Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-08 / 236. szám

4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 8., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP Jubileumra készülnek a tarnaleleszi fúvósok Harmincöt évvel ezelőtt alakult meg a Tarnaleleszi Szűk Mátyás Ifjúsági Fúvós Együttes Rákóczi Péter zenetanár vezetésével, akit főként az motivált, hogy a falun élő gyermekek - akik sok szem­pontból ma is hátránnyal indul­nak az életben - olyan zenei él­ménnyel gazdagodjanak, ami a későbbiekben is segíti őket a tár­sadalmi beilleszkedésben, önbe­csülésük növelésében. Örömzene Tarnaleleszen. Harminc­öt esztendős az együttes. A különleges évforduló alkal­mából jubileumi koncertet szer­veznek idén december 17-én, amelyre meghívnák mindazo­kat, akik egykor tagjai voltak a zenekarnak. Az évfordulót szeretnék méltó­képpen megünnepelni, ezért a napokban egy jótékonysági kon­certet tartottak az ifjú zenészek, Kerekes József karnagy vezeté­sével. Az ebből befolyt bevételt a decemberi hangverseny és talál­kozó előkészítésére fordítják a szervezők. ■ Az iQú leleszi muzsiku­sok az elmúlt évtizedek­ben Európa számos or­szágában jártak. A zenekar egyébként első ko­moly sikerét 1983-ban érte el, amikor a megyei verseny után részt vehettek az országos fesz­tiválon. Az ifjú leleszi muzsiku­sok az elmúlt évtizedekben Eu­rópa számos országában jártak, mindenütt szép sikert aratva. Idén Németországban és Len­gyelországban adtak nagy sike­rű koncertet. A leleszi szervezők egyébként a decemberi találkozóra közel kétszáz vendéget várnak öröm­zenéléssel egybekötött múltidé­zésre. ■ B. K. Azt tartja a régi mondás, aki fölött elszállnak a darvak, boldog ember lesz. Ezekben a napokban a Hortobágyi Nemzeti Park kocsi mocsarában lapulva a boldogság ezre­sével érkezik... Szuromi Rita A darumadár évszázadokon át úgy hozzátartozott a magyarok életéhez, mint a jelképes turul, vagy a hű társ, a ló. A folyószabá­lyozások következtében megszű­nő mocsárvilág azonban élettér­vesztéshez vezetett. A daru ma már ritka vendég nálunk, érkezé­se éppen ezért kihagyhatatlan pillanata a természetbarátoknak. Minderről már Kiss Ferenc, a tiszaörvényi Szabics-kikötő tú­ravezetője beszél, miközben ké­ső délután a Hortobágyi Nemze­ti Parkon átvezető autóúton a kocsi mocsár felé tartunk. Terep­színű viselet és távcső kötelező, a rutinos túravezető kitilt min­dent, ami csiricsáré és feltűnő. A daru egyik jellemzője ugyanis ébersége.- A darumadarat a középkor­ban éppen az ébersége miatt sze­rették - meséli Egyek puszta fe­lé tartva. - Szívesen alkalmazták a várakban, hiszen hamarabb észrevette az ellenséget, mint a kutya. A címertani ábrázolások­ban ezért is tart lábában követ, hiszen úgy tartották, ha elszuny- nyad, a kő leesése akkor is feléb­reszti. A darvászokat a középkor­ban nagyon megbecsülték. A kis darut csak egynapos koráig le­hetett kiemelni a fészekből, utá­na már elinalt, a nagyobb állato­kat pedig csak pálinkás kenyér­rel tudta az ember magához csa­logatni. A darutoll a legények stá­tuszszimbóluma volt. Gyors léptekkel igyekszünk észrevétlenül elérni a mocsár határát. Derékig érő fűben lépde­lünk, a nappali forróság még ki­sugárzik a földből. Tíz perc sem kell, s egy darulesben lapulunk.- A daru nyaranta Skandiná­viában tartózkodik, a telet Afri­ka partjainál tölti - suttogja Kiss Ferenc. - Októberben az időjárástól függően csak pár he­tet tartózkodik nálunk, s az el­ső fagy után továbbrepül. A fo­lyószabályozások és lecsapolá­egy daru átlagosan húsz évig él. Életében csak egyszer választ párt. Átlagosan egy- egy költés idején két fiókát nevelnek fel, az utódokról mindkét szülő gondoskodik. A daru testsúlya 5-6 kilo­gramm, szárnyainak fesztá­sok után megszűnt a mocsárvi­lág, s ezzel a daru élettere is, ezért ma már csak pár hetes vendég nálunk. Furcsa krúgatás töri meg a vízparton összeverődött vadlu- dak folyamatos csacsogását. Szárnysuhogtatva érkezik há­rom darumadár. A lestől csupán pár méterre szállnak le. Furcsa izgalom lesz rajtunk úrrá. Itt vannak! Lassított felvételként próbálunk felemelkedni a les­ben. A távcső közelebb hozza a madarakat. Három szürke daru figyel felénk. Egészen közel szálltak le. Pár kattintás a fény­képezőgéppel. Talán meghallot­tak valamit, mert hangos szárny­suhogással elrepülnek. Hat órakor a nap eléri az ég pe­remét. Rózsaszínre festi a látóha­tár fátyolfelhőit. A mocsárban még mindig a ludak pletykál­nak. A földre lapulva elvileg már fáznunk kellene. Ám a nádas kü­lönösen meleg. volsága meghaladja a két métert. Élőhelyén kisebb ha­lakkal is táplálkozik, ám vo­nuláskor csak magvakat eszik. Rendkívül éber madár, a szó klasszikus értelmében sosem alszik - mondja Kiss Ferenc túravezető.- A darunak napi életciklusa van. Napfelkeltekor kihúznak a táplálkozóhelyre, napnyugtakor behúznak az éjszakázóhelyre, ami mindig mocsaras, vizes te­rület. Lúdfelhő repül át felettünk. A távolban hangosan krúgatnak a darvak, reménykedünk, hogy megmoccan a madárvilág. A Nap pillanatok múlva lebukik a látóhatáron. Csend borul ránk, a természet csendje, mely ezernyi madárbeszédtől hangos. Csak sejtjük, negyed hét lehet. A nap­tár szerint perceken belül itt a naplemente. Hangos szárnysu­hogásra leszünk figyelmesek. Szinte órát lehetne igazítani a darvak behúzásához. Tízes csa­pat repül át fölöttünk. Hatalmas, szürke egyedek, mintha úszná­nak a levegőben. Újabb csapa­tok érkeznek. Most már biztos, hogy megindultak a kukoricafól- dekről a mocsár felé! Ahogy a Nap lebukik, egy szempillantás alatt darufelhők sötétítik be az eget. Felettünk húznak át az égen, és szemünk előtt buknak bele a Nap izzása után rózsaszínben pompázó mo­csárvilágba. Megindulnak a vad- ludak is, amiket most megzavar­nak a hazatérő darvak. Lélegzet­elállító pillanat: ha az égen lép­kedni lehetne, most egyetlen tal­palatnyi hely sem maradt volna az ezernyi madártól. Nem maguknak koldulnak, az artistáknak kérnek pénzt Szent Ferenc napja alkalmából köszönetüket fejezték ki a feren­cesek négyezer támogatójuk­nak. Ugyanis az ő társadalmi összefogásuk teszi lehetővé, hogy a rend továbbra is működ­tetni tudja oktatási, kulturális, szociális és egészségügyi intéz­ményeit, köztük is a legköltsége­sebb, de egyben a legnagyobb szükségre választ adó művüket, a 10 éves gyöngyösi Autista Se­gítő Központot (ASK). Az ASK az adományozók jó­voltából idén is új fejlesztő egy­séggel bővült. Az anyagi hozzá­járulásokat elsősorban a szak­emberek bérköltségére és az in­tézmény rezsijének kifizetésére fordítják, hisz csak állami és ren­di források nem elegendők. Hazánkban százezer autista él. A betegség nem gyógyítható, de léteznek fejlesztési módok, me­lyekkel az autisták és környeze­tük élete megkönnyíthető. Erre vállalkoztak tíz éve a ferencesek. Itthon egyedülálló módon az ASK biztosítja azt a komplex fej­lesztést és támogatást, amely ma­gában foglalja az iskolai oktatást, a gyermekotthont, a felnőttek át­meneti otthonát és lakóotthonát, valamint a foglalkoztatást is egy majorságon belül. Az intézmény 57 kis és felnőtt betegnek nyújt ellátást. A gyermekek és fiatalok gondozása a családok számára nélkülözhetetlen. ■ J. M. Elektronikus ügyintézés a megyeszékhelyen Nem kell többé papír az adóügy- intézéshez, az egriek és a megye- székhelyen működő vállalkozá­sok elektronikus úton is teljesít­hetik kötelezettségeiket. - Napja­ink informatikai slágere az elekt­ronikus ügyintézés. Az APEH ál­tal már évek óta biztosított elekt­ronikusan kitölthető és az ügyfél­kapun keresztül beküldhető űr­lapok, kérelmek és bevallások rendszere az önkormányzat szá­mára is elérhetővé vált - emelte ki dr. Kovács Luca jegyző. Az e-ügyintézés még nem lesz kötelező, de október 15-ei hatály- lyal az idegenforgalmi adóbeval­lást már üyen úton is benyújthat­ják az egri vállalkozások. ■ M. K. Húsz évig is elélnek a darumadarak PILLANATKÉPEK A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ ÉLETÉBŐL <BGníö» Emblematikus a bemutató Sütő András Káin és Ábel című drámáját mutatja be az egri Gárdonyi Géza Színház október 7-étől. Blaskó Balázs, az elő­adás rendezője emblematikus előadásnak szánja, ezért is választotta az idei évad nyi­tóbemutatójának.- Tartalmilag és szerkezeti­leg is modellértékű. Különböző nézőpontok szerint az öt sze­replő modellezhet családtörté­netet, de akár a magyar történe­lem összefüggéseit, s Magyar- ország közelmúltbeli történel­mének bizonyos kiragadott pil­lanatait is - mondta az évad első előadásáról a direktor. ■ Lázadás és ellenállás. Káin és Ábel harca, mindannyiunk csatája. Mai, hétköznapi történet, há­rom különböző karakter sport­öltözőbe összezárt drámája a stúdiószínpad első bemutatója, a Sóska, sültkrumpli.- A helyzet ismerős, minden­ki találkozik ilyen problémák­kal - mondja Dér Ándrás ren­dező a cselekményről. - A kar­rier kérdése, az elmulasztott le­hetőségek, az ábrándok kerge- tése, a szerelem, a nő(k), az egymásra utaltság. Egressy Zoltán szerző pedig mindezt nagyon jó ritmusban és drama­turgiai érzékkel írta meg. Ez ki­fejezetten stúdiócsemege. Le­hetőséget ad az intim játékra, Dér András: a darab kiváló lehetőség a játékra közeliben lehet látni a gesztu­sokat, az arc mimikáját, min­den ott van élőben. Ezért visz- szafogott játékstílust követel. Egressy szórakoztat: a futball mindenkit érdekel, ezen keresz­tül láüatja szarkasztikusán, iro­nikusan, önironikusan a vilá­got. Az alkotók maguk is jól szórakoztak a próbákon.- A szerző a legjobbak között van a mai drámairo­dalomban, érződik, hogy is­meri a mai magyar társadal­mat, azokat az embereket, akik­ről ír - vallja Dér András. - Az a fajta író, aki szem előtt tartja a szórakoztatást. ■ y »■ A i

Next

/
Oldalképek
Tartalom