Heves Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)

2010-11-08 / 259. szám

PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 8., HÉTFŐ Eger példát mutat Pestnek Amit Egerben, a Megyeháza udvarán az 1993-ban felavatott Sportmúzeumban láthat az ember, elmondani szinte lehetetlen, azt látni kell... Kulturáltabb parkolást is biztosíthatnának a völgyben Szeptember 30-án a Szépasz- szony-völgyben voltam a jól be­vált pincészetemben, ahová havi rendszerességgel járok a megszo­kott borocskámért. Általában a lenti parkolóban szoktam megáll­ni, de mivel szakadt az eső, úgy gondoltam, felmegyek kocsival, úgyis öt perc alatt végzek. A kis­vendéglők előtt megállított egy hölgy, aki parkolóőrnek mondta magát, és mondta, hogy fizessek hatszáz forintot, mert ennyibe ke­rül, ha kocsival akarom megköze­líteni a pincét. Természetesen fel­háborodva mondtam, hogy miért fizessek öt percért ennyit. Erre lógó cigarettával a szájában nagy­lelkűen felajánlotta, hogy adjak 200 forintot. A pénzt eltette, de jegyet nem adott, és sürgetett, hogy menjek, mert feltartom a forgalmat. A pincében már má­sok is panaszkodtak, hogy velük is ezt csinálta, de mivel nem akar­tak elázni, így fizettek. Felhábo­rít, hogy ilyen parkolóőrök tevé­kenykednek szeretett városunk­ban az egyik leglátogatottabb ide­genforgalmi helyen. ■ (név és cím a szerkőben) Köszönet az egri kórház gyógyítóinak Szeretnénk, ha a nyilvánosság is tudná, hogy a szegény, alulfinan­szírozott egészségügyben milyen szakszerű orvosok, szakemberek dolgoznak. Egerben, a Markhot Ferenc Kórház ortopédiai osztá­lyán, a 5. sz. kórterem betegei kérték, hogy tolmácsoljam véle­ményüket a szerkesztőségnek, s ily módon az olvasóknak is. Hálás köszönetünket fejezzük ki az osztályon dolgozó orvosok­nak, akik szakmai tudásukkal, kimagasló emberségükkel eny­hítettek fájdalmunkon, segítettek gyógyulásunkban. Köszönetét szeretnénk mondani a műtő dol­gozóinak, az anaesthesia részleg orvosainak, asszisztenseknek. Kívánunk nekik erőt, egészsé­get nehéz munkájukhoz, hogy a rászorulókon hasonló módon tudjanak segíteni. Örülnénk, ha az őket megillető megbecsülés sem maradna el. ■ Csörgő Lászlóné Eger, Galagonyás u. 36. Nagy megdöbbenéssel olvastam a Magyar Nemzet Magazin (VII. 17.) számában, hogy a magyar főváros, Budapest képtelen meg­felelő helyet adni a Magyar Sportmúzeumnak. Nincs kiállí­tásra alkalmas helyisége. Nagy­számú és különleges gyűjtemé­nye raktárban porosodik. Mikor mindezt egy barátom­nak elmondtam, ezt válaszolta: akkor most gyere velem, mert Egerben van sportmúzeum. Őszintén megmondom, nem számítottam különleges, repre­zentatív gyűjteményre, de ami­kor beléptünk a magyar sport­történelem templomába, el­akadt a szavam. Már a múzeum elhelyezése is kissé bizarr. Ez volt valamikor a megyei börtön, jelenlegi fogadó­terme volt a börtön kápolnája. Amit itt láthat az ember, azt el­mondani nem lehet, azt látni kell. Csak a leghíresebb relikvi­ákat említem: itt látható az 1956-os melbourne-i olimpiai lyukas magyar zászló. A múze­um őrzi - kívánsága szerint - Bárány István világhírű úszó hamvait, illetve számtalan do­kumentumot Pierre de Cou- bertin báró és dr. Kemény Fe­renc levelezéseiből. Nagy jelentősége még a mú­zeumnak, hogy a kiállított tár­gyak bemutatásán felül lehető­séget biztosít sporttörténeti ku­tatásoknak is. Azt sokan tudják, hogy az újkori olimpiai játékok ötlete Coubertin báróé volt, de a tényleges megvalósítás, a szer­vezés egy ma­gyar ember, dr. Kemény Ferenc érdeme, aki a bá­ró egyetemista társa volt. Külön büszkesége Egernek, hogy dr. Kemény Ferenc gimnáziumi igazgató volt Egerben. Miután végignéztem a múze­um nemzetközi viszonylatban is páratlan anyagát, kíváncsi let­tem a gyűjtemény keletkezésé­re. A múzeumot 1993-ban avat­ták fel, de a kiállítási tárgyak gyűjtése egyéni kezdeményezés alapján indult. A kezdeményező dr. Székely Ferenc, aki ma is ve­zetője a múze­umnak. Rend­szeres támogatá­suk nincs, de esetenként igen sok segítséget kapnak a Magyar Olimpiai Bi­zottságtól, az akadémiától és egyéb szervektől is, főként a vá­rosi és megyei önkormányzattól. Az dr. Székely Ferenc titka, hogyan tudta megszerezni eze­ket a páratlan relikviákat, érme­ket, serlegeket, kupákat, és egyéb dísztárgyakat. Valame­lyik televíziós csatorna remek műsort tudna itt szerkeszteni. Amit igen hiányoltam, az a pro­paganda. Még sokan helybeliek is alig tudnak a múzeumról. A városban Is csak egyetlen irá­nyító táblácskát találtam. Kér­désemre, hogy miért nincs több, azt a választ kaptam, ennyit en­gedélyezett a műemlékvédelem. Velük amúgy sem a legjobb a múzeum viszonya, amikor ugyanis dr. Kemény Ferenc szobrát készültek felállítani a múzeum előtt, csak hosszú tár­gyalási sorozat után kapták meg az engedélyt. Fentieket összegezve megál­lapíthatjuk, hogy Eger ismét példát mutatott a fővárosnak és az országnak is. A világ minden földrészéről jöttek már ide nem­zetközi sportdiplomaták. Amit a fővárosban évtizedek alatt nem tudtak megvalósítani, az itt 17 év kitartó munkájával sikerült. Ezzel adózunk kiváló sportoló­ink emlékének. Csak ajánlani tudom minden Egerbe látogató sportbarátnak, látogasson el eb­be a múzeumba. Mindössze 20 lépésre van a híres Fazola Hen­rik díszkapuktól. ■ (név és cím a szerkőben) Negyvenkét év áldásos munka az egri mozi szolgálatában A ma nyugdíjba vonulók közül kevesen mondhatják el azt, hogy 42 éves munkaviszonyukat egy munkahelyen töltötték. A Heves Megyei Moziüzemi Vállalat átala­kulásából létrejött Agria Film Kft.-nél - mely a vállalat jogutó­da - 42 évi szolgálati idő után hagyja abba az aktív munkát Turcsányi Gyuláné (Török Má­ria), a kft. gazdasági vezetője. A ma is fiatalos, energikus hölgy a legkülönbözőbb területe­ken dolgozott. Volt statisztikus, bérelszámoló, tb-ügyintéző, köny­velési csoportvezető és 1988-tól gazdasági vezető. Munkájával mindig a moziüzemeltetést segí­tette, szolgálta. Nyugdíjaséveihez jó egészsé­get és boldogságot kívánnak régi és új munkatársai! ■ Róza néni hosszú életének titka a küzdelem Október 29-én, pénteken Füzes­abonyban Gulyás László polgár- mester, Sipos Attila alpolgármes­ter és dr. Kovács Csaba jegyző kö­szöntötte a 95. születésnapját ün­neplő Udvarhelyi Pálné, Róza né­nit. Az idős asszony régi ismerős­ként ölelte magához a polgármes­tert, akire még a templom mögöt­ti téren focizó kisgyerekként em­lékezett. Az alpolgármester ra­gadványneve után egyik család­tagja iránt is érdeklődött. A kö­szöntők után az önkormányzat ajándékcsomagja mellett átadták Orbán Viktor miniszterelnök 95 éveseket köszöntő oklevelét. A három gyermeket felnevelő Róza néni a helyi televíziónak nyilatkozott életéről. A hosszú élet titkát a küzdelmes életének tudja be. Szolnoktól Egerig sokfé­le munkát végzett a háborút is megjárt tisztviselő férjével, aki­vel Róza néni végül édesapja fü­zesabonyi kis házában állapodott meg. Gyermekei mellett hat uno­kájára és hét dédunokájára a leg­büszkébb. A százéves apai házi­kóban az unokák és dédunokák képei jelentik a derűs fiatalságot. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy az egész város nevében kí­vánjunk Róza néninek egészsé­get, boldogságot. ■ (név és cím a szerk.-ben) Mindenkepp megérdemelné a díszpolgári címet LÁTOGATÁSOMKOR dZ igaz­gató úr felvilágosított, hogy a múzeum fejlesztése foly­tatódik. Van helyük a bőví­tésre, további segítsé­get remélnek a bu- | v dapesti sportmúze­umtól is. A sport­történeti isme­reteket akarják fejleszteni, be vonva az oktatási intézményeket. Lenne egy javaslatom, de ez már a helyi ön­kormányzatfelé: ha legkö­zelebb azon gondolkod­nak, hogy kit tiszteljenek meg díszpolgári cím­mel, jusson eszükbe DR. SZÉKELY FERENC (képün- jil'jí/i' kön), mert olyan létesít­ményt ala­pított, mely tovább növeli Eger város jó hírnevét szerte a nagyvilágban. ■ Már a múzeum elhe­lyezése is kissé bi­zarr. Ez volt valami­kor a megyei börtön. Legyen igazságosabb a nyugdíjazás! vélemény Nem az átlagnyugdíj az alacsony, hanem az elosztás igazságtalan Sepsiszentgyörgyi nyugdíjasok Szűcsiben Vége az önkormányzati válasz­tásoknak, ütött az igazság órája. Újból téma a nyugdíj, igaz, most csak a magánnyugdií időleges felügyelete. Biztos vagyok ab­ban, hogy a 2/3-os többséggel végre megszünteti a kormány a nyugdíj körüli káoszt. Bízom abban, hogy 2011-től a nyugdíjakat a befizetett járulék és ledolgozott évek alapján oszt­ják, s megszűnnek a mindenne­mű kiváltságok. Remélem, hogy a köztársasági elnök, a minisz­terelnök, az olimpiai bajnok, a nemzet színésze, mind a befize­tett járulék és ledolgozott évek alapján kapják a nyugdíjat. Ter­mészetesen az illetékes tárcák­nak lehet lehetősége segélyben részesíteni a nevezetteket, amennyiben szükségét látják. Egyszer s mindenkorra le kell választani a nyugdíjkasszáról a szociális segélyezést. Remélem azt is, hogy egysze­rűsödik és egységesedik a kor­kedvezményes nyugdíj, s az ar­ra jogosult munkakörökben dol­gozók nyugdíjazása nemre, kor­ra, szervezetre tekintet nélkül a mélyművelésű szénbányászok nyugdíj-megállapítása szerint történik. Nagy megnyugvással venné tudomásul a társadalom többsége, ha úgy történne a kor­kedvezményes nyugdíj megálla­pítása, hogy a kedvezményre jo­gosító munkakörben 10 év le­dolgozott idő után jár 2 év kor­kedvezmény és utána öt éven­ként egy év. Már csak azért is, mert épeszű ember számára fel­foghatatlan, hogy egy ötvenöt éves vájár huszonnégy év föld alatt ledolgozott munkaviszony után négy év korkedvezményt kap, míg egy polgármestert 55 éves korára 12 év polgármeste­ri munkaviszony után hét év kedvezmény illeti meg. Igaz, hogy a törvényhozásban több mint 70 polgármester ül, míg vájár egy sem. Reményeim szerint eltűnik a jelenlegi 20-40 százalékos nyugdíjkülönbség az azonos időt ledolgozó és járulékot befi­zetők között. Az öregségi nyug­díj átlaga 98 ezer 801 forint vi­szonylag elfogadható, sőt magas a 140 ezer forint nettó átlagbér­hez viszonyítva, mert jelenleg két átlagnyugdíjat kapó házas­pár jobb körülmények között él, mint két átlagkeresetet kereső kétgyermekes család. Tehát nem az átlagnyugdíj az ala­csony, csak az elosztás végtele­nül igazságtalan. Végezetül azt is remélem, hogy helyreállítja a kormány a munka és a munkásember be­csületét, megbecsülését, mert manapság a bizonyos ágazatok­ban dolgozók sorsa, kiszolgálta­tottsága kezd hasonlítani a rab­szolgákéhoz. ■ Ligetvári Ferenc, Eger A közelmúltban Székelyföldről, Sepsiszentgyörgyről a helyi nyugdíjasklub tagjainak vendég­szeretetét élveztük a Heves me­gyei Szűcsiben. A helyi Évgyű­rűk Nyugdíjas Egyesülettel már szerveztünk cserekirándulást, mely minden alkalommal mara­dandó emlékkel gazdagított ben­nünket. A zenés fogadtatás, a szí­vekből felénk áradó, igazi testvé­ri szeretet megnyilvánulását idéz­te. Jóleső érzés számunkra az el­szakított magyar testvéreinkkel együtt lenni otthon és itthon is. Szüreti felvonuláson is részt vettünk székely népviseletben. A lóháton érkező ifjak, a mazso- rettek zenés felvonulása rendkí­vüli látvány volt. A főzőverse­nyen román nemzeti ételt, a csor­bát főztük meg, mellyel harma­dik díjat nyertünk. Kirándultunk a Mátrába is, ahol itthoni tájak tá­rultak elénk. Mátrafüreden gaz­dag ebéddel vártak bennünket. A palóc néprajzi múzeumban megcsodálhattuk a palóc babá­kat, ahol rendkívüli ötletek tárul­tak elénk Lovásziné luhász Rita keze munkája által. Nem feled­hetjük Koczka László pincegazda és kedves neje fácánból készült rendkívüli gazdag, ízletes ebéd­jét, amit náluk fogyasztottunk el, amiért Isten áldását kérjük to­vábbi munkájukhoz. ■ Pakucs Etelka Borosneu Maré Covasna, Románia k (

Next

/
Oldalképek
Tartalom