Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-07 / 235. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. OKTÓBER 7., PÉNTEK- OLVASÓINK ÍRTÁK Szemétügyek: fűnyíró-elv vélemény Igazságosabb szemétszállítási díjakat szeretnénk Gondot okoz a szemét. A hulladékszállítás anomáliáira az egri szolgáltató is találhatna igazságos megoldást. Képünk illusztráció. Vajon kinek rendezték a hamar lebontott Mikes-tárlatot? Szép számmal vannak Egerben olyan emberek, akik odafigyelnek az időszakos kiállításokra. Elmennek, vagy inkább elmennének, ha a kiállítás nem hétfőtől péntekig - 10-16 óra között, munkaidőben - lenne nyitva! Talán megnézhetnék a tárlatokat a hét végén a kirándulók, más városból ide tévedők is szombaton, vasárnap. Vajon milyen társadalmi réteget céloztak meg a Mikes Kelemen-tárlattal? Feltehetően minden olyan személyt, aki 10 és 16 óra között ráér. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg munka, energia van egy ilyen anyag bemutatásában, ennek ellenére a plakátokon feltüntetett időponttól eltérően már augusztus 30-án délelőtt elkezdték bontani! Szomorú, hogy ezt a mi városunkban meg lehet csinálni! Ha szeptember 15-ig fennhagyták volna az anyagot, talán egy-két lelkes magyartanár is el- vihette volna az osztályát a kiállításra. De a rendezők ennek a lehetőségét is kizárták. Nem írtam, hogy ez „Az ismeretlen Mikes” kiállítás az Érsekudvarban volt. Rendező: az Egri Főegyházmegyei Könyvtár. Talán jövőre Rodostóban találkozhatunk Mikessel. Én ott leszek! ■ Kőfalvi Katalin, Eger (cím a szerk.-ben) Emlékezetes nap a cserkeszőlői barátainkkal A közelmúltban feledhetetíen kiránduláson vett részt kis csoportunk. Útközben megálltunk Szolnokon, hogy reggeli sétát tegyünk a Tiszán átívelő egyedi hídszerkezetű, impozáns, fehér színű Tiszavirág-hídon. Hamarosan elérkeztünk Cserkeszőlőre is, ahol már az ottani nyugdíjasklub gárdája várt finom, saját főzésű ebéddel. Délután strandoltunk. Ezt a gyönyörű létesítményt méltán irigyelhetjük mi, fürdővárosi egriek is. Vendéglátóink szívélyességét nem feledjük. Köszönjük szervezetünk vezetőjének, s egyben kirándulásunk szervezőjének, Gyula Zoltánnak ezt a hangulatos kirándulást. ■ Zelei Ferencné, egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet Játszadozzunk el a gondolattal! Mit mondanánk egy olyan üzletről, ahol 20 kiló cukor árát kellene kifizetni akkor is, ha csak 1 kilót vinnénk el? Nyilván azt, hogy ennek az üzletvezetőnek nincs ki mind a négy kereke. Pedig esetünkben a kommunálishulladékszállításnál ez történik. Az éves szállítási díj lakásonként két személytől 17.780 Ft, akkor is, ha hetente történik ürítés, de akkor is, ha kéthavonta vagy még ritKedves Moldvay Győző! Elnézést, hogy megzavarlak evilági dolgainkkal, de városunkban furcsa jelenség ütötte fel a fejét Veled kapcsolatban. Egyes „jóakaróid” felfedezték, hogy ügynök voltál az elmúlt rendszerben, és azt gondolják, hogy ez nagyon érdekli a város polgárait. Nem a mindennapos megélhetési gondok, nem a gazdasági világválság, nem a globalizáció negatív következményei, nem a költségvetési hiány, hanem hogy Te ügynök voltál-e. Bizonyos helyi újságíró azért kukábban. Az Egri Városgondozási Kft. - akin ez az örökzöld téma lecsapódik - természetesen a számára előírt törvények szerint jár el, mást nem is tehet. Pedig ők nyitottak és bármikor készen állnának egy rugalmasabb díjtétel bevezetésére. Javaslatom a következő, amit a rendeletalkotóknak szeretnék figyelmébe ajánlani: legyen legalább kétfajta matrica. Mondjuk egy heti és egy havi ürítéses, a takodik a múltadban, hogy „Moldvay Győző példáján keresztül felrázza a hatvaniakat”. Neked jó humorod volt, de ezen most ne nevess, ez itt Hatvanban a szomorú valóság! Milyen szerencséd van, hogy időben eltávoztál közülünk, és nem érted meg e „mai kocsmát”. Képviselő-testületünk hamarosan dönt arról, viselhesse-e nevedet az általad alapított galéria, amiért és ahol Te évtizedeken keresztül küszködtél, dolgoztál. Ezenkívül még mennyi mindent tettél annak érdekében, hogy fellendítsd, színesítsd a hatvani közművelődést! trükközés elkerülése érdekében valamilyen feltételhez kötve. A számla összege állhatna egy alapdíjból, ami mindenkit terhelne - mivel a kukásautó üzemelési költsége akkor is felmerül, ha csak elmegy az ingatlan előtt -, és egy ürítési díjból. így akinek több a szemete, az többet, akinek kevesebb, az kevesebbet fizetne. A kalkulációt úgy lenne célszerű elkészíteni, hogy ne károsodjon az állam, a szolgáltató és az ingatFelsorolni is nehéz lenne, de szükségtelen, hiszen a kultúra iránt érdeklődő városlakók mindezt tudják. Meggyőződésem, ha mégsem viselheti nevedet a galéria - rendelet ide vagy oda -, a sok hatvani és nem hatvani kultúrabarát agyából és szívéből nem lehet kitörölni emlékedet. Mi ezután is a Moldvay Győző Galériába megyünk kiállítás-megnyitókra, hiszen „vannak vidékek legbelül”... Mint ahogy e kis hazában - a fiatalokat kivéve - mindenki tudja, milyen politikai rendszerben éltünk. Olyanban, „hol zsarnokság van, ott mindelantulajdonos sem. így senki érdeke nem sérülne. Ez már lényegesen igazságosabb lenne, mivel most megint a kisember fizeti a legtöbbet. Jó lenne ezt az évtizedek óta fennálló problémát rendezni oly módon, mint ahogy ez a többi szolgáltatónál működik. Csak azt ne mondják, hogy nem lehet, mert ezt már hallottuk. ■ Fekete István, Nagytálya, Méhész köz nütt zsarnokság van”. Amelyben tízmillió magyarnak így vagy úgy, de élnie kellett! „Mert az élet szent okokból élni akar!” Különben is: „A fű elhajlik, de megmarad!” Ezt nem akárkitől, Sütő Andrástól tanultuk... Nyugodj békében, országszerte sokunk jó emlékezetében megmaradsz. Olyanokéban, akik nem azt nézik, kényszerhelyzetben mit írtál alá, hanem hogy mit tettél cselekedeteidben - többek között - a hatvani kulturális életért is. Béke poraidra! ■ Monori Zoltán Hatvan Elvarázsolta az egrieket hazatérő énekesnőjük A Magyar Dal Napján végre bekövetkezett a csoda, amit régen vártunk: Kovács Kati hazai pályán mutathatta be, mit tud. Az egriek hatalmas lelkesedéssel köszöntötték a legjobb torkú hazai énekesnőt. Nem tátogott, kiváló zenekar kísérte, igazi nagy élményben részesítette a publikumot. Jó érzés volt körbenézni a téren, látni és hallani a közönséget, élvezni a közös éneklés örömét. Meglepő volt hallani a művésznőtől, hogy most énekel először a Dobó téren, és szívet melengető volt hallani Eger iránti szeretetét. A koncert végén tombolva követeltük a ráadást, ami nem is maradt el. Mivel a város nem tartotta fontosnak megköszönni hazai fellépését, és virágcsokorral meghálálni, tiszteletünk jeléül, sok ezer társam nevében egy óriási virtuális virágpalotával szeretném pótolni ezt a mulasztást. Köszönjük az élményt, reméljük, más dalokkal és más egri helyeken is fel fog lépni! ■ Hernádi Ferenc (cím a szerk.-ben) Szerényebben is lehetne szolgáltatni Úgy tapasztalom, hogy a megye- székhelyen egyre keményebb hangot ütnek meg a szolgáltatók. Történt, hogy egy ilyen cég alkalmazottja hiába nyomogatta vadul a csengőt egy háznál, nem nyitott ajtót senki... Sajnos a lakók meghaltak több mint másfél éve! Városunk ismert és kedvelt polgárai voltak ők, így nagy hibát követtek el azok, akik nem jelezték ezt a körülményt a szolgáltatóknak. Ám az is szomorú, hogy a közműdíj beszedője meglehetősen agresszívan viselkedett ebben a helyzetben. Tisztelj?) szolgáltatók! Emberek vagyunk, és már a XXI. században élünk. Jó lenne, ha eljutnánk odáig, hogy emberi módon beszéljünk, viselkedjünk egymással. Szeretném hinni, hogy ebben a szép városban jó élni. Bízom abban, hogy az unokáink is megtapasztalhatják: olyan helyen éltek, nőttek fel, ahol az emberek tisztelték egymást. ■ (név és cím a szerkőben) Levél a túlvilágra Moldvay Győzőnek vélemény Mi ezután is a Moldvay Győző Galériába megyünk a megnyitókra Árpi bácsi már nem ír a csányi otthonról Egzotikus világban jártak a mozgássérültek Nagy tisztelet és hála az egri gyógyítóknak A csányi idősek otthonában..., így kezdődött a mondat és folytatódott az ünnepségek, események lelkes bemutatásával. Sajnos, hetvenöt éves korában eltávozott közülünk a kis beszámolók írója, Juhász Árpád, aki több mint 20 éve tudósított a megyei hírlapnak a csányi otthon életéről. Legyen bármilyen esemény, farsangi bál, szüreti mulatság vagy egy teadélután, Árpád mindenről nagy örömmel, a részletek kihangsúlyozásával mesélt. Ha a cikkeit olvastuk, megelevenedett előttünk az esemény, újraéltük a vidám perceket! Árpád nemcsak lelkes író volt, hanem aktívan részt vett az intézmény életében. Tagja volt a lakói önkormányzatnak, a „Jó Fiúk” csapatának, fellépett az ünnepségeken. Mindig mindenkihez nyíltan, érdeklődéssel fordult, ha vendég vagy látogató érkezett, elbeszélgetett velük, és talált közös ismerősöket, hiszen aktív korában is mozgalmas életet élt, Heves megyében - mondhatjuk - „mindenkit ismert”. Nagy űrt hagyott maga után, hiányoznak anekdotái, viccelődése, aprólékossága, és a cikkek, amelyek bemutatták a mindennapjainkat. Örökségét megőrizzük és továbbvisszük, hogy ne merüljön feledésbe! Nyugodj békében, Árpád! ■ A Csányi Idősek Otthona A Mozgássérültek Heves megyei Szervezete jóvoltából 50 ember vehetett részt a csodás Sóstói Parkba szervezett kiránduláson. Az autóbuszon a mozgássérültek tolókocsijait is vittük magunkkal, hiszen a parkban akadálymentesített terület van mindenhol. Az állatkert csodásán ápolt, kulturált, az árnyas fák alatt a hosszú séta sem megerőltető. Mindenütt az adott állatfajra jellemző diszkrét hanghatás - zene vagy állathang - hallatszik. Fantasztikus élmény volt a pancsoló jegesmedvék, afrikai elefántok, malájmedve, fehér oroszlán és tigrisek látványa pár méterről. A Zöld piramis építményben az óceánok, az indonéz dzsungel és az afrikai szavannák lakóit is megtekinthettük. Az Ócenáriumban nyolc méter hosszú üvegalagútban sétálhattunk a négy méter mély tengeri medence fenekén, és csodálhattuk a szebbnél szebb úszó élőlényeket. A Delfinárium bemutatóját megtekintve megállapítottuk, hogy ilyen szép és színvonalas műsort csak a nagyobb állatkertek képesek rendezni, ahol a gondozók figyelik az állatok minden mozdulatát. Az itt eltöltött idő igazi élmény volt minden mozgáskorlátozott számára. Köszönet érte a kirándulás szervezőjének. ■ Horváth Gábor, Eger, Olasz a Méltatlanul bánunk az egészségügy dolgozóival. Pedig nagy tiszteletet és megbecsülést érdemelnének. Sokan próbálnak nekünk segíteni abban, hogy milyen módon éljünk, mit együnk, mit igyunk, és mi pénzt és időt nem kímélve vesszük igénybe ezeket a mérhetetlenül széles skálájú és sokszor méregdrága szolgáltatásokat. Arra viszont keveset gondolunk, hogy a saját egészségünkért elsősorban mi vagyunk a felelősek. Már azzal is sokat tehetnénk, ha önző módon nem zsákmányolnánk ki a természetet. Tény, hogy az egészségügy túlterheltsége óriási méreteket öltött, és az orvosok, ápolók képtelenek maradéktalanul eleget tenni az elvárásoknak. Merthogy az ő dolguk lenne minket meggyógyítani. Az egri Markhot Ferenc Kórház valamennyi dolgozója iránt szeretném kifejezni nagy-nagy tiszteletemet és örök hálámat! Imáimba foglalom mindazokat, akik a közelmúltban nagyon gyors beavatkozással vittek be a kórház 2-es belosztályára egy elesett, agytrombózisos szociális gondozottat. Megható volt látni, hogy a gondozásra szoruló embernél mindenki készséggel tette a dolgát, olyan lelkiismerettel, odafigyeléssel, önfeláldozással, mintha a saját hozzátartozójáról lett volna szó. ■ Név és cím a szerkőben
