Heves Megyei Hírlap, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)

2010-12-13 / 289. szám

14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. DECEMBER 13., HÉTFŐ- OLVASÓINK ÍRTAK Újra ünnepel és emlékezik az eszperantó klub tagsága „Hát akkor legyen szüret!" hagyományteremtés Üstökben főzték a tájjellegű finomságokat A szolgáltató új módszere leginkább az időseket sújtja A Verda Stelo Eszperantó Klub az egri és Heves megyei eszpe- rantisták több évtizedes hagyo­mányokkal rendelkező közössé­ge. Az eszperantó nemzetektől független, mindenki számára egyenjogú nyelvhasználatot biz­tosító, semleges, élő nyelv, amely logikusan és viszonylag gyorsan megtanulható. Az egri eszperan- tisták jelmondata tükrözi a nyelv és a körülötte kialakult kultúr- közösség eszmeiségét és célját: „Az eszperantó a mi második nyelvünk!”. A klub minden év­ben, így 2010-ben is megemléke­zik az eszperantó nyelv tervező­jének, kezdeményezőjének szü­letéséről. December 15-én dél­után az egri Eszperantó sétányon a klubtagok és az érdeklődők rö­vid megemlékezést tartanak, majd hangulatos évzáró ünne­pen búcsúznak el a 2010-es évtől. ■ Barta Zoltán, Eger Élmények a Dobó István tiszti klubban Hosszú évtizedek óta működik Egerben a Fegyveres Erők és Tes­tületek Dobó István Nyugdíjas­klub. Színes, változatos progra­mokkal biztosítják a szabadidő vidám, hasznos, egészséges eltöl­tését. Szeptemberben autóbuszos kirándulással nógrádi szomszé­doláson járt a csapat. Megnézték a mátraverebélyi templomot, ahol ízes nógrádi tájszólással mesélte a helyi vezető a táj, a történelem és az ember kapcsolatát. A salgó­tarjáni Bányászati Múzeumban betekintést nyerhettek egy nem hétköznapi szakma rejtelmeibe. A somoskői várból a palóc táj szépségében gyönyörködhettek a résztvevők. Ipolytarnócon pedig időutazás várta őket, millió évek­kel visszafelé. Októberben a ha­gyományokhoz híven az idősek világnapján virággal, pezsgővel köszöntötték kilenc kerek évfor­dulós - 60., 70., 80. évüket betöl­tött - tagjaikat, akik ezt követően jó hangulatú baráti beszélgetésen vettek részt. November 26-án pe­dig a tiszti klubba várták táncos lábú tagjaikat a Katalin-napi idő­sek báljába, ami ugyancsak re­mekül sikerült. ■ (név és cím a szerk.-ben) „Hát akkor szüret!” címmel hir­detett versenyt a Szent Lőrinc Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakközépiskola és Szakiskola KVISZ-tagsággal rendelkező vendéglátó szakközép- és szak­iskoláknak. Céljuk az volt, hogy a diákok a borvidékekhez és a szürethez kötődő gasztronómiai szokásokat, hagyományokat gyűjtsék össze, és elevenítsék fel a kétnapos rendezvényen. Mert mint a kiíró iskola igazga­tója elmondta: ezáltal is erősíte­ni szeretnék a nemzeti tudatot és múltunk értékeire irányítani a fiatalok figyelmét. Hogy az ötlet helyes volt, jól példázza az a tény: a házigaz­dák három csapata mellett Ri­maszombatról, Budapestről, Kecskemétről, Kenderesről, Gyöngyösről, Bajáról és Szeged­ről is neveztek csapatok. A feladat igen összetett volt. Az egy tanárból és négy diákból álló csoportok a regisztrációt és eligazítást követően felállították sátraikat a Szent Lőrinc Szakkö­zépiskola kollégiumának udva­rán, és hozzáláthattak a másna­pi sütés-főzés előkészítéséhez. Az időjárás szerencsére tudta a dolgát. A versenyzők napsüté­ses, kellemes őszidőben díszí­tették, rendezték be a sátraikat, és az udvaron felállított tűzhe­lyeken, üstökben főzték a leg­különfélébb tájjellegű, a szüre­tet idéző, a szüreti hagyomá­nyokhoz kötődő étkeket. A versenyfelhívás szerint nemcsak a meleg étel, hanem a borkorcsolya-tál, a szüreti süte­mények, az italkínálat jó megvá­lasztása volt a feladat, ami a gasztronómiát illeti. Ebben a kategóriában is maximálisan 100 pontot érhettek el a