Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)

2011-10-17 / 243. szám

4 HEVES MEGYEI HlRLAP - 2011. OKTÓBER 17., HÉTFŐ MEGYÉNK KISTÉRSÉGEI A jó házasság elsődleges titka a sok hallgatás Lőrinciben hosszú évekre visz- szanyúló hagyomány a nyugdíja­sok köszöntése, ebben az eszten­dőben azonban formabontó mó­don ünnepelt az önkormányzat vezetése a szépkorúakkal. A ren­dezvényt ugyanis a mostani al­kalommal nem a gondozási köz­pontban, hanem a Mátravidéki Erőmű lakótelepének főterén tartották meg, ahol hamisítatlan fesztiválhangulat fogadta az érintett korosztály tagjait az idő­sek világnapja alkalmából meg­tartott ünnepségen. A Napsugár Óvoda apróságainak műsorát követően Víg Zoltán polgármes­ter köszöntötte a résztvevőket, kiemelve, hogy az általa vezetett település rendkívül szerencsés, mivel az itt élő nyugdíjasok is aktívan és példamutató módon részt vesznek a város minden­napi életében. A program következő részében a szokásoknak megfelelően szó­lították azokat a párokat, akik idén ünnepük házasságuk kerek évfordulóját. Köztük Varga Antal egykori polgármestert és nejét, Mártát, akik ötven éve kötötték össze életüket, s meggyőződéssel vallják, hogy a hosszú házasság titka a türelem, a megértés és a bizalom. Bacsa József, aki hatvan évvel ezelőtt vette feleségül Mar­git nénit, viszont határozottan ál­lítja, hogy a tartalmas együttélés záloga: egy jó frigyben valakinek mindig hallgatnia kell... A rendezvény meglepetéssel folytatódott: Gregor Bernadett és Böröndi Tamás lépett szín­padra, s kápráztatta el műsorá­val a hálás közönséget. ■ Oldalszerkesztő: Tari Ottó Telefon: 06-30 556-3165 Hirdetési ügyben: 06-36 341-051 Hatvani kistérségi oldalunk legköze­lebb november 21-én jelenik meg. Ahol senki nem várta a nyarat a gondviselés háza A közösség állapota, amelyben elvesznek a különbségek Az éjszakák már hidegek, de a hajléktalanszálló még két hétig csak nap­pal fogadja be a fedél nél­külieket. A megváltás no­vemberben jön el. Tari Ottó A strand bezárt, na­gyobb üzemek er­refelé nincsenek. Az Újhatvan szélén lévő Teleki út csendes ilyentájt. Jól benne já­runk a délelőttben, amikor né­hány férfi érkezik a város felől. Némelyikük biciklivel, mások gyalogosan. Rám pislognak, mit toporgok a rácsos kerítés előtt. Becsöngetnek. Egy nő nyitja ki a kaput, s az emberek beballagnak. Én is szeretnék bejutni, de nem szabad. Főnöki engedély kell hozzá, csakhogy a Máltai Szeretetszolgálat által működte­tett Gondviselés Házának veze­tője éppen másfelé intézi a hiva­talos ügyeket. Később kiderül a szigor oka: néha megjelennek errefelé olyanok is, akik nem szí­vesen látott vendégek. A helyzet mégsem reményte­len: ha a „lakók” közül kijönné­nek néhányan a kerítés elé, vál­lalva nevüket és arcukat, talán elbeszélgethetnénk. Nem va­gyok meggyőződve ennek sike­rességéről, ezért igencsak cso­dálkozom, amikor kérésemre többen is megjelennek, s az árokparton pillanatok alatt ki­alakul a köntörfalazás nélküli diskurzus. A száüó rangidőse - mind élet­korát, mind az itt töltött éveket tekintve - a 60 esztendős Oláh Ernő. A nyitás, azaz 2005 óta töl­ti itt mindennapjait. A főnökasz- szonnyal együtt kezdtek, ő is részt vett a hajléktalanok „tobor­zásában", jól ismeri a körülmé­nyeket. Elmondja, hogy ma már húszán számítanak „hazajáró­nak”. Többségük férfi, de akad köztük egy-két nő is. Van főzés, közös bulik - például farsangi bálok -, énekelgetések, nagy be­szélgetések. A sorsközösség bő­ven szolgáltat témát. A sorskö­zösség, amely ezer irányból tor­kollik abba az állapotba, amely­ben nincsenek különbségek, csak azonosságok. És többnyire - bár ezt talán egyikük sem val- laná be saját magának sem - azonos kilátások. «s* Kényszerpálya. Legtöbbjük számára kegyetlen érzés szembesülni a hajléktalanság állapotával, ám azt mondják, ezt is meg lehet szokni.- Három szakmám van: kő­műves, vasbetonszerelő és gép­kezelő - meséli Ernő. - Volt ren­des lakásom, két szoba, konyha, fürdőszoba. A feleségem meg­halt, mindent elvesztettem, s így alakult az életem... Hogy milyen volt ezzel szembesülni...? Ke­gyetlen. Úgy mesél hányattatásairól, mintha ezzel saját magának ten­ne szolgálatot. Ugyanakkor óva­tos, hiszen feltehetően nem mindegy számára, mennyit tud meg létük mozzanatairól a kül­világ. Azt például, hogy nyaran­ta, amikor nincs éjszakai szál­lás, merrefelé sátoroznak, nem árulja el.- Egy erdőben, ide nem mesz- sze - közli tömören. - De nem szeretünk ott lenni, mert minde­nünket ellopják. Hogy kik, azt nem tudom.'.. Ernő hamarosan jogosult lesz a nyugdíjra. Fogalma sincs, mek­kora összeget kap majd, de úgy véli, 37 ledolgozott év után tisz­tes járandóság illeti majd meg. Az viszont egyelőre nem foglal­koztatja, hogy netán életmódot kellene váltania. A képviselő-testület tárgyal a változtatásról szinyei András hatvani alpol­gármester (képünkön) úgy vé­li, valóban nem jó megoldás, hogy a hajléktalanszálló csak novembertől májusig fogadja be éjszakára is a rászoruló­kat, a többi hónapban pedig csupán nappali ellátást bizto­sít. Már készül az előterjesztés a változtatásra. A képvisel& testület várhatóan a következő ülések valamelyikén napi­rendre tűzi a kérdést, s kellő támogatás esetén már 2012 nyarán sem kell a padokon éjszakázniuk a fedél nélkül maradót- . taknak. Szinyei And­rás azt mondja: támogatja a haj­léktalanok szá­mára kedvező döntést.- Jó itt - mondja. - Minde­nünk megvan, kaja, fürdési le­hetőség, meleg, a fejünk felett tető. Rendesen bánnak velünk. Egyedül a nyári hónapok rosz- szak, amikor az éjszakákat nem tölthetjük itt. Olyankor irány a sátor, a nyitva tartó várótermek vagy a padok. Ezen kellene vál­toztatni, s akkor semmi pana­szunk nem lenne. Szavaihoz Hordós Ernő is csatlakozik.- Megcsinálunk mindent, hogy takaros környezetben él­jünk - mutat az udvar felé. - Fü­vet nyírunk, elhordjuk a gazt, vagy amire éppen szükség van. Nem tudjuk megállni, hogy a szálló érdekében ne tegyünk va­lami hasznosat. Csak azt kéne elintézni, hogy ne csak télen maradhas­sunk éjszakára. Ilyen­kor már betyár hidegek a hajnalok... A Gondviselés Házá­nak legfiatalabb lakója Kulacsik Gábor, aki mindössze 32 éves. Brutálisan őszinte, amikor arról kérde- Y zem, mit keres itt egy Rendnek kell a házban lennie! A HAJLÉKTALAN ÉLETFORMÁNAK megvannak az írott és íratlan törvényei. A közterületeken ezeknek nem mindig lehet ér­vényt szerezni, ám szervezett formában van mód arra, hogy kiközösítsék a „balhézókat”. Például oly módon, hogy a re­nitenseket eltanácsolják a szál­lóról. Itt alkoholnak nincs he­lye, a részegeket pedig nem en­gedik be. A Gondviselés Házá­ban húsz ember mondható ál­landó lakónak, de a városban ennél jóval több hajléktalan él. Saját maguk úgy számolják, hogy mintegy hetvenen lehet­nek; nagy részük helyi illetősé­gű, de olykor máshonnan is ér­keznek sorstársak életerős, jobb sorsra érdemes férfi. - Jobb sorsra érdemes? Életerős? Öregnek érzem ma­gam. Ennek saját magam va­gyok az oka - sodorja meg a pléhdobozból csippentett do­hányból cigarettáját. - Ittam. Az­tán összevesztem anyámmal. De ha kibékülünk, hazamegyek. Nyílt hétvége a lángőröknél népszerű Százak ismerkedtek a tűzoltók munkájával Hatvanban jól járhatnak a bringások A boldog! óvodások komposzt-bulit tartottak Nem katona, nem vadakat terelő juhász, hanem - tűzoltó! Hatvanban nyílt hétvégét tartot­tak a városi tűzoltóságon. A kez­deményezés már hosszú ideje népszerű, amit bizonyít a renge­teg látogató is. A mostani két nap során is szá­zak ismerkedhettek meg a hét­köznapok során szerencsére leg­többször csak távolról szemlél­hető eszközökkel, a fecskendő­vel, a magasból mentő készülék­kel, vagy éppen a közúti balese­tek során használatos, életmen­tést vagy épp katasztrófa-elhárí­tást szolgáló berendezésekkel. Ezúttal is sok gyermek kereste fel a laktanyát, köztük megannyi óvodás, akik közül többen el is határozták, hogy ők bizony láng­őrök lesznek, ha felnőnek... ■ A hatvani képviselő-testület dön­tött arról, hogy bővítik a város­ban a kerékpárutakat. Mivel a település ilyen irányú közleke­dési fejlesztését nem lehet egész­ben megpályázni, ezért több részre osztották fel a helységet. A tervek szerint az egyik sza­kasz a Bibó úti bevásárlóköz­ponttól a strandig vezetne. Az önkormányzat csatlakozik ah­hoz a kezdeményezéshez is, amelynek keretében a Zagyva­parti kerékpárút-rendszert fej­lesztik. Ez Szolnoktól egészen Salgótarjánig tartana. Ha meg­valósul a terv, azon dolgozunk majd, hogy Hatvanban kezdőd­jön el a beruházás - közölte Sza­bó Zsolt polgármester. ■ Boldogon ragyogó napsütéses időben rendezte meg a Csicsergő Óvoda a Galga menti óvodások őszi környezetvédelmi jeles nap­ját. A „komposzt-bulin” három település óvodásai vetélkedtek: a házigazdákon kívül a zsámboki Kacó Óvodából és a galgahévízi Csemetekert Óvodából érkeztek nagycsoportosok, hogy össze­mérjék ügyességüket. Csaknem tíz esztendeje már annak, hogy a községi óvodások körében különböző programok­kal népszerűsítik a szelektív hulladékgyűjtést és a komposz­tálást. A gyerekek már az előké­születek során befőttesüvegben készítettek gilisztafarmot, de megfigyeléseket végeztek a ta­lajban végbemenő változásokról is. Az intézmény udvarán rajz­és kézimunka-kiállítás fogadta a gyerekeket, ahonnan a közeli parkokba vonultak. A csapatok dalokkal, mondókákkal köszön­tötték egymást, majd különböző állomásokon kellett végighalad­niuk, ahol mozgásos, vidám játé­kok követték egymást. Az óvó nénik erdőpedagógiai módsze­rek segítségével igyekeztek a gyermekek számára olyan pozi­tív érzelmeket kelteni, amelyek a szakemberek reményei szerint megalapozhatják a jövő nemze­dékének természethez fűződő kapcsolatát, fontossá tehetik szá­mukra a környezet védelmének szükségességét. ■ t é

Next

/
Oldalképek
Tartalom