújtak Hatalmas taps rengette meg nemrégiben az Eszterházy Károly gyakorlógimnázium falait. Ez a diáknap, ami a tanulók, főként all. évfolyamosok számára talán a legjelentősebb esemény, sikerült a legjobban a visszajelzések szerint évek óta. Mint ahogyan az minden évben lenni szokott, a verseny most is szoros volt. Nem véletlenül, hiszen az osztályok színvonalas, kreatív programokkal kápráztatták el az iskola tanárait és diákjait egyaránt. Már a bemutatkozás sem volt hétköznapi: először különböző járművekkel vonultak be, például kisbusszal, sportautóval, kisvonattal, kamionnal, sőt még mentőautóval is, majd mindegyik közösség saját filmmel és előadással kampányolt a maga diákigazgató-jelöltje mellett. A fellépők között voltak zenekarok, tánccsoportok, tanár-diák színdarabosok, tűz- zsonglőrök, ugrálókötelesek és még sokan mások, de köreinkben tisztelhettük többek között Beliczai Balázs humoristát is. Az osztályok különböző témák köré építették fel programjaikat: az A-sok hippik, a B-sek amerikaiak, a C-sek mesehősök voltak, a D-sek pedig egészségügyi pályát választottak maguknak. Mi, a 11. évfolyam tanulói és oszályfőnökeink éjt nappallá téve dolgoztunk azért, hogy maradandó élményt szerezzünk az iskola valamennyi tanulója számára - és sikerrel jártunk. A visszajelzések szerint évek óta a miénk volt a legjobb diáknap! Kiss Virág, a ll.C osztály egyik diákja „belső szemmel” így jellemezte az előkészületeket: „A diáknapot hónapokkal előtte kezdtük el szervezni és lebonyolítani. Sok munka, fáradság, rengeteg.szabadidő feláldozása és néha-néha veszekedés jellemezte a felkészülést. Eleinte többeket noszogatni kellett a munkára, de amint a célegyenesbe értünk, mindenki megérezte ennek a napnak a súlyát, és az egész osztály lelkesen látott hozzá a munkához. Ki-ki vágott, festett, rajzolt, akadt, aki a programokat szervezte és olyan is, aki szponzorokat keresett, vagyis mindenkinek megvolt a maga feladata. A filmforgatás jó kedvűén és sok nevetéssel telt el. ■ A diákok természetesen úgy érzik, megérte a munka, hogy sikeres legyen a nap. Ahogyan egyre közeledtünk a nagy naphoz, a teendők megduplázódtak, az idegeink pedig pengeélen táncoltak.” Egy másik diák, a szintén ll.C osztályos Nagy Adrienn pedig így emlékszik vissza az eseményekre: „Amikor végül kihirdették, hogy mi nyertünk, egy pillanatig nem is kaptam levegőt. Aztán visszatértem a valóságba és felugrottam, miközben éreztem, hogy egy könnycsepp folyik végig az arcomon: örömkönny volt, amit olyan sokunk arcán is láthattam. Először hihetetlen volt, de most már a lehető legboldogabb mosollyal gondolok erre vissza. Megérte a rengeteg munka, a sok bent maradás az iskolában, megérte rászánni a szabadidőnket, mert így, hogy odatettük magunkat, és mindenki a legjobbat hozta ki magából, már láthatjuk: megvan az eredménye!” Az idei diáknapnak vége, és bár sok fáradtsággal járt, mégis érdemes volt dolgozni érte. Az eredményhirdetés után, miszerint a ll.C osztály nyerte meg a diáknapot, az örömkönnyek közt halkan, egymást ölelve, félve súgott szavak azok, amik örökre megmaradnak életünk során az emlékeinkben: „Megérte.” Ezúton is szeretném megragadni az alkalmat, hogy a ll.C osztály nevében köszönetét mondjak az osztályfőnökünknek, Gomány Melinda tanárnőnek és mindazoknak, akik támogattak minket: köszönjük, hogy segítettetek abban, hogy a mesénk valósággá váljon! ■ Czoller Viktória, EKF Gyakorlóiskola, ll.C Tamás kitartóan küzdött a céljaiért jutalom Az idei esztendőben is átadták az olimpikonról elnevezett díjat Bárdos Tamás, a gyöngyösi József Attila Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium diákja érdemelte ki idén a Kiss Antalról, az iskola egykori olimpikonjáról elnevezett tanulói ösztöndíjat. A díjazott nyolc éve kollégista, aki második otthonában érett csípős nyelvű tinédzserből fiatal férfivá. Tamás először az elektrotechnikai technikusi minősítést szerezte meg, majd hegesztő szakon folytatta tanulmányait. Az iskola végzős tanulója példamutató magatartással és szorgalommal végezte munkáját, amit jó tanulmányi eredményén kívül az is mutat, hogy az idei tanévben második Bárdos Tamást (balra) az olimpikon Kiss Antal is köszöntötte helyezést ért el a Szakma Kiváló Tanulója Verseny országos döntőjén. Tamás a tanuláson túl szívesen vett részt a kollégiumi sportrendezvényeken a labdarúgócsapat tagjaként. Bár nem volt diákönkormányzati képviselő, hasznos tagja volt a diákéletnek. Soha nem harsányan, hivalkodóan, de mindig ott volt, ahol és akkor, amikor kellett. Tamás nem barátkozik könnyen, de aki kiérdemli, hogy a bizalmába fogadja, az számíthat rá. Tanárai szerint soha nem kötött érdekszövetséget, autonóm személyiség, aki képes kitartóan küzdeni a kitűzött céljai eléréséért. ■ J. M. hétfő reggel volt. Első és egyben legszörnyűbb óránk aznap a matek. Mindenki rettegve várta Fűrész Zoltán rémsé- ges matektanár érkezését. Szinte mindig vitatkoztunk azon, hogy melyik bolygóról jöhetett, de abban mindenki egyetértett, hogy földönkívüli. Örök mániája, hogy bejelentés nélkül olyan anyagból feleltet, amit még soha, semelyikünk nem tanult. Ma is így történt. Amikor bejelentette a felelést, az osztály fele rögtön eltűnt a padok alatt, és az osztály másik fele is csak azért maradt látható, mert az illetők mind megdermedtek a rémülettől. Nyilván ahhoz is földönkívüli képességek kellenek, hogy pont engem szúrjon ki, aki a leghátsó padban a padlóig süllyedve próbálok láthatatlan lenni. Amikor elhangzott a nevem, az egész osztálynak óriási kő esett le a szívéről, kivéve nekem. Hirtelen azt is elfelejtettem, amit eddig tudtam. Miközben csigalassúsággal kullogtam ki a tábla elé, végig valami isteni csodára vártam. Ez most sajnos nem következett be. Amikor kiértem a táblához, mindenki síri csöndben figyelt. A csendet a tanár úr törte meg azzal, hogy ismertette a feladatot. Természetesen olyan anyagból, amiről még soha életemben nem hallottam. Kezembe vettem a krétát, és a táblához léptem. Úgy néztem ki, mint egy élő hulla, falfehér volt az arcom, és úgy remegtem, mint a kocsonya. Az idő húzása érdekében szép lassan felírtam az utasítást a táblára. Bár köztudott, hogy az én írásom gyors és rendezetlen, most mégis olyan szakértelemmel formáltam a betűket, mint egy elsős kisdiák, aki frissen tanulta meg az ábécét. Sajnos ezt a tanár úr is észrevette.- Fiam, tudod az anyagot? - szegezte nekem a kérdést. Mindenki tudta, hogy ha azt felelem, hogy nem tanultam, akkor kapok egy szép karcsú egyest, ha viszont azt válaszolom, hogy tudom az anyagot, akkor még van némi esélyem.- Én tudom az anyagot, csak... most nem jut eszembe - válaszoltam. A tanár úr valamit írt a naplóba, aztán megszólalt.- A helyedre mehetsz! Komp Máté volt a következő elítélt, akit a hóhér (a tanár úr) kivégezni kívánt. Az óra hátralevő részében nem figyeltem, végig azon agyaltam, hogy hogyan fogom megmagyarázni a szüleimnek ezt az elégtelent. ■ Tietze Bátor, EKF Kisgimnázium Nem könnyű a diákélet
