Heves Megyei Hírlap, 2010. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

2010-02-22 / 44. szám

14 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. FEBRUÁR 22., HÉTFŐ A jelenleginél jobban kellene védeni a hazai vízbázisokat Az egész világon a környezetvé­delem fontosságáról beszélnek. Hazánkban is. Am tenni csak ke­vesen tesznek érte, illetve aki ten­ni akarna, azt évek óta hátráltat­ják. Itt élünk Magyarországon, Európa egyik legnagyobb ivóvíz­bázisa fölött, kiemelt fontosságú (lenne) ezen ivóvízkészlet védel­me. Községünk (ha jól tudom) 1999 óta szinte évente ad be pá­lyázatot - a szomszédos települé­sekkel karöltve - a szennyvízcsa­tornázás és -tisztítás megvalósítá­sára. Sajnálatos módon eddig még egy sem nyert! Ha országunk döntéshozóinak (nem csak szóban, de tettekben is) fontos lenne az ivóvízkin­csünk védelme, nem kellene pá- lyázgatni a megvalósításhoz szükséges pénzre, de legalábbis kiemelt jelentőségű lenne ezen feladatok megoldása. Sajnos, ha így haladunk, néhány évtized múlva az iható víz stratégiai cik­ké válik. Tessék mondani, ilyen intézke­dések (vagy nem intézkedések) mellett lesz még ivóvizünk? És az unokáinknak? ■ Kása Jenő, Szihalom Köszönet illeti az egri kórház remek dolgozóit Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Markhot Ferenc Kór­ház dolgozóinak, különösen a se­bészeten és a belgyógyászati osz­tályon dolgozóknak. Mivel beteg­ségem alatt ezeken az osztályo­kon feküdtem, ezekről van sze­mélyes, pozitív tapasztalatom. Sok vád éri az egri kórházat és az ott dolgozókat. Úgy igazsá­gos, ha nemcsak azt emlegetjük, amikor kifogásolni valónk volt az ellátásban, hanem arról is említést teszünk, mikor elége­detten és gyógyultan távozunk otthonunkba. Esetemben ez tör­tént. Köszönet dr. Horvát Gyula belgyógyásznak, dr. Salló Zoltán sebésznek, dr. Márton Tibor osztályos orvosnak és dr. Fejes Imre altatóorvosnak. Az osztály- vezető főorvos büszke lehet dol­gozóira. Munkájukhoz kívánok sok sikert! ■ Tóth Imréné Aranyosi Katalin Újlőrincfalva PF. 23 - OLVASÓINK ÍRTÁK Olvasónk nem érti, hogy miért szenved hátrányt éppen az az ügyfél, aki hűséges, régi előfizetője egy-egy szolgáltatónak. Képünk illusztráció. A szolgáltatók hálójában panaszA drágább számlát mindig tudják, hogy hová kell küldeni Keserű tapasztalattal lettem gaz­dagabb, és valószínűleg maradi- ságom okán elkeseredtem, mert most ért utol napjaink rohanós életfelfogása: a hűség jutalma szinte csak negatív lehet! Azt láthatjuk mindenütt, hogy nem szabad hűségesen kitartani egy biztosítónál. A tévé- vagy internet-szolgáltatással sem kü­lönb a helyzet. Történt ugyanis, hogy egy este kivételesen embe­ri időben, fáradtan letelepedtem a tévékészülék elé, hogy passzív pihenéssel kényeztetem meggyö­tört testem, szellemem. Akkor le­pődtem meg, mikor a televízió képernyőjén egy felirat jelent meg, hogy adjam meg a szerződé­semben szereplő azonosítómat. Először azt gondoltam, víziók je­lennek meg előttem, de rá kellett jönnöm, hogy ez tényleg a képer­nyőn díszeleg, és makacsul vil­logva várja, hogy bepötyögjek egy számsort, mert addig nem hajlandó továbblépni. Mit volt mit tenni, elkezdtem az iratos fióko­mat feltúrni, keresve azt a bizo­nyos szerződést, amelyet az agyonreklámozott tévé szolgálta­tásának megrendelésekor kellett volna kapnom. Később jutott eszembe, hogy erről nem is küld­tek szerződést. Telefonon rendeltük, és arány­lag gyorsan felszerelték, de szer­ződés nem érkezett. Már prog­ramcsomagot is több ízben vál­tottunk, szintén telefonos megke­resések révén, akkor (igaz, min­den ilyen után többet is kellett fi­zetni, mint korábban) nem kér­tek semmiféle azonosítót tőlünk. A drágább számlát azonban pon­tosan tudták, hogy hová kell kül­deni. Milyen érdekes?! Közben eszembe jutott a legutóbbi szám­lát elővéve, hogy talán az ügyfélazonosító lesz a keresett számsor. Nem nyert! Akkor a fö­lötte lévő MT azonosítóval próbál­koztam. Ez sem nyert Telefont ra­gadva nyomkodni kezdtem a szol­gáltató éjjel-nappal segítséget nyújtó telefonszámát. Amikor be­pötyögtem a kétsornyi számot, és az 5-6 menüpontot végignyomo­gattam, végre kicsengett. Egy ud­varias hölgy végighallgatott, majd elkapcsolt az általa illeté­kesnek ítélt kollégájához, és ez megismétlődött még többször. A hűséges ügyfél dilemmája: váltani kéne. de vajon kire vagy mire? amikor rávettek telefonon, hogy rendeljem meg a szolgál­tatást, vagy amikor drágább csomagok megváltását aján­lották, mindig tudták a tele­fonszámunkat. Ám amikor kedvezményről és arról lenne szó, én hogyan fizethetnék ke­vesebbet, mint hűséges előfi­zető, már nem számítok a fel­hívandó ügyfeleik listáján. Szóval, levonva a következte­tést, váltani kell/ De mire, ki­re? Meddig számítok új előfi­zetőnek? Vagy ne is törődjek vele, és azt a szót, hogy hű­ség, felejtsem el, és minden adandó alkalommal váltsak az aktuálisan kedvezőbb ősz- szegű új szolgáltatóra, mint a környezetemben teszi ezt las­san mindenki!? Végre egy műszaki ember közöl­te, nincs semmi hiba, csak törlőd­tünk a rendszerből (ugyan ho­gyan, többéves előfizetés után?), és ismét máshoz kapcsolt. Ekkor már az idegességtől nem is lát­tam, mondjuk nem is volt mit! Bájosan, ártatlan hangon elné­zést kért a kapcsolt hölgy, közöl­te, sajnos ma már nem is tudják korrigálni a hibát! Mit számít, csak 20-25 ezer forintot fizet­tünk ki a szolgáltatásért (tévé, internet, telefon), ennyi pénzért nem várhatunk csodákat! Keserűen nézem az Együtt a család mottóval futó hirdetése­ket, amelyekben potom áron kí­nálják a tévé-, internet- és telefon­szolgáltatást. Csak azt nem ér­tem, hogy mi miért kapjuk töb­bért! Ja, a hűség ára! Értem! Illet­ve még mindig nem értem. A bá­jos hang persze közli velem, ha én is új előfizetőként jelenek meg, nekem is olcsóbb lesz! Vagy úgy! Még mindig nem értem! Fel­megyek a netre, felkeresem az oldalukat! Látok mindenféle pontgyűjtő akciót, meg minden­féle kedvezményre jogosultság­ról szóló hablatyot, és becsapva érzem magam. ■ Egy csalódott, régimódi, hűséges ember (név és cím a szerk.-ben) Négyévente megismétlődik a nagy csata a nyugdíjasokért Hetek óta másról sem esik szó a médiákban, mint a nyugdíjak és a nyugdíjasok helyzete. Érthető, a pártok meg akarják nyerni a nyugdíjasokat. Ezt hozta a korán kezdődött „kampányhisztéria”. Szólamok, lózungok, zavaró vá­daskodások: „Mindenkinek ve­szélybe kerülhet a nyugdíja, meg- védjük a nyugdíjasokat, a kor­mány háborút indított a nyugdí­jasok ellen stb.” Unásig ismerjük e szólamokat. Nehéz lenne egyik­nek vagy másiknak igazat adni. De azt javaslom, a realitás érdeké­ben tekintsük át, mi történt a nyugdíjakkal az elmúlt években. 2003. január 1.: 8,4%. 2004. janu­ár 1.: 6,3%. 2005. január 1.: 6,3%. 2006. január 1.: 4,3%. 2007. janu­ár 1.: 4,0%. 2008. január 1. 5,0%. 2009. január 1.: 3,1%. 2010. janu­ár 1.4,1%. Azt se feledjük, hogy a 13. havi nyugdíjat 2003-ban ve­zették be. Most sem a kormány rosszindulata, hanem a gazdasá­gi válság miatt szűnt meg. A fen­ti adatokat nyugdíjastársaink el­lenőrizni tudják. Kérjük mindkét oldalt, hogy a gazdasági realitásoknak megfe­lelően ígérgessenek Kétségtele­nül Európában gond az elörege­dés, de úgy véljük, hogy itt is a gazdasági realitások kell, hogy döntsenek. Tisztelt Pártok! Ideje lenne abbahagyni ezt az értelmet­len „nyugdíjasháborút”. ■ Miklós Endre nyugdíjas, Eger Hálát mondunk a mátraházai dolgozóknak Édesanyám, Tolnai Ferencné nyolc évig a Heves Megyei Ön- kormányzat Mátraháza Idősek Otthona lakója volt. Nemrég csa­ládi okok miatt átkerült egy má­sik otthonba. A Mátraházai Idő­sek Otthona vezetőjének és dol­gozóinak szeretném megköszön­ni, hogy édesanyámat nagy- nagy szeretettel ápolták és gon­dozták, feledtették vele a beteg­ség fájdalmát, az otthonban töl­tött éveit szebbé tették. Odaadó munkájukat köszön­jük, jó egészséget kívánunk va­lamennyiüknek! ■ Kovács Mártonná Kisköre Észrevétlenül eltűnt egy ember az egri utcákról emberek és sorsok A nagytemplomban Erzsébet asszony emlékére még az érsek atya is imádkozott Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Felhívjuk kedves levelezőink fi­gyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. 1 -2 gépelt oldal terjedelem­ben fogalmazzák meg gondolata­ikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formá­ban tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétle­nül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. A kampány ideje alatt elfogult politikai tartalmú levele­ket nem közlünk. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitáríus út 1. szám. A boríték­ra írják rá: Pf. 23., e-mail: hmhirlap@axels.hu ■ Naponta találkozom Egerben, a Kossuth Lajos utcán, a Barátok (Ferencesek) temploma előtt egy szótlan kéregetővel. A földön ül és jámborul várja, hogy forintok potyogjanak a sapkájába. Nem tudom elfelejteni azt a jelenetet, amikor egy turista azon tűnődött, hogyan juthat ide valaki, amikor megszólalt az eddig néma em­ber: - Ma én, holnap maga. Sokfélék az otthontalanság okai. A csőlakók többsége önhi­báján kívül lesz kisemmizett. Újabb adalék: az igazán impo­zánsan felújított Szvorényi út elején maradt egy szégyenfolt. Romos ház, oldalán nagy betűs piros graffiti-pingálás: „Omlás- veszély! Hajléktalan tanya!” Hét végén belülről tűz ütött ki, a lán­gok nyomáról a füstös falon kí­vül a pozdorjalapokkal lezárt ab­lakok árulkodnak. Olvasom, hogy a megyeszékhelyen a krí­zisszezonban megtelt a hajlék­talanszálló, városunkban 130-150 hajléktalan él. Noha hullámzik a fedélnélküliek szá­ma, e hír óta eggyel biztosan ke­vesebben lettek. Eltűnt egy ember az egri ut­cákról: Bözsi a főutcán meghalt egy kapualjban. Ismerte a fél vá­ros, mint csiga a házát, vonszol­ta magával éjszakai menedékét, egy-egy papírdobozt. Nappal gyakran a színházzal szembeni parkban üldögélt, a 60. gyalog­ezred emlékoszlop tövében. Cserzett arcára mélyült sötét ráncai között hajdan volt szépsé­ge rejlett. Dolgos éveiben a do­hánygyárban alkalmazták. Ha­vonta kereste a pos­tás, ment utána, a nyugdíját az utcán tudta átadni. Regge­lente a csemegebolt előtt álldogált, volt, aki pénzt nyomott a kezébe, voltak, akik elvették já­randóságát. Néhányszor én a megyei újságot nyújtottam ne­ki. Érdeklődéssel forgatta és túl korán átlapozta. Kiderült, miért. Nem kritizált, csak nem tudott olvasni. Mikor elvesztette csalá­di otthonát, a hivatalos men- helyről elmenekült. A lepergett hosszú évek óta mindig az utcán élt. Korábban a róla megjelent sorok után (Csillagokkal taka­rózva, Heves Megyei Hírlap, 2004. november 3.) a Kálvin-házból me­leg ruházattal ke­resték a szerencsét­len asszonyt. Rej­tekhelyén nem ta­lálhatták. A kisze­melt társasház erkélye alatti zu­got lezárták... Bözsit a közelmúltban érte a végzete. A Deák Ferenc utca 10. alatti bejárat előtt az ott lakók mécsest gyújtottak, s virágcsok­rot helyeztek el. Utolsó heteiben a házbeliek látták el élelemmel, s jó szóval. A nagytemplomban Erzsébet aszszony emlékére az érsek atya is imádkozott. Közte­metésen az elhunytat közös sír­ba hántolják. Nincs szertartás. A temetkezési vállalattól B. Erzsé­bet hamvait a testvére elvitte. Hallgatom reggel a közszolgá­lati Kossuth rádiót. A Baló György vezette 160 perc című műsorban az országos gondról kérdezi a szakembert. Megtud­juk: az Európai Parlament azon­nali intézkedést sürget az utcai hajléktalanság felszámolására. A határidő: 2015. A szegénység világnapja után ne érjük meg a honi fagyhalál napját. ■ Simon Imre Eger ■ Mikor elvesztet­te családi ottho­nát, a hivatalos menhelyről el­menekült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom