Heves Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-09 / 262. szám

2 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 9., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Helyreállításra és felújításra is költhető majd a támogatás Buldózer vár a kincsekre régészet Pusztulásra ítélt leletekről, árulásról beszél a szakma A tragédia után nem tartózkodhat senki a kórház emeleti teraszain Folytatás az 1. oldalról A régióban benyújtott 127 érvé­nyes pályázat közül hetvenkettőt támogatott a tanács. Borsod-Aba- új-Zemplén megyében 42 telepü­lés összesen 2,54 milliárd forintot kap, Hevesben pedig két telepü­lés - Pálosvörösmart és Nagy- visnyó - 129 milliók Nógrádból 28 város és község pályázott sike­resen, így ezek összességében 1 milliárd 318 millió forinthoz jut­nak. A régióban még három hely­ség esélyes támogatásra, pályá­zati hiánypótlás után. ■ Helyreállításra, felújí­tásra költhető a pénz. Az elnyert összegek a csapa­dékvíz-elvezetésre, a megrongá­lódott közterületek és középüle­tek helyreállítására, felújítására költhetők. Az Észak-magyarországi Regi­onális Operatív Program kereté­ljen Borsod-Abaúj-Zemplén, He­ves és Nógrád megyében 10,1 milliárd forintot oszthatnak szét az árvíz utáni helyreállításokra, ennek része a településeken ke­letkezett károk felszámolására most odaítélt négymilliárd fo­rint. Emellett 3 milliárd az al­sóbbrendű utak helyreállításá­ra, 3,1 milliárd pedig a helyi víz­védelemre jut. ■ P. A. Az állam átveszi Heves megye teljes adósságát A Parlament elfogadta a megyei önkormányzatok konszolidáció­járól szóló törvényjavaslathoz Horváth László, a Heves Megyei Kormányhivatalt vezető kor­mánymegbízott és Habis László egri polgármester által benyúj­tott két módosító indítványt. Az egyik szerint november kö­zepéig meg kell szüntetni az adósságrendezési eljárást, s a törvény erejénél fogva Heves megye mintegy 7,5 milliárd fo­rintra rúgó teljes adósságállomá­nya bekerül az országos „közös nagy kalapba”, az állam átveszi ezt a terhet. A másik módosító indítvánnyal a társulásos for­mák esetében kívántak egyértel­mű helyzetet teremteni. ■ K. G. Ellehetetleníti a régész szakmát egy nemrég mó­dosított törvényjavaslat. A szakemberek vállalha- tatlannak tartják az új rendelkezést. Barta Katalin- Emberek, van egy jó meg egy rossz hírem! - hirdeti ki a haj­csár az evezősöknek a gályán. - A jó hír az, hogy holnap min­denki dupla fejadagot kap, a rossz az, hogy a kapitány vízisí­elni akar! Ezzel a régi viccel kezdődik a „Végveszélyben a magyar régé­szeti lelőhelyek” című írás a ha­zai régészek közkedvelt blogján, egy módosított törvény kapcsán. Utánanéztünk, mi vár a Heves megyei régészekre és a földben rejlő kincseinkre. A Heves Megyei Vármúzeum szakemberei a közelmúltban láttak hozzá a Budapest-Mis­kolc vasúti nyomvonal (56 kilo­méter) régészeti örökségvédel­mi munkáihoz. Jelenleg bejár­ják a területet, meghatározzák a lelőhelyeket. E munkákkal opti­mális esetben jövő tavasszal vé­gezhetnek. Ezt követi, követné a feltárás, amelynek részleteiről egyelőre semmi biztosat nem tudnak. A bizonytalanság oka a kulturális örökség védelméről szóló törvényhez benyújtott, a kormánypárti képviselők által szeptemberben megszavazott módosító javaslat, amely előtt az egész hazai régésztársadalom értetlenül, s felháborodottan áll. A megyei vármúzeum régé­szeti osztályán Fodor Lászlóval és dr. Domboróczki Lászlóval beszélgettünk, akik évtizedek óta dolgoznak földben lévő érté­keink megmentéséért. Őket kértük meg, tegyék értelmez­hetővé olvasóink számára is a szakmájukra érvényes, módo­sított jogszabály lényegét, illet­ve azt, mi váltotta ki a régésztár­sadalom egységes tiltakozását. A lényeg: az új rendelkezések szerint a nagy beruházásokat megelőző, a törvény által köte­lezően előírt régészeti feltárás költségei a jövőben nem halad­hatják meg a beruházás értéké­nek 1 százalékát, illetve a 200 millió forintot. Ez az érték a ko­rábbi előírás alapján minimum 0,9 százalék volt, a gyakorlat­s 2. ■< O 3 0 1 Rejtett múlt. A régésztársadalom egységesen tiltakozik az új törvény el­len. Attól tartanak: a földben lévő értékeinket végképp pusztulásra ítélik. A leletek sorsa is bizonytalanná válik így jövőre arra a kérdésre, hogy a fen­tiek ismeretében miként vé­gezhető felelősséggel a továb­biakban hivatásuk, a megyei régészek - köztük fodor László (képünkön) - egyelőre nem tudnak választ adni. Véleményük szerint a módosí­tott törvény mind szakmai, mind szervezési szempontból abszurd. További probléma, hogy a feltárást végző intéz­mények a lehetetlen időhatá­rok és anyagi körülmények között a leletek mentésére koncentrálnak majd, így a dokumentációk elkészítésére, a leletek mosására, restaurá­lására, leltározására, raktá­rozására, tudományos feldol­gozására és közzétételére már nem jut pénz. Örökségünkre pincékben, padlásokon vár majd az enyészet, a fel nem tárt le­lőhelyeket pedig egysze­rűen buldózerek teme­tik be. Megyénk régészeinek főbb munkái 2000-től ■ A visontai külszíni fejtés kör­nyékének feltárása, m MOL-ásatás (Tiszaájváros és Százhalombatta között), m Miskolc-Budapest vasúti nyomvonal feltárása. m ■ Érdeklik-e a hazánkban feltárt régészeti leletek? Szavazzon hírportálunkon ma 16 óráig: HE0L.hu A szavazás eredményét a holnapi számunkban közöljük. ban pedig a nagyobb beruházá­sok 2,6 százalékát tette ki a va­lós kutatási összeg. Ezzel óriá­si mértékben megvonják a régé­szettől a forrásokat. Vélemé­nyük szerint teljes egészében szakszerűtlen a törvény azon kitétele, amely maximálisan kétszer 30 napra csökkentené a próba- és a megelőző feltárások időtartamát, abban az esetben, ha a beruházó nem hajlandó to­vább meghosszabbítani. Ilyen rövid idő alatt a feltárás sok esetben nem végezhető el teljeskörűen, tehát a jogforrás ezzel lényegében ellehetetlenít­heti a régészek munkáját. Pusz­tulásra ítélik azokat a leleteket is, amelyeket a rövid határidő miatt már nem lehet majd meg­menteni. Sajnálatosnak tartják azt is, hogy a szakma vélemé­nyének kikérése és bármiféle egyeztetés nélkül hoztak meg egy ilyen súlyú döntést.- Sajnos túl sokat nem tehetünk a hasonló esetek ellen - nyilat­kozta kedden a Hírlapnak dr. Zámbó László, a hatvani Albert Schweitzer Kórház főigazgatója annak kapcsán, hogy hétfőn egy 62 éves férfi kiugrott az épület negyedik emeleti teraszáról, és életét vesztette. A főorvos el­mondta: egy nyitott intézmény­ben nem szerelhetők fel rácsok valamennyi nyílászáróra, s az sem megoldható, hogy egy negyvenágyas osztályon min­den betegre külön ápolósze­mélyzet vigyázzon. A kórház ve­zetése mindazonáltal elrendel­te a teraszok ajtajának zárását, és - noha csak jövő januártól lenne kötelező - azonnali hatál­lyal megtiltották a dohányzást az intézmény területén. A bete­gek ugyanis a teraszokra jártak ki cigarettázni. ■ Nem őrködhet személy­zet minden beteg ágya mellett. A mostanihoz hasonló tragédia nem jellemző az Albert Schweitzer Kórházra, viszont máskor is előfordult már a város­ban, hogy valaki egy magas épü­letből kizuhanva vesztette életét. Az egyik legemlékezetesebb eset az volt, amikor pár éve egy ismert helyi festőművész lelte halálát az említett módon. ■ T. O. Egri bor dukál a libalakomához Debrecenben Kultúra és gasztronómia találko­zása a november 11-13. között a debreceni Kossuth téren megren­dezendő Márton-napi Libalako­ma Egri Borcsillagokkal elneve­zésű rendezvény. A programot idén immár harmadik alkalom­mal szervezi közösen a két me­gyeszékhely. A cívisváros az étke­kért felelős, Eger a borokról gon­doskodik. A látogatók tucatnyi li­baételből és hat egri borászat 70 fajta borából választhatnak. Az ingyenes eseményre mind­két varos saját fellépőkkel ké­szül, Egerből a Blackrose’ Night, a Buszkasi, a Gajdos zenekar, Rácz Kati és a Gonda László Quartet zenél. ■ P. A. Összekötő művészet és üzlet találkozó Hat ország vett részt a gyöngyösi konferencián Marian Szewczyk és fia, Michal Szewczyk lengyel fotóművészek kiállításával kezdődött az a test­vérvárosi konferencia, amit idén Gyöngyös szervezett meg. A tárlat az északkeleti Kárpá­tokat mutatja be, különösen a Bieszczady-hegységet, amely hí­res a virágok elragadó szépségé­ről. Marian Szewczyk természet- fotóit Homoki Nagy István „Gyöngyvirágtól lombhullásig” című albuma ihlette. Az Olasz­ország, Kazahsztán, Szlovénia, Románia és Lengyelország rész­vételével megrendezett konferen­cián a házigazdák és a vendégek a városok közötti üzleti, idegen- forgalmi kapcsolatok lehetősége­iről tárgyaltak. ■ J. M. Rácsodálkozás. A kazah vendégek a tárlaton. A lengyel művészek fotóki­állítása december 4-ig látható a Mátra Művelődési Központban AZ A GYANÚS, AMI NEM GYANÚS... vannak közös élményeink bőven. Amikor a falunk két végén nyolc kémény ontotta a füstöt, és ha bal­ról fújt a szél, fekete pernye, ha meg jobbról, akkor finom cementpor borította az udvarokat. Söpröget- ni nem volt érdemes, mert nem söprögethet az em­ber éjjel-nappal. tovább is van, mondom még. Amikor a teherautó a bolt ajtajához tolatott, össze­állt az élőlánc. Aki épp az üz­letben tartózkodott, felsorakozott a plató és a pult között, és kettesével repült a kenyér kézről kézre. A háromhatvanas kenyér, ami héthúsz volt, mert csak kétkilósban gyártották, és ha valakinek ki­sebbre volt szüksége, az eladó kettészelte a hosszú pengével. Kesztyű nélkül, szemre. tejet És tejfölt is lehetett kapni. A tej kannában érkezett, merítve mérték a kisebb edénybe. Féllite­res volt a merítőeszköz a szertartáshoz. A tejfölt zöld-fehér papírdobozban szállították, szétázott már annak előtte, hogy megvásároltuk, de mit sem szá­mított. Nyaltuk útközben a papír mancsos oldalát. szálanként vettük a cigarettát. Ha Tóth Pista bá­csi a harmadik szomszédból megkért, elugrottunk egy fél pakli Tervért. Vettünk gyufát is, harminc fil­lérért rövidet, negyvenért hosszabbat, falemezkékből összeragasztott indigókék skatu­lyákban. És szódavizet a fröccshöz; a vastag falú üvegekből öröm volt egymásra locsolni, míg haza nem értünk. Akkoriban eszméltünk ne­miségünkre. A porban ülve öntöttük a lótetűt, úgy néz­tünk a szoknyák alá. Ám hiá­ba vizslattuk volna a filmekből ismert előkelő cuc­cokat, csak a harisnyát a térd fölött rögzítő gumipertlit láttuk. Mégis titokzatos volt, semmihez sem hasonlítható módon izgató. mackónadrág volt a szabadidőruhánk. Abban bicikliztünk, a váz alatt tekerve, és vártuk a klottgatyás tavaszt. Télen ország-várost játszot­tunk, nyáron bodzapuskával céloztunk a másik homlokára. Gumilabda volt a focink, műbőr isko­latáskánk a kapufa. Örökölt cipőnkben tapostuk a sarat. vannak közös élményeink bőven. Tudod, még azokból az időkből, amikor a legtöbb gyerek szüle­tett Magyarországon. ■ Tari Ottó Klottgatyában vártuk a tavaszt i á i á

Next

/
Oldalképek
Tartalom