Heves Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
2010-01-29 / 24. szám
12 Valóban kötelező J Ihogyrosszlegyen egy kötelező olvasmány? Kötelező olvasmány. Manapság a legtöbb tizenévest elborzasztj'ák ezek a szavak, néhányuk közömbös a témával kapcsolatban, mondván: „majd elolvasom a rövidített változatot". Sajnos csak egy-két iskolatársam válik izgatottá egy iskolai olvasmány hallatán. Vajon miért van ez? Csak a kötelezők nem nyerik el az olvasók szimpátiáját, vagy alapból elfelejtettek olvasni korunk nemzedékei? Mert hát, valljuk be őszintén, hogy olvasni manapság divatjamúlt dolog. Ha megkérdezik, hogy mit csináltál a hétvégén, az msn-eztem, blogoltam válaszok sokkal népszerűbbek, mint az, hogy „olvastam". De még az is trendibben hangzik, ha azt válaszolod, hogy tévéztél. Csak nagy ritkán fordul elő, hogy' a könyvek bújása népszerűvé válik, leginkább akkor, amikor a piacra kerül egy-egy olyan kötet, amit mindenki szerint el kell olvasni. A kötelezőkkel szemben azonban nincs könyörület. Alig akad valaki, aki saját szórakozására olvas ilyen művet, bár ügy gondolom, a magyartanárok gyakran már megelégednének azzal is, ha a diákok a számonkérésre elolvasnák a kötelezőket. Hiszen ott a rövidített, a könyv tartalma röviden. Mi sem egyszerűbb, tíz perc és le van tudva. De az valóban tartalmazza a mű lényegét, amiért az adott könyv elolvasását mindenki számára szükségesnek gondolják? Természetesen nem. Egy rövidített változat nem tudja átadni a könyv feszített tempóját, a történetben lévő csavarok okozta döbbenetét, az izgatott várakozást, és abban nem tudod átélni a szereplők helyzetét, nem tudsz velük együtt sírni, örülni. Mégis, mi a baj? A hosszú monológok, a régies szövegezés. Mindezek ellenére csak meg kellene próbálkozni velük. Szóval a kezembe vettem Az arany embert, és az első sokkhatás után - mivel az első fejezet csak leírásból áll - elolvastam Jókaitól egy igazán jó könyvet. ■ Schmidt Petra Szilágyi Erzsébet Gimnázium A Heves megyei származású énekesnő, Lola még mindig nem szereplője a bulvárlapoknak. A popszár mégis a reflektorok középpontjába került azzal, hogy róla mintáztak egy plüss- babát. Hogy mennyire sikerült a hasonmásgyártás, azt mindenki maga döntse el!----------------I .............................................. mmmmmm—mm Ä SA7TÓ it TANuUS A zene természetes ereje muzsika Szomorúság, kimerültség, szerelmi bánat gyógyszere-— HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 29., PÉNTEK Gondolkoztál már azon, mennyi mindenre alkalmas a zene, milyen sok helyzetben vesszük igénybe jótékony hatásait? Nemrég a Valahol Európában című musical egyik, „A zene az kell!” kezdetű betétdalát hallgattam. Ekkor jutott eszembe, hogy a dallamnak, a muzsikának milyen nagy szerepe van az életünkben, hiszen nagyon sok mindenre „használható". Képzeld el, hogy hazaesel a suliból holtfáradtan, és egy szép, kellemes dal megnyugtatja lestrapált idegeidet! Ha épp úgy tartja kedved, egy pörgős latin számra táncolhatsz is, még akkor is, ha egyáltalán nem vagy a parkett ördöge. Vannak dalok, amiknek könnyű megjegyezni a szövegét, és egyre azon kapod magad, hogy ezt dúdolod. Másoknak a ritmusa nem megy ki a fejedből, és amint lehetőséged van rá, azonnal meghallgatod. Ha épp futsz, vagy a szobabiciklit használod, sokkal szórakoztatóbb, ha ritmusra vég- zed a tornát. De ez igaz a legtöbb sportra. Ha nehezen szánod rá magadat egy kis testmozgásra, nagyban megköny- nyítheti a dolgodat, ha közben a kedvenc zenédet hallgatod. A muzsika a lelkiállapotunkra is hatással van. Például ha valaki feldühített, egy hangulatodhoz illő dallal kiénekelheted, kitombolhatod Nem csak a lelkünkre, hanem a hangulatunkra is jó hatással lehet a zene. magadból a haragot, fájdalmat. Néha pedig könnyebb lesz a lelked, ha egy csalódás után pityeregsz egy kicsit egy megható vagy épp szerelmes szám hallatán. Amikor számunkra kedves dalt hallgatunk, boldogsághormonok termelődnek, megnyugvást érzünk, és néha azon kaphatjuk magunkat, hogy mosolygunk. S láss csodát, a külföldi előadók dalaiból bizony még tanulni is lehet. Az osztályfőnököm mondta a napokban, hogy a zeneszámokból igen jól meg lehet tanulni például angolul. Nekem is vannak ilyen tapasztalataim, néhány szókapcsolatot egy dalhoz kötve tanultam meg, és ezeket az ember könnyebben Egyedül csak rajtunk múlik, hogy igazán mit is tekintünk zenének a zene, a hangok és a csend érzelmeket kiváltó elrendezése, létezésének lényege az idő. A pontos meghatározás nem könnyű, de abban általában egyetértés mutatkozik, hogy a zene a hangok tudatosan elrendezett folyamata. A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nemhangok” (csendek) időbeli váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Az olyan hangkombinációkat, amelyek ugyan tudatosan jönnek létre, de konkrét üzenetük van, vagyis valamilyen cselekvésre ösztönöznek, általában nem nevezzük zenének. Kizárólagos céljuk a figyelem felkeltése. Kizárólag a megfigyelő nézőpontján múlik, hogy mit tekint zajnak vagy zenének. A két fogalom nem zárja ki egymást: bizonyos körülmények között a zene is lehet zaj, például rockzenei koncert átszűrődő hangjai, amikor aludni szeretnénk, máskor a hétköznapi értelemben vett zajt is zeneként értelmezhetjük, ilyen lehet a vonat ritmikusan zakatoló hangjai vagy a patadobogás. Mindkét csoportba tartozhatnak a természet hangjai, de az emberi beszéd is. jegyzi meg, mintha házi feladat lenne. A zeneszámok egyfajta kötődést is jelenthetnek. Biztosan vannak olyan dalok, amikről gyakran eszedbe jut valami vagy valaki, például a legutóbbi osztálykirándulá- , son azt hallgattátok a buszon, és ezért rögződött beléd. Viszont nem csak a lelkünkre, hangulatunkra lehet jó hatással a zene. Azokban a kórházakban, ahol a koraszülött részlegen zene szól, a szülők sokkal nyugodtabbak, hiszen a kicsik súlygyarapodása 1 meglepően gyorsabb. Végül, de nem utolsósorban, a zene feltölt energiával, hallgatása közben relaxálhatsz, és a szövegekből kiderül, hogy nem vagy egyedül kisebb-nagyobb gondjaiddal. írom mindezt azt remélve, hogy sokan 1 egyetértetek velem. ■ Tuza Dorottya Szilágyi Erzsébet Gimnázium előadó SLÁGERLISTA & UTINAPLO A nagy utazásom - 4. hét p. howard nyomán Pennsylvania News, 1852. május 23. a dal címe 1. Lola l í I / y Féktelen éj 2. Shakira \ // Did it again 3. Tlnchy Stryder \ 'wpí You're not alone 4. Basshunter \ jry'l 1 promised myself 5. Leona Lewis ráfe Happy 6. Barbee ''JBJáSK "T,' Popsztár 7. Jay Sean feat Lil Wayne O Down 8. Kovácsovics Fruzsina Vf t f Itt a vége, fuss el végre! 9. Taylor Swift pjjT Fifteen 10. Sugababes About a girl FORRÁS: HÍRLAP-GYŰJTÉS Utazásom Pennsylvaniától indult, s már jócskán a kontinens közepén járok, Kansas Citybe érkezve egy helyi fogadóban rájöttem, az itteni cowboyok is - hasonlóan az otthoniakhoz - nem kifejezetten örülnek, ha az ember a lovuk elől elszedi a takarmányt, esetleg a saját lovát közelebb köti az itatóhoz. De ha úgy nézzük, jó barátságot kötöttem a fogorvossal, Mr. Herolds nagyon jól képzett, jó humorú ember, így legalább van érték a nyakamon - remélem, nem spórolta ki az arany felét a fogamból a doki. Ha jobban belegondolok, igazuk volt a helybeli fiúknak, nem volt szép dolog, amit tettem, de a következő látogatáskor a csapszéken kifejezték, nincs harag, igaz, hogy ehhez az kellett, hogy versenyt igyák a helyi legendával, Big Joe Smith-szel. Ha valaki, ő aztán tényleg nagy volt. A közönség díjazta minden mozdulatomat, főleg azt, mikor úriemberhez méltón ledőltem a székről, leporoltam magam, de kézintéssel jeleztem, hogy a továbbiakban is szándékozom fogyasztani a csapos whiskyjét. Azt hiszem, itt már szimpatizáltak velem, és mikor a whisky mámorától bejelentettem, hogy mindenki a vendégem egy körre, végleg megtört a jég. Szinte fájt a szívem meg a fejem, hogy tovább kell menni. Am ahogy az erszényemre pillantottam, rájöttem, hogy az ismeretséget és a jó barátságot nem adják ingyen, be kellett, hogy térjek a bankba. Gondolataimban elmerülve lépkedek, s jó néhány kocsmai ismerős az új kör reményében sejtelmes mosollyal arcán rám kurjant és nagyot emel kalapján, de tudomást sem veszek róluk. Számolok. Ha a postakocsival megyek tovább, az 15 dollár, de borravalóra, szállásra, egyéb nem tervezett kiadásokra szintén szánnom kell másik 15-öt. Ez kész vagyon, mondanom sem kell, ezért legalább két hétig írok, kedves olvasóim. Belépek a bankba, hogy felveszem a pénzt. Az ajtó hirtelen kivágódik, s három fekete ruhás férfi állt ott. Folytatjuk II Jótett helyébe jót várj! Igaz, a szólás így hangzik, de nekünk nem feltétlenül kell mindig viszonzást várnimk egy-egy jó cselekedetünk után. Gondoljunk csak bele, hogy hány ember él a világon rettentő körülmények között, étel- és vízhiányban! Normális tankönyvek nélkül tanulnak, és olyan házakban élnek, mint amilyet mi elképzelni sem tudónk, hiszen a jót könnyű megszokni.. Az adományozás talán sok embpft foglalkoztat, és biztos vagyok benne, hogy sokan érzik úgy, cselekedniük kell. Nem csak beszélni kell a segítségnyújtásról, hanem tenni is kell valahogyan, valamit a rászorulóké^. Ezt a tényt nem föltétlenül kell közhelyekkel alátámasztanunk annak érdekében, hogy ez bizony jó deteg. Na és mit tehetünk mi, átlagember rek? Rengeteg alapítvány alakult már szerte az országban, amihézfia csatlakozunk, és némi segítséget nyújtunk, máris tettünk valamit*» jó ügy érdekében. Egerben ilyen közösr ség az egri-Vöröskereszt, ahol nem csak a felnőttek, hanem mi, fiatalok is segíthetünk. Tavaly például olyan program indult, ami kifejezettermp- künk szólt. Az iskolában tanító tanárok segítségével vettük fel a kapcsolatot a szervezettel. A téli hidegbe« mindig jól jön az étel és a forró tea - mi ezekkel tudtunk segíteni. Persze a nagyobb cégek,, vállalatok és magánszemélyek, akik csak tehetik, próbálják kisebb-nagyobb összeggel támogatnia rászorulókat. Engem viszont az is érdekelt, hogy a fiatalok mit gondolnak a karitatív tevékenységekről. Meg is kérdeztem néhány velem egykorút, így kidenut, hogy 10 fiatalból 9 már adakozott va- lamilyen szervezetnek, 6 szohatt pénzzel segíteni a hajléktalanoknak, 7 vett már részt valamilyen pénzgyűjtő akcióban, 9 szerint nem csaf^ az ünnepek alkalmával kellene a rászorulókra figyelnünk, valamint <j- an vélték azt, hogy az adománygyűj1 tő szervezetek nem mindig megbízhatóak. Nem csak beszélni kell a segítségnyújtásról, hanem tenni is kell valamit "Nj Ebből is látszik, hogy mindenkinek érdeke kellene legyen, hogy ne romoljon tovább a helyzet, és ha csak minimális támogatással is, de s^ft- SíirmihdéfiTuTHiszgh sok kicsi solera megy, sok jó pedig olykor életeket is menthet. Ezért ne habozzunk doff* teni: ha érdemesnek gondoljuk,Tik-' kor adományozzunk nyugodtanfhá- jes szívvel, hiszen lehet, hogy cseré1 be mt is jót várhatunk! - _ ■ Kovács Dora Szilágyi Erzsébet Gimnázium \ í