ver­senyzők, csakúgy, mint a néprajzi kategória ban, ahol a zsű­ri vizsgálta a sátor beren- d e z é s é t esztétikus felszerelé­sét, a dí­szítőele­mek he­lyes alkal mazását, a csa­pat megjelené­sét, a vendég­gondozást, s a szüretet idéző A Szent Lőrinc Szakközépiskola diákjai számos alkalommal bizonyították már szakmai rátermettségüket legötletesebb, legeredetibb ha­gyományőrző előadást, DVD- vagy élő prezentációkat. A zsűri elnökének meg­nyerték Németh Józsefet, a Magyar Gasztronómiai Szövetség Vendéglős és Ha­gyományőrző Bizottságá­nak Venesz-díjas elnökét, Serényi Ákos népi iparművészt, az orfűi Tájház és Kemencés ud­varház üzemeltetőjét. A zsűri tagja voltam jómagam is, aki azért ragadtam tollat, mert har­mincéves hagyo­mányőrzői mun­kám boldog kitelje­sedésének értékel­tem azt, amit a Szent Lőrinc iskola ez alatt a két nap alatt megvaló­sított! Sajnálatosnak tartom azonban, hogy minderről a nagyszerű kezdeményezésről, A példa, az ötlet és a megvalósítás is kimagaslónak értékelhető. Csak arany- és ezüstérmeket kaptak A zsűri olyan erős­nek értékelte a mezőnyt, hogy bronz foko­zatot nem, csak ezüst- és aranyér­meket adott át. Aranyérmekben taroltak a Szent Lőrinc-esek, hat csapat ezüstéremmel térhetett haza. Kilenc különdíjat is átvehet­tek a versenyzők. A „Legered­ményesebb csapat” elismerést a házigazda iskola 14/D osz­tálya kapta. versenyről a média szinte alig számolt be. Pedig a példa, az öt­let és a megvalósítás is kima­gaslónak értékel­hető egy olyan vi­lágban, egy olyan országban - bele­értve városunkat is -, ahol a hagyo­mányőrzők munkáját hajlamos a környezete lefitymálni, és ran­gon alulinak tartja a magas mű­vészetekkel szemben! Élmény volt látni a fiatalok produkcióit, amelyben tetten ér­hető volt a felkészítő tanárok, oktatók alapos, lelkiismeretes munkája. A Szent Lőrinc Szakközép- és Szakiskola hagyományt terem­tett hagyományainkból. Köszönet érte. ■ F. Molnár Gabriella hagyományőrző együttesvezető, a zsűri tagja Talán az alábbi esettel kapcso­latban, mely a családunkkal tör­tént, másoknak is tudunk segí­teni, hogy a Tigáz Zrt. új „pénz- kasszírozásában” ne vegyenek részt. A történet a következő: A Tigáz a nyár óta nem havi rend­szerességgel, hanem 2-3 havi bontásban küldi meg a fogyasz­tóknak a fizetendő csekkjeit. így történt meg, hogy az édes­anyám, aki 81 éves, elfelejtkezett a 9. havi csekk befizetéséről, mi­előtt már a 10. havit is rendezte. (Azóta már a 9. havit is.) A Tigáztól a napokban kapott fize­tési felszólítást - természetesen csekket is mellékelve - azokról a befizetésekről, amiknek a fize­tési határideje le sem járt. Azok az emberek - főleg, ha még idő­sek is -, akik nem rendelkeznek legalább könyvelői végzettség­gel, ilyen felszólítás láttán ro­hannak befizetni az elmaradá­sukat. Aztán ha mégis rájönnek, hogy kétszer fizettek, mehetnek polgári peres úton érvényesíteni az igazukat, és lehet, a per végét már meg sem érik, ahogyan is­merjük a polgári joggyakorlatok átfutási idejét. Tanulságos, ahogyan a csek­ken is meg a felszólításban is az az összeg is szerepel, amelynek a határideje még le sem járt, il­letve a 10 napos befizetési határ­idő. Mi ez, ha nem újfajta kasszí- rozás? A dolgot tovább bonyolít­ja, hogy a helyi önkormányzat szintén küld felszólítást, anél­kül, hogy meggyőződött volna annak valós tartalmáról. Na most, faluról lévén szó, nagyon hamar terjed a hír egymásról. Nagy szégyen az olyan helyen, ahol mindenki ismer mindenkit, ha valaki adós valamerre. Édes­anyám is ettől szenved, ráadásul ártatlanul... ■ (Név és cím a szerk.-ben) Köszönet az áldozatos munkáért Szeretném megköszönni Lakó Józsefné Erzsikének, a Hevesi Idősek Otthona főnővérének és munkatársának az idős emberek - köztük édesanyám - iránti sze­retetteljes, áldozatos munkáját. ■ Pál Dezsőné, Eger A gyerekek nem látják a kocsmát, nem is tudják, hogy ott van vélemény Az egész közösségre nézve sértő azt feltételezni a szülőkről, hogy az óvodába jövet-menet isznak Örömmel tapasztaltam, hogy a Heves Megyei Hírlap november 23-i számában a kedvenc óvo­dánk címlapra került, de sajnos az örömöm elég gyorsan elosz­lott, és szép lassan átment felhá­borodásba. Aki olvasta a cikket, de nem ismeri a körülményeket, most teljes joggal gondolhatja azt, hogy a Berva-völgyi Óvoda egy kocsma-óvoda, ahová alkoholista apukák hordják gyermekeiket, és sokak lelki szeme előtt megjelent az a kép, hogy fröccsöző apukák, anyukák várják gyermekeiket az intézmény alatt található vendég­látó-ipari egységben. Csak remélni tudom, hogy azok, akik az Ön írását olvasták, elolvassák az én levelemet is, és elmondhatom: nem szoktunk bemenni a kocsmába, miután le­raktuk, vagy mielőtt elhozzuk a gyermekünket az óvodából! Per­sze, persze! Most nyilván arra gondol, hogy aki­nek nem inge, nem veszi magára, meg Ön csak azt akarta elmondani, hogy akár ez meg is történhet, mert megvan a lehetőség... Igen, ez így van! Semmi valótlanságot nem állí­tott, és ezért nem is kérek Öntől helyesbítést. De elárulok önnek valamit, amire eddig lehet, hogy nem is gondolt. Azok a szülők, akik be akarnak dobni egy italt ovi előtt vagy után, be is fognak, és teljesen mindegy, hogy ötven vagy ötszáz méterre van a kocs­ma bejárata. Igen, tudom, van itt egy rende­let, és csak arról akart írni, hogy ebben is sokan megtalálják a kiskapukat..., de az óvodánkat miért kellett belekeverni? Ha jól értesültem, a vezető óvónő megkérte Önt, hogy ne jelenjen meg az óvoda neve. Erre rögtön a címlapon lát­ható volt a Berva-völgyi Óvoda képe, összemontírozva valami idegen gyerekcsoporttal, akik valami idegen kerítésen néznek ki. Lehet, nem tűnt fel a látoga­tásakor, de ebbe az óvodába jár­nak gyerekek is, és ha már arra jártak, le lehetett volna fotózni őket is. Mondjuk az is igaz, hogy nehezebben lehetett volna olyan fotót montírozni, ami az sugall­ja, hogy a gyerekek a kocsmát nézik, mert a nyers valóság az, hogy ezek a gyerekek nem is lát­ják azt a kocsmát, nem is tudják, hogy ott van, mert nem is érdek­li őket. Elég lett volna azt monda­ni, hogy „óvoda a város szélén”... Jogos lenne, ha történt volna bár­mi konfliktus vagy botrány, ami közvetlenül visszavezethető ar­ra a tényre, hogy itt a két intéz­mény bejárata hetven lépésre van (lemértem), de addig is mi­ért kellett ilyen rossz színben fel­tüntetni az óvodánkat? Sok jó dolog történik ebben az óvodában, ezekről is lehetne még írni, ami sokkal inkább tük­rözi a valóságot. Nem szeretnék képmutatónak tűnni, előfordult már velem is, és még elő is fog, hogy meglátoga­tok olyan vendéglátó-ipari egysé­get, ahol alkoholt árusítanak, sőt olykor élek is a kínálat adta lehe­tőséggel. De tudom, hogy min­dennek megvan a helye és ideje, és azt feltételezni rólunk, hogy az oviba jövet-menet iszunk, sér­tő, és ezért az összes ide járó gyermek szülei nevében felké­rem, hogy kérjen bocsánatot! ■ Rázsi András egy Berva-völgyi óvodás apukája Bocsánatkérés helyett Egy apukáról sem állítjuk konkrétan, hogy az óvodába jövet-menet alkoholt fogyaszt. Csupán egy problémakört jár­tunk végig, miszerint a szabá­lyozások ellenére néhány he­lyen a mai napig megoldat­lan a kérdés. A levélírónak igaza van abban, hogy „aki­nek nem inge, nem veszi ma­gára”, s feltételezem, ez így is történt, úgyhogy bocsánatké­réssel nem tartozom. Az óvo­dában kiváló szakmai mun­ka folyik, amelyhez korábbi írásainkban és most is szív­ből gratulálunk. m A cikk szerzője ■ A két intézmény bejárata hetven lépésnyire van egymástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom