Heves Megyei Hírlap, 2011. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
2011-07-18 / 166. szám
4 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JÚLIUS 18., HÉTFŐ MEGYÉNK KISTÉRSÉGEI Születésnapi házavató volt a Mazsolában Egy év alatt hatvan kisgyermeket és családjukat fogadták és gondozták a szakemberek Tarna- bodon, a Mazsola gyermekházban. A közelmúltban ünnepelték az intézmény nyitásának első évfordulóját, ami másodszori születésnapnak is számított, hiszen a szolgálat átköltözött végleges helyére, a felújított Népházba. A Mazsolában a megye egyik leghátrányosabb helyzetű településén élő legkisebbeknek biztosítják az esélyegyenlőséghez szükséges feltételeket. Itt történik ötéves korig a korai fejlesztés, de a kisgyermekes családokat életvezetési tanácsokkal is ellátják. Az intézményt naponta 10-15 gyermek keresi fel szüleivel együtt. Ők a délelőtti órákban mesefoglalkozásokon, ölbeli játékokon, mozgás-és képességfejlesztő programokon, kreatív kézműves- foglalkozásokon vesznek részt A szülőklubban pedig tanácsadást tart a logopédus, a pszichológus és a védőnő, de lehetőség van kertészeti ismeretek elsajátítására Is a gyerekház veteményeskertjében. A Mazsola első születésnapját a szülők által készített tortával kö- szöntötték, majd elsősegély- nyújtási, logopédiai és '* nevelési jellegű totó kitöltésére kérték a szülőket. Szüleikkel együtt jönnek a gyerekek Oldaiszerkesztö: Szuromi Rita Telefon: 06-30 556-5072 Hirdetési ügyben: 06-36 513-633 Dél-Hevesi kistérségi oldalunk legközelebb augusztus 18-án jelenik meg. Ara szöktette a vőlegényt hét évtized Havasi gyopárt lőtt hűséges feleségének Imre bácsi Imre bácsi ellen apja még ügyvédet is fogadott, nehogy nagykorúsítsák. A szerelemnek azonban semmi sem tudott útjába állni, végül megszöktették a menyasszonyt. Szuromi Rita Hetven boldog év után újra megerősítette egykori esküjét a zaránki szociális otthonban a Saiga házaspár. Életükben a hol- tomiglan-holtodiglan nem csak üres szó, hanem valóság. Imre bácsi a mai napig kedves feleségemnek, bogaramnak szólítja Erzsi nénit, aki kedvességre kedvességgel válaszol. Pedig az indulás nem is volt olyan könnyű. ■ A faluban csak irigyelték őket a boldogságukért.- Az én apámnak tíz hold földje volt, Erzsiéknek csak másfél - kezdi mesélni a régmúltat Imre bácsi. - Mindent megtett azért, nehogy elvegyem én azt a lányt. Még ügyvédet is fogadott ellenem, hogy megakadályozza a nagykorúsításomat. Akkor 24 év alatt még szülői beleegyezés kellett, én meg csak 20 voltam. De kiokosítottak ám engem is az árvaszéken! Azt mondták, ha Erzsi teherbe esik, akkor nincs mese, össze kell esküdni.- Szó szerint megszöktettem a páromat - kuncog a feleség. - Hatan voltak az esküvőnkön, a két tanú, a pap, a harangozó és ml. A tarnaörsi házaspár nem győzi az együtt töltött hét évtized szépségeit feleleveníteni. Imre bácsi arról mesél, hogy Erzsi csodaszépen harmonikázott, ezért, hogy közelebb kerülhessen hozzá, azt hazudta neki, hogy ő is szeretne megtanulni játszani. A nagy szerelmet semmi sem győzhette le: a fiatalember egy váltás ruhával és abrosz- szal elment otthonról, és onnantól kezdve párja szüleit tisztelte sajátjaként. A második világháborúban Imre bácsit a hegyi vadászokhoz osztották be. Még a harctéren is a felesége járt az eszében, így egyszer, amikor meglátott egy havasi gyopárt, ami egyébként a hegyi vadászok jelképe is volt, lőtt egyet. Leereszkedett érte, és ami épen maradt, azt hazaküldte. Sosem tartottak haragot. Ma is elválaszthatatlannak érzik egymást, közös döntéssel költöztek a zaránki otthonba A házaspár egész életében rengeteget dolgozott. Imre bácsi kerékgyártó volt, Erzsi néni az édesanyjával odahaza torontáli szőnyegeket szőtt.