Heves Megyei Hírlap, 2011. augusztus (22. évfolyam, 178-203. szám)

2011-08-22 / 195. szám

PF. 23 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. AUGUSZTUS 22, HÉTFŐ- OLVASÓINK ÍRTÁK A táborozok mosolyt és szeretetet hoztak az otthonba Bűn két klubot működtetni úszás Az egri szakedző és alelnök mielőbbi változásokat sürget Potenciális milliomosok országában élhetünk Kedves vendégei voltak néhány napja az egri Petőfi utcai Idősek Otthonának. Az olasz gyökerű Fokolare mozgalom (célja a kato­likus lelkiségi megújulás) akti­vistái - nyári táborozásuk során - két napot töltöttek intézetünk­ben. Rendszeres látogatóinktól (óvodások, iskolások, művészek) eltérően ők a mindennapjaink­kal kívántak megismerkedni, abban aktívan részt venni. Az első nap zömmel az ismer­kedéssel telt el. A fiatalok segí­tettek a kerti munkában, megis­merkedtek gondozási feladatok­kal. A második nap, miközben kártyáztak, társasj átékot j átszot- tak, az oldott hangulat alkalmat adott a gondok, emlékek felidé­zésére. A látogatók elmondták nagyszüleikkel kapcsolatos em­lékeiket, intim, sokszor pajkos titkaikat. Felidézték a simogatá- sok örömét, a nagymama zsíros kenyerének felejthetetlen ízét. A gondozottak viszont felszabadul­tan tárták fel szívük mély titkát: keveslik szeretteik törődését, hi­szen az ő életkorukban a gyako­ri is kevés. Néha hiányolják sze­retteik szájából a megértő szót, a társadalomtól a szolidaritást. Reményeink szerint a Heves Megyei Hírlap „Évgyűrűk” rova­ta több figyelmet szentel az idő­sek gondjainak ismertetésére. Köszönet az aktivistáknak és lapjuknak is az új rovatért.' ■ Kovács Zoltán (cím a szerk.-ben) Gyermekek táborozták az idősotthonban A Parádi Idősek Otthona - a ha­gyományokhoz híven - július utolsó hetében ismét megszer­vezte a dolgozók gyermekeinek a nyári napközit Az intézményben tevékenykedő képzett pedagógu­sok biztosították a gyermekek számára az önfeledt nyári örö­möket, színes programokat, ami­ken remekül érezték magukat. A dolgozók és a fiatalok köszö­nik az intézmény igazgatónőjé­nek a lehetőséget, a foglalkozá­sok vezetőinek a munkát és a tö­rődést. ■ A dolgozók és a gyerekek (cím a szerk.-ben) A szakmabeliek lelkiismeretes, felelős, megalapozott döntése mindenkinek közös érdeke a sportág érdekében. Képünk illusztráció Az idei úszó országos baj­nokságok értékelése az egriek szemszögéből nem fest derűs képet. Jó meg­oldást kell találni a me­gyeszékhelyen a sportág felemelkedése érdekében. A Magyar Úszó Szövetség négy országos bajnokságot (felnőtt, if­júsági, serdülő, gyermek) írt ki ebben az évben is a hazánkban működő szakosztályok rangso­rának megállapítására. Az ered­mények alapján kialakult pont­verseny hűen tükrözi az egyesü­letek felkészültségének mérté­két, az edzők szak­mai hozzáértését, munkájának minő­ségét. Az egriek eredményei nem túl kecsegtetőek. Városunkban jelen­leg két úszószak­osztály működik. Az Egri Úszó- és Vízilabda Szakosztály 100 éves múltra tekint vissza. E jubi­leumi évben vízilabdázóink iga­zán kitettek magukért, hiszen el­ső ízben nyertek országos baj­nokságot a vizes sportokat ked­velők nem kis örömére. Sajnos az úszószakosztály „eredményei” korántsem ennyi­re dicsekvésre méltóak. Hihetet­lenül hangzik, de a pontverseny­ben a négy bajnokság keretében a 150 versenyszámban (150x8=1200)* döntős helyre egyetlen úszó sem került be a 100 éves egyletből. A szakosztályt Krajnyák György vezette 2005 decembe­réig. Abban az időszakban az eg­ri úszósport múltjához méltó eredmények születtek, és olyan nagy nevekkel büszkélkedhet­tünk, mint Flaskay Mihály, Rácz Ákos és Mutina Ágnes. Kiváló eredmények fűződnek nevük­höz: Eb 2., vb 3. hely, s ezenkívül több magyar bajnoki cím és több ifjúsági Európa-bajnoki címen kívül több korosztályos bajnoki diadal jellemezte ezt a 2005-ig tartó szép időszakot. A vezetőváltás kapcsán 2006-tól Erdélyi Krisztina és Erdélyi Annamária került az úszószak­osztály élére. A sikersorozat rö­vid időn belül megszakadt, pe­dig a városvezetés továbbra is biztosította a sikeres felkészülés reményében a támogatást. Egy­re nyilvánvalóbbá vált, hogy az edzők munkája nem kielégítő, szakmai felkészültségük nem megfelelő, hiszen az eredmé­nyek egyre inkább elmaradtak. A szakemberek időben felhív­ták a figyelmet arra, hogy miha­■ Sajnos az úszó- szakosztály „eredményei” korántsem eny- nyire dicsekvés­re méltóak. marabb változtatni kell, mert le­hetett látni, hogy ez a szomorú, katasztrofális negatív rekord be­következik. Sajnos mindezek el­lenére sem történt változás. Ezért ebben a kilátástalan hely­zetben kiharcolták az illetéke­sek azt, hogy jöjjön létre másik úszószakosztály is, és kapjon az is megfelelő támogatást. Tették ezt annak ellenére, hogy tisztá­ban voltak azzal: egy ilyen kis­városban a legnagyobb bűn több úszószakosztályt működtetni. Az így megalakult, illetve ettől az időponttól Integra Úszószak­osztályként működő szervezet Pohl Anette vezetésével elkezd­Visontai József: - Hozzáértő mun­kával az élvonalba lehet kerülni. te az utánpótlás kinevelését, és két év alatt bebizonyította, hogy odaadó, szorgalmas, kitartó, hozzáértő munkával az ország élvonalába lehet kerülni. Az or­szágos gyermekbajnokságon el­ért eredményeikről az elmúlt napokban az írott és elektromos sajtóban közzétett cikkek tanús­kodnak. Jó megoldást kell találni az eg­ri úszósport újbóli felemelkedé­se érdekében, hogy a múlt ered­ményeihez, nagyjainkhoz méltó | teljesítménnyel a jelen is hozzá­járuljon a világviszonylatban is leggyönyörűbb fedett uszoda hírnevének öregbítéséhez. Nincs helyük többé olyan edzőknek a tehetséges fiatalok nevelésében, felkészítésében, akiknek a szakmai hozzáértése nem megfelelő. A szakmabeliek lelkiismere­tes, felelős, megalapozott dönté­se mindenki közös érdeke, s ha azt a szülők, a szakemberek, a pozícióban és a pozíción kívüli úszást szerető és érte aggódó emberek is elfogadják, és mind­annyian szívügyüknek tekintik, akkor ez alapja lehet a további nagyszerű sikereknek. ■ Visontai József úszó szakedző, biológia-testnevelés szakos tanár, a Heves Megyei Úszó- és Vízilabda\ Szakszövetség alelnöke I. Internet-böngészés közben be­ugrik a képernyőre egy fontos üzenet: Te vagy a tízezredik láto­gató, 25 másodperced maradt a kattintásra, hogy láthasd a nye­reményedet. A lépcsőházi posta­ládából is csábító ajánlatok es­nek ki. Egy értékes bemutató­csomag 490 forintért. Rendkívü­li ajánlattal buzdítanak. A gyors megrendelésért nyerje meg a 111 LCD televízió egyikét. Orszá­gos hirdetési újság mozgósít ar­ra, induljak el a hírnév felé. Egy­milliós nyeremény. Legyek én magazinjuk arca. Vadászd le a húszmillió forintot! - kacsint rám a nagy áruház polcáról a biztatás. Cicák és kutyák számá­ra árusított száraz eledel zsákjá­ban várnak az elrejtett milliók. A neves könyvkiadó hagyomá­nyosan nagy mestere a milliós díjak szétosztásának. Celofán­csomagolásban kötegnyi a névre kiállított dokumentum. Kapkod­ja a fejét az előzetesen kiválasz­tott leendő, vadonatúj Volkswa­gen Passat tulajdonosa. Kihagy­hatatlan a fődíj-sorsolásra jogo­sult szerencsésnek a készpénz­kiutalási oklevéllel dokumentált 50 millió forint. ■ Nyereményemet felaján­lom másnak. Reményem akkor kapott léket, amikor megpillantottam a kuká­ban a szomszédnak címzett ugyanilyen, felbontatlan külde­ményt. Gratulálunk, és köszönt­jük Önt kiemelt ügyfeleink kö­zött. Exkluzív levél az ismert banktól. A széthajtott levélben vörös kókuszszőnyeg rajzolata fut elém. Terveim megvalósítá­sára kínálják a felajánlott sze­mélyi kölcsönt. Cseng a telefon. Idegen női hang keresztneve­men szólít - óh, mily figyelmes­ség - és azt kérdezi, megisme- rem-e a hangját? Másfél hete jól válaszoltam a kérdésére, hogy a nagy melegben legalább másfél liter folyadékot kell inni. A sor­soláson nyertem, jutalmam át­vételére menjek el az egészség­felvilágosító rendezvényükre.- Köszönöm szépen! - zárom a beszélgetést. Nyereményemet felajánlom másnak. Utalják át a hajléktalanok számlájára. Cse­kélységem már potenciális milli­omos. Igaz, még egy kanyit sem láttam belőle. ■ Simon Imre (cím a szerkőben) Gyalogosnak lenni veszélyes vélemény Eger belvárosában bárkit fel- és ellökhetnek Dicséret és köszönet a temető gondnokának Egerben gyalogosnak lenni kü­lönösen veszélyes. Ha az ember már leszállt vagy kiszállt a jár­műből, akkor gyalogosnak mi­nősül, és ez távolról sem ve­szélytelen állapot. Szűkebb pát­riánk pici belvárosára ez foko­zottan igaz. A gyalogos, ha már kilépett háza kapuján az eddig biztonsá­gosnak vélt járdára - régies ne­vén gyalogjárda -, íziben körva­dászaton érezheti magát, ahol ő a nyúl. Nem tudni, merről, jobb­ról, netán balról ront rá iszonya­tos sebességgel a kétkerekű ára­dat. Fokozott veszélyben vannak a gyerekek, a hatvan fölöttiek, tehát azok, akik nem tudnak helyből másfél métert ugrani. Ez érvényes a belvárosra, főként a Széchenyi, Servita, Vécsey utca, s a kórház környékére. Ne gondold, ó jámbor, hogy te kivétel vagy! Amennyiben abba a csoportba tarto­zol, akit még nem ökleltek föl, meg­nyugtatlak, ezek száma folyamato­san csökken, míg a másik ezzel arányosan nő. Te­hát evidencia, alaptörvény, hogy mindenkit fel, le fognak lökni. Saját törvényt, határt csak az életszakasz szab. Szögezzük le, a járda a gyalo­gosoké, azon kerékpározni tilos! Kivétel tizenkét év alatt, és ők is csak tíz kilométeres sebesség­gel. Úttesten, tilos irányból be­hajtani csak akkor szabad, ha azt kiegészítő tábla engedi. Saj­nos a rend őreinek is hiányos a tudásuk. Teszteltem. Nem az a kérdés, hogy van-e prizma a küllőn, hanem az, miért megy a járdán? Itt a suliszünet. Kérem a Tisztelt Szülőket, hogy hívják fel gyer­mekeik figyelmét a szabályos közlekedésre, hiszen ők is ve­szélyben vannak. la, és üzenem annak az ifjú titánnak, aki kis híján a gyalog- és kerékpárúton gázolt el, igenis neki kell vigyáz­nia a gyalogosokra. ■ (név és cím a szerk.-ben) Szépkorúak napindítója lapunkkal A noszvaji Kincses Sziget Szép­korúak Otthonában a gondozot­tak örömmel veszik a kezükbe mindig a Heves Megyei Hírlapot. Napi foglalkozásaink része a lap utolsó oldalán található „nap­indító idézetek” olvasása, majd annak megbeszélése, hogy mi­lyen érzéseket, gondolatokat éb­resztenek azok bennük. Az idős emberek ekkor felidézik életük­nek az idézetekhez kapcsolódó eseményeit, fiatalkoruk főbb él­ményeit, érzelmeit. A Hírlap ez­által nagyon jól segíti a mentál­higiénés foglalkozásaink színe­sebbé, érdekesebbé, még válto­zatosabbá tételét. ■ Baloghné Szálkái Hajnalka mentálhigiénés munkatárs Kié a Rozália temető? címmel 2003 szeptemberében írtam Önöknek. Meg is jelentették az. újságban, amit megkésve most szeretnék megköszönni. De hogy ne csak a rossz dolgokról írjunk, most örömmel közölhe­tem: a Rozália temetőnek új gondnoka vagy gazdája van. Di­cséret illeti őket azért, amit egy­két éven belül tettek a temető­ért. Például: felmérték a lejárt sírhelyeket, ravatalozót építet­tek, urnás részt hoztak létre, és most kerítést építenek. Méltó hely az elhunytaknak és a hoz­zátartozóknak. Örvendetes, hogy kulturált körülményt te­remtettek a temetőben. Igaz, sok fát kellett kivágni, de remé­lem, valahogy megpróbálják részben pótolni. Egyszer Kenderesen járva lát­tam, hogy ott tujákat és örökzöl­deket ültettek a sírokra, hogy ha valaki nem tudja gondozni a sírt, akkor is ápolt legyen. lavaslatom is lenne... Mivel Eger nagy gondja a temetkezési helyek szűkössége, szerintem a temető mögött lévő dombot, amit a téglagyár kibányászott és a te­metőre hordták a földet, az ott maradt üregbe vissza lehetne hordani, és a sírkertet így meg­nagyobbítani. Természetesen mindez az önkormányzat hatás­körébe tartozik. Talán érdemes fontolóra venni az ötletet. ■ (név és cím a szerkőben) ■ Szögezzük le, a járda a gyalogo­soké, azon ke­rékpározni tilos! i (

Next

/
Oldalképek
Tartalom