Heves Megyei Hírlap, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-05 / 30. szám

O A. D EGYHÁZMEGYEI www.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu * I II. évfolyam, 2. szám 2011. február Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK FEBRUAR HAVANAK ÜZENETE: „Jézusunk, adj nekünk a te szíved szerinti papi és szerzetesi hivatásokat!” (Február 2. - Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a megszentelt élet napja) Életünk legyen Istenhez és emberhez méltó Palánki Ferencet december 27-én nevezte ki XVI. Benedek pápa az Egri Fó'egyházmegye segédpüspöké­vé, és a fidolomai címzetes püspöki címet adományoz­ta neki. Az új püspök szentelése február 26-án, szom­baton fél 11-kor lesz az Egri Bazilikában.- Püspök Űr! Kérem, beszéljen gyermekéveiről, általános isko­lai és középiskolai tanulmá­nyairól!- Egy Nógrád megyei kis falu­ból származom, Csesztvéről. Hívő családba születtem Balassagyar­maton, 1964-ben. Hárman va­gyunk testvérek, három fiú. A szüléink mindig egyszerűségre, tisztességre, hitre és szeretetre neveltek minket. Számunkra nem volt kérdés a vasárnapi szentmise vagy a hittan. Gyer­mekkoromban nem gondoltam a papságra, bár sokat ministrál- tam. Az öcsémről hitte azt min­denki, hogy pap lesz, mert ő a fe­rences gimnáziumba járt Eszter­gomba, mi a bátyámmal meg vi­lági iskolában érettségiztünk.- Érettségi után a Győri Közle­kedési és Távközkési Műszaki Főiskolán tanult tovább. Ho­gyan érlelődött papi hivatása?- A főiskola évei alatt - egy lel­ki gyakorlat alkalmával - tudato­sult bennem, hogy az Isten sze­mélyesen jelen van az életemben. Ez nagyon új felfedezés volt szá­momra. Isten megdöbbentő és egyben boldogító jelenléte nagy hatással volt rám. Közben láttam sok társamat, szép reményű, sok­ra hivatott fiatalokat tönkremen­ni, alkoholizmusba, kábítószere­zésbe süllyedni, akik a szabados­ság miatt elrontották az életüket. Ekkor gondoltam először arra, hogy pap legyek, hogy Isten sza­badító szeretetét, örömhírét el­mondhassam, közvetíthessem társaimnak és mindenkinek. Az életünk akkor emberhez méltó, ha Istenhez is méltó.- Huszonöt évesen jelentkezett az Esztergomi Hittudományi Főiskolára, és 1994-ben szen­telték pappá. Rövid ideig volt káplán Balassagyarmaton. Majd 1996-tól Dorogházán, 2000 és 2005 között Püspök­szilágyon plébános...- Nagyon szerettem Balassa­gyarmaton lenni. Rengeteg mun­ka, misék, heti 16 hittanóra kü­lönböző iskolákban, egy fília teljes ellátása, katekumenek oktatása, keresztelők, esküvők, temetések, minden szerdán betegek látoga­tása a kórházban, három ifjúsági hittancsoport, bibliaóra a plébá­nián... Egy-egy első péntek vagy más zsúfolt nap után, amikor fá­radtan leültem a szobámban, ar­ra gondoltam, csak ezért az egy napért is érdemes volt papnak lenni. Sokat készültem a prédi­kációkra, hittanokra, jegyes-be­szélgetésekre. Szerettem a taní­tást, de legjobban a gyóntatást és a lelki vezetést szerettem. Elég so­kan jártak hozzám, nagyon jó ha­tással voltak az én lelki életemre is. 1996-ban aztán önálló lettem, a püspök atya négy falut bízott rám a Mátra északi lábánál. A vá­rosi nyüzsgés utána falusi csen­desség következett. Vasárnapon­ként több helyen kellett miséz­nem, viszont hétköznap több sza­badidőm lett. Szerettem volna jól kihasználni ezt az időt, ezért je­lentkeztem a Pázmány Péter Ka­tolikus Egyetem Kánonjogi Inté­zetébe. 1997 őszén kezdtem meg tanulmányaimat, 2000-ben sze­reztem bakkalaureátust, 2001- ben licenciát. Közben 2000-ben jött az újabb áthelyezés. Püspök­szilágy, Váchartyán és Kisné- medi: újabb gyönyörű öt év, szin­tén tele lelkipásztori feladatokkal és örömökkel. Nagyon szép fel­adat volt a hagyományosan vallá­sos híveket lassan a közösségi egyház felé vezetni. Ezt követően 2005-től a váci, 2010-től a buda­pesti Központi Papnevelő Intézet spirituálisa voltam.- Mi lesz a püspöki jelmon­data?- Jelmondatomat Szent János evangéliumából választottam: Jézus a feltámadás és az élet (Vö.: Jn 11,25). A feltámadás hi­te keresztény életünk közép­pontja. Amikor édesanyám más­fél éve meghalt, ebbe a jézusi mondatba kapaszkodtam bele. Hiszem, hogy Ő most onnan fentről imádkozik értem.- Egerbe költözik. Mit jelent majd ez az Ön életében?- Az Egri csillagok című re­gényt gyermekkoromban leg­alább ötször elolvastam. Nagy öröm számomra, hogy e hősies helytállás helyszíne lesz a lakóhe­lyem, és új szolgálatom színtere. Szeretnék én is helytállni, és eh­hez másokat is hozzásegíteni. Építsük együtt tovább hazánkat és Isten országát, hogy részünk legyen a feltámadásban és az örök életben!- Köszönjük az interjút! ■ Homa János Boldoggá avatják II. János Pál pápát Hitelesnek ismert el XVI. Benedek pápa egy, az elődje, II. János Pál közbenjárására bekövetkezett csodát, egy Parkinson-kórban szenvedő francia apáca gyógyulását. Ennek alapján elrendelte a 2005-ben elhunyt egyházfő bol­doggá avatását. A szertartást, amelyre több százezer zarándokot várnak, május 1-jén tartják Rómában. Amikor az étel a túlélést jelenti Egy tál meleg étel akár az életet is jelentheti. Az egri Belvárosi Főplébánia sze­génykonyhája három éve látja el a hajléktalanokat és a szegényeket. Ahogy Erdélyi Péter, a konyha ve­zetője elmondja, úgy kezdődött, hogy nagyon sokan csöngettek be hozzájuk ennivalóért, ezért Mándy Zoltán plébános elhatá­rozta, hogy szervezett keretek kö­zött segítenek. Veszendőbe megy nagyon sok étel, ezért a különbö­ző - elsősorban az egyházi intéz­ményekhez tartozó - konyháktól elkérik, ami megmaradt, és ki­osztják a rászorulók között. Ahogy telt az idő, mind több segít­séget kaptak, a polgármesteri hi­vatal is támogatja működésüket. A téli időszakban fordulnak meg itt a legtöbben. Szeptember­től júniusig tartó működésük alatt naponta mintegy száz rá­szoruló jön hozzájuk. Délelőtt tíz és fél tizenkettő között látják el őket. Az országban szinte egye­dülálló módon, asztalnál ülve, kétfogásos ebédet fogyaszthat­nak el. A leghidegebb hónapok­ban százötvenre is megnő a lét­szám. A segélyosztás idején ke­vesebben jönnek, majd ahogy a segély elfogy, megszaporodik a jelentkezők száma. Egy szezon alatt mintegy harmincezer adag étel kerül eléjük. Télen még „tea­járatot" is indítanak, hogy a nagy hidegben forró itallal és zsíros kenyérrel tartsák a lelket a kint didergő szűkölködőkben. A legtöbben hajléktalanok. So­kan laktak valamikor munkás- szállókon, és ahogy megszűnt a munka, azon vették észre magu­kat, hogy már a családból is ki­szorultak. Nagy részük éjszaka a Kertész úti hajléktalanszálláson alszik, de sokan élnek a város­széli hajléktalantelepen vagy hét­végi házakban is. Sajnos, Eger­ben nincs olyan hely, ahol nappal meghúzhatnák magukat, ezért is fontos, hogy a nagy hidegben me­leg ételhez jussanak. Akadnak olyanok is, akiknek lakásuk ugyan van, de kenyérre már nem telik. Számukra ez a se­gítség akár az utolsó szalmaszál is lehet, hogy visszakapaszkodja­nak az életbe. A konyhavezető ügyel arra, hogy az adományok jó helyre kerüljenek. A konyha ka­rácsonykor, szilveszterkor vagy húsvétkor is működik. Az iskolai szünetek idején a Szent Lőrinc Vendéglátó Szakiskola és a Koro­na Borház is feliratkozik az ado­mányozók közé. Rajtuk kívül mások is - ke­resztény lelkülettel, névtelenül és rendszeresen - támogatják a szegénykonyhát kétkezi munká­val, pénzzel, élelmiszerekkel, vagy akár egy tálca süteménnyel járulnak hozzá a működéséhez. Adományaiknak is része volt ab­ban, hogy tavaly Egerben még a legnagyobb hideg idején sem fa­gyott meg senki. ■ Gábor László Közös imádság EGYHÁZMEGYÉNKBEN az ökumenikus imahét zárá­sára január 23-án, a Mis­kolci Egyetem díszaulájá­ban került sor, ahol több mint ezer, zömében mis­kolci hívő imádkozott együtt. Az Egyetemi Lel­készség felkérésére az imádságot Ternyák Csaba egri érsek, Kocsis Fülöp görög katolikus püspök, Krámer György evangéli­kus püspökhelyettes, vala­mint Csomós József refor­mátus püspök vezette. A hejcei áldozatok MINT KÖZTUDOTT, 2006. ja­nuár 19-én a Hejce melletti Borsó-hegyen lezuhant a szlovák légierő repülőgépe, amely békefenntartókat szállította haza. A tragédia évfordulóján koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak. A község közép­kori gótikus templomában az elhunytak lelki üdvéért mutattak be szentmisét, amelyet Frantisek Rábek szlovák tábori püspök Ternyák Csaba egri érsek­kel együtt celebrált. Lelkipásztori napok az országos Lelkipásztori- Teológiai Napokat január végén Egerben, a Szent Já­nos Továbbképző Központ­ban rendezték meg. Az ösz- szejövetel fő témája a Csa­lád évében a házasság szentsége és a keresztény ' házasságra való készület volt. A rendezvényen több mint kétszázan vettek részt, közöttük mintegy 80 pap. A résztvevők egyhar- mada határon túli magyar volt. A nyitó szentmisét Ternyák Csaba érsek mu­tatta be, aki előadást is tar­tott. A találkozó Bíró László püspök összefoglalójával és Te Deummal zárult. JEGYZET ■ „Egy keresztény, az nem ke­resztény” - írja a második szá­zadban élt Tertullianus. Ezzel azt fejezi ki tömören, hogy egyedül, önmagunkban, az Egyház nélkül, a helyi egyházhoz való élő odatar- tozás nélkül nem élhetünk Krisz­tust követő keresztény életet. Mindnyájan ismerjük a plébá­nia szót, talán még azt is tudjuk, hogy településünkön hol találha­tó a római katolikus plébánia. A plébánia nem csupán egy hiva­tal, illetve a lelkipásztor hivata­los lakóhelye, hanem Isten népe, a megkeresztelt katolikusok he­lyi közössége, amelyet a püspök, illetve az érsek főpásztor megbí­zásából a plébános vezet. Mindnyájunknak kivétel nél­kül szükséges ennek a helyi imádkozó és templomba járó kö­zösségnek a lelki támogatása. Eb­ben nyilvánul meg közvetlenül és megtapasztalhatóan a hívők szá­mára az egyetemes Egyház. Ott lettünk a keresztségben krisztus­hívők, ott járultunk először szent­áldozáshoz, ott ünnepeljük rend­szeresen a szentmisét az Úr nap­ján, ott nyílnak meg nekünk a szentségekben a kegyelem forrá­sai, és az Isten igéje segítségével ott formálódunk olyanokká, akik­nek az élete - Jézus szándéka sze­rint - bő gyümölcsöt terem. Gon­doljunk arra, hogy nemcsak a Szentlélek kegyelme, hanem test­véreink hite, imádsága, hiteles életpéldája is segít bennünket, hogy a mai furcsa és zűrzavaros világban meg tudjunk maradni a hitben és Isten szeretetében. Amikor az Apostolok Cselekede­teinek könyve leírja az első ke­resztény közösségek életét, így jellemzi tagjait: „Állhatatosan ki­tartottak az apostolok tanításá­ban, a közösségben és a kenyér­törésben” (ApCsel 2,42). Ha az evangélista külön megemlíti, hogy a közösségben való kitartás feltűnő jellemzője az apostoli egy­háznak, azzal hangsúlyozni akar valamit, ami ma is fontos. „Úgy tetszett Istennek, hogy ne külön-külön szentelje meg és üd­vözítse az embereket, hanem néppé tegye őket, néppé, amely őt igazságban elismeri és szentül szolgál neki” - hangsúlyozza a II. Vatikáni zsinat. Ezért „a lelki- pásztor összegyűjti Isten család­ját, mint testvéri közösséget. Nemcsak egyenként törődik hí­veivel, hanem keresztény közös­séget alakít” - mutat rá a papok kötelességére a papi szolgalatról szóló zsinati határozat. II. János Pál szerint „a plébániai életben való részvétel a keresztény em­ber egyik alapvető jellemvonása”. Magányosan, egyedül a keresz­tény hit megélése bár nem lehe­tetlen, nagyon nehéz. Főként a mai közömbös, közönyös, hitet­lenségre hajló társadalmunkban. Talán már mi magunk is megta­pasztaltuk, hogy a plébániai kö­zösségben hittestvéreink elköte­lezett élete is segít bennünket. A kereszténység lényegénél fogva közösséget alkot, és csak abban élhető igazán. Egyházunk sarka­latos feladata minden szinten a testvériesebb, közösségibb gon­dolkodás- és cselekvésmód elter­jesztése. Mindent meg kell ten­nünk azért, hogy egyházközsége­ink élő közösséggé váljanak, ahol az emberek ismerik, szeretik és segítik egymást. ■ Dolhai Lajos Testvéri közösségben * * * •f 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom