Heves Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 230-255. szám)
2011-10-15 / 242. szám
2011. OKTÓBER 15., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 * Rátaláltak a régi tárgyak gyűjtés Szabadidejében önmagát képezte a sarudi gázszerelő MEGYEI KÖRKÉP Gyűjteni szenvedéllyel. Türelem is szükséges a bélyeggyűjtéshez, amit legtöbben a gyerekkori fellángolás után elfelednek - mondja Kiss Károly. Kiss Károly kisdobosként őrizte meg az első bélyeget. A gyerekkori akció nem hirtelen fellángolásnak bizonyult, a gyűjtőszenvedély egész életét végigkíséri. Szuromi Rita- Kömlőn és Tiszanánán'jártam általános iskolába, utóbbiban volt egy nagyon lelkes pedagógus, aki „megfertőzött” a gyűjtő- szenyedéllyel - meséli a Sarudon élő Kiss Károly, aki civilben víz-és gázszerelő, ám szabadidejét a bélyegek, a könyvek és az érmék gyűjtésének szenteli. - Sok szerencse és jó szem is kell ahhoz, hogy a gyűjtemény gyarapodjon. Meg tudás, amit nem árt megszerezni, ha valaki komolyan kezd el gyűjteni. Én a mezőkövesdi filatélia tagja voltam, itt ismerkedtem meg a bélyeggyűjtés alapjaival, de a szabadidőm egy részét is arra áldoztam, hogy képezzem magam. A sarudi férfit munkája sok településen vezette házak padlására. Régebben ugyanis a gázEgyeztetnek az egri ifjak érdekében- Miért tartották fontosnak a rendszeres tapasztalatcserét?- Egy sikeres bűnmegelőzési pályázatban vállaltuk, hogy havonta egyszer asztalhoz ülünk olyan szakemberekkel, akik képesek és akarnak is segíteni a fiataloknak. Rendszerint a felnémeti Civil Házban találkozik a 15-20 résztvevő.- Milyen témákról tárgyaltak az elmúlt hónapokban?- Beszéltünk az Egerben tapasztalható ifjúsági bűnözésről, az áldozattá válásról, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről, illetve ennek hiányáról. Nagy gond, hogy a megye- székhelyen alig van az ifjaknak olyan hely, ahol felnőttek felügyelete mellett szórakozhatnak a hétvégeken. Az Egal klub kilátásba helyezett bezárása, a szórakozóhelyek nyitva tartásának korlátozása tovább szűkíti a lehetőségeiket. Szó esik majd az iskolai szegregáció tanulókra és diákokra gyakorolt hatásáról is. ■ B. K. Dr. Farkas Zsuzsanna:- Az egri fiataloknak alig van szórakozóhely. A Szegényeket Támogató Alap Egri Alapítványa (SZE- TA) idén március óta, havonta egy alkalommal, szakmai egyeztető fórumra várja azokat a szakembereket, akik az ifjúságvédelemmel kapcsolatos időszerű feladatokról tartanak megbeszélést. Dr. Farkas Zsuzsannát, az; alapítvány kuratóriumi vezetőjét kérdeztük. szerelés ott kezdődött. - A legnagyobb szerencse a tiszavalki parókia padlásán ért - meséli. - Itt találtam egy feketekrajcáros bélyeges táviratot, amit azonnal megmentettem. Akárhová mentem dolgozni, mindig figyeltem arra: egy igazán régi boríték mellett ne menjek úgy el, hogy fel ne mérjem, milyen bélyeggel adták egykor postára. Sokszor volt szerencsém, valahogy a tárgyak rám találtak. így kerültek hozzám a régi pénzérmék is. Károly kedvence a 14 darabos Szent István-sorozat, de büszkén Százhetven éves a „Penny Black" AZ ELSŐ POSTAI BÉLYEG ö „Penny Black" volt, melyet Angliában adtak ki 1840-ben. Az ifjú Viktória brit királynőt ábrázolta, s a szélei nem voltak perforálva, emiatt ollóval kellett kivágni az ívből. Az első bélyeggyűjtők az 1860-70- es években a gyerekek és a tinédzserek voltak. Az 1920-as években az értékes bélyegekről szóló hírverések miatt megnőtt a bélyeggyűjtők száma. Az osztrákoknak köszönhetjük a bélyegeket Magyarországon a bélyeg használata az 1848/49-es szabadságharc leverése után, 1850 közepén kezdődött. Az Osztrák Császárság részeként nálunk is osztrák bélyegeket ragasztottak a levelekre. Ausztria postabélyegeit 1867-ig használták Magyarországon. Az 1850 előtti, bélyeg nélküli postai küldemények is a bélyeggyűjtés tárgyai, hiszen a posták a bélyeg megjelenése után ugyanazokat a bélyegzőket használták' azok érvénytelenítésére, mint a bélyeg előtti levelek kezelésénél. mutat egy tekintélyes méretű bélyeget is, amit az árvízsújtottakért adtak ki, illetve az 1939-es Bethlen-blokkpárt.- Cserélgetni sosem szoktam, amire szükségem volt, megvettem - folytatja. - Igaz, korábban azért nem volt a bélyegeknek ilyen áruk, mint most... Az igazi érték a hibás bélyeg. Azokból van a legkevesebb, vagyis azok az értékesek. Ősszel Kiss Károlynak van éppen elég baja a konvektorok átvizsgálásával. Pedig odahaza is lenne munka: borítékokban várja a megszámlálhatatlan meny- nyiségű bélyeg, hogy leázzon és a helyére kerüljön. Egy szenvedélyes gyűjtő persze egyetlen papírdarab mellett sem megy úgy el, hogy ne vessen rá egy pillantást. A képviselő-testületi tag víz- és gázszerelő szenvedélyéről még a faluban sem sokan tudnak. Sosem verte nagydobra csendes hobbiját. Azért gyűjt, hogy egyszer majd a gyerekeinek valamit tudjon adni... SZILVÁS ISTVÁN TÁRCÁJA EGYPERCES INTERJÚ Tízmilliót ér a Márai-program most érkezett könyvszállítmánya A Nemzeti Kulturális Alap Márai- programjában 680 magyarországi és határon túli magyar könyvtár gyarapíthatja állományát magyar nyelvű szépirodalmi, ismeretterjesztő és ifjúsági könyvekkel. Heves megyében az egri Bródy Sándor, továbbá 8 városi és 9 egyéb települési könyvtár, illetve az Eszterházy Károly Főiskola bibliotékája kapott támogatást 10,85 millió forint értékben. A megyei könyvtár 2,3 millió forintért igényelhetett könyveket. A pénzből a központin túl a gyerek-, a fiók- és a megyében működő mozgókönyvtárak állományát fejlesztik. Az így megrendelt 860 kötet nagy része megérkezett, azokat folyamatosan katalogizálják. Törekedtek arra, hogy minden korosztály találjon magának olvasnivalót a pályázatból beszerzett könyvek között. Az új olvasnivalók népszerűsítésére játékot is kezdeményeznek: aki helyesen megtippeli, hány kilót nyom a Márai- listán érkezett könyvek legnagyobbika, az könyvjutalomban részesül. ■ Sz. R. Együtt ünnepeltek nyugdíjasok és szociális dolgozók A szépkorúakat és az őket ellátó szociális gondozókat köszöntötte a nyugdíjasok ünnepén Újlőrincfalva vezetése. A falu hatvan idős lakosát fehér asztal mellé várták, az ebédhez a vaddisznóhúst Godó Ferenc ajánlotta fel. Zsebe Zsolt polgármester beszédében kitért arra, hogy az idősek között egyre erőteljesebben érezhető az elmagányosodás, ezért is van szükség azokra az összejövetelekre, ünnepekre, ahol találkozhatnak, kibeszélhetik gondjaikat, örömeiket. Szintén ezen az ünnepségen köszöntötték a szociális hálózat dolgozóit, akik az idősellátás napi problémáinak megoldásában segítenek. ■ Sz. R. T e még sohasem voltál úgy, haver, hogy rákönyököltél a söntéspult- ra, és egy korsó sör mellett hosszú elmélkedésbe kezdtél az életedről? Lehet, hogy nem a legalkalmasabb hely erre egy koszlott csehó, de hát egykor annyi, de annyi éjszakán át próbáltuk megváltani itt a világot. Szóval, haver, a hátam mögött hagytam öt ikszet, s így, fél évszázadosán, ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy belemásszak a lelkem mélyébe. Ugye, voltál már te is így? Hogy leltároztál, mi végre is jöttél a világra, s ha már itt voltál, mire vitted. Töröd a fejed, ősztől, szorzói, s végül csak silány közhelyeket tudsz felböfögni. Egy eseménytelen gyermekkort, azzal a soha nem múló érzéssel, hogy szegényszagod van, s állandóan éhes vagy. Hogy volt egy térdig érő klottgatyád, mint nekem, amiben végigélted a forró nyarakat. Azóta is utálom a fekete alsóneműt, még a nőimről is leparancsoltam, vegyél fel inkább fehéret vagy lilát, mit bánom én, csak feketét ne, mert az olyan gyászos, mint a gyerekkorom volt. Aki megtette, annál ott maradtam, aki nem értett meg, s a fejemhez vágta, hogy hülye dolgaid vannak, ez a divat, attól leléptem. Talán ez a nyomorúságos gyermekkor kísért ma is. Félek, rettentően félek, hogy megint nagyon szegény leszek, és éhes. Lehet, hogy mániásnak tartasz, haver, de én nem dobok el egyetlen cuccot sem, ha nekem végképp nem jó már, berakom egy nejlonszatyorba, és addig járom a várost, amíg össze nem futok az első ágrólszakadt alakkal: nesze, öreg, használd egészséggel. Aztán vagy megköszöni, vagy nem. Mert volt már úgy, hogy inkább egy kétszázas kellett volna, mire azt mondtam, ne válogass, hé, és otthagytam abban a szent pillanatban, úgy, ahogy volt, csórón. Mert az ilyen ezt érdemli, a csóróságot, amiből nekem már taknyos kölyök koromban elegem volt. Ezért van az, hogy én már beteg vagyok, ha csak egy fél kenyér van otthon. Nálunk mindig legalább másfél kilónak kell lennie, egyszer meg is mondtam az asszonynak: ide figyelj, nekem az ad biztonságot, ha látom, hogy ott van a fóliába betekerve, akkor tudom, hogy van mit enni, történjék bármi is. Mert tudod, haver, manapság nem sejtheti az ember, hogy mit hoz a holnap. A szomszédom is úgy járt, hogy egyik napról a másikra átszervezték a cégét, s huszonhat év ide, huszonhat év oda, kitették a szűrét. Azóta olyan, mint a kerge birka, csak megy körbe-körbe egyik cégtől a másikig, van-e valami munka, mire csak bámulnak rá, hogy Ördögszekér mit akar maga ötvenéves fejjel. Ennyire vitte, a végén még kergekórban fog elpusztulni. No, látod, én meg azon agyalok ennél a pultnál, hogy mit hagyok majd a két gyerekre. Nem vagyok iszákos ember, most is csak az hozott be, hogy átléptem az ötödik ikszet, s ezen azért eltöpreng az ember. Bár itt ez nem megy, az előbb is kizökkentett egy pasas, rám akart tukmálni egy órát azzal a szöveggel, hogy igazi mélytengeri búváróra. Ha akarom, ki is próbálhatjuk, bedobjuk a sörbe, s amíg elmegy a klotyóra, a vekker ázik, ha netán megállna, kifizeti az italomat kárpótlásul. Gyorsan elzavartam a fenébe, ne kárpótoljon ő engem, vigye a vacak óráját is. Még hogy mélytengeri! Hát mikor jutok én el a tengerhez? Apám, mikor! Pedig de mehetné- kem volt, hogy lássam a tengert. Ifjú pöcsös koromban még disszidálni is képes lettem volna érte, meg hát az idegenlégióért. De nem volt hozzá bátorságom, mert ha elkapnak a határon, belepusztulok a börtönbe. Igaz, amúgy is majdnem abban éltem, láger volt az egész ország, persze, nosztalgiáznak most sokan, egy vidám barakk, de mi lett abból is. Ma már se nem vidám, se nem barakk, botorkál benne az ember, mint a sötét alagútban. Na, ez jó! Halálra röhögöm magam, amikor azt szajkózzák a nagyfejűek a tévében, hogy már látszik az alagút vége. la, majd ötven év múlva! Ez az ötven év, ez az ötven év teljesen kiborít már. Ráadásul újabban mindenki azzal csesztet, hogy olyan lettem, mint egy besózott seggű gyerek, nem tudok egy helyben maradni. Egy idő után otthonról is mehetnékem támad, az asszony meg folyton zsennyeg. Ha meg elmegyünk a fiúkkal tekézni, öt dobás után már unom az egészet, valahol máshol szeretnék lenni, de nem tudom, hogy hol. Hát, milyen világ ez, hogy az ember nem találja benne a helyét? Ne hidd ám, haver, hogy csak én vagyok ilyen dilis, rohan itt mindenki. Egy jóízű beszélgetésre sem futja, odadobjuk, hogy szia, meg hogy mizujs, de a választ senki sem hallja, a lábunk már teker is tovább. A fene se érti ezt az egészet! N a, jól van, haver, ne haragudj, hogy így egy szuszra kiöntöttem a bugyrot, amiben, ugye, végül is nem volt semmi különös. Hacsak az nem, hogy úgy elszaladt ez az ötven év, mint egy széllel bélelt ördögszekér.
