Heves Megyei Hírlap, 2010. november (21. évfolyam, 254-278. szám)
2010-11-22 / 271. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. NOVEMBER 22.. HÉTFŐ- OLVASÓINK ÍRTAK Magára maradt a bajban keserűség „Hosszú hónapok óta küzdünk, keressük a kiutat” Családok ezrei jutottak kilátástalan helyzetbe a válság és a katasztrófák miatt. Képünk illusztráció. A vörös csillag helyére kerülhetne a monumentális szoborcsoport Én is szeretnék hozzászólni a Hírlap 2010. okt. 21. (csütörtök) 14. oldalán megjelent „A végvári vitézek sorsa” című olvasói véleményhez. Véleményem szerint a szobor monumentális, a Dobó térről a volt felszabadulási emlékmű helyére kerülhetne. Kisfaludy Strobl Zsigmond dicső történelmünket idéző lovasszobor-kom- pozíciójának ezen a tágas, szel- lős, jól látható téren kell lennie. A szoborcsoportot ide javaslom áttelepíteni, a volt kommunista vörös csillag helyére. A Dózsa György téren nincs elég hely! A Centrum áruház mögötti parkolóban a női WC mellé? (Még a gondolat is perverz.) (Név és cím a szerkőben) Nagyon nehéz elengedni szeretteinket Igaz, már elmúlt Mindenszentek és a halottak napja, de nincs az a szív, amely ilyenkor meg nem rendül hozzátartozója sírjánál. Fájdalom hasított belém, amikor olvastam a Heves Megyei Hírlapban, hogy ha nehéz is, de „el kell engednünk halottainkat”. Hogy ez mennyire nehéz, azt magunkon is tapasztaljuk. Tíz hónapja vesztettük el anyósomat, akit nagyon szerettünk. Drága jó édesanyám 45 éve halott, de a mai napig nem tudom felejteni. Bár mi nem vagyunk hívei a hamvasztásnak, a különböző helyeken elszórt hamvaknak, ám megértjük, hogy mindenkinek szíve joga, hogyan búcsúzik el szeretteitől. A szertartásoktól függetlenül a gyászolók fájdalma közös. Az otthon való ravatalozást, a virrasztást, az éjszakába nyúló imádkozást én még megértem gyermekkoromban. Jó, hogy ma már szakemberek is segítenek a gyászoló családoknak. A temetőket járva idén szomorú szívvel tapasztaltam, hogy milyen sok az elhagyott sír, ahová már senki nem jár emlékezni. Míg élünk, emlékezünk szeretteinkre, és ha lehet, ne csak november 1-jén látogassuk meg őket Egy főhajtást elvégre mindenki megérdemel. (név és cím a szerkőben) A magányos küzdelem, amelyről nagyon nehéz beszélni. A „víz az úr” erejét, hatalmát nemrég átélhettük, és most az ipari katasztrófát is, amely talán a legsúlyosabb. Fél éven belül mindezt elszenvedte ez a kis ország. Mi jöhet még? Hisz maradtak még „időzített bombák”, félelmek. Mikor a távoli földrészek természeti katasztrófáit látjuk, azt gondoljuk: velünk ez nem történhet meg. Most mégis itt van, és szörnyűbb, pusztítóbb, mint gondoltuk. A felsőzsolcai árvízi pusztítás képeit látván arra gondoltam, vajon milyen segítséget kaptak volna a település lakói, ha az előző kormány van még hatalmon? Nyolc év tapasztalatait látván biztos, hogy nem ilyet, mert itt visszhangoznak a szavak: „hazudtunk éjjel-nappal, nem csináltunk semmit, el lehet hagyni ezt az országot, nincs ingyenebéd, öregecske feleséget le lehet cserélni...” stb. Az összedőlt vályogházak, biztosítás nélküli otthonok, némelyik már hetven éve áll ugyanúgy a maga gyengülő, omladozó falaival, védte az ár súlyát, de már nem bírta el. Áldjuk a Jóistent, hogy mindez a tragédia egy olyan kormány felállása után történt, amelynek tagjai hitet, segítséget nyújtottak az ott élőknek. A felsőzsolcai árvíznél a miniszterelnök egyszerű, igaz, őszinte emberi együttérzését, segítségét tapasztalhattuk. Ezt az arcát láthattuk most is Kolontáron, ezen a szívszorító, a vér színével áztatott településen. Köszönet a kormánynak, minden önkéntes szervezetnek (katolikus, máltai, Vöröskereszt, ökumenikus), magánszemélyeknek, minden adakozónak, akik nem hagyták magukra ezeket a családokat. Az itt élő emberek az életük Csapás csapás hátán- Azt mondják: a baj nem jár egyedül, ez a mondás így igaz. 190 ezer forint hátralék miatt veszítettük el 18 milliót érő házunkat, úgy, hogy még nekünk kell fizetni a banknak. A két fiam egy éven belül lett munkanélküli a válság miatt. A féljem - bármennyire is szép, egészséges életet éltünk - súlyos rákos beteg lett. Joggal kérdezhetjük, mi jöhet még? munkáját, a családi otthonukat veszítették el. Tiszteljük, segítsük őket! Szomorú, hogy vannak politikusok, akik nem érzik át azt a mérhetetlen belső küzdelmet, kiszolgáltatottságot, reményvesztettséget, amit a gazdasági válság - nevezhetjük katasztrófának - rótta hitelt felvettekre. Valamennyien tisztességgel, becsülettel vissza szeretnénk fizetni a bankoknak a hitelt, de belebetegszünk, hogy nincs miből megfizetni a duplájára nőtt terheket. Tudjuk, milyen politika, pénzpolitika vezetett oda, hogy ez a gazdasági katasztrófa bekövetkezett. Emiatt sok család szintén egy élet munkáját, az otthonát veszítette el, mint ahogy mi is. Hosszú hónapok óta küzdünk, keressük a kiutat bankoknál, szervezeteknél, gazdag embereknél, és rengeteg levelet el- küldtünk, de nekünk nincs segítség! Kitaszítottak lettünk, senki nem hallotta meg a segélykiáltásunkat. Az albérletben továbbra is félelemben élünk, hogy mikor veszítjük el ezt az ideiglenes lakhatási lehetőséget a megmaradt hitelek miatt. Nekünk nincs segítség, hisz már otthonunk sincs. Pedig nem tettünk mást, mint hogy felújítottuk, energiahatékonnyá tettük az otthonunkat, mert szerettük, mert jó volt oda hazatérni. A sok kedves emlék, nevetés, az ünnepek szép percei mára már csak az emlékeinkben élnek. Egyedül vívom a harcot nap mint nap a családomért, az igazságért, mert önhibánkon kívül jutottunk ide. A magárahagyatottság fájdalma járja át a lelkem, mert mi nem kaptunk segítséget soha, senkitől. Mi vár ránk? Nem tudom, mert egyedül vagyok. (név és cím a szerkőben) Októberben ínyencségeket is kaptak a kritikusok Ahány ház, annyi szokás - tartja az ismert közmondás. Nehéz dolga van Egerben a Petőfi utcai Idősek Otthonában az élelmezésvezetőnek, amikor több mint három tucat idős asszony között kell időnként megvédenie a maga és munkatársai igazát. A férfi gondozottak zöme - hozzám hasonlóan - „halk szavú haspók”, szívesen kér nemegyszer repetát is az ízletes ebédből, legyen az főzelék vagy tésztaféle. Bezzeg az asszonykák, akik a saját háztartásuk, családjuk „konyhatündérei” voltak valaha, már életkoruk okán is sokszor kritizálnak: hideg a leves, meleg a leves, túl sós vagy sótlan a főzelék, rágós a hús vagy éppen túl omlós - mondogatják nap mint nap. Ennyiféle ízlésnek egyszerre megfelelni aligha lehet. De a konyha dolgozói állják a sarat. Végtelen türelemmel hallgatják a többnyire méltatlan megjegyzéseket. Sőt az idén októberben - ez az idősekről megemlékező hónap - újabb és újabb ínyencséggel (gyümölcs, sütemény, édesség, pizza, finom borocska... stb.) igyekeztek meglepni a túl kritikus kosztosokat. No és ami megfizethetetlen, végtelen jóakarattal és türelemmel. Köszönet érte! (Kovács Zoltán, Eger) Nyolcszázan érdeklődtek az egészségnapon „Százszor olcsóbb megelőzni, mint gyógyítani a betegséget” - ez volt a mottója a napokban az egri Bartakovics Béla Közösségi Házban rendezett sokadik Egészségnapnak. Több mint nyolcszáz érdeklődő volt kíváncsi a rendkívül érdekes előadásokra. Fiatalok és idősek jógáztak, hastáncot és görög táncot tanultak, a kínai Thai-csi mozgásművészettel ismerkedtek. Volt ingyenes vérnyomásmérés, vércukorszűrés és masszírozás. A jóga-klub szervezésében lezajlott rendezvény végén a szerencsésebbek tombolán számos hasznos gyógyterméket, szakkönyvet nyerhettek. (Fűrész János, Ezüstidő Szabadidős Egyesület elnöke, Eger) ■ Egyedül vívom a harcot nap mint nap a családomért, az igazságért, mert önhibánkon kívül jutottunk ide. Katonanap. A Magyar Néphadsereg egyik alegységének 40 éve leszerelt honvédéi idézték fel sorkatonai élményeiket Gyöngyösön. A 17 leszerelt személy közül héttel sikerült kapcsolatba lépni. A 60 év körüli „fiatalok” laktanyai látogatását Eperjesi Mihály nyugállományú katonatiszt színvonalas idegenvezetése tette érdekessé. A következő vidám összejövetelt öt év múlva tartják. Virágot és mécsest is loptak vélemény Arcátlan tolvajok jártak a Rozália temetőben Kérem Önöket levelem leközlésé- re, mert úgy érzem, több ember is érintett a megdöbbenésemben, fájdalmamban és nem utolsósorban dühömben. November első két napján még azok is felkeresik szeretteik sírját, akiknek máskor nincs rá módjuk, lehetőségük. 2009 januárjában veszítettem el tragikus hirtelenséggel férjemet, akit az egri Rozália temetőben helyeztünk végső nyugalomra. Azért választottuk ezt a temetőt, mert a szülők, nagyszülők, barátok is itt leltek végső nyugalomra. Egy éve ez a temető kivívhatta volna magának a „legelhanyagoltabb temető” címet Egerben, épp ezért örömmel tapasztaltam, hogy egy ideje a sírkert szépül, tisztul, mivel más üzemelteti. Több ember szorgoskodott azon, hogy tiszta és gondozott legyen szeretteink végső nyughelye. A szomorú az, hogy vannak emberek, akik oly módon használják „szorgos kezeiket”, hogy lelopkodják a kiültetett vagy szálas virágokat, természetesen vázával együtt. Különlegesen szép virágot vittem férjem sírjára, melyhez emlék kötött bennünket. November 8-án délelőtt gondoltam, hogy elhozom a temetőből, biztos ami biztos, de sajnos elkéstem. Egy gerinctelen semmi ember megelőzött, és hogy teljes legyen a sikerélménye, a virág mellett egy nagyméretű mécsest is ellopott. Bejártam a temetőt, hátha rátalálok. Tisztelt valaki, valakik!! Tolvaj úr vagy hölgy! Ha egyáltalán megérdemlik ezt a megszólítást! Hogy van lelkiismeretük a szeretteik sírjára letenni azt, amit másoktól loptak el? Szégyelljék magukat, és - bár nem vagyok rosszindulatú - kívánom, hogy Maguk is tapasztalják meg azt a fájdalmat, amit nekem okoztak gátlástalanságukkal. (özv. Magyar Pétemé, Eger) ■ A szomorú az, hogy vannak emberek, akik lelopkodják a kiül- teótett vagy szálas virágokat. Köszönet a tartalmas előadásért A jogosítvánnyal rendelkezők mind átélték a vizsgadrukkot, amint a vizsgabiztos elé kerültek. Számot adni a helyzetfelismerésünkről rövid idő alatt nehéz, de még nehezebb szembesülni a tragédiával, ha nem ismeri a közlekedő a szabályok sokaságát. Ennek elkerülése érdekében kaptunk segítséget az Állami Közlekedési Hatóság Igazgatóságától, Gombály László osztályvezető úrtól, aki a legjobb szakemberét kérte fel előadónak Bódi Miklós úr személyében. A sok fontos információ mellett a szabályok ellentmondásaira is rávilágított az előadó. Köszönjük a tartalmas előadást. (név és cím a szerkőben)
