Heves Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-06 / 258. szám
EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK www.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu I. évfolyam, 9. szám 2010. november SZENT ANDRÁS HAVÁNAK ÜZENETE: „Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, és az örök világosság fényeskedjék nekik! Nyugodjanak békében! Amen. ” Szolyva: a magyar Golgota Kárpátalján 1944 őszén internálták a hadköteles férfiakat és ma- lenkij robotra hurcolták őket. Közülük csak minden harmadik élte túl a táborokat, a hazatértek fele pedig rövid időn belül meghalt. Sírjaikkal évtizedeken keresztül senki sem törődhetett, csak az elmúlt években kezdhették ápolni emléküket. Szolyva volt az a helység, ahová az internáltakat összegyűjtötték, és innen küldték őket tovább az egykori Szovjetunió munkatáboraiba. Az Egri Bazilikában november 26-án, este fél hétkor - immár hagyományosan - szentmisét mondanak, hogy fejet hajtsanak a szolyvai gyűjtőtáborba elhurcolt ártatlanok emléke előtt. Szolyvát apáink, nagyapáink szenvedése magyar Golgotává avatta. Amikor összegyűjtötték és lágerekbe zárták őket, még senki sem sejtette közülük, hogy milyen is az a zsarnoki gépezet, mely a kárpátaljai magyarság pusztulására tör. Bármilyen megaláztatásban is volt részük, megtörni nem tudták őket. A magyarságért való kiállásuk ma is példaértékű. Pedig 1944 gyászos eseményei kihatottak a további sorsukra, következményeit ma is érzik. Az elhurcolásokra fájdalommal és kegyelettel emlékezik ilyenkor az egész kárpát-medencei magyarság. ■ (gábor) Uj templom épül Répáshután Nem mindennapi alkalom: Répáshután egy épülő új templom alapkövét szentmise keretében áldotta meg októberben Ternyák Csaba egri érsek. A Bükki Nemzed Park közepén, félúton Eger és Miskolc között, festői környezetben fekszik a kis falu, amely alig több, mint ötszáz lelket számlál. Túlnyomó többségük katolikus. Ötven éve dédelgetett álmuk, hogy igazi templomuk legyen. A háború után már majdnem elkezdődött az építkezés, amelyhez még a köveket és a faanyagot is összegyűjtötték. A hely azonban, ahová szánták az épületet, megtetszett egy befolyásos embernek, amit meg is szerzett magának. Ezért meghiúsult a terv. A hatvanas évek vége felé Kartal Ernő, aki Bükkszentkereszt és Répáshuta plébánosa volt, átmeneti megoldásként megvett egy épületet, amit kápolnává alakított. Hosszú előkészületek után most elérkezett a várva várt alkalom. A hívek régi vágya az új templom megépülésével teljesül. A főpásztor biztató szavai, a szentmise lelkülete érezhetően fokozta ennek a kis közösségnek az erejét, hogy tervüket Isten segítségével, sok jó szándékú ember áldozatával meg is valósítsák. Még a szlovákiai Sedliskáról, Répáshuta testvérfalujából is érkeztek vendégek, akik átnyújtották a templom építéséhez gyűjtött adományukat. ■ Örökfogadalmat tettek Egerben és Miskolcon Október 2-án örökfogadalmat tett Magda Gabriella Petra nővér. A bensőséges liturgia ünnepi szentmise keretében történt a miskolc- mindszenti plébániatemplomban. A főceleb- ráns Ternyák Csaba érsek volt. Petra nővér a Szent Ferenc Kisnővérei (Tertius Ordo Regularis Gurkensis) szerzetesközös- ségtagja. Ünnepélyes fogadalomtételre került sor a Krisztus Király Szolgálólányai Közösségben (ACR) is. Az Érseki Papnevelő Intézet kápolnájában október 15- én tett örökfogadalmat N. Bakos Irén, H. Tálos Anna, B. Ipacs Zsuzsanna, két évre pedig megújította fogadalmát H. Gömöri Rita és Székely Nagy Janka. Az ünnepi szentmisét Ternyák Csaba érsek mutatta be, aki szentbeT szédében példaképül állította Avilai Nagy Szent Teréz életét. A különleges alkalom alap- . hangulatát a szeminárium kápolnájának varázsa, valamint a kispapok szolgálata adta meg. Mindez még szebbé tette az elköteleződés fontos pillanatait, méltó formát adva a tartalomhoz, mivel a közösség nővérei a felszentelt papok szolgálatára teszik fogadalmukat. Osztrák, valamint német ACR nővérek, családtagok, rokonok, barátok, munkatársak ünnepeltek és imádkoztak. ■ (g. 1.) „Amikor a mennyek országáért vállalják a tisztaságot, arra legyen gondjuk, ami az Úré, és semmi más dolguk ne legyen, mint az Úr akaratát követni és neki tetszeni. És mindent úgy tegyenek, hogy az Isten és az emberek iránti szeretet tetteikből sugározzon. ” A rádió főszerkesztője, Simon György (balra) Kiss Zsuzsa és Horváth Máté hírszerkesztőkkel Magyar Katolikus Rádió Eger néven 2000. október 20-án kezdte meg - napi 24 órában - a folyamatos sugárzást a Szent István Rádió. A 10 éves jubileum alkalmából több emlékezetes programot szerveztek, melyek közül kiemelkedett az a hálaadó szentmise, melyet Ternyák Csaba érsek és a rádiót alapító Seregély István nyugalmazott érsek mutatott be, a rádióban gyakorta szereplő papok koncelebrálásával. Ezt bensőséges ünnepség követte, amelyet a Gárdonyi Géza Színházban tartottak, ahol megszólaltak a médium alapítói és vezetői, majd a Kaláka együttes koncertje tette emlékezetessé a jubileumot. A rádió igazgatója, Szarvas István lapunknak elmondta, hogy az immáron Szent István nevét viselő rádió olyan missziós eszköz az Egri Főegyházmegye, sőt az egész Magyar Katolikus Egyház életében, amely semmi mással nem pótolható. A műsorokat olyanok is hallgatják, akik betegségük miatt nem járnak szentmisére, sőt olyanok is, akiket megkereszteltek, de valamilyen ok miatt elmaradoztak az egyházi összejövetelekről. Közszolgálati műsoraikban közéleti kérdésekkel, egészségüggyel, oktatással, kultúrával és sporttal is foglalkoznak. Nincs meghatározott célközönségük. Műsoraikat úgy állítják össze, hogy mindenki megtalálja bennük az őt érdeklő információt. Ennek köszönhetően nagyon sokan hallgatják azok közül is az adást, akik nem aktív keresztények. Az egyházi kötődés természetesen érződik a programokon. Közműsor-szolgáltatóként arra törekednek, hogy átfogják az emberi élet egészét. A közéleti témákban természetesen a keresztény értékrendet képviselik. Külső munkatársakkal együtt összesen 43 fős a szerkesztőség, s nemcsak magyar, hanem szlovák és cigány nyelven is megszólalnak. Jelentős helyet foglalnak el műsoraikban a miseközvetítések, a rózsafüzér imádkozása, a hittanórák és az egyházról szóló ismeretterjesztő összeállítások. Az igazgató hangsúlyozta a rádió regionális jellegét. Sátoraljaújhelytől Budapestig, Szolnoktól Kassáig fogható az adás. Ez az ország területének mintegy negyedét foglalja magában. Ezért a szerkesztők arra törekednek, hogy minél több és részletesebb helyi információt tegyenek közzé. Ennek köszönhetően sok észak-magyarországi céggel, intézménnyel, településsel alakítottak ki élő kapcsolatot. Szarvas István örömmel fogadta, hogy a születésnap alkalmából a fenntartó, Ternyák Csaba érsek támogatásáról biztosította a Szent István Rádiót. Bíznak abban, hogy újabb kihívások várnak rájuk, hiszen arra is kaplak bizlatást, hogy Debrecen és Nyíregyháza irányába is keressék a írekvenciabővítés lehetőségeit. ■ Homa János 1956-ra emlékeztek AZ 1956-OS FORRADALOM és szabadságharcra emlékezve rendezte meg a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége miskolci csoportja október 22-én a VI. Nemzeti Estélyt a Fráter György Katolikus Gimnázium aulájában. A megemlékezés ünnepi szónoka Csáky Pál felvidéki magyar politikus volt. Ezt követően került sor a Kartal-Veczán-díj (a névadók meghatározó egyházi személyiségek voltak Miskolcon) átadására. Az idei díjazott Gróf Lajos katolikus újságíró volt. Az örökségvédelem örökségvédelmi konferenciát rendeznek november 4-én a Szent János Lelkigyakorla- tos Házban. A tanácskozást az Egri Főegyházmegye és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal azzal a céllal szervezi, hogy az értékes katolikus műemlékek, egyházi műtárgyak - megőrizve egykori szépségüket - ma is betölthessék hivatásukat: az emberi lelket Istenhez emeljék. Nemzedékek Szerencsen Szerencsen a Munkás Szent József-templom adott helyet október 9-én a II. Nemzedékek Találkozójának. A híveknek Pankotay József atya tartott előadást, melynek mottója a 139. zsoltár kezdő mondata volt: „Uram, Te megvizsgáltál és jól ismersz engem”. Ezután a csoportos beszélgetésen mindenki elmondhatta véleményét. A programot ró- zsafüzér-imádság és szentmise zárta. JEGYZET A lelki egységet még a halál sem tudja felbontani. Ösz- szetartoznak azok, akik még a földön élnek, és azok, akik már a másvilágra jutottak. A katekizmusban megfogalmazottak szerint egyek a küzdő, a szenvedő és a megdicsőült egyház tagjai. A hitből fakadó felebaráti szeretet megmutatkozik az élők és holtak közötti viszonyban is. A szentek közbenjárnak földön küzdő testvéreikért, példájukkal bátorítják őket; az úton lévők pedig imájukkal siettetik, hogy a tisztulás állapotában lévő, elhunyt testvéreik beléphessenek a mennyei dicsőségbe. A keresztség által belekapcsolódtunk egy természetfeletti közösségbe, Krisztus titokzatos testébe. Pál apostol megfogalmazása szerint „a keresztséggel egy Lélekben, egy testté lettünk” (lKor 12,13). Ezt a lelki egységet tökéletesíti a szentmisén való részvételünk, hiszen „egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk” (lKor 10,17). A vasárnapi szentmise jele és erősítője a Krisztusban való lelki egységünknek. Az ember közösségi lény. Életünk kezdetétől fogva rászorulunk másokra. Szükségünk van annak a közösségnek a segítségére, amelybe beleszülettünk. Mindszentek ünnepe és Halottak napja arra figyelmeztet bennünket, hogy nemcsak mindennapi gondjaink közepette van szükségünk egymásra, hanem vallásos életünkben is. Üdvösségünk dolgában is másokra szorulunk. Egyedül, önmagunkban képtelenek vagyunk hinni, és Krisztust követő keresztény életet élni. Az örök üdvösség nem magánjellegű. Mint az Egyház, azaz Krisztus titokzatos testének tagjai, közösségben nyerhetjük el az üdvösséget. Ezért nem helyes, ha csak az foglalkoztat bennünket, hogy mi lesz velünk, ha meghalunk, hanem mások üdvösségével is törődnünk kell. Az Isten az egyes embert nem önmagában, hanem az Egyház testvéri közösségében üdvözíti. Nem lehet tehát közömbös számunkra keresztény testvérünk sem földi, sem örök sorsa. Pál apostol szerint „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, és ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele” (1 Kor 12,26). Ez az alapja annak, hogy az Egyházban mi imádkozunk az elhunytakért, a szentek pedig közbenjárnak értünk. A hitből fakadó lelki egységnek látható formában is meg kell nyilvánulnia. Ne csak ezekben a napokban gondoljunk arra, amikor a temetőket járjuk, és elhunyt szeretteinkre emlékezünk, hanem máskor is: az Egyház nemcsak az, amit templomainkban látunk. A megdicsőültek, a szentek megszámlálhatatlan sokasága is az egy, szent, katolikus és apostoli anyaszentegyház része. Hozzánk tartoznak, éppen ezért a segítségünket várják a szenvedő, tisztuló, Isten színe látására vágyó keresztény testvéreink is. Nem véletlen tehát, hogy minden szentmisében, a legfontosabb imádságban (Úrfelmutatás után) kiemelten is megemlékezünk róluk. November elején ne csak szomorú szívvel emlékezzünk elhunyt szeretteinkre, hanem buzgón imádkozzunk is értük. Ők már magukon nem tudnak, ezért mi segíthetünk rajtuk: a szentmisével, mint engesztelő áldozattal, másokért felajánlható búcsúkkal, böjttel és alamizsnával. A felebaráti szeretet, a testvéri összetartozás tudata erre kötelez bennünket. így válik az Egyház a túlvilágot is átölelő szeretet szövetségévé. ■ Dolhai Lajos A túlvilágot is átölelő szövetség
