Heves Megyei Hírlap, 2010. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

2010-01-11 / 8. szám

14 PF. 2 3 A hevesi orvosi ügyeletén példás gyorsasággal segítettek Elismerésemet szeretném kife­jezni a hevesi ügyelet munkájá­val kapcsolatban. Olyan ese­ménynek voltam tanúja, amely megerősítette bennem a bizalmat az egészségügyi ellátás iránt. De­cember 18-án este 7 óra körül a hevesi ügyelet folyosóján vára­koztam, amikor egy zaklatott hölgy rohant a vizsgálóba segítsé­gért, hogy azonnal jöjjön orvos, mert az édesanyja rosszul lett, nem lélegzik, ott van az autóban. Az ügyelet személyzete behozta ölben az élettelen középkorú asz- szonyt a rendelőbe. A kiszűrődött hangok alapján az életben mara­dásáért küzdöttek a bent lévők. Nem sokkal később megérkezett egy mentő is, ezután rohammen­tő is, amely elszállította a lélegez­tetett beteget. Mélyen együttérez- tem a síró hozzátartozókkal, akik a zaklatott lelkiállapotuk ellenére néhány hálás szóval köszönetét mondtak az ügyelet dolgozóinak. Bár a helyzet rendkívül tragi­kus volt, de bennem és feltehető­en az ott várakozókban is erősí­tette az orvosokba és az egész­ségügyi ellátó személyzetbe ve­tett, az utóbbi időben olyannyira megtépázott hitet. Az előzőekhez képest szinte jelentéktelen, de néhány perces takarítás után en­gem is megvizsgáltak, és a dok­tor úr és a nővérke az én problé­mámat is nagyon kedvesen és körültekintően orvosolta. Kívá­nok nekik sikerekben gazdag boldog új évet! ■ Nagy Fepmc Heves Szépkorúakat tiszteltek meg a nagyútiak A nagyúti Andrássy Katinka Nyugdíjasklub nevében köszön­jük az önkormányzatnak és Tóth Géza polgármester úrnak azt a meghitt ünnepséget, amelyet de­cember 11-én a „szépkorúak” tiszteletére nagy szeretettel ren­deztek meg. Valamennyien élményekkel gazdagon térhettünk haza. Az ünnepek előtt jó érzéssel töltött el bennünket az őszinte figye­lem és a gondoskodás. ■ Köszönettel: a nyugdíjasklub tagjai- OLVASÓINK ÍRTÁK HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2010. JANUÁR 11, HÉTFŐ Útépítés magyar módra vélemény Brigádok jöttek-mentek, de az út állapota nem javult A Veres Péter úti lakótelep melletti útszakasz felújításába többször is belekezdtek. Vajon mennyibe került ez az adófizetőknek? - kérdi olvasónk. Lassan megüt a guta, ezért szeret­ném, ha megjelentetnék az aláb­bi néhány sort a lapjukban. Egerben a Veres Péter úü lakó­telepet 1984-ben adták át Az épü­letek sarkáig rendes alapú aszfal­tút készült. A Vilaü felé vezető út esőben autóval járhatatlan ma­radt. A lakótelep szomszédságába épített családi házak tulajdonosai - szerintem önerőből - hozattak néhány teherautó zúzott követ, ezt szétteríttették tolólapos trak­torral, majd kézi technológiával aszfaltot helyeztek rá. Ez személy­autók alá meg is felelt. Amikor kezdett felfutni az ipari park, er­refelé terelték a helyi és távolsá­gi buszok egy részét. A12-18 ton­nás önsúlyú buszok pár hónap alatt harckocsi-gyakorlótereppé tették az alap nélkül épült utat. Pár éve pályázati pénzből meg­csinálták a Faiskola út és a lakó­telep sarka közötti részt. Kihagy­tak azonban a lakótelep ezen ré­sze előtt és a jó alapú út között egy 20 méteres részt, minden épeszű ember döbbenetére. Ugyanis a mérnökök és a megrendelő ön- kormányzat „szakemberei” úgy találhatták, a fentiekben leírt ala­pú út bírni fogja a terhelést. Már akkor is látszott, hogy rossz álla­potban van a kihagyott rész. Aztán 2009 szeptemberének utolsó hetében megjelent egy újabb kis csapat, amely nekilá­tott az ominózus 20 méteres sza­kasz tönkrement egyik oldalá­nak felbontásához. A történet so­rán első ízben betonalapot csi­náltak az út alá. Szeptember 30- án megjelent a COLAS Útépítő Rt. olyan gépsorral, hogy ha szo­rosan egymás elé és mellé állítot­ták volna, nem 20, hanem 40 mé­teren sem fértek volna el. Termé­szetesen az aszfaltszállító kami­onokat nem számolva. Először kézzel leaszfaltozták a betonozott részt, majd felmarták a többi fe­lületet, és aszfaltterítő géppel le­takarták az egészet. Nagyon meg lehettek elégedve magukkal, mert a 30-40 ember és legalább három vezető az au­tójából nézve nem vette észre, mi­lyen teknő maradt az új út felüle­tén. Mi laikusok már akkor lát­tuk, hol lesz a baj. Ezt a természet rövid idő alatt be is bizonyította. Az első eső megállt az új út köze­pén. A személyautók tengelyig jártak az állóvízben. Ja, és ezen a szerencsétlen útrészen van még egy víznyelő. Azt gyönyörűen körbeaszfaltozták, az igaz, senki­nek nem tűnt fel, hogy a teteje minimum 30 centivel az aszfalt síkja alá került. Aki nem számí­tott rá, annak az autója bánta. Tavaly november végén újra megjelent pár ember. A víznye­lő környékén légkalapáccsal fel­vágták az új aszfaltot vagy 10 négyzetméteren. Arrébb helyez­ték a lefolyót, először a történet­ben, okosan. Estefelé megérke­zett a COLAS-gé(psor, kisebb lét­számban, mint két hónapja, és láss csodát, másnap reggel fel­marták a 20 méteres új aszfaltot, amit aszfaltterítő géppel újrafes­tettek. Ezek után remélem, meg­értik a felháborodásomat. Mennyivel olcsóbb lett volna, hogy egyszerre csinálják meg az egész szakaszt! Ezért fizetjük az adónkat, az iparűzési adót, meg sorolhatnám, mi mindent? A hab a tortán, hogy amióta a buszokat beengedték a Veres Pé­ter útra, azóta egy helyen lehet kimenni ebből a több mint száz család által lakott ketrecből, és négy helyen be. A forgalomszer­vezés magasiskolája. Vicces, ugye? Remélem, tanulságos ese­tet írtam le. Sajnos tudom, hogy ez nem egyedi gond, s csupán „karalábétolvajlás” a nagy lopá­sok közepette. ■ (név és cím a szerk.-ben) Addig javítgatták az utat, amíg tönkrement lehet, hogy azt gondolták, a 20 méteres részen át fognak re­pülni a nehéz buszok. Ám nem így történt, két hó­nap alatt szét- gyűrődött az említett terület. Mikor már szinte járhatat­lanná vált, jött egy pár fős al­vállalkozói csapat. Kivág­ták a járhatat­lanná vált részt, és kéziszer­számokkal, hideg aszfalttal le­aszfaltozták. Újabb néhány hó­nap alatt tönkrement a megjá­rni vított rész és annak környéke '■ is. Újra jött a kis brigád, és szintén alapozás nélkül ki­javította a 20 méterből tönkrement 15 métert. Néhány hónap elteltével ez a rész személy­autóval járha­tatlanná vált. A tudást csak tanulással és olvasással lehet megszerezni A tudás hatalom - örök érvényű mondás. A tudást viszont csak tanulással és olvasással lehet megszerezni. Az olvasás szerete- tét az otthon látottak, tapasztal­tak, s az iskolában szerzett él­mények erősítik meg a gyerme­keinkben. Mindehhez viszont életünk­ben nagyon sokat kell olvas­nunk, hogy megtanuljuk értel­mezni és helyesen érteni a leírt szövegeket. Egyre többet olva­som a sajtóban, kutatási elem­zésekben, hogy az írott sajtóter­mékek, a könyvek olvasása a kü­lönböző korosztályoknál nagyon eltérővé vált. Az olvasás szerete- te inkább a 45 év feletti korosz­tály és a szakmájukat magas szinten művelők kiváltsága lett. ■ A tudás ma, sajnos, má­sodlagos szerepet tölt be. Az informatika korát éljük, ami nagyon jó, de a mindennapi életünknek csak egy szűk részét képezi. A számítógép feltalálása a XX. század zseniális felfedezé­se. Használatával a kitekintés a nagyvilágra egyszerűbbé vált, de sok olyan dolgot elfelejtet­tünk és hanyagolunk, amely az ember számára nélkülözhetet­len a nyomtatás feltalálása óta. A könyvekben leírtakból, az újsá­gokból, a hírértékű anyagok kü­lönböző nyomtatott formái révén megismerhető események soka­sága különleges élmény. Világunk egyre bonyolultabbá válik, ezért egyre magasabb szintű tudásra van szükség. Az általános iskolai képzésen na­gyon sok múlik. Itt kell(ene) el­dőlnie, hogy a diákok a képessé­geiknek megfelelő oktatási in­tézményben folytathassák tanul­mányaikat. A tudás ma, sajnos, másodla­gos. Az elmúlt 20 év nem szol­gálta a tudásalapú oktatás meg­teremtését. Az oktatásban a ren­getegváltoztatás nem hozta meg az elvárt fejlődést. A politika a maga dilettantizmusával időn­ként csak tovább rontotta a szín­vonalát. Ideje lenne elfogad­nunk, hogy nemcsak a diákok­kal, hanem a társadalommal is jót teszünk, ha minden tanulót tudása és képessége alapján is­koláznak be, megadva az esélyt nekik az előrelépésre. ■ Baráth Mihály Eger Telt ház előtt mutatták be az Oratóriumok oratóriumát méltatás Händel zenéjének pompája, ünnepélyessége és öröme feltöltődési nyújthatott mindenkinek Egerben Jézus Krisztus megszületése az európai művészet- és zenetörté­net számára a műalkotások ki­apadhatatlan forrása lett. Az egyik halhatatlan remekmű, amelyet e téma ihle­tett, Händel Messi­ás című oratóriuma. Az oratóriumok oratóriumaként em­legetett művet a na­pokban az egri zene­szerető közönség a Minorita­templomban hallgathatta meg a Cantus Agriensis Kórus, a Mis­kolci Cardinal Mindszenty Kó­rus és a Miskolci Virtuózok elő­adásában, Gergely Péter Pál ve­zényletével. Közreműködtek: Ba­lázs Adrienn - szoprán, Gurbán Eszter - alt, Kolozsi Balázs - basszus, Lőkös Dániel - cselló, Varga Zsuzsanna - csembaló. Az egri közönség őszinte ér­deklődését és lelkesedését jól jel­lemezte a Nyi­tány utáni taps. Ezt az olaszos spontaneitást az­tán fegyelmezet­tebb hozzáállás váltotta fel, ami csak a mű végén engedett teret a tetszésnyilvánításnak. A jelenlévők az oratórium té­telei közül egy válogatást hall­gathattak meg, az előadás testét a főként az első részben szerep­lő tételek alkották. A Messiás kü­lönös helyet foglal el az oratóri­umok között, mivel nincs drá­mai története. Händel e műve a Megváltó történetét tárja elénk. A drámai cselekmény kibonta­kozása helyett a kórusrészek rondószerű visszatérése az a ge­rinc, amely szerkezetileg egybe­fogja. A Cantus Agriensis és a Cardinal Mindszenty kórusok által előadott tételek ezt a stabi­litást, visszatérést tükrözték. Eb­be a vokális keretbe ágyazódtak bele a szólisták áriái. A kórus el­ső megszólalása, amely az Úr di­csőségét hirdette, különös erő­vel válaszolt a Gergely Péter Pál által énekelt tenor Áriára. A szó­listák közül külön kiemelendő Kolozsi Balázs, aki a basszusári­ákat gyönyörű hangon, drámai előadásmóddal szólaltatta meg, egy sötét, ószövetségi világba re­pítve a hallgatóságot, ahol „a ha­lál árnyékának völgyében” bo­torkálnak az emberek, a megjö­vendölt Megváltóra várva. Az előadás egyik legbensősé­gesebb pontja a mezzoszoprán­szoprán duett volt. Balázs Adri­enn és Gurbán Eszter közös ének­lésében Jézus, a jó pásztor és az ő nyájának kapcsolata jelent meg. „Mint a pásztor a nyáját, úgy le­gelteti, karján gyűjti a bárányo­kat, és ölében hordozza, a szopta­tósokat szelíden vezeti. Jöjjetek őhozzá mindnyájan, akik megfá­radtatok és megterheltettetek, és ő megnyugoszt titeket.” (Ézsaiás 40,11). Händel zenéje ennél a pontnál szinte a bölcsődalok inti­mitásával szövi dallammá a má­sik iránti odafigyelést. Zárásként a Halleluja hang­zott fel, amelyet annak idején a londoni premieren a Covent Garden kö­zönsége a király kez­deményezésére állva hallgatott végig. A Cantus Agriensis és a Cardinal Mindszenty Kórus erőteljes, fénylő hangon szólalt meg, a trombiták és a dob tovább fokozták a pillanat ünne­pélyességét, így dicsőítve a Mes­siás megérkezését. A koncert Händel művéhez méltó tolmácsolásban hangzott el. A Messiás című oratórium sokfé­le jelentéssel ruházható fel és sok­féleképp átélhető. Händel zenéjé­nek pompája, ünnepélyessége és öröme kikapcsolódást, feltöltő­dési nyújthatott annak, aki nem vallásos, és pusztán a zene kedvéért vállal­ta a templomig veze­tő úton a hóesésben gyaloglást és csúsz­kálást. A Messiás meghallgatása lehe­tőséget adott a karácsonyra való belső felkészülésre, az advent idő­szakához tartozó elmélyülésre. Segíthetett az is, hogy a koncert alatt mód volt az angol bibliai szö­vegrészek magyar nyelvű megfe­lelőinek olvasására. ■ Bimbó Zoltánná, Eger m A Cantus Agri­ensis és a Car­dinal Mindszenty Kórus fénylő han­gon szólalt meg. ■ A koncert Händel művé­hez méltó tol­mácsolásban hangzott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom