Heves Megyei Hírlap, 2011. május (22. évfolyam, 101-126. szám)

2011-05-18 / 115. szám

14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2011. MÁJUS 18., SZERDA- OLVASÓINK ÍRTÁK A zene legyen mindenkié! muzsika Ötszáz ifjú zenész mutatkozott be a gyöngyösi versenyen Mindig öröm muzsikáló fiatalokat látni, hallgatni. Gyöngyösön az ország legjobbjai találkoztak a zenekari versenyen. Képünk illusztráció. Virággyilkosok ballagás előtti májusi akciója az iskolavárosban Elkeseredetten írom levelem Önöknek. Az alábbi esetet nem lehet szótlanul tűrni. Április 29- én Egerben a Galagonyás utca környékét diákok lepték el, akik az előkertekben nyíló virágokat barbár módon letépték, letörték. Bizonyára a ballagási ünnepsé­get díszítették a lopott virágok­kal. Jómagam gondosan locsol- gattam a pünkösdi rózsámat, hogy anyák napjára a temetőbe vihessem a szüleim sírjára, saj­nos, nem tehettem meg. A kis or­gonafámat vandál módon szaba­dították meg virágjaitól, ágaitól. Biztos vagyok abban, hogy az „is­kolák városában” még számos helyen kopasztották meg hason­ló módon a szépen gondozott ker­teket ezekben a napokban. Kérdezem én, ezek a fiatal di­ákok otthonról milyen tisztessé­get, becsületet hoztak? Vajon mi­lyen felnőtt válik belőlük? Hibás­nak tartom a pedagógusokat is, akik az iskola feldíszítéséhez nem biztosítanak növényt. Félő, hogy a következő ballagási idő­szakban a többi diák is hasonló módon fog iskolát díszíteni. Szeretném a pedagógusok fi­gyelmét felhívni, hogy tegyék szóvá tanítványaiknak a fenti tanulságos esetet! Azért, hogy ne forduljon elő többé. ■ (név és cím a szerkőben) Édesanyákat, nagymamákat köszöntöttek Megható anyák napi ünnepségen vehettünk részt az egri Dobó Ka­tica Nyugdíjas Szervezet ünnep­ségén. Az egri Balassi Bálint Ál­talános Iskola tanulói Toronyainé Szabó Eszter vezetésével vidám énekes-verses előadással köszön­töttek minden édesanyát és nagy­mamát. Miközben meghatódva hallgattuk a műsort, saját édes­anyánkra gondoltunk, akik közül sokan már nem lehetnek velünk, ám emlékük szívünkben él. Azokról is megemlékeztünk, akik éveik, gondjaik terheibe már belefáradtak, épp ezért kü­lönösen hálásak minden figyel­mességért, szeretetérts. ■ Zelei Ferencné Dobó Katica Nyugdíjas Szervezet A Gyöngyösi Pátzay János Zene­iskola kapta a felkérést a hete­dik Országos Zeneiskolai Zene­kari Verseny megrendezésére. Egy szakmai zsűri előzetes válo­gatás után 36 együttest talált al­kalmasnak a versengésre, 500-600 tehetséges hazai nö­vendék részvételével. A verseny május 6-án, pénte­ken délelőtt kezdődött Juhász András igazgató rövid köszöntő­jével. Ezután léptek színpadra az első zenekarok. Délután foly­Egerben az Ezüstidő Szabadidős Egyesület (ESZE) „Egri Arcok” rendezvényén különleges él­ményben volt részünk. A népes hallgatóságot Kopcsik Lajos mes­tercukrász kápráztatta el érde­kes, ízes előadásával, életút-is- mertetőjével. Mosolygós arccal, ragyogó tekintettel és nagy sze­retettel beszélt az indulásról (böl­csőhely, gyermekévek, iskolái), a maga elé tűzött célok, tervek meg­valósulásáról, sikerekről, bukta­tókról, távlati tervekről. Jó volt hallani, hogy munkásságát hazai és tekintélyes nemzetközi zsűrik, tatódott a legkülönbözőbb ösz- szeállítású, műsorú együttesek bemutatkozása. Az esti gála- hangverseny előtt Faragó Lász­ló, Gyöngyös polgármesterének köszöntője után a vendéglátó vá­rosi zeneiskola legjobb növen­dékei mutatkoztak be. Másnap reggel a Mátra Mű­velődési Központ Záborszky Jó­zsef Nagytermében folytatódott a zenekarok versenyműsorának bemutatása. Az ország legkü­lönbözőbb településeiről jöttek a szakma kiválóságai is számos kitüntetéssel jutalmazták. „A szakmám az életem” - fo­galmazta meg ars poeticáját a Mester. Ennek ékes bizonyítéka Eger történelmi belvárosában Magyarország legédesebb kiállí­tása, a Kopcsik Marcipánja, és a pályáját méltán megkoronázó re­meklés, a világon is rangos he­lyen díszelgő barokk szoba. Kopcsik Lajos a csodák varázs­mestere, Oscar-díjas olimpiai és világbajnok, kétszeres Guinness- rekorder, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjének birtokosa, városunkba zenélni az ifjak. A Pátzay János Zeneiskolát két együttes képviselhette: a kama­razenekar Faragóné Várady Éva tanárnő vezetésével, és a fuvolaegyüttes Kévés Tünde ta­nárnő felkészítésével. Ünnep volt ez a javából! Ennyi jókedvű, ügyes, jó muzsikus gyereket, fiatalt látni és hallgat­ni elmondhatatlan öröm volt. Gál Tamás Liszt-díjas karmes­ter, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Egyetem docense, a zsűri Eger Város Díszpolgára, Primissima-díjas, a Mestercuk­rász szakmai kitüntetés örökös tulajdonosa. A sok arany-, ezüst- és bronz­érem ragyogása soha nem homá- lyosította el a Mester tisztánlátá­sát. Fegyelmezett, fáradhatatlan munkával, a szakma szeretetével és alázattal, töretlen hittel haladt felfelé ívelő pályáján. Mindvégig megőrizte a fényt, ragaszkodását a gyökerekhez, a magyar népmű­vészet szín- és formagazdagságá­hoz, hűségét hazájához és szű- kebb pátriájához, Egerhez. elnöke a vasárnapi díjkiosztó ünnepségen méltatta a verseny jó színvonalát, a bemutatott mű­vek változatosságát, a karmeste­rek egyre jobb felkészültségét, és megköszönte a gyöngyösiek szervezőmunkáját. „A zene legyen mindenkié...” (Kodály Zoltán). Ezt a három na­pot ez gondolat hatotta át. Jó volt megélni, és együtt örülni. ■ Bolyky József nyugdíjas zenetanár Gyöngyös Ennek az estébe hajló emléke­zetes találkozásnak - az élmény mellett - sok tanulságát vihettük magunkkal útravalónak: „Aki minden nap fontos célt tűz maga elé, s azt tűzön-vízen át megvalósítja, az előbb-utóbb győ­zelmet arat. Akinek erős bástya a családi háttér, a szeretet, a ma­gyarságtudat, a szülőföld iránti hűség, és akinek kezét isteni erő vezeti, az képes valóban csodá­kat teremteni.” Köszönjük, Kopcsik Lajos! ■ CsatánéB. Irénke Eger Mostantól büntetés jár a lelki fájdalom elviselőinek is? A Hírlap május 12-i számában megjelent „Reszkessetek, gyer­mektelenek!” című írás tartal­mával maximálisan egyetértek. Nagyon a szívem szerint szólt a szerző Álláspontja. De van még itt valami. Mi van azokkal, akiknek egészségügyi okokból nem lehet gyerekük, pe­dig szeretnének? A fél életüket klinikákon töltik, rámegy a ga- tyájuk, plusz ott egy hatalmas lel­ki fájdalom, hogy nekik miért nincs? Ennek tetejébe még bün­tessük is meg őket. Persze, akik megállás nélkül szaporodnak, és jobb híján „gyerekcsinálásból” él­nek, azokat kénytelen más felne­velni, mert arra már nem telik a szülőknek... Boross úr (a volt mi­niszter) pedig, ha nem szólt vol­na, bölcs maradt volna. Egyéb­ként nagyapa vagyok, két gyere­kem és három unokám van. ■ Tisztelettel: Fekete István Nagytálya, Méhész köz 4. A mentősöknek köszönhetem a fiam életét Életem végéig hálával és köszö­nettel tartozom annak a mentőor­vosnak és a hozzá tartozó mentő­söknek, akik a fiam életét meg­mentették. Április 28-án, egész éjjeli rosszullét után reggel jelent­kezett a pélyi orvosi rendelőben (nálunk csupán napi 2 óra rende­lési idő van). Az ott dolgozó asz- szisztens azonnal Hevesre küld­te, a rendelőintézetbe. A főorvos szívinfarktust állapított meg, így a mentősök haladéktalanul Mis­kolcra szállították, ahol rövid időn belül elvégezték az életmentő be­avatkozást. Mivel a nevét nem is­merem, ezúton szeretném meg­köszönni a mentőorvos odaadó munkáját. Azoknak is köszönet­tel tartozom, akik felkészültsé­güknek köszönhetően pillanatok alatt döntöttek és cselekedtek. Azért is teszem ezt, mert a tör­téntek óta tudatosult bennem: ha a mentősök nem jól dolgoz­nak, akkor nincs élet tovább. Be­csüljük meg őket! Nemcsak mo­rálisan, anyagilag is! Ha valakik, ők megérdemlik. ■ Kovács Béláné Pély Köszönjük szépen, Kopcsik Lajos! méltatás Hazánk legédesebb kiállítása is a Mester nevéhez fűződik Reményt adó küzdelem a rák ellen vélemény A betegséggel szembesülni kell, ez embert próbáló feladat Odaadásukkal enyhítettek fájdalmunkon A Heves Megyei Hírlap hasábja­in keresztül is szeretnénk kife­jezni köszönetünket a Kálban működő, RÉSZVÉTEM elnevezé­sű temetkezési cég tulajdonosá­nak, Nagy Sándor úrnak és fele­ségének, valamint munkatársa­inak édesanyánk végső nyuga­lomba helyezéséhez nyújtott közreműködésükért. Nagy ta­pasztalattal, mélységes együtt­érzéssel, odafigyeléssel, minden kegyeletet, tiszteletet megadva végezték munkájukat, és ezzel nagyban enyhítették a szertar­táson jelen lévők fájdalmát. Munkájukhoz sok erőt, kitar­tást kívánunk! ■ Szilágyi József, Szilágyi Erzsébet (cím a szerk.-ben) A Heves Megyei Hírlap 2011. március 26-i számában megje­lent Csuzdi Tibor „Reményt adó küzdelem a rákkal” című érteke­zéshez szólnék hozzá. Előrebo­csátom, nem azért fűzök hozzá véleményt, mert álláspontjával - az ő esetében - nem értenék egyet, de úgy ítélem meg, hogy az öngyógyítás szerepe a nagyon súlyos betegségben csak másod­lagos, illetve kiegészítő lehet. A mai orvostudomány magas szín­vonalán elfogadott álláspont is az, hogy a rákbetegségből a tel­jes gyógyulás csak akkor várha­tó, ha azt a korai stádiumában fe­dezték fel. Azt is el kell fogad­nunk, hogy az egyes emberi szervekre települt ilyen betegsé­gek gyógyulása között is különb­ség van. Egyes rákbetegségek túlhaladott kifejlődése esetén pe­dig, úgy gondolom, a betegnek nem sok befolyásolnivalója ma­rad. Hiába számolja fel a beteg­ség előtti haragos viszonyokat, vál­toztatná meg eddi­gi gondolkodás- módját, ez nem so­kat segítene rajta. Szerintem a betegség e stádi­umában egyedül az orvostudo­mány és a megfelelő ellátás ke­rül előtérbe. Azzal egyet lehet ér­teni, hogy a betegséggel minden stádiumában szembesülni kell, de ha már súlyosabb az eset, nincs olyan ember a Földön, aki emiatt ne csüggedne el. Elfoga­dott tudományos elv, hogy az e stádiumban szenvedők esetében nincs menekvés a végkifejlettől. Ezt a beteg tudja is - legtöbbje fél a haláltól -, de elfogadja, hiszen nincs más választá­sa. Teljesen más egy idejében feltárt betegség esetén, ahol az orvosi mun­ka mellett előtérbe kerülnek az öngyógyítás egyéb módozatai is. Itt kell kiemelni, hogy a beteg­ség kezelése - de még inkább a megelőzése - nagyon-nagyon összetett feladat. Hiába figyel oda csak maga a páciens - mert ugye még akkor nem beteg -, ha az orvos nem ismeri fel idejében a betegséget, vagy elmulaszt va­lamely vizsgálatot, bekövetkezik a legsúlyosabb baj. Azzal is egyet lehet érteni, hogy e kér­désben tényleg nincsenek vélet­lenek, de éppen az előbb említett orvosi mulasztásnak a példája mutatja, hogy szerencse azért van. Csak azt tudom mondani volt sorstársamnak - Csuzdi Ti­bor úrnak -, nagy szerencséje volt, hogy idejében fedték fel a tüdejében levő gócot, és azonnal megkezdték a gyógyítását. Aho­gyan elmondja: ő is messzeme­nően segítette a gyógyulást kü­lönböző módokon. ■ Dr. Cseh Endre Eger Csak névvel és címmel ellátott írásokat várunk Örvendetes, hogy az utóbbi idő­ben ismét gyakran kapunk ész­revételeket, olvasói leveleket a lapunkban megjelent írásokra, illetve egyéb közéleti kérdések­kel kapcsolatosan. Felhívjuk le­velezőink figyelmét, hogy lehe­tőleg röviden, legfeljebb 1 gépelt oldal terjedelemben fogalmaz­zák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rö­vidítve tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet. Csak a teljes név­vel, címmel ellátott írásokat je­lentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. ■ m A betegség keze­lése, megelőzése nagyon-nagyon összetett feladat. 4 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom