Heves Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 256-280. szám)

2011-11-30 / 280. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. NOVEMBER 30., SZERDA Kosarat fontak, csuhébabákat készítettek a gyerekekkel Az egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet tagjai azt tervezik, hogy a jövőbeni iskolai szünetek­ben a legkisebbeket is bevonják hagyományőrző tevékenységük­be. Remekül sikerült ugyanis az a közelmúltban szervezett nap­közis tábor, ahol a Markhot Fe­renc Kórház-Rendelőintézetben dolgozók gyerekeinek tartottak kézműves-foglalkozásokat A szünidős diákok Kosa Lász­ló irányításával tanultak meg ko­sarat fonni, Somfai Tiborné pe­dig a csuhébaba-készítés fogása­ival ismertette meg a gyereke­ket. A változatos programban szerepelt még nótatanulás, de a jó hangulatú foglalkozásokon fel­elevenítették az Eger környéki néphagyományokat is, amelyek - mind a tanulók, mind a szülők visszajelzései alapján - nagy tet­szést arattak a táborozó fiatalok körében. ■ Fenyőállítással töltötték advent első vasárnapját Bensőséges eseményre invitál­ták advent első vasárnapján a helybelieket a Felnémeti Derűs Alkony Nyugdíjas Egyesület tag­jai. Az időskorúak klubjában - Rázsi Botond alpolgármester kezdeményezésére - ekkor állí­tották fel ugyanis azt a kará­csonyfát, amelynek tövében Sza­bó József Béla plébános idézte fel a szeretet ünnepének üzene­tét. Ezt követően a nyugdíjasok adtak alkalomhoz illő műsort. Az egyesület énekkara szép si­kerekkel büszkélkedhet, nagy tetszést aratott a katonadalokból - illetve a szólóénekes Pál György magyarnóta-csokrából - összeállított produkciója az idő­sek verpeléti fesztiválján. A da­los ajkú nyugdíjasok meghívást kaptak az Egerben lezajlott Pa­lócgála Nemzetközi Népzenei Fesztiválra is, ahol a rangos zsű­ri különdíjjal jutalmazta színvo- / nalas fellépésüket. ■ Oldalszerkesztő: Szilvás István Telefon: 06-20 928-5521 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Az „Évgyűrűk" oldalunk legközelebb december végén jelenik meg. / // // A szomszédos megyében nincs ilyen fesztivál, ezért itt léptek fel fonóházi jelenetükkel a borsodnádasdi Botcsinálta komédiások A színpadon semmi sem fáj idősek A kortársi összetartozás jelképe lett a fesztivál Fergeteges hangulatú bu­lit csaptak a megye nyug­díjasai az idősek idei ver­peléti fesztiválján. Szilvás István „...Adjon Isten még sok boldog évet, békességet, erőt, egészsé­get!" - zengett a jókora teremben a nyugdíjasok himnuszának utol­só strófája, miközben hatszáz kéz kulcsolódott egymásba, s emel­kedett ringatózva az ősz fejek fö­lé. Ezzel az összetartozást kifeje­ző jelenettel kezdődött az idősek megyei fesztiválja a verpeléti kö­zösségi házban.- Öröm látni, hogy ismét eny- nyien összejöttünk - köszöntöt­te a résztvevőket a Nyugdíjasok Fieves Megyei Szövetségének el­nöke, Bujdosó Sándorné, a már hagyományos seregszemle fő szervezője. S ami a nap további részében következett, attól - ha még nem láttak ilyen önfeledten szórakozó társaságot - egykettőre leesett volna az álluk azoknak, akik amolyan maguknak való, moró- zus vénembereknek tartják a korosztály tagjait. Pedig egészen mások: tele vannak energiával, az élet szeretetével, s nem utolsó­sorban kedvelik és értik a hu­mort. Ez derült ki már az első­ként színpadra lépő aldebrői Élet­fa Nyugdíjasklub átköltött szöve­gű dalokból összeállított műsorá­ból is: „Már ezután úgy élem világom/ a postás embert a kis­kapuban várom./ Rég volt már a múlt hónap közepe/ rég kiürült a pénztárcám belseje.” A vidám jelenet megalapozta a fesztivál hangulatát, nagy kedv­vel énekeltek a besenyőtelki Pa­csirták, mások ka­tona- és palóc da­lokkal, operett­részletekkel, ma­gyar nótákkal, fer­geteges táncokkal szórakoztatták a publikumot. A színpadon semmi sem fáj, bi­zonygatták a levegő után kapko­dó táncosok. Ilyen volt a szűcsiek menettán­ca is, amihez a pattogó Radeczky-mars adta a ritmust. A sárga-kék mazsorett-öltözetű, fe­hér pomponokkal bűvészkedő ki­lenc hölgy ezúttal is osztatlan si­kert aratott. Az 53 és 62 év közöt­ti klubtagok korábban jártak már itt kánkánt, spanyol táncot, bécsi keringőt is. Az esemény visszatérő fellépői között ott volt a mezőtárkányi Gyöngyvirág Nyugdíjasklub csoportja, ők ele­gáns palotással és látványos szatmá­ri csárdással arattak nagy si­kert. De a charlestont járó recski­ek sem panaszkodhattak az elő­adásukat jutalmazó közönségre. A találkozó résztvevői visele­tűkkel is bizonyították: hű őrzői a hagyományoknak. Jellemző volt ez a Borsodnádasdról érkezett, s fonóházi jelenetet előadó Botcsi­nálta komédiásokra éppúgy, mint a szerelmes dalcsokorral fellépő gyöngyöshalásziakra: néhány énekesük fején csipkével és gyönggyel pazarul díszített „sü­veg” pompázott.- Hajdanán azok a menyecs­kék viseltek ilyet, akiknek nem volt gyerekük. Akik már szültek, kázsmírkendővel kötötték be a fe­jüket - mutatta be a falujukra, il­letve a szomszédos Atkárra jel­lemző népviseletet Gálné Mozsá- ri Ilona kórusvezető. Amikor az utolsó fellépő, a népdalénekes egri Girus Tibor után legördült a függöny, a kö­vetkező találkozás reményében búcsúzkodó nyugdíjasok joggal érezték úgy, hogy minden együtt töltött óra a békesség és az öröm hordozója volt. Jövőre nemcsak a nyugdíjasok szövetsége, a fesztivál is jubileumot tart sorrendben 19. alkalommal rendezte meg az idősek „Ki Mit Tud?”-ját a Nyugdíjasok Heves Megyei Szövetsége és a verpeléti ön- kormányzat. Az eseményen kétszáz- negyvenen álltak színpadra. A szer­vezők jövőre - a nyugdíjas szövetség és a fesztivál fenn­állásának 20. év­fordulója alkalmá­ból - jubileumi programot tervez­nek. Áprilisban a vers- és prózamondók talál­koznak, májusban magyarnóta-estet és tánc­versenyt rendeznek, ^ júliusban a sarudi aratófesztiválra, augusztusban a po­roszlói sportnapra ' várják a korosztály tagjait. Ősszel az ' egri sportcsarnok­ban kerül sor a szö­vetség évfordulós ünnepségére, ezt követi majd a ver­peléti fesztivál. ■ Tele vannak ener­giával, az élet sze­retetével, kedvelik és értik a humort. Ritka jubileum: Ilona néni ötven éve a györki otthon lakója Nem mindennapi évfordulót ün­nepeltek a vámosgyörki idősek otthonában: Lóczi Ilonát köszön­tötték, aki kereken ötven eszten­deje lakója a Heves megyei ön- kormányzat intézményének. Az eseményen részt vett Szabó Róbert, a megyei közgyűlés elnö­ke is, aki virággal kedveskedett a 87 éves Ilona néninek. Nem szű­kölködött a jókívánságokban sem, egyúttal méltatta az otthon dolgozóinak áldozatos, emberileg és szakmailag is színvonalas munkáját, amellyel az intéz­ményben élő idősek mindennap­jait igyekeznek szebbé tenni. Ilona néni 1924. június 19-én született Vámosgyörkön, nyol­cán voltak testvérek, öten cse­csemőkorban elhunytak. Ilonka néni koraszülött volt, hároméves koráig nem tudott járni, több­ször feküdt gipszágyban. Gyer­mekként is nehézkesen moz­gott, a bátyja a hátán hordta is­kolába. Szülei nagyon szerették, elmondása szerint betegsége el­lenére is szép gyermekkora volt- ezt már az otthon vezetője, Ha­raszti Mónika árulta el. ■ Harminc évig édesanyjá­val együtt élt az idősek otthonában. Ilona néni 1958-ban került in­tézménybe Gyöngyösre, majd 1961-ben a vámosgyörki otthon­ba, ahol édesanyjával - aki 88 évesen hunyt el - 30 évig éltek együtt. Édesanyja elvesztését ne­hezen dolgozta fel, de az otthon közössége - na meg az, hogy ma­gának választhatott szobatársat- mégiscsak segített ebben. Hoz­zátartozói rendszeresen látogat­ják, természetesen a mostani há­zi ünnepségen is részt vettek. Ez­úttal is köszönetét mondtak azok­nak, akik a ma már teljesen ágy­hoz kötött Ilonka néniről odaadás­sal, szinte családtagként gondos­kodnak, példát adva arra, hogy a mindennapi nehézségek közepet­te is emberséggel fordulnak a gondjaikra bízott idősek felé. Ez a féltő szeretet megmutat­kozott a házi ünnepségen is, amelyen egy speciális ágyban természetesen maga az ünne­pelt is részt vett, némiképp meg­hatódva fogadta a közgyűlési el­nök ajándékát, majd a rokonok, a lakótársak és az otthon dolgo­zói körében még az ünnepi tor­tát is megkóstolta. ■ S. P. Összetartó közösséggé vált az öregdiákok köre prepások Az egri főiskola vezetőivel együtt emlékeztek meg a honi tanítóképzés múltjáról Szünetel az élet az erdökövesdi nyugdíjasklubban „A tanítóképzős öregdiákok ba­ráti köre nagyon jól működő kör. ... Működésüknek hagyománya van” - így értékelte az intézmény lapjában az örökifjú prepásokból összetartó közösséggé formáló­dott társaság életét Koncsos Ferenc. Az Eszterházy Károly Főiskola főtitkárá­nak szavait az Egri Tanító- és Tanárkép­zős Öregdiákok Ba­ráti Körének idei közgyűlésén dr. Dobos József elnök ismertette az éves beszámoló kapcsán. Mint a kör vezetősége jelezte, a pártolókon kívül száznégy tagot tartanak nyilván, az alapítók szá­ma azonban egyre csökken. Ezút­tal is tisztelegtek azok emléke előtt, akik tavaly óta örökre tá­voztak soraikból. A néma főhaj­tás után a kör elnöke idézte fel az elmúlt évi eseményeket. Nagy ér­deklődésre tartottak számot a rendszeres klubnap­ok, kirándulások, in­tézmény- és múze­umlátogatások, a legrangosabb ren­dezvény azonban a hagyományos Pre­pa-napi ünnepség volt, amelyen a főiskola vezetőivel együtt emlé­keztek meg a tanítóképzés múlt­járól, egykori tanáraikról és diák­társaikról. Az idei találkozón öten vas-, nyolcán gyémántdiplomát vettek át, egy társuk pedig arany ■ A legrangosabb rendezvény a hagyományos Prepa-napi ün­nepség volt. A tanítóképzős öregdiákok emlékezetes látogatást tettek a Bükki Nem­zeti Park felsőtárkányi Nyugati Kapu Oktató- és Látogatóközpontjában. oklevelet kapott. Rajtuk kívül kö­szöntötték Németh Benedek mezőszemerei és Molnár Sándor nagyúti nyugalmazott iskolaigaz­gatót, akik településük díszpol­gárai lettek. Karczag Szilárdné Somos Marika pedig azzal vívta ki társai elismerését, hogy az or­szágos és a nemzetközi szenior úszóbajnokságokon több első és második helyezést ért el, s ezzel öregbítette a baráti kör nevét. A közgyűlés résztvevői ezúttal köszönték meg az ellenőrző bi­zottság lemondott elnökének munkáját: Kosa Péter utódjául Szokodi Ferencet választották meg a jelenlévők, akik egyben el­fogadták a következő évi munka- és rendezvénytervet. ■ Aktív életet élnek a nyugdíjas egyesület tagjai Erdőkövesden. A pihenőéveiket töltő helybeliek jól működő énekkart, színjátszó csoportot alakítottak, színvona­las produkcióikkal számos fellé­pésen arattak már sikert. Leg­utóbb a korosztály világnapján a Pétervásárai Időskorúak Ottho­nának lakóit lepték meg műso­rukkal, s a maguk készítette ajándékokkal. A fennállásának ötödik évfor­dulóját nemrég ünneplő, több mint hatvantagú közösség most azonban nehéz helyzetbe került: a csütörtökönként! találkozóknak helyet adó teremben ugyanis nincs fűtés, így bizonytalan ideig szünetel az élet a klubban. ■ ♦ É A l (

Next

/
Oldalképek
Tartalom