- Életemben háromszor volt értem a kocsmában - kuncog -, akkor sem ordítozni jött, hanem aggódott, és nagyon szépen megkérdezte, mikor megyek haza? Erre én azt feleltem: iszol-e valamit, édes feleségem? Ő elfogadta, aztán békében hazamentünk. Nem kiabált velem soha, ha kicsit idegesebb vagy fáradtabb volt, akkor én azt mondtam neki: ne veszekedj, kedves feleség, mert férjhez adlak. Onnantól minden rendben volt. Hetven év alatt egyszer sem volt rá példa, hogy 24 óráig haragban lettünk volna. Salgáék büszkék arra, hogy harmonikus házasságban éltek. Szinte egyszerre mondják: nekik Szenvedélyes szeretet IMRE bácsi azt mondja: az életben két dolgot szeretett szenvedéllyel: a szakmáját és a feleségét. Odahaza sosem volt életlen szerszám, kerékgyártóként becsülte a munkaeszközt. Ám ha valamit ettől is jobban tisztelt, az a felesége volt. Csak akkor váltak el egymástól, ha valamelyikük kórházba került. Ám akkor is azt nézték, hogyan lehetne a másikat támogatni. Nem tudtak egymástól olyat kérni, amit ne teljesítettek volna. Nem is nézett egyikük sem soha harmadikra... csak irigyeik voltak a boldogságukért. Sőt még arról is szívesen beszélnek, hogy sosem csalták meg egymást.- Minden megvolt odahaza tes- tileg-lelkileg, minek néztem volna más nőre? - kacsint egyet a családfő.- Nekem meg az volt a dolgom, miután férjhez mentem, hogy kiszolgáljam az uram - fűzi tovább Erzsi néni a szót. - Mindig lestem a kívánságát, és sosem mondtam neki nemet. Amikor a műhelyben dolgozott és a fát kellett tartanom, na azt nagyon nem szerettem. De ha szólt, hát mentem és dolgoztam, csináltam vele azt, amit mondott. Erzsi néni pár éve kórházba került combnyaktöréssel. Három hónap alatt Imre bácsi csak 12- szer nem utazott Gyöngyösre a feleségéhez.- Ordított a drága a fájdalomtól - sírja el magát a férj. - Aztán a doktor azt mondta, le kell vágni a lábát. Együtt zokogtunk, Erzsi azt kérdezte: kellek-e majd neked, édes férjem, fél lábbal is? Erre én azt feleltem: édes párom, ne hányjunk semmit egymás szemére, a legfőbb az életed! így adódott, hogy a műtét után Imre bácsi már nem tudta ellátni a feleségét, ezért feladták tarnaörsi otthonukat, és beköltöztek a zaránki szociális otthonba. Imre bácsi azóta itt eteti, dédelgeti feleségét, sőt az ő ötlete volt a het- venesztendős fogadalom is. Erzsi néni pedig boldogan igent mondott. Mint hetven éve. Távcsövekkel tanulmányozták a természetet az ökosuliban Negyedik éve szerveznek ökosulit a tenki Szent Imre tagiskolában. Az oktatási intézmény pedagógusai év közben is nagy hangsúlyt fektetnek a környezet- tudatos nevelésre. ■ Madárgyűrűzést is megfigyelhettek.- A mostani két turnusban meghirdetett ökotáborunk programját a sokszínűség jellemezte - összegzett Forgács Anna tagiskola-igazgató. - Az első nap felkerestük a Hevesi Múzeum Kiállítóhelyet és az átányi Kakas-házat, délután pedig só-liszt gyurmából formáztunk olyan tárgyakat, melyekkel a múzeumokban találkoztunk. A következő nap a sporté volt, majd felkerestük az erdőtelki botanikuskertet. A művészeti napon természetes anyagokból alkottunk szalvétatartót, fonalképet és térbeli üdvözlőlapot. A záróprogramon partnerünknek, a Bükki Nemzeti Park munkatársainak közreműködésével madárgyűrűzés, bogárkanézegető és távcsöves vizsgálódás szerepelt a programban. ■ Dinnyésháton népszerűsítették a nyári olvasást Az olvasás szépségét népszerűsítették a nyáron is a tiszanánai Fekete István Könyvtárban.- Az általános iskolások nagy lelkesedéssel és aktívan vettek részt az öt napig tartó program- sorozatban - mondta Tóth Gáborné könyvtáros. - A gyerekek találkoztak bohócokkal, bűvészekkel, de vendégünk volt Lackfi János költő és Figura Ede zenepedagógus is. Kirándultunk, olvastunk, mesét írtunk, versbe szedtük naponta az ebédet, papírcsónakokat engedtünk üzenetekkel a vízre, szülinapot ünnepeltünk, növényeket gyűjtöttünk és alkottunk. A vidám hétről mozgófilm is készült, aminek a gyerekek nagyon örültek. Az alsósok után a felső tagozatosoknak és a középiskolásoknak is tábort szerveztek a könyvtárban, utóbbiban Böszörményi Gyulát és a Tűzmadár Táltos Dobkör tagjait látták vendégül. ■ Díszpolgár lett a zenekedvelő iskolaigazgató Fél évszázad után keresztáldás a pusztában szárazbő Régi mesék, gyerekkori élmények elevenedtek meg a kastélyút ősi fái alatt Tenken is átadhatják a jövőben a díszpolgári elismerést, hiszen a tavaly ősszel alakult új önkormányzat első rendeletéi közt megalkotta a faluban adható legmagasabb kitüntetésről szóló határozatát. A község első díszpolgári címét posztumusz adják át Mészáros József egykori iskolaigazgató özvegyének. A zeneszerető intézményvezető időszakában nem csak az iskola, hanem a település is fejlődött, ma is generációk tisztelik nevelőjükként Mészáros Józsefet. Az önkormányzati ülésen arról is döntöttek, hogy az átadási céremónián Tárnái Kiss László nótáival tisztelegnek a pedagógus emléke előtt. ■ Hiába kérdezgette az átányi nyugdíjasokat Bedécs Kálmánná Márti, hová szeretnének kirándulni, az idősek nem tudták eldönteni, melegre menjenek-e vagy hűvösre. Aztán Mártinak támadt egy ötlete: olyan helyre viszi őket, ahol meleg is van, hűvös is van, és nagyon szép emlékek jönnek majd elő. így valósult meg a szárazbői piknik ötlete. A közigazgatásilag Átányhoz tartozó egykori uradalmi birtok temetőjében fél évszázaddal ezelőtt Bartha István, az egyik birtokos család, a Papp-Szászok örököse állíttatott egy fákeresz- tet, hogy megjelölje ősei nyughelyét. Ám az ötvenes években senki nem áldotta azt meg. Most e mulasztást pótolták: Ferenczfy Zoltán tiszteletes átányiak, besenyőtelkiek és tenkiek gyűrűjében áldást kért a helyre, amely a reformkorban a térség szellemi életének központja volt. A Bartha család nevében az ifjabbik István mondott köszönetét az emlékőrzésért. Az átányi pikniken - ahol az ősfák alatt felállított sátrakban a vendégeket slambuccal, marhapörkölttel és házisüteményekkel várták - több mint « százan ismerkedtek a hellyel, i Szép számban jöttek fiatalok | is, akik hallhattak régi törté- | neteket a pusztáról, ahol kasté- § lyok álltak, és ahol a gyerekek Pihenés és piknik a fák alatt, melyek egykor nagy élet tanúi voltak saját iskolájukba jártak. Gönczi Mihály polgármester házigazdaként köszönthette a jelenlévőket, hiszen Szárazbő földbirtokosai Átány mecénásai is voltak. Az idősek ma is pontosan emlékeztek az egykori iskolájukra, utolsó tanítójukra, Holéczi Györgynére, de felderengett Bárczay Elemérné, canstatti báró Schilling Ilma, az utolsó grófnő alakja is, aki Szárazbőn élt. Meséltek a Haranghy-tanyáról, a Puky-birtokróí, a Papp- Szászokról, akik földjein dolgoztak, s akiket elsodort az idő. A búcsú pedig hogyan másképp hangozhatott volna, mint úgy: jövőre ismét találkozunk... ■
