Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-02 / 280. szám

HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 2., CSÜTÖRTÖK StróFAragó A tél szépsége A tél gyönyörű szép. Úgy várom, hogy lehulljon az első hó. Várom, hogy fehérbe boruljon minden, Igazi karácsony és Mikulás, hó nélkül nin­csen. Mikor este sétálunk a hóesésben, S ragyog a föld, szép fehéren, Akkorannyira csodálatos minden. A december sok szép dolgot rejt magában, Mindig lehet hinni a szavában. Elhozza a nagymama sütijét, S ha kinézek, fehéren csillog a rét A gyerekeket körülzsongja az izgalom, Látszik a boldogság az arcukon. Én így versbe foglalva várom a telet, Melyből boldogságot merek. Hirtelen Hirtelen most semmi nem jut eszembe. Csak egyre gondolok még mindig, mi lenne, ha egyszer költő lehetnék, Ha egyszer is elmehetnék messze, Madarakkal szárnyalnék messzi kék egekbe, Soha vissza nem jönnék. Ott maradnék örökre, S emlékeznék a gyönyörű szép időkre. Túl sok a szomorúság e földön, Boldognak lenni túl nehéz már, S nem olyan egyszerű már minden, Ami tegnap megvolt, ma már nincsen. Azt álmodtam, hogy Madárként élek a nagyvilágban Keresem a boldogságot, S valóra váltok minden álmot. Egy álom volt, melyből verset alkottam, Egy álom volt, melyet kiszakítottam. Kiszakítottam, és eldobtam a szabadban, Hogy leírjam most nektek szavakban. ■ Csete Éva Viktória EKF Gyakorló Gimnázium A gyöngyösi Mozaik színkör ní­vódíjat kapott a romániai Erdőszentgyörgyön megrendezett Kisküküllő menti fesztiválon. A 14. alkalommal megrendezett mű­vészeti találkozón Szép Ernő: Má­jus című darabjával érdemelte ki a legszínvonalasabb előadásnak járó elismerést a társulat. A Mozaik színkör idén már nem lép színpadra, de januárban számos új feladat vár rájuk. Az év végéig ezekre lelkiekben is felké­szülnek, kipihenik az év fáradal­mait. Jövőre a nagy sikerű Tartuffe előadásukat több közép­iskolai bemutatón is előadják, majd új darabot próbálnak, és egy fővárosi fesztiválon is ott lesznek januárban. ■ V , jATTÓ ti TANuUS Az időmúlás is lehet szép advent Várom a karácsonyt, az illatokat, ízeket, a hangulatot Hideg ez a november, sőt még hazudós is. Hétvégén leesett az első hó, másnapra meg már el is olvadt. Hiányzik. A kezemen lóg három telje­sen különböző karkötő. Az egyik fagyökérből összecsa­vart, erdőillatú, barna perec, ami gyerekkoromra emlékez­tet, a saját fámra, az irtózatos gyorsulásokra, mikor lefelé száguldottunk a hegyoldalon. A másik vastag szegecses bőr, csak úgy virít rajta a rozsda. Az utolsó kristályokkal kira­kott, igazi dizájner karkötő. Jókedvében a szivárvány mind a hét színében csillog. Egyiktől sem tudok megválni, csakúgy, ahogy a gyerekkori szokásaimtól sem. A tél az év végét jelzi, épp ezért bámultam ferde szem­mel, de csodálkozva a hóra. Már megint mit keres itt? Rá­nézésre gyönyörű, csillog-vil- log jókedvében, csakúgy, mint a karkötőm. Szépséges jelenés, ám feküdj csak bele, hogy angyalt seperj, két perc múlva már majd megfagysz. Mindezen túl jelentést is hor­doz: megint eltelt egy év. Vé­nülök. Mostanában minden az idő múlását juttatja eszembe. Már a fél négyes busz is szür­kületben indul, mire hazaé­rek, kukksötét fogad. Csak úgy világítok a pöttyös szö­vetkabátomban. De nem egyedül szúrok szemet: egyre több ember díszíti az ottho­nát, amiről megint a rohanó időre gondolok. Az Isten sze­relmére, hiszen még csak no­vember van! Nem igaz, hogy ennyire rohanni kell! Talán túlzás, hogy már teljes díszé­ben pompázik egy házikó. Ta­lán nem... Hisz advent van. Nem gyújtottunk gyertyát, valahogy egész nap nem gon­doltunk rá. A Mama kakaós kaláccsal várt, akkorákkal, hogy alig fértek el a tepsiben. Ilyenkor olyan kiéhezetten érkezünk, hogy asztalhoz sem ülünk, a kiskonyhában maradunk. Anya a kályha mellett, a kis- széken, én a széken, lábam Még süvített a szél, a hó szikrázott. Kinyitottam egy ablakot, és kihajoltam. Szembe csapott a hideg, nekivetve a kazán élének, a cipőm egykettőre átforró­sodik. A forró tepsi az asztalon pi­hent, anya a legnagyobb konyhakéssel a kezében állt, kiéhezetten pillantott a kalácsra.- Vágha­tom már?- Vágni?! Ezt nem vág­ni kell! - csattant fel mama, mire anya elhúzta a száját. Kun­cogtam, mindig ez van.- Szépen fogod azt a böhöm nagy kést. Hányszor mondjam még?! Nyiszáld, szép lassan! Anya rám sandított, én az öklömbe nevettem.- Ez mindig is így volt.- Nem hagytak kiteljesed­ni? - kérdeztem.- De nem ám! Itt mindig is csak szép lehettem, okos so­sem - anya szája savanyú mo­solyra húzódott, de azért győztesen telepedett le a kis­székre, egy jókora szelettel a kezében. Én kaptam a sütemény szélét. Éreztem, hogy me­dencetájon erős karmok fognak - megérkezett a kismacskám. Gülü sze- m e k e t meresz­tett, száját szétnyitotta és n y e k e r - gett.- Vala­mi defekt van ezzel a döggel - morgott mama. - Nem eszi meg a vért.- Mert kalács kell neki - törtem egy kis falatnyit, mire a macska szeme felcsillant.- Ha nem eszi meg, te eszed fel a földről! - dohogta mama. Természetesen nem kellett takarítanom, két másodperc múlva már a kismacskám is falatozott. Még melegítette a kezemet a tészta, a töltelék forrón ol­vadt, a kristálycukor pattogott a fogaim alatt. Úgy éreztem, ez egy falat mennyország.- Hozz le nyolc kazettát. Alá kell támasztanunk a gyer­tyát - mondta anya, mikor ha­zaértünk. Egy ideig talán értetlenked­tem, aztán anya már össze­szerelt izzósorral fogadott. Összeszorult a torkom. A francba, már megint eltelt egy év. Nem akarom, még egy kicsit, csak még egy kicsit hadd legyek gyerek! Pár perc múlva meleg fény töltötte be a nagyszobát. Kint még süvített a szél, a hó szikrázott. Kinyitottam egy ablakot, és kihajoltam. Szembe csapott a hideg, kivö­rösödött az arcom, orromban éreztem a tiszta, hideg jégilla­tot. Fáztam. Bepillantottam. Vártam... várom a kará­csonyt. Az illatokat, az ízeket, a hangulatot... nagyapám születésnapját. Ha pedig ez az idő múlásával jár, talán a ti­zenhat nem is a világ vége. Keller Ilka m Szilágyi Erzsébet Gimnázium Agyzsibbaszto péiitekeste Mindenki ismeri azt a kellemes, tompa zsibbadtságot, amiveHegy- egy fárasztó hét után egy zombi ele­venségével hazaesik, lerúgja a ci­pőt, majd egy halálhörgésszerűsó- hajjal elnyúlik a tévé előtt, hálaimát rebegve, hogy ez a péntek is eljött. Ilyenkor az agyunk extra takarék­lángon ég, mégis képes tovább tojn- pulni, amikor a műsorkínálat első hullámai elérik a szürkeállományát. De hiába pörgetjük végig miwkaz egymilliárd csatornánkat, ugyan­olyan reklámokat találunk. Misze­rint a jéghideg kóla télen, a kerítés előtt fogyasztva is jó; ha olyan a ha­jad, mint a szénabóglya, rienj*kell csak egy jó sampon. Megtanulod, hogy mivel érdemes mosni, hara gyefékéid a száraz macskaürülektől kezdve a szomszéd fülzsírjáig min­dent egyetlen fehér pólóba kennek, é^hogy manapság olyan egyszerű az internet-használat, hogy a 79 éves Mariska néni is vigalTv mailezik-az unokákkal, ám amikor lekvárt főz, akkor érvénybe léj> a webkamera. ■ A tévében a reklám az úr. Elkeseredetten kattintgatjuk a távkapcsolót, mert hát mégiscsak péntek este van, ilyenkor csak van valamiféle jó űlm, elvégre hét kik­ben kinek lenne ideje virrasztani? Aztán szép lassan rájövünk, hogy ha vért izzadunk, sem tudunk vál­toztatni a tényen, hogy harmincból huszonkilenc csatornán reídajp megy, A maradékon pedig magas­röptű tények a celebvilágból. A leglélekemelőbb pillanat pedig az, amikor eszelős reménnyeljegy addig ismeretlen csatornára énínk, ahol egy negyed tonna vakolatot vi­selő, vérben forgó szemű, latinain hadonászó hölgyeméin kettőszáz decibellel beleordítja az arcunkba, hogy „Don Carlos, De La FrancfuclJ'j- Hogy-TVücsodá, mégis hogy tehetted ezt, és pont a legkedvesebb kisku­tyámmal?”. Ha mégis találunk égy filmet,'áltit'érdékelj arról kiderül, hogy hajnalban kezdődik. EkW már gyakorlatilag félőrült rtohermanokként nyáladzunk-a^ll- lódzó varázsdoboz előtt. Aztán másnap reggel arra ébre­dünk, hogy magzatpózban kujítrr- gunk a kanapé alatt, a távirányítót cumiként alkalmazva, a megny^jg- vással, bogyósak egy újabb péntek este volt, és a fogadalommal, hogy vasárnap már eljutunk az ágyf^* * • ■ Veres Szani EKF Gyakorló Gimnimum SLÁGERLISTA Usher gyermekkorában egy templomi kó­rusban énekelt majd tiniként több tehet­ségkutató versenyre Is benevezett. Első nagylemezét 1994-ben, 16 éves korá­ban adta ki. Ezután sorra jelentek meg albumai. A sikereket két MTV Video Music Award győzelem és 2005-ben három Grammy-díj követte. Eközben magánélete feleségével zátonyra futott. 8. No Alibi 9. Anti FltnessCIub 10. Bereczkl Zoltán _ Mekkora show! Csak egy perc ________Angyal _____Kerek egész F ORRÁS: HlRLAPCTOrrÉS A year without rain Héj, kiscsaj 1 _Another day A mbitions 2. Ultra pop jt Selena Gomez_______ 4 . Josh és Jutta_________ 5 John the Valiant feat Lola 6. Joe McEMerry________ 7 . A Stáb a Balatonon 1. Usher Dj got us falling in love Báb Ifjúsági kategóriában egri lány nyert újságírók A makói Pulitzer József-szobor kicsinyített mását kapták meg Veres Alexandrával, iskolánk 13/A osztályos „fekete angyalá­val” a könyvtárban beszélgettem azon apropóból, hogy megkapta a Makó és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége által alapí­tott Pulitzer Szülővárosa Díjat.- Hogy kezdtél el írni?- Január környékén lehetett, hogy pánikszerűen kutattam az agyamban az után, hogy mit is kezdjek magammal érettségi után. Már voltak az osztályom­ban olyanok, akik írogattak a He­ves Megyei Hírlaphoz, és bevil­lant, hogy írni én is szeretek. Fel­tettem a kérdést akkori osztály- főnökömnek, hogy milyen újság­író lenne belőlem. Jött is a válasz, hogy remek. Elkezdtem érdek­lődni, hogyan is kerülhetnék be hasonló berkekbe. Elkezdtem írogatni, és valami csoda folytán meg is jelentek a cikkeim a Hír­lapban. Írtam-írogattam, és egy­szer csak jött a hír a pályázatról, ahová az utolsó pillanatban küld­tem el három munkát.- Mi volt a reakciód, amikor megtudtad, hogy nyertél?- Konkrétan tátott száj és könnyes szem.- Hogyan zajlott a díjátadó?- Végighallgattuk az előadáso­kat és a „kedvemért” nem tartot­tak szünetet, mert indult haza a vonatom. Felolvasták a díjazott cikkemet, majd kiszólítottak a pódiumra. Fantasztikus élmény volt kezet fogni többek között Baló Györggyel, és átélni, hogy Veres Alexandra kezében a díjjal elismerik azt, amit csinálok. Majd enyhén ellilult fejjel vissza­totyogtam a helyemre, aztán már indultunk is. Sajnálom, hogy nem tudtam ott maradni végig.- Mit tanácsolsz azoknak a diákoknak, akik hozzád ha­sonlóan szeretnének cikkeket írni?- Mindenképpen a saját stílu­sukban alkossanak, és ne hagy­ják befolyásolni magukat. Előbb vagy utóbb úgyis összetalálkoz­nak olyan emberekkel, akik úgy­mond tolerálják az irományaikat És nagyon hálás vagyok Juhász Marianna újságírónak, hogy meg merte jelentetni glosszái- mat a Hírlapban. a Árvái Luca EKF Gyakorló Gimnázium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom