Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 204-229. szám)

2011-09-03 / 206. szám

2011. SZEPTEMBER 3., SZOMBAT - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 MEGYEI KORKÉP Édes rabszolgaság az egész élete portré Vándorútra indítja cukorcsodáit a hetvenesztendős Kopcsik Lajos Kopcsik Lajos megálmo­dott Egerben egy varázs­latos múzeumot. Ma a megyeszékhely leglátoga­tottabb helye a Marcipá- nia. A hetvenéves mester hamarosan vándorútra bocsátja alkotásait. Barta Katalin Legutóbb akkor töltöttem hosszabb időt Kopcsik Lajos tár­saságában, amikor örömmel ka­lauzolt végig az újonnan meg­nyílt Marcipán Múzeum terme­in. A világhírű Oscar-díjas mes­tercukrásszal akkor sok min­denről beszélgettünk, miközben gyönyörködtünk a 120 ragyogó cukorcsodában. Sétánk közben szót váltottunk arról, hogy ez a világ nem épülhetett volna fel a képzőművészet és a zene évtize­dek óta tartó szenvedélyes szere- tete és tanulmányozása nélkül. Hogy el kellett jönnie annak a pillanatnak, amikor a szakmai sikereket követő magányos alko­tás napjaiban először felsejlett e páratlan múzeum víziója. Hogy kellett a segítő kéz ahhoz, hogy az álomból valóság legyen. Kel­lettek azok az emberek, akik fel­karolták az ügyet, és jobban hit­tek e varázslat megszületésében, mint maga a mester. Hat év alatt sok minden tör­tént. A gazdag látnivalót kínáló termek mellett elkészült a múze­um barokk szobája. A hetven­éves Kopcsik Lajos most újabb kalandra készül:- Ötvenöt éve vagyok e gyö­nyörű szakma szerelmese. Ren­geteg versenyen vettem részt, számos sikerben volt részem, de az életem koronája a Marcipánia- mondja. - Immár a hetedik vendégkönyv telik be, és mindig boldog vagyok, ha belelapozok. Elmondhatatlan érzés, hogy al­kotásaimmal sikerül örömöt lop­ni az emberek életébe.- Ön a város, a megye emblematikus alakjává vált. Hogy viseli a népszerűséget? MI | Kisebb műhelyben * dolgozhat tovább A TÖRVÉNYHÁZ UTCAI műr I helyben december 31-én t befejeződik a munka. | Várkonyi Györgytől, az : EVAT Zrt. igazgatójától j megtudtuk, hogy ezt köve­tően is biztosítanak helyi­séget a mesternek, lehető leg a Marcipánia közelé­ben, hogy az alkotás mel­lett a rajongóival is gyak­rabban találkozhasson Kopcsik Lajos. Meghódította a világot is A KOPCSIK Marcipánia Mú­zeum 2005-ben nyílt meg,' itt 120 alkotást és egy cu­kortésztából készült ba­rokk szobát nézhetnek meg a látogatók. Az Egri Városháza dísztermében Magyarország és Eger cí­mere látható cukorból, az Offl-házban a Guinness- rekorder cukorkép. Mun­kái a világ számos pont­ján megtalálhatók, példá­ul Oroszországban az orto­dox egyházi gyűjtemény­ben, a dán királynőnél, és Hillary Clintonnál is. Alkotás közben. Kopcsik Lajos: Isteni ajándék az, hogy mindig is azt csinálhattam, ami boldogsággal töltött el.- Érzem, hogy szeretnek. Ha találkozom velük az utcán, rám nevetnek, néha nyílt színi tapsot kapok, vagy énekkel köszönté­nek a látogatók. Ilyenkor boldog vagyok és egyben hálás, mert hi­szen isteni ajándék ez, mint ahogy az is, hogy életem során mindig azt csinálhattam, ami boldogsággal töltött el. Amikor betegeskedő gyermekként Sajó- szentpéteren édesanyám a cuk­rászat felé terelgetett, magam sem hittem, milyen utak nyílnak meg előttem. A tanulóéveimet követően egymás után nyertem a különböző versenyeket. Az áttö­rést az 1996-os olimpia hozta meg, ahol 10 munkámmal indul­tam, és mindegyikkel aranyér­met nyertem. Aztán 15 éve egy másik útra léptem. Akkor készí­tettem el az első marcipánból, cu­korból készült alkotásokat.- Miközben műhelyében ké­szülnek a művek, szól a klasz- szikus zene. Itt az ember meg­KOPCSIK LAJOS SZÜLETETT: 1941., Sajószentpéter család: feleségével 1 fiuk született, 2 unokájuk van végzettség: mestervizsga, szakérettségi hobbi: képzőművészet, zene Eger és Sajószentpéter díszpolgára díjai: megszámlálhatatlan arany-, ezüst- és bronzérem, kitüntetés, díszoklevél, élet­mű- és egyéb díj. feledkezik az időről és térről...- Abban a szerencsében van részem, hogy ezt minden nap megtapasztalhatom. Ha belépek az ajtón, valóban mindenről megfeledkezem: éhségről, szom­júságról, fáradtságról, múló idő­ről. Soha nem az elismerésért dolgoztam, hanem a munka örö­méért. Vallom, csak nagy alázat­tal lehet az anyaggal bánni, s hogy igazi eredményt csak ki­tartással és rengeteg munkával lehet elérni. Büszke vagyok, hogy Egerben élhetek, s e város­nak adhattam mindent. Tudom, csupán néhány alkotó évem ma­radt, hiszen előbb-utóbb az én kezem is megremeg, s akkor meg kell állnom. Addig azonban szeretnék minden percet kihasz­nálni, hogy további élményekkel gazdagíthassam az embereket..- Hamarosan vándorútra in­dítja néhány kedves alkotását. Erről mit tudhatunk?- Készül egy 35 tárgyból és néhány fotóból álló vándorkiállí­tás anyaga, ezt azok is megláto­gathatják, akik nem jutnak el Egerbe. A tárlat az Eger Hotel­ben nyílik október 16-án, s né­hány hétig ott látható majd. Ezt követően elindítjuk olyan he­lyekre, ahol kíváncsiak rá. Az a célunk, hogy az alkotásokon ke­resztül mindenhova elvigyük Eger jó hírét. EGYPERCES INTERJÚ Több turista és bevétel Egerben Hamarosan vége a turisztikai főszezonnak. A megyeszékhe­lyen az idei adatok biztatóak, Eger továbbra is a legnépsze­rűbb magyar városok között található. Habis László pol­gármester is optimista, de lát még fejlődési lehetőséget.- A visszafogottabb tavalyi évet követően hogyan ala­kulnak az idei adatok?- Az első hat hónapban tíz­ezerrel nőtt a vendégéjszakák száma. Amíg tavaly az első hat hónapban 29 millió, addig most 34 millió az összes be­vallott idegenforgalmi adóból származó bevételünk.- Mennyire jellemző Egerre a szezonalitás?- A jelenség nálunk is ész­lelhető. Amellett, hogy a leg­nagyobb fesztiváljaink nyá­ron vannak, próbálunk több olyan programot is szervezni, amely a főszezonon kívüli idő­szakban is vonzóbbá teszi vá­rosunkat.- Min lehet javítani?- Eddig nem kapott kellő hangsúlyt Eger fürdőváros jel­lege. Ám hozzátenném, hogy a korábbi hónapok rosszabb időjárása után augusztusban rengetegen keresték fel ter­málvizeinket: 2009 óta nem volt ilyen magas a látogatók száma, és a tervezett fürdőfej­lesztések mindezen majd még lendítenek is. ■ M. K. Habis László: Erősíteni kell a fürdőváros jelleget. BALOGH P. FERENC TARCAJA A tervem, ismételte a lány, persze nem kérdő mon­dat volt ez, csak annak ál­cázott rövid töprengés, általában a tervekről, konkrétan a nem lé­tező terveiről, merthogy a kér­dés nélküli félmondat erőtlenül lebegő első szótagjában benne volt mindaz, ami egy felvételiző ilyesféle félmondataiban benne lehet, amikor őt a terveiről kér­dezik. A terveiről a felvételi bi­zottság kérdezte, mondaná már el apróra, miért erre a szakra je­lentkezett, és mi akar lenni, ha majd nagy lendülettel, diplomá­val a kezében kilép a nagybetűs életbe, amit unalmas évzárókon és a legyenmárvégrevége diplo­maosztókon következetesen zé- letként emlegetnek. Mostaná­ban az embereket is így emlege­tik, ami felettébb hasznos és jó megoldás, szegény zélet tán nem érzi magát annyira egyedül, ha időnként meg van támogatva a zemberekkel. Mindig is vonzott a celebvilág. Egyszerű, világos mondat. Annyira egyszerű, hogy a felvé­teli bizottság, melyet e félmonda­tos kérdezz-felelekben az elnök képviselt, hirtelen szükségét érezte, hogy visszakérdezzen. A felvételi bizottság azt kérdezte vissza, hogy a celebvilág, hogy az vonzotta-e mindig is e derék leányzót, aki merészen dekoltált blúzában ott ült a bizottság szí­ne előtt, és még nem kezdett be­le tételének ismertetésébe, eb­ben amúgy a tétel is zavarta, de mindenekelőtt neki a terveiről és a celebvilágról kellett számot adnia. A bizottság visszakérde­zett tehát, de ez sem volt kérdés, csak annak álcázott rövid töp­rengés, úgy általában a celeb­világról és konkrétan arról a vonzódásról, melyet a bizottság olyannyira szeretett volna, ha felvételiző kissé részletesebben is kifejt, hogy miféle vonzódás az, s hogy az mikor tör reá ártat­lan vagy annak tűnő tinilá­nyokra, és hogy az a vonzódás miféle képekben mutatja meg magát. A nyüzsgés. Meg a pörgés. A bizottság kénytelen volt be­érni e két, hosszúnak nem mondható újabb félmondattal, merthogy a leányzót az asztal túloldalán kizárólag ez a két do­log vonzotta. A nyüzsgés meg a pörgés. Hogy ezért végzi majd el a főiskolát, ezért a nyüzsgésért, hogy benne legyen ő is, és ha felé vezető ajtót, a tételről kér­dezte a jelöltet. Hogy valami váz­latfélét készített-e. S hogy ismer­tetné-e azt. Lepkeszárnyon már benne lesz, akkor ottan mű­sorokat vezessen, mely műso­rokban celebekkel veszi körbe magát. Majd együtt pörögnek. A bizottság nyug­tázta tehát, hogy pár A jelölt nem készített vázla­tot. Úgy gondolta, elmond min­dent a tételről, de vázlattal nem bíbelődött. A bizottság belátó volt, tudomásul vette: vázlat nél­év, a jelölt együtt nyüzsög és pörög a celebekkel, s a maga ré­széről szélesre tárván a celebek küli tételismertetés leend, hát­radőlt, és várta a téma részletes kifejtését. A téma azonban nem akart részletesen kifejtődni, vannak olyan napok, amikor a témák rej­tőzködni szeretnek, és ez most egy ilyen nap volt, egy rejtőzkö­dő nap, elnagyolt mondatokkal, rendszertelennek tűnő közbeve­tésekkel, köztük hol rövidebb, hol hosszabb öööö hangokkal, szürke, lebegő öööö-kkel, és olyan krákogásféle hangokkal is, mely hangok után a legszőrös- szívűbb bizottsági tag is pohár vízért nyúlna azonnal, segítség gyanánt. De itt senki sem nyúlt pohár vízért, mindenki hallgatta csak az ö-ket, meg a hm-öket és a khm-öket, míg az elnök előre nem dőlt, és azt nem mondta a lánynak, hogy talán jobb lenne, ha abbahagyná a tételét, felten­nének neki inkább egy kérdést. És feltettek. Azt kérték, mondjon valamit Magyarország államformájáról. A kérdést az elnök tette fel, még mindig előrehajolva, két al­karjával megtámaszkodva az asztalon. A lány már-már megle­pő magabiztossággal azt felelte: lepke. Lepke, mondta az elnök is, kifejezéstelenül, szinte egy­kedvűen, a két lepke ott kerin­gett a teremben, az elnök lepké­je bizonytalanul, hirtelen eresz­kedő hangsúllyal. Az elnök leve­gőt vett, mintha kissé még elő­rébb dőlt volna, mélyen a jelölt arcába nézett, és azt kérdezte, hogyan is tetszik ezt érteni. A lány is előredőlt. Gyors, akár ingerültnek is nevezhető kérdés­féle választ adott: miért, az ola­szoké csizma, a magyaroké meg lepke?! Miközben ezt mondta, rajzolt a levegőben, ujjával mutatta is a lepke szárnyait, középtájon a testet, végig a Duna és a Tisza vo­nalán vagy min, s mire bejezte, le is ért a délvidékhez. L epke, mondta az elnök másodszor is, halkan, maga elé nézve, nekitá­maszkodva erősen a szék támlá­jának, s lepkéjének szóvégi e hangja egészen mélyre hullott, nem volt abban csöppnyi megle­pődés, és csodálkozás sem volt benne. Csak az elröppent szavak szikár rögzítése volt ez, melyek szerint az olaszoké csizma, a magyaroké meg lepke. l t ♦

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom