Heves Megyei Hírlap, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
2011-06-14 / 138. szám
14 PF. 2 3- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. JÚNIUS 15., SZERDA Enyhítettek szenvedésemen az egri orvosok, köszönöm nekik! Korrekt bírálatot akartak vélemény „Kissé csalódottan távoztunk a füzesabonyi expóról” Országos döntőn remekelt az egri hunyadis tanuló és tanára Köszönetemet szeretném kifejezni az egri Reuma Kórház főorvos asszonyának, dr. Nagy Katalinnak, valamint az osztályon gyógyító orvosoknak, ápolóknak, odaadó, lelkiismeretes munkájukért. Fájdalmas betegségemet kezelték, szenvedéssel járó mozgáskorlátozottságomat enyhítették. Kívánok nekik minden jót és további sikereket! ■ Balatoni Jánosáé Eger Jól mulattak a parádi gyermekek A közelmúltban rendezték meg Párádon a gyermeknapot, ahol nemcsak a gyerekek, a felnőttek is jól szórakoztak. A szülői munkaközösség, az iskola és az ön- kormányzat összefogásának köszönhetően senki nem unatkozott. A játékokon, vetélkedőkön kívül apróbb ajándékoknak is örülhettek a résztvevők. ■ (név és cím a szerkesztőségben) Zárt lépcsőházból loptak muskátlit és egy ajtódíszt Nagyon elkeseredtem és rettentően felháborodtam, amikor néhány napja arra ébredtünk, hogy eltűnt a zárt lépcsőházas, 2. emeled lakásunk ajtaja elől a hatalmas méretű muskáüink. Csak a lepotyogott rózsaszín virágszirmok maradtak a lépcsőkön. Mérete miatt a cserép sem olcsó, egy ilyen nagy virágért pedig akár több ezer forintot is elkérnének, mégsem az értéke miatt sajnálom, hanem mert évek óta magam nevelgettem a kisfiámmal. Szegény gyereket nem győztem vigasztalni. Ezzel együtt pedig elvitték az ajtónkra kiakasztott, mindössze 2-300 forintos ajtódíszt is. Milyen világban élünk, ha már ilyen dolgokat is lopnak, ráadásul zárt lépcsőházból? m Egy egri, Csákány utcai lakos (név és cím a szerkesztőségben) Hagyományőrző egyesületként vettünk részt a 2011. május 14- én megrendezett Füzesabonyi Expón. Teljes, régmúltat idéző szobaberendezéssel - és egy palóc lakodalmast babákkal felvonultatva - rendeztük be sátrunkat. A közönség részéről rengeteg dicsérő bejegyzést, szót kaptunk, ami megerősített bennünket abban, hogy érdemes a régi hagyományokat gyűjteni, feleleveníteni. Településünk és egyesületünk nevét így megismertetve jó érzéssel töltött el bennünket, amikor hallottuk a nézőktől: a legszebb sátor a miénk, esélyesek vagyunk a meghirdetett sátor-szépségversenyre. Sajnos, kissé csalódottan kellett távoznunk a rendezvényről, mivel a fent említett szépségverseny kiírási szempontok nélkül, nem tudjuk, mi alapján zajlott le. ■ Sok néző az ő sátrukat tartotta a legszebbnek, néhányan még a tödqat is nekik adták volna. Több kérdés is felmerült a sátortulajdonosokban az eredményhirdetés után. Miért, mi alapján választották meg a győzteseket? Miért nem a nap folyamán hirdettek eredményt, miért csak este nyolc órakor? Mire volt jó a közönségszavazat, amely nem tükrözte a valóságot? A 19- én megjelent hírlap hasábján a résztvevők utólagos bemutatása mellett nem ártott volna a szervezőknek erről is tájékoztatniuk a tisztelt olvasót. Több kifogásolnivalóm is lenne, de ezek a legfontosabbak. Az egyesület tagjai nevében jelzem: korrektebben is történhetett vol- f na a díjazás. ■ Vinczéné Kovács Margit J Pünkösdi Rózsák 1 Hagyományőrző Egyesület, Szajla A szajlai hagyományőrzők standja (képünkön) mindenkinek tetszett, mégsem kapott elismerést. Önzetlen gyógyítók: többet érdemelnek A napokban az egri kórház rehabilitációs osztályán jártam. Kedves, fiatal főorvosnő fogadott, aki lelkiismeretesen megvizsgált, s még mezíüáb is megjárkáltatott. Amikor ügyetlenül akartam felhúzni a zoknimat, ő kivette a kezemből azt, és felsegítette a lábamra. Az már megszokott, hogy az ilyesmit hálapénzzel honoráljuk. A legnagyobb csodálkozásomra azonban szigorúan visszautasított. Megjegyezte: ő azért van itt, hogy az ilyen, munkában megfáradt, beteg embereknek segítsen, s ő tudja: úgyis nagyon kevés a nyugdíj. Amikor elhagytam a rendelőt, elgondolkodtam, hogy álom ez, vagy valóság... A főorvosnő nemcsak orvoslásból szerzett diplomát, hanem lelkiismeretből, emberségből is. Én a mai napig hálával gondolok rá. De ez - úgy gondolom - nem elég. A döntéshozóknak is fel kellene figyelniük az ilyen orvosokra. Már elhangzott javaslatként, hogy a hálapénzt visszautasító gyógyítók viseljenek zöld kitűzőt, és ezt ismerjék el a javadalmazásukban is. Ezzel a kezdeményezéssel egyetértek, s várom, hogy mikor találkozom először a fentihez hasonló orvosokkal. ■ Molnár Jánosné, Hort Május 13-15. között rendezték a XIX. Teleki Pál Földrajz-Földtan Verseny országos döntőjét. A 7. osztályosok mezőnyében Heves megyét Garamszegi Péter, az egri Hunyadi Mátyás Általános Iskola diákja képviselte. A többnapos tanulmányi verseny végül egri győzelemmel zárult. Az elmúlt években már többször is végzett dobogón hunyadis diák, de az elsőséget most sikerült először megszerezni. Péter már tavaly is részt vett a versenyen hatodikosként - 2. helyezést ért el, fél ponttal lemaradva a győztestől - a hetedikesek között. Felkészítő tanárával, Herpai Imrével az idén újra nekivágtak a megmérettetésnek. Az otthoni tanulás mellett heti két délután kalandoztak a földrajz útvesztőiben. Az országos döntőben Balatonalmádiban a megyei és a három budapesti döntős írta a száz kérdésből álló 90 perces tesztet. Másnap terepgyakorlaton vettek részt a diákok. Az ott látottakból, hallottakból 25 geológiai és kőzettani kérdésre kellett felelniük. Tételhúzás után kiselőadást tartottak egy négytagú zsűri előtt. Péter a világvallásokból felelt. A legjobb szóbeli és legjobb írásbeli vizsgát tette, ezért különdíjjal is jutalmazták. ■ (név és cím a szerkesztőségben) Megszerettük a földön jaro kiscsillagokat A Csillag születik adásai sokunknak okoztak felemelő perceket. A döntőbe tehetségükkel magukkal ragadó, szerethető fiatalok kerültek. Az utolsó menetben már csak négy fellépő maradt. A zsűri pontozása alapján kialakult egy rangsor, ám a mesebeli nyereményről már a téle- fonálók és az sms-t küldők döntöttek. Végül a nézői szavazatok alapján a kézdivásárhelyi, kis székely Sinatra vitte el a pálmát. Sok sikert kívánunk neki, s legfőképpen azt, hogy maradjon mindig ilyen gyermekien tiszta és romlatlan! ■ Simon Imre Eger Aldebrői szavaló hölgy képviselheti megyénket Fél évszázad után újra együtt találkozó A múltat idézték a boconádi öregdiákok A Heves Megyei Nyugdíjasok Szövetsége szervezésében Egerben ismét megrendezték a megye nyugdíjasegyesületeinek vers- és prózamondó versenyét. A rendezvény ezúttal is a Bartakovics Művelődési Házban kapott helyet. Pályázni lehetett külföldi költők által írt - magyar költők által fordított - szerelmes versekkel. A megmérettetésre 12 versmondó jelentkezett. A műértő közönség tapssal jutalmazta az előadásokat. A megyei versenyről 4 szavaló jutott a regionális döntőbe: Mozsár Gáborné, Vámosgyörk; Szabó Vilmosné, Aldebrő; Kovács Kálmánná, Hatvan; Csernák Lajosné, Andornaktálya. Május ó-án a miskolci (MÁV) Vörösmarty Közösségi Házban megrendezett regionális versmondó döntőn tizennyolc felkészült előadó kápráztatta el a jelenlévő közönséget. A zsűri döntésének ismertetése után hét versmondónak adatott meg a lehetőség, hogy régiónkat képviselhesse majd az őszi országos megmérettetés helyszínén, Szolnokon. Borsod- Abaúj-Zemplén megyéből négy, Nógrád megyéből pedig két versenyző jutott tovább. Heves megyéből Szabó Vilmosné, aldebrői versmondó került az országos döntőbe. ■ Szabó Vilmos, cím a szerkesztőségben Névvel és címmel érkező írásokat várunk Önöktől Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat! Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius u. 1. ■ Uram, Isten! Te ki is vagy? - faggattuk egymást az ismerősnek tűnő arcok láttán a legutóbbi osztálytalálkozón, mint az 50 éve általánost végzett boconádi öregdiákok. Pedig valaha jó ismerősként ültünk egy padban. Bizony, eltelt azóta fél évszázad, hogy elbúcsúztunk az alma matertől, hogy ki-ki saját életútját járhassa. Á 30 fős osztályból, aki csak tehette, eljött az összejövetelre, sajnos néhányan csak az örök mezőkről figyelték az együttlét boldog pillanatait. Róluk is megemlékeztünk. Osztályfőnökünk, Kelemen Gyula tanár bácsi egészségi állapota miatt nem lehetett közöttünk, de Vajda Istvánná és Kassa János nevelőinkkel közösen idézhettük fel gyermekéveink történéseit, csínytevéseit. Örömmel hallottuk, hogy valamennyi diáktársunkból hasznos ember lett. Életük során biztos megélhetést teremtettek családjuknak, s biztonságot a nyugdíjaséveikre. Jó szívvel nyugtáztuk, hogy még most is akad köztünk olyan ember, aki aktívan dolgozik, illetve vállalkozóként tevékenykedik. Jó volt ismét visszatérni a már megújult iskolánkba, és szembesülni a mai, huszonegyedik századi oktató-nevelő munkával. Az ország különböző pontjáról érkezett, hajdani diákok elismerően szemlélték a nagyot fejlődött szülőfalut, s gyönyörködtek gyermekkoruk környezetében. A rendhagyó osztályfőnöki órát követő, fehér asztal melletti kötetlen beszélgetésen arra jutottunk, hogy ilyen találkozókkal egyre gyakrabban kell megörvendeztetnünk egymást. Annál is inkább, mert az évek idős korban sokkal gyorsabban telnek, s az örömteli napokból az idő múlásával egyre kevesebb van. Ezúton szeretnénk köszönetét mondani mindenkinek, akik az emlékezetes program szervezésében részt vettek! ■ Bartók József egykori boconádi diák < /■ t « t
