Heves Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-02 / 1. szám

14 Január 15-éig pályázhatnak támogatásra az idősklubok A Nemzeti Család- és Szociálpoli­tikai Intézet - a Nemzeti Erőfor­rás Minisztérium megbízásából - pályázatot hirdet az idős-, illet­ve nyugdíjasklubok programjai­nak a támogatására. A pályáza­ton minimum 50 ezer, maximum 150 ezer forint igényelhető, saját erő nem kötelező. A megfelelően kitöltött internetes pályázatok be­érkezésének határideje: 2012. ja­nuár 15., 24.00 óra. A pályázatok támogatására összesen 23 millió 750 ezer forintot fordíthatnak. Az egyes támogatások értéke a pro­jekt elszámolható összes költsé­gének a 100 százaléka. A sikeres pályázat lehetőséget teremt arra, hogy az idősek kö­zösségei megvalósíthassák a helyben tervezett kulturális, ok­tatási, egészségügyi és sport- programjaikat. Ennek keretében szakmai előadások, író-olvasóta­lálkozók, konferenciák, előadó­estek, kiadványok, utazások, ha­gyományőrző rendezvények, szabadidős és sportesemények, tanfolyamok, s más közösségi programok finanszírozhatók. ■ A pályázaton minimum 50 ezer, maximum 150 ezer forint igényelhető. A klubok által elkészített pá­lyamunkát kizárólag elektroni­kus úton lehet benyújtani a Nemzeti Család-és Szociálpoliti­kai Intézet által működtetett pá­lyakezelő rendszeren keresztül. Az ehhez szükséges adatlapot a pályázati felhívásban és útmu­tatóban közölteknek megfelelő­en hiánytalanul, a kérdésekre választ adva és az ott megjelölt elektronikus mellékletek csato­lásával kell benyújtani. Ezt meg­előzően azonban a pályázóknak a www.ncsszi-pr.hu honlapon regisztrálniuk kell magukat, eh­hez rendelkezniük kell egy ér­vényes e-mail-címmel. A regiszt­rációval és a Regisztrációs nyi­latkozat benyújtásával kapcsola­tos információkat a Pályázati út­mutató 5. pontja tartalmazza. A pályázaü kiírás, a hozzá tar­tozó részletes útmutató a kor- many.hu portálról tölthető le. ■ Oldalszerkesztő: Szilvás István Telefon: 06-20928-5521 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Az „Évgyűrűk” oldalunk legközelebb január végén jelenik meg. Örökül kapott önzetlenség hűség Véradóként jár vissza volt munkahelyére az egri hölgy Önkéntes donorként Hor­váth Ibolya számos eset­ben segített olyanokon, akiknek sürgős vérátöm­lesztésre volt szükségük. Szilvás István Van, amikor az oklevelek gyor­san elévülnek. így történt ez Hor­váth Ibolya esetében is, akit a vér­adók november végi ünnepén kö­szöntöttek ilyen elismeréssel. Az egri hölgy azzal érdemelte ki az adományozók tiszteletét, hogy ad­dig a napig 78-szor tartotta tű alá a karját. Aztán jött az adventi ak­ció, s az ÓVSZ Egri Területi Vér­ellátó Szolgálat intézetében újabb szám került a kiskönyvébe. Amikor ez a bal karja hajlatá­ba csipetnyi vattát szorító magas, elegáns nő visszatért a várakozó­ba, ahol mindenkihez volt egy kedves szava, látszott, otthonosan mozog a vérellátóban.- Harminckilenc esztendőn át dolgoztam itt, négy évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Az egykori gárdonyis diáklány arról álmodozott, hogy orvosként éli majd le az életet, ám a sors másként alakította az útját. Miu­tán 1968-ban ének-zene szakos­ként leérettségizett, munkahely után kellett néznie, így került a kórház központi sterilizálójába, majd a vérellátó osztályra. A ta­nulóidőszak után a vérkészít­mény-gyártás, vagyis a plazmá- zás lett a feladata. Ahogy teltek az évek, s bővültek az iskolapadban és a gyakorlatban megszerezhető ismeretei, úgy járta végig az egyes szakterülete­ket. Dr. Molnár Miklós főorvos ve­zetésével igazi csa­patmunka zajlott, meghatározó volt az egymás iránti bizalom, a szigorú követelményrendszer, mert itt nem lehetett tévedni. Egyértelmű volt - mert időről időre előfordul­tak ritka csoportú vért igénylő esetek -, hogy az állomás dolgo­zói is beálltak vért adni. Ibolya jó fél év után szánta rá magát.- Ne félj tőle, szedd össze ma­gad - biztatta az édesanyja is, aki hetvenszeres véradó volt. Az akkoriban még kimondot­tan univerzálisként számon tar­tott - 0 RH-negatív - vércsopor­tú ifjú donort büsz­keséggel töltötte el, hogy nem egy alka­lommal segített olyan szülő anyán, illetve beteg kisba­bán, akinek sürgős vérátömlesz­tésre volt szüksége. A vérellátónál töltött évtize­dekben szakemberként számos olyan helyszíni véradáson vett részt, ami élete végéig emlékeze­tes marad. Ezeket amolyan non­stop üzemként emlegették, mi­után hajnaltól egészen a késő éj­szakába nyúltak.- A hatvani és a gyöngyösi já­rás kivételével bejártuk az ösz- szes települést, s az ottani gyára­kat. Amikor kitelepültünk a siroki fémművekbe, két éjszakán és három napon át jöttek a dolgo­zók, az éjszakás műszakosok pél­dául éjfél körül adtak vért. Ugyancsak napokig tartott az akció a bélapátfalvai cementgyá­rat építő katonák laktanyájában, de az egercsehi és a recski bányá­nál is, kora reggeltől éjfélig fogad­ták a donorokat. A rézbányánál a szervezők egyik ebédszünetben levitték őket a vágatokba, ami fe­lejthetetlen élményt jelentett va­lamennyiüknek. Horváth Ibolya 2007-ben bú­csúzott el a kollégáitól, de - mint az adventi alka- v lom is pél­dázza - nem szakadtak el egymástól. Ha máskor j nem is, a há­romhavonta esedékes vér­adáson talál­koznak, s el­beszélgetnek a múltról.- Fárasztó, de szép időszak volt - jegyezte meg az immár csak donorként segítő asszony. A 3589-es számú önkéntes ápolónői igazolvány Horváth ibolya féltett családi kincsei kö­zé tartozik az az 1941. októberében kiál­lított 3589-es számú igazolvány (képün­kön), ami szerint édesanyja „ Oláh Er­zsébet a Magyar Vörös-Kereszt Egylet j| vöröskeresztes önkéntes ápolónői tan- - folyam három szakaszát szabályszerű­en elvégezte és úgy elméleti, mint gya­korlati vizsgatárgyakból eredménye­sen levizsgázott...” Az előkészítő, a sebészeti és a belgyógyászati szak- tanfolyam után egy évig dolgozott az Irgalmasrend Közkórházában. Oláh Erzsébet élete során hetvenszer adott vért, gyermekei - két fia és a lánya - szintén önkéntes donorként segítették a rászorulókat. A ' ------------SZEMÉLYI adatok. I M, ~7~---------—* w. 1 Pontos fim. m"Kn: . ■ Egyértelmű volt, hogy az állomás dolgozói is be­álltak vért adni. 2012. JANUÁR 2., HÉTFŐ Hajdan volt karácsonyokra emlékeztek az öregdiákok A közös alma materben eltöltött diákéveken, valamint a hosszú évtizedeken át példásan végzett pedagógusi munkájukon túl egymás tisztelete és szeretete kö­ti össze az Egri Tanító- és Tanár­képzős Öregdiákok Baráti Köré­nek tagjait. A több mint százta­gú közösség vezetősége nemrég adott számot az egyesület idei te­vékenységéről, amelyben az együtt töltött órákat, napokat tar­tották a legértékesebbnek. A különböző kulturális esemé­nyekkel, élménydús kirándulá­sokkal, nagy érdeklődéssel várt évfordulós ünnepekkel zsúfolt esztendőt az idén is az ünnepi fa alatt zárták a baráti kör lelkes tagjai, akiket dr. Dobos József el­nök köszöntött a hagyományos bátyus találkozón. A fehér asz­talra ki-ki feltette a maga által ké­szített édes és sós süteményt, az otthoni pincéből hozott gyöngyö­ző újbort, amivel jó szívvel kínál­ták egymást a résztvevők. Az elnöki jókívánságok után azokról a társaikról emlékeztek meg, akik az elmúlt évi rendez­vény óta hagyták el a földi vilá­got, majd baráti beszélgetéssel folytatódott a szeretet ünnepe, amelyen jó egészséget, illetve az időskorúaknak kedvezőbb új évet kívántak egymásnak. Ugyanezt hangsúlyozta Bak László is, aki az egri főiskolán működő Lyceum Baráti Kört kép­viselte a hangulatos eseményen. Az ilyen találkozókon vissza­térő hagyomány már, hogy a kö­zösség tagjai alkalmi műsorral kedveskednek egymásnak. A sort Gregor Endréné kezdte, majd többek között Vincze Zoltánná, Molnár Sándorné mondott el egy-egy alkalomhoz illő verset, illetve idézte fel a szá­mára legemlékezetesebb kará­csony hangulatát. ■ Gregor Endréné egyik ked­ves versével köszöntötte társait Betlehemi lángot vittek az idősekhez látogatók Az ünnepen sem maradtak egyedül az egri otthon lakói A hetven éven felüli falubelieket köszöntötték Az adventi időszakban gazdag kulturális programmal ajándé­kozták meg látogatóik az egri Petőfi utcai idősek otthonában élőket. Mint dr. Kovács Zoltán, az otthon régi lakója beszámolt róla, bevezetőként Négyesi Krisztina és Csikós Elekné be­szélt a karácsonyhoz kapcsoló­dó népi hagyományokról, majd a Joó János óvoda apróságai ke­resték fel az idős embereket, akikkel együtt készítettek aján­dékokat a fa alá. A következő alkalommal a fel- németi gondozási központ nép­viseletbe öltözött együttese énekszámokkal és párnás tánc­cal lépett fel náluk, színvonalas produkciójuk nagy sikert aratott Három cserkész - Sziklay Ákos, Szoboszlay Szabolcs és Bárdos Becse - osztotta meg az egri otthon lakóival a szent lángot. a hálás közönség soraiban. Az elmúlt napokban hangulatos műsort adtak náluk a felsőtár- kányi zeneiskola ifjú növendé­kei és a vegyeskar tagjai is. A szeretet ünnepe közeledté­vel köszöntötték a lakókat az ott­honba rendszeresen ellátogató Epreskert utcai óvodások, s az Eszterházy Károly Főiskola gya­korló iskolájának a tanulói. A 30 kisdiák között ott volt több Pető­fi utcai gondozott unokája is. December 24-én délelőtt az egri 212. számú Bornemissza Gergely Cserkészcsapat tagjai keresték fel az idősek otthonát. A fiatalok ezúttal osztották meg a lakókkal a Bécsből hozott bet­lehemi lángot. ■ Az idős emberek iránti tisztelet kifejezéseként minden esztendő végén megrendezik azt az össze­jövetelt, amelyen a korosztály tagjait köszöntik Szentdomon­koson. Az alig több mint 480 la­kosú faluban hetvennyolc 70 éven felüli helybeli él, a napok­ban őket vendégelték és ajándé­kozták meg a település vezetői. A művelődési házban megtartott rendezvényen Kovács Zoltán polgármester egyebek között ar­ról szólt, hogy a dolgos életet élt falubeliek kiérdemelték a fiata­labb korosztály köszönetét és tö­rődését. Ennek jegyében mutat­ták be műsorukat az óvodások és az iskolások, akik kedves ver­sekkel, nagy tetszéssel fogadott dalokkal és táncokkal készültek erre az alkalomra. A további jó hangulatról a Vincze András ve­zette Domonkosi Citerazenekar gondoskodott. Az önkormányzat a szeretet ünnepe alkalmából valameny- nyi hetven éven felüli helybeli­nek egy-egy 2500 forint értékű vásárlási utalványt adományo­zott. Azok, akik valamilyen ok­nál fogva nem tudtak részt ven­ni az ünnepségen, a lakásukon kapták meg az ajándékot. Jutott a kedves gondoskodásból öt mozgássérült lakosnak is, de arról a három domonkosiról sem feledkeztek el, akik a bent­lakásos tarnaleleszi idősek ott­honában élnek. ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom