Heves Megyei Hírlap, 2010. szeptember (21. évfolyam, 204-228. szám)

2010-09-04 / 206. szám

2010. SZEPTEMBER EGYHÁZMEGYEI HÍREK EGYHÁZMEGYEI HÍREK Újhelyi templomiinnep Sátoraljaújhely plébánia­temploma ebben az évben ünnepli az 1909-1910-es át­építésének 100., és 150. év­fordulóját annak, hogy Szent István lett a védőszentje. Ebből az alkalomból kiad­ványokkal és az egész évet átölelő programokkal ké­szült az egyházközség. A centenáriumi év fénypontja az augusztus 20-ai Szent István-napi búcsú volt, ame­lyen Ternyák Csaba egri ér­sek celebrálta az ünnepi szentmisét, majd a templom előtt ünnepélyesen megál­dotta az előző évben önerő­ből és pályázati pénzből megújult templomkülsőt. A „püspök bácsi” AZ IDŐSEBB EGRIEK még jól emlékeznek a „püspök bá­csira”, Kriston Endrére, aki ötven esztendővel ezelőtt, 1960-ban hunyt el. Az ő em­lékét idézte fel dr. Szecskó Károly az Egri Lokálpatrióta Egylet augusztus végi ren­dezvényén, az „Egri séták eg­rieknek” című sorozat kere­tében. Kriston püspök 1877- ben született Kemecsén. Éle­tét a hűséges szolgálat és a jó cselekedetek sorozata töl­tötte ki. Éppen ezért keltett megdöbbenést, hogy 1945- ben a várban lévő internáló­táborba hurcolták és eszmé- leüenre verték. Kiszabadulá­sa után az Érseki Palotában lakott, s fogyó erővel szolgál­ta tovább egyházát. Keresztény nap Makiáron augusztus végén rendezték meg az andornaktályai, a makiári és a nagytályai egy­házközségek az I. Keresz­tény Napot. A makiári ró­mai katolikus templomban megtartott eseményen Korózs Péter plébános kö­szöntötte a résztvevőket, majd népszerű orgonamu­zsika hangzott fel. A szent­misét Ternyák Csaba egri érsek tartotta. A nap folya­mán tanúságtételt tett dr. Csókay András idegsebész. Szint -p Miskolc: FM 95,1 I C lí TK EM 91,8. lö| vQTV Sátoraljaújhely: R X D I ó FM 90,6 a jó hír hangja Hatvan: FM 94,0 3300 Eger, Széchenyi u. 5. Telefon: 36/510-610 • Fax: 36/510-614 E-mail: info@szentistvanradio.hu Honlap: www.szentistvanradio.hu Kérjük, segítse adományával! Számlaszám: 11102003-18578726-10000001 Magyar Katolikus Rádió Alapítvány Egyházmegyei Hírek Kiadja az Egri Főegyházmegye 3300 Eger, Széchenyi u. 1. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős szerkesztő: Homa János Honlap: www.eger.egyhazmegye.hu E-mail: info@eger.egyhazmegye.hu A HEVES:.HÍR1AP közreműködésével. Kedvezményes előfizetés: 06-80/513-646 Teréz anya követői Miskolcon a legszegényebbeket szolgálják Nincs olyan ember a vilá­gon, aki ne ismerné Teréz anya nevét. Követői, a Szeretet Misszionáriusai rendületlenül végzik krisztusi szolgálatukat. Szigorú szegénységi fogadalmuk: egy nővér tulajdonában csupán két kék-fehér szári ruha, egy vö­dör, egy matrac, egy szappan, il­letve három könyv lehet. Mindent adományokból tartanak fenn. Hétköznapi szükségleteiket szin­tén adakozásból fedezik. Ameny- nyiben adományokat vesznek át a szegények javára, úgy még a nap vége előtt el kell osztaniuk. Azt vallják, hogy minden napnak megvan a maga baja, kár aggód­ni a holnapért Amennyiben tehe­tik, anyagi támogatást adnak az éhezőknek, de tudják, nem a be­tegség és szegénység a legna­gyobb teher, hanem a kitaszított­ság és a szeretet hiánya. A rend Miskolcon is jelen van, ahol első­sorban a romák között végzik szolgálatukat. Az indiai Ifsita nő­vér a közösség vezetője, aki így beszél életükről: „Negyedik éve élek a városban. Hatunk közül négyen Indiából származunk, egy nővér lengyel, egy pedig román. Sok rászorulót találtunk itt, akik kíváncsiak vol­tak ránk, befogadtak bennünket. Napjaink reggel 5-6 óra között imádkozással és elmélkedéssel kezdődnek. Hat órakor szentmi­se, mikor Jézus betölt bennünket szeretettel, amit elviszünk a sze­gényekhez. A családokat napon­ta látogatjuk délelőtt és délután. Minden pénteken szentségimá- dásra hívjuk őket. Szombaton­ként a gyerekekkel foglalkozunk, hittant tanítunk számukra. Va­sárnap szentmisére várjuk az embereket. Egyre többen járnak a temp­lomba, szentmisére, kötnek szentségi házasságot, és hozzák a gyerekeket első áldozásra. Nyá­ron táborokat szervezünk, külön a felnőtteknek, külön a gyerekek­nek. Egerből is jönnek a kispa- pok segíteni, amikor lelki napot tartunk karácsony és húsvét előtt gondozottjaink számára. 2008- ban imaházat nyitottunk Lyukón, ahová örömmel jönnek a szegény emberek az igeliturgiára és ró­zsafüzért imádkozni. Mikor éreztem meg a hivatást? Már 12 évesen meghallottam, hogy Isten szólít. Eljutott hozzám a hír Teréz anyáról, s amikor a ta­nulmányaimat befejeztem, belép­tem a rendbe. Személyesen is ta­lálkozhattam Boldog Teréz anyá­val, három évig dolgozhattam a közelében. Akivel beszélt, ahhoz teljes figyelemmel fordult, áradt belőle a szeretet. Felismerte Krisztust az éhezőben, a hajlékta­lanban, a betegben. A megsebzett Krisztust látta meg az elesettek­ben. A szenvedés enyhítése lett számára a feladat és kötelesség. Kalkutta a Szeretet Misszioná­riusainak Betlehem volt, ahol Jé­zus újra megszületett. Mivel való­ságos Isten, ezért szeretete és szomjúsága is végtelen. Ma job­ban szomjazik a szeretetünkre, miránk, mint valaha. Az a cé­lunk, hogy cselekedeteink által a Megfeszített szenvedését csillapí­tani tudjuk. Ezért fogadtunk tisz­taságot, szegénységet, engedel­mességet, és vállaljuk a legszegé­nyebbek szolgálatát. Teréz anya arra hívott meg bennünket, hogy lássuk meg a saját Kalkuttánkat, mert az mindenhol jelen van. Miskolcon is.” ■ (gábor) „Én mindig a személy felé fordulok...” Boldog Teréz anya 1910. augusztus 27-én született Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülőktől. 1929-től földrajzot tanított a kalkuttai Szent Mária Iskolában. 1946. szeptember 10-én indult Darjeelingbe, lel­kigyakorlatra. A vonat zsúfolt volt, s a nyomorúságos tömeget látva érezte meg Jézus hívását, hogy éljen a legszegényebbek között. Ez volt számára a „sugallat napja”. 1950-ben jóváhagyták a Szeretet Misszio­náriusai szerzetesrendet, amely Kalkuttában alakult meg, és innen ter­jedt el világszerte. A rend célkitűzése a szegények legszegényebbjeinek szolgálata. Amikor azt mondták neki, hogy egy nyomorult helyébe ezer lép, Teréz anya azt válaszolta: „Én soha nem a tömegeket nézem, amennyiben ezt venném figyelembe, nem tudnám ezt a munkát csinál­ni. Én mindig a személy felé fordulok és az egyénre koncentrálok. ” Gárdonyi Géza: írás a Bibliába Az Újszövetség Könyve elé Ez a könyv a könyvek könyve, Szegény ember drága gyöngye, Égi harmat lankadtaknak, Világosság földi vaknak. Bölcsességnek arany útja, Boldog, aki rátalál, Szomjas lélek forrás-kútja, Hol pohárral Krisztus áll. Gyermeknek is 'mily szép rege’! Bölcsnek ’rejtettnek tengere'. Fal, s túl rajta élő hangok, Köd, s benne zengő hárfák, lantok. Templomok közt legszebb templom, Csak megnyitom, s benne vagyok. Ablakán a paradicsom Rózsáira látok. Ez a könyv az örök törvény, Királyon lánc, rabon napfény. Tévelygőknek hívó harang, Roskadóknak testvéri hang. Elhagyottnak galambbúgás, Viharvertnek eresz ez. Haldoklónak angyalzúgás: ’Nefélj, fogd a kezemet!’ Minden fakul, minden romlik, Márványvár is összeomlik. Bíborleplek ronggyá máinak, Dicsőségek füstbe szállnak. Csak ez a könyv nem tér porba, Mintha volna élő lelke, Ez a könyv a Mózes bokra, Isten szíve dobog benne. Gárdonyi megtalálta, akit keresett Kevesen tudják, Gárdonyi meny­nyire mélyen Istenhívő volt, és mennyire tisztelte, szerette a Szűzanyát. Keller Péter, az író dédunokája hangsúlyozza: az írás a Bibliába néha templomok hirde­tőtábláira is felkerül, hittanárok­nak is kiváló példaanyag. Az Álmodozó élet c. regényében (1883) Gárdonyi szárnyaló áhítat­tal szól a Miatyánkról: „Tudjátok- e, mi a lélek szárnya? - a Mi­atyánk. Háromszázmillió ember rebegi el mindennap e gyönyörű költeményt, melyet tizenkilenc szá­zaddal ezelőtt alkotott az istenlel­kű szerző. Ezt dadogja mindennap az ártatlan kisded: ezt sírja el a bűnbánó: ebben talál vigasztalást a sorsüldözött: ezzel ad hálát a bol­dog: ennek a szavaival esd kenyé­rért a koldus: ezt reszketi el afony­nyadó ajkú agg: ez a születés öröm­dala: a halál búcsúszava: ezzel kí­sérik az eltávozott lelket mennyei útján: ezzel könyörgünk érte. Eb­ben az egyszerű, rövid Miatyánk­ban több gondolatremek van, mint a világ összes költőinek a művei­ben. ” Ez a gyönyörű vallomás olyan szakrális nyom, amelyen eljuthatunk a lényeghez: Gárdo­nyi megtalálta, akit keresett. Ezt bizonyítja összegező érvé­nyű vallomása, melyben felsorol­ja,. hogy milyen sok és sokféle könyv hatott rá életében: „De olyan könyv, amelyet többször is el­olvasok, csak egy varé az Újtesta- mentiim Mindennap olvasok belő­le már több húsz évnél Mindig ott van az éjjeli asztalomon. A kopor­sómban is ez legyen a szívemen. ” ■ Cs. Varga István Jászberényi fiatalok lengyel zarándoklata A zarándoklat elszakadás a hét­köznapoktól és lelki megtisztu­lás. A kemény gyaloglást, az egy­szerű körülményeket, a lemon­dást a résztvevők egymásért, ön­magukért és a szívükben megfo­galmazott szándékokért ajánlják fel. Augusztus elején közel ötven lelkes magyar ezért indult Len­gyelországba, köztük hét jászbe­rényi fiatal és Kovács Tamás, a jászberényi Nagyboldogasszony Főplébánia káplánja. Ahogy az egyik résztvevő, Tacz- man Andrea elmondta, Bielsko­Bialából szentmise és püspöki ál­dás után több száz lengyel zarán­dokkal együtt vágtak neki a 160 km-es útnak, hogy a végén talál­kozhassanak Égi Édesanyánkkal. A zarándoklat hat napig tartott, melynek során testvéri közössé­get alkottak, mert ez nem teljesít­ménytúra volt. A hitből fakadó együttlét során lélekben is óriási távolságot tettek meg Isten, em­bertársaik és saját maguk felé. Útközben sokat beszélgettek, gyakran dalra fakadtak, táncol­tak, imádkoztak, hogy felkészül­jenek a Szűzanyával való találko­zásra. A legfelemelőbb érzést a reggeli közös szentmiséken élték át, a rózsafüzér-imádságban pe­dig magyarok és lengyelek együtt kulcsolták imára kezüket. Az út festői tájakon és csodás kis falvakon keresztül vezetett. A lengyel családok a kapuban állva várták a zarándokokat, átnyújtva egy-egy pohár hűsítőt Az egyes megállóknál meríthettek új erőt, betérve a templomokba. Bár le­mondtak minden kényelemről, a Gondviselés kegyelméből még­sem éheztek, és mindig volt hol le­hajtani a fejüket. így tanulták meg értékelni a legegyszerűbb dolgo­kat: egy pohár hideg vizet, egy szelet kenyeret, egy sebtapaszt. Megtapasztalhatták a lengyel nép vendégszeretetét: meleg levessel, frissen sült kaláccsal és teával várták a zarándokok százait. A magyarokat külön testvéri szere­tettel köszöntötték. Közös imád­ságban teltek mindennapjaik, mi­közben egyre közelebb kerültek Lengyelország „lelki fővárosá­hoz”, Czestochowához. Hatnapi zarándoklás után pillanthatták meg a Jasna Gora-i kegytemplom tornyát. Ekkor egyesült a magyar és lengyel zarándokok szíve, kö­zösen adtak hálát a Jóistennek és a Szűzanyának, hogy célba érhet­tek. Az utolsó nap reggelén volt az út csúcspontja, hiszen magyar nyelvű szentmisén vehettek részt a czestochowai Szűzanya kegyké­pe előtt. „Otthonról jöttünk, de mégis haza érkeztünk, hiszen ahol Szűzanyánk van, ott van a mi ott­honunk is”- hangzott el a szent­beszédben. ■ (g. 1.) Élménybeszámolók a római ministránstalálkozóról Magyarok a Szent Péter téren. A narancssárga nyakkendőről ismerték fel egymást az örök városban. Felejthetetlen élményeikről csa­ládi és baráti körben sokszor be­számoltak már az elmúlt hetek­ben a római találkozójukról ha­zatérve. Mint ismert, az augusz­tus elseje és hetedike közötti ren­dezvényen a világ minden tájá­ról Rómába, az „örök városba” utaztak a ministránsok, hogy közvetlenül a forrásból merítse­nek erőt szolgálatukhoz. Ők azok, akik a papok után a legkö­zelebb állnak az oltárhoz. Az Eg­ri Főegyházmegyét 134 minist- ráns képviselte, akiket 13 felnőtt kísért el. Most az ő visszaemlé­kezéseiket szedjük csokorba. „Számomra a legfeledheteüe- nebb, hogy a Szent Lépcső temp­lomban végígtérdepelhettem azo­kon a lépcsőkön, amelyeken jé­zus Krisztus állt Pilátus előtt. Megtapasztalhattuk az összetar­tozás érzését, a Szent Péter téren a Szentatya személyesen köszön­tött mindnyájunkat. Szent Tarziciuszról, a ministránsok vé­dőszentjéről beszélt, aki a 3. szá­zadban élt, s hite miatt ölték meg a keresztényüldözések idején.” TAKÁCS MÁTÉ, MISKOLC, SZENT ANNA-TEMPLOM * „Meglátogattuk a Lateráni Szent János bazilikát, a Maria Maggiore bazilikát, végigsétáltunk az óko­ri Róma épületei között, láttuk a Colosseumot, a Forum Roma- numot. Megfordultunk a legis­mertebb helyeken: a spanyol lépcsőnél, a Trevi-kútnál. Meg­néztük a Szent Péter- és a Szent Pál-bazilikát is. A műemlék épü­letek, szobrok, képek láttán megérintett bennünket a törté­nelem.” DEME BARNABÁS, NAGYRÉDE * „Megindító esemény volt a ma­gyarok közös miséje is, amelyen ezerhatszázan gyűltünk össze. A Santa Maria degli Angeli templomban Bosák Nándor és Németh László püspökök vezeté­sével hatvan pap állt az oltár kö­rül. A püspökök által megáldott vízből minden egyházmegye képviselői kancsóval merítettek, megjelenítve az összejövetel mottóját: „Merítsetek az élő víz forrásából!” szabó Máté, MISKOLC, VASGYÁR * „Hat napig jártuk Róma utcáit, de könnyen megtaláltuk egy­mást, mert az azonos nemzet­hez tartozók egyforma ruhákat viseltek. Mi, magyarok elsősor­ban a narancssárga nyakken­dőnkről ismertük fel honfitársa­inkat. Barátságok szövődtek, én még a pólómat is elcseréltem a németekkel, pável zsombor, EGER, JÉZUS SZÍVE PLÉBÁNIA * „Hazafelé még betértünk Assisi­be, ahol ízelítőt kaptunk Szent Ferenc életéből. Mindenütt na­gyon jól éreztük magunkat. Ren­geteg élményt gyűjtöttünk. Ez reméljük, kitart a következő ta­lálkozóig.” NÉMETH LÁSZLÓ. EGER ■ H.J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom