Heves Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)
2011-05-18 / 115. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. MÁJUS 18., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTÁK A zene legyen mindenkié! muzsika Ötszáz ifjú zenész mutatkozott be a gyöngyösi versenyen Mindig öröm muzsikáló fiatalokat látni, hallgatni. Gyöngyösön az ország legjobbjai találkoztak a zenekari versenyen. Képünk illusztráció. Virággyilkosok ballagás előtti májusi akciója az iskolavárosban Elkeseredetten írom levelem Önöknek. Az alábbi esetet nem lehet szótlanul tűrni. Április 29- én Egerben a Galagonyás utca környékét diákok lepték el, akik az előkertekben nyíló virágokat barbár módon letépték, letörték. Bizonyára a ballagási ünnepséget díszítették a lopott virágokkal. Jómagam gondosan locsol- gattam a pünkösdi rózsámat, hogy anyák napjára a temetőbe vihessem a szüleim sírjára, sajnos, nem tehettem meg. A kis orgonafámat vandál módon szabadították meg virágjaitól, ágaitól. Biztos vagyok abban, hogy az „iskolák városában” még számos helyen kopasztották meg hasonló módon a szépen gondozott kerteket ezekben a napokban. Kérdezem én, ezek a fiatal diákok otthonról milyen tisztességet, becsületet hoztak? Vajon milyen felnőtt válik belőlük? Hibásnak tartom a pedagógusokat is, akik az iskola feldíszítéséhez nem biztosítanak növényt. Félő, hogy a következő ballagási időszakban a többi diák is hasonló módon fog iskolát díszíteni. Szeretném a pedagógusok figyelmét felhívni, hogy tegyék szóvá tanítványaiknak a fenti tanulságos esetet! Azért, hogy ne forduljon elő többé. ■ (név és cím a szerkőben) Édesanyákat, nagymamákat köszöntöttek Megható anyák napi ünnepségen vehettünk részt az egri Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet ünnepségén. Az egri Balassi Bálint Általános Iskola tanulói Toronyainé Szabó Eszter vezetésével vidám énekes-verses előadással köszöntöttek minden édesanyát és nagymamát. Miközben meghatódva hallgattuk a műsort, saját édesanyánkra gondoltunk, akik közül sokan már nem lehetnek velünk, ám emlékük szívünkben él. Azokról is megemlékeztünk, akik éveik, gondjaik terheibe már belefáradtak, épp ezért különösen hálásak minden figyelmességért, szeretetérts. ■ Zelei Ferencné Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet A Gyöngyösi Pátzay János Zeneiskola kapta a felkérést a hetedik Országos Zeneiskolai Zenekari Verseny megrendezésére. Egy szakmai zsűri előzetes válogatás után 36 együttest talált alkalmasnak a versengésre, 500-600 tehetséges hazai növendék részvételével. A verseny május 6-án, pénteken délelőtt kezdődött Juhász András igazgató rövid köszöntőjével. Ezután léptek színpadra az első zenekarok. Délután folyEgerben az Ezüstidő Szabadidős Egyesület (ESZE) „Egri Arcok” rendezvényén különleges élményben volt részünk. A népes hallgatóságot Kopcsik Lajos mestercukrász kápráztatta el érdekes, ízes előadásával, életút-is- mertetőjével. Mosolygós arccal, ragyogó tekintettel és nagy szeretettel beszélt az indulásról (bölcsőhely, gyermekévek, iskolái), a maga elé tűzött célok, tervek megvalósulásáról, sikerekről, buktatókról, távlati tervekről. Jó volt hallani, hogy munkásságát hazai és tekintélyes nemzetközi zsűrik, tatódott a legkülönbözőbb ösz- szeállítású, műsorú együttesek bemutatkozása. Az esti gála- hangverseny előtt Faragó László, Gyöngyös polgármesterének köszöntője után a vendéglátó városi zeneiskola legjobb növendékei mutatkoztak be. Másnap reggel a Mátra Művelődési Központ Záborszky József Nagytermében folytatódott a zenekarok versenyműsorának bemutatása. Az ország legkülönbözőbb településeiről jöttek a szakma kiválóságai is számos kitüntetéssel jutalmazták. „A szakmám az életem” - fogalmazta meg ars poeticáját a Mester. Ennek ékes bizonyítéka Eger történelmi belvárosában Magyarország legédesebb kiállítása, a Kopcsik Marcipánja, és a pályáját méltán megkoronázó remeklés, a világon is rangos helyen díszelgő barokk szoba. Kopcsik Lajos a csodák varázsmestere, Oscar-díjas olimpiai és világbajnok, kétszeres Guinness- rekorder, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjének birtokosa, városunkba zenélni az ifjak. A Pátzay János Zeneiskolát két együttes képviselhette: a kamarazenekar Faragóné Várady Éva tanárnő vezetésével, és a fuvolaegyüttes Kévés Tünde tanárnő felkészítésével. Ünnep volt ez a javából! Ennyi jókedvű, ügyes, jó muzsikus gyereket, fiatalt látni és hallgatni elmondhatatlan öröm volt. Gál Tamás Liszt-díjas karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem docense, a zsűri Eger Város Díszpolgára, Primissima-díjas, a Mestercukrász szakmai kitüntetés örökös tulajdonosa. A sok arany-, ezüst- és bronzérem ragyogása soha nem homá- lyosította el a Mester tisztánlátását. Fegyelmezett, fáradhatatlan munkával, a szakma szeretetével és alázattal, töretlen hittel haladt felfelé ívelő pályáján. Mindvégig megőrizte a fényt, ragaszkodását a gyökerekhez, a magyar népművészet szín- és formagazdagságához, hűségét hazájához és szű- kebb pátriájához, Egerhez. elnöke a vasárnapi díjkiosztó ünnepségen méltatta a verseny jó színvonalát, a bemutatott művek változatosságát, a karmesterek egyre jobb felkészültségét, és megköszönte a gyöngyösiek szervezőmunkáját. „A zene legyen mindenkié...” (Kodály Zoltán). Ezt a három napot ez gondolat hatotta át. Jó volt megélni, és együtt örülni. ■ Bolyky József nyugdíjas zenetanár Gyöngyös Ennek az estébe hajló emlékezetes találkozásnak - az élmény mellett - sok tanulságát vihettük magunkkal útravalónak: „Aki minden nap fontos célt tűz maga elé, s azt tűzön-vízen át megvalósítja, az előbb-utóbb győzelmet arat. Akinek erős bástya a családi háttér, a szeretet, a magyarságtudat, a szülőföld iránti hűség, és akinek kezét isteni erő vezeti, az képes valóban csodákat teremteni.” Köszönjük, Kopcsik Lajos! ■ CsatánéB. Irénke Eger Mostantól büntetés jár a lelki fájdalom elviselőinek is? A Hírlap május 12-i számában megjelent „Reszkessetek, gyermektelenek!” című írás tartalmával maximálisan egyetértek. Nagyon a szívem szerint szólt a szerző Álláspontja. De van még itt valami. Mi van azokkal, akiknek egészségügyi okokból nem lehet gyerekük, pedig szeretnének? A fél életüket klinikákon töltik, rámegy a ga- tyájuk, plusz ott egy hatalmas lelki fájdalom, hogy nekik miért nincs? Ennek tetejébe még büntessük is meg őket. Persze, akik megállás nélkül szaporodnak, és jobb híján „gyerekcsinálásból” élnek, azokat kénytelen más felnevelni, mert arra már nem telik a szülőknek... Boross úr (a volt miniszter) pedig, ha nem szólt volna, bölcs maradt volna. Egyébként nagyapa vagyok, két gyerekem és három unokám van. ■ Tisztelettel: Fekete István Nagytálya, Méhész köz 4. A mentősöknek köszönhetem a fiam életét Életem végéig hálával és köszönettel tartozom annak a mentőorvosnak és a hozzá tartozó mentősöknek, akik a fiam életét megmentették. Április 28-án, egész éjjeli rosszullét után reggel jelentkezett a pélyi orvosi rendelőben (nálunk csupán napi 2 óra rendelési idő van). Az ott dolgozó asz- szisztens azonnal Hevesre küldte, a rendelőintézetbe. A főorvos szívinfarktust állapított meg, így a mentősök haladéktalanul Miskolcra szállították, ahol rövid időn belül elvégezték az életmentő beavatkozást. Mivel a nevét nem ismerem, ezúton szeretném megköszönni a mentőorvos odaadó munkáját. Azoknak is köszönettel tartozom, akik felkészültségüknek köszönhetően pillanatok alatt döntöttek és cselekedtek. Azért is teszem ezt, mert a történtek óta tudatosult bennem: ha a mentősök nem jól dolgoznak, akkor nincs élet tovább. Becsüljük meg őket! Nemcsak morálisan, anyagilag is! Ha valakik, ők megérdemlik. ■ Kovács Béláné Pély Köszönjük szépen, Kopcsik Lajos! méltatás Hazánk legédesebb kiállítása is a Mester nevéhez fűződik Reményt adó küzdelem a rák ellen vélemény A betegséggel szembesülni kell, ez embert próbáló feladat Odaadásukkal enyhítettek fájdalmunkon A Heves Megyei Hírlap hasábjain keresztül is szeretnénk kifejezni köszönetünket a Kálban működő, RÉSZVÉTEM elnevezésű temetkezési cég tulajdonosának, Nagy Sándor úrnak és feleségének, valamint munkatársainak édesanyánk végső nyugalomba helyezéséhez nyújtott közreműködésükért. Nagy tapasztalattal, mélységes együttérzéssel, odafigyeléssel, minden kegyeletet, tiszteletet megadva végezték munkájukat, és ezzel nagyban enyhítették a szertartáson jelen lévők fájdalmát. Munkájukhoz sok erőt, kitartást kívánunk! ■ Szilágyi József, Szilágyi Erzsébet (cím a szerk.-ben) A Heves Megyei Hírlap 2011. március 26-i számában megjelent Csuzdi Tibor „Reményt adó küzdelem a rákkal” című értekezéshez szólnék hozzá. Előrebocsátom, nem azért fűzök hozzá véleményt, mert álláspontjával - az ő esetében - nem értenék egyet, de úgy ítélem meg, hogy az öngyógyítás szerepe a nagyon súlyos betegségben csak másodlagos, illetve kiegészítő lehet. A mai orvostudomány magas színvonalán elfogadott álláspont is az, hogy a rákbetegségből a teljes gyógyulás csak akkor várható, ha azt a korai stádiumában fedezték fel. Azt is el kell fogadnunk, hogy az egyes emberi szervekre települt ilyen betegségek gyógyulása között is különbség van. Egyes rákbetegségek túlhaladott kifejlődése esetén pedig, úgy gondolom, a betegnek nem sok befolyásolnivalója marad. Hiába számolja fel a betegség előtti haragos viszonyokat, változtatná meg eddigi gondolkodás- módját, ez nem sokat segítene rajta. Szerintem a betegség e stádiumában egyedül az orvostudomány és a megfelelő ellátás kerül előtérbe. Azzal egyet lehet érteni, hogy a betegséggel minden stádiumában szembesülni kell, de ha már súlyosabb az eset, nincs olyan ember a Földön, aki emiatt ne csüggedne el. Elfogadott tudományos elv, hogy az e stádiumban szenvedők esetében nincs menekvés a végkifejlettől. Ezt a beteg tudja is - legtöbbje fél a haláltól -, de elfogadja, hiszen nincs más választása. Teljesen más egy idejében feltárt betegség esetén, ahol az orvosi munka mellett előtérbe kerülnek az öngyógyítás egyéb módozatai is. Itt kell kiemelni, hogy a betegség kezelése - de még inkább a megelőzése - nagyon-nagyon összetett feladat. Hiába figyel oda csak maga a páciens - mert ugye még akkor nem beteg -, ha az orvos nem ismeri fel idejében a betegséget, vagy elmulaszt valamely vizsgálatot, bekövetkezik a legsúlyosabb baj. Azzal is egyet lehet érteni, hogy e kérdésben tényleg nincsenek véletlenek, de éppen az előbb említett orvosi mulasztásnak a példája mutatja, hogy szerencse azért van. Csak azt tudom mondani volt sorstársamnak - Csuzdi Tibor úrnak -, nagy szerencséje volt, hogy idejében fedték fel a tüdejében levő gócot, és azonnal megkezdték a gyógyítását. Ahogyan elmondja: ő is messzemenően segítette a gyógyulást különböző módokon. ■ Dr. Cseh Endre Eger Csak névvel és címmel ellátott írásokat várunk Örvendetes, hogy az utóbbi időben ismét gyakran kapunk észrevételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdésekkel kapcsolatosan. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, legfeljebb 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. ■ m A betegség kezelése, megelőzése nagyon-nagyon összetett feladat. 4 4
