Heves Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)

2009-11-02 / 256. szám

2009. NOVEMBER 2., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP HORIZONT 5 A romák integrációja: munkahely és oktatás A fociért bármit feláldozott volna portré Pétervására díszpolgára címmel tüntették ki megyénk főjegyzőjét Gyöngyösön a roma közösségek részére szervezett együttműkö­dési fórumot a Helyi Vidékfej­lesztési Iroda. Az eseményen részt vett Bezzeg Enikő, a Károly Róbert Főiskola szociológiataná­ra is, aki a romák helyzetéről kezdeményezett vitaindító be­szélgetést. Ennek keretében az oktatás és a munkahelyterem­tés szükségességére hívta fel a figyelmet. Meglátása szerint a problémák megoldásán közösen kell gondolkodni az e célra létre­hozott együttműködési projek­tek keretében. A szaktárca Vi­dékfejlesztési, Képzési és Szak- tanácsadási Intézetét Ádám Ot­tó, a Roma Integrációs Program Iroda referense képviselte, aki bemutatta eddigi tevékenységü­ket és a Roma Akadémia sikeres­ségét, valamint ismertette a roma szervezetekkel való együttműkö­dés eredményeit. Bárdosné Ko­csis Éva, a Dél-Mátra Közhasz­nú Egyesület főtitkára és egyben a munkaszervezet vezetője a LEADER-közösség pályázati le­hetőségeikről tájékoztatta a ci­gány kisebbségi önkormányza­tok jelen lévő képviselőit. Budai Nóra, a vidékfejlesztési iroda vezetője szerint a kezde­ményezés sikert aratott a nyolc kistérségi romaszervezet köré­ben, így a jövőben még intenzí­vebbé kívánják tenni az együtt­működés ezen formáját. ■ Novemberben még beadhatók a kerelmek Az eredeti, október végi időpont helyett november 30-án jár le a mezőgazdasági géptámogatási kérelmek beadási határideje. Az „Önálló, építéssel nem járó gé­pek, berendezések beszerzése” , jogcímre június közepétől július 15-éig lehetett pályázni. A meg­adott határidőig 5284 kérelem érkezett a Mezőgazdasági és Vi­dékfejlesztési Hivatalhoz, 39 milliárdos támogatási igénnyel. A legtöbben Bács-Kiskun, Haj- dú-Bihar és Békés megyéből je­lentkeztek. A támogatási forrás összege 30 milliárd, ennek se­gítségével mintegy 90-100 mil­liárd forint összegű beruházás valósítható meg. ■ Dr. Benkár József, me­gyénk főjegyzője október 23-án Pétervásárán vehet­te át a Pétervására Dísz­polgára kitüntetést. En­nek kapcsán kérdeztük életéről, pályájáról. Barta Katalin Hosszú évek óta ismerem dr. Benkár Józsefet. Ha néha ösz- szefutunk és váltunk né­hány szót, mindig úgy érzem, hogy ezt az embert le­hetetlen kibillen­teni nyugalmá­ból. Amikor a kitüntetés kap­csán leültünk beszélgetni, megkérdeztem:- Főjegyző úr! Maga mindig üyen derűs és kiegyensúlyo­zott?- Inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon tü­relmes ember vagyok, de csak egy bizonyos ha­tárig. Ha betelik a pohár, engem is ki lehet hozni a bé­ketűrésből. Ilyen­kor aztán pillana­tok alatt robbanok, s nem is tudok ural­kodni magamon. Ez persze nem túl gyak­ran fordul elő, és elég gyorsan lecsillapo­dom. Nem vagyok ha­ragtartó, és mindig készen állok az értelmes kompro­misszumra - jegyzi meg mo­solyogva. Pétervásárán minden­ki ismeri a Benkár nevet József is itt született. Édesapja asztalos­ként dolgozott, édesanyja pedig az akkor még működő helyi lak­tanya konyháján vállalt munkát A fiúcskát az általános iskolában szorgalmas, jó tanuló diákként tartották számon, de neki mégis a sport volt a legfontosabb: - Ké­zilabdáztam, atletizáltam, de a legnagyobb szerelem a focihoz fű­zött. Rengeteg járási, megyei ver­senyen szerepeltünk, s egyszer az úttörőolimpiára is eljutottam Nyíregyházára. Ez akkoriban nagy szó volt. Volt, hogy biológi­ából az év végén nem tudott lezár- ni a tanárom, mert a versenyek miatt mindig hiányoztam az órá­iról. Külön dolgozatot kellett ír­nom a jegyért. Aztán nyolcadikos koromban a nagybátyám üzent Pestről, hogy a Vasas tehetségku­tató versenyt szervez, s hogy én is megmérethetném magam. Úgy gondoltam: ez életem leg­nagyobb lehetősé­ge. Nem érdekelt, hol és mit ta­nulok tovább, Vissza kell térni a régi közigazgatási gyakorlathoz dr. benkár József rendszere­sen részt vesz a Pécsi Megyei Konferenciákon. Ott az utóbbi időkben politikusok, tudósok, közigazgatási szakemberek arra a közös álláspontra ju­tottak, hogy a megyéknek vissza kell kapniuk alkotmá­nyos státusuknak megfelel& en az ehhez szükséges fel­adat- és hatásköröket, hogy ténylegesen betölthessenek egy erős önkormányzati köz- igazgatási középszintet. A fő­jegyző szerint érdemes lenne visszanyúlni az 1880-as évek­től alkalmazott hazai közigaz­gatási gyakorlathoz, amely egészen a II. világháborúig eredményesen működött. csak az, hogy a legjobbakkal rúg­hassam együtt a bőrt. Akkoriban mindent feláldoztam volna a foci­ért, azonban a sors másként ren­delkezett: egy félreértés miatt le­maradtam a válogatásról.- Aztán jöttek a gimnáziumi évek Egerben.»- Nagy trauma volt számomra, amikor megkaptam az értesítést, hogy felvételt nyertem a Dobó gimnázium orosz szakára. Alig beszéltem a nyelvet, és egyéb­ként is általános szakra jelent­keztem. Féltem, hogy megbu­kom, de nem így lett. Tisztessége­sen tanultam, élveztem a kollégi­um nyújtotta ezernyi lehetőséget. Sportoltam, rengeteget olvastam történelmi és aktuálpolitikai té­mákról, és magam is tartottam néhány ilyen jellegű előadást. Ta­náraim biztattak, próbáljam meg a jogi pályát, és én hallgattam rá­juk. Az ELTE jogi karára jelent­keztem, de fél pont hiányzott a si­keres felvételihez. Nem sok idő volt a kesergésre, mivel állam- igazgatási gyakornokokat tobo­roztak a járási hivatalokba, s én hamarosan már Péter­vásárán dolgoztam.- Ekkor jöttek a veszprémi évek és a szerelem...- Egy év múlva jelentkeztem Veszprémbe a Tanácsakadémiá­ra, ahol a tanulás mellett a sze­relem is beköszöntött az életem­be. Ott ismertem meg Valikát, je­lenlegi feleségemet, akivel 32 éve élünk boldog házasságban, felnevelve gyermekeinket: Atti­lát és Maricát. Időközben másod­jára is megpróbáltam a jogi egye­temet, sikertelenül. Az akadé­mia elvégzése után 1976-ban Szilvásváradra kerültem igazga­tási előadónak, ahol két évig dol­goztam. Harmadik nekifutásra az egyetemre is felvettek, levele­ző tagozatra. Huszonhárom éves koromban kaptam meg a sorka­tonai szolgálatra a behívót. Két évet katonáskodtam, közben időnként civil ruhába bújva, en­gedély nélkül utaztam Pestre a konzultációkra. Lebukás nélkül megúsztam, s végre a diplomá­mat is átvehettem.- A következő években tovább haladt felfelé a közigazgatási ranglétrán.- 1981-ig a járási hivatalban te­vékenykedtem, frissdiplomás­Névjegy: DR. BENKÁR JÓZSEF, Heves megye főjegyzője, 54 éves, nős, két gyermek édesapja ISKOLÁI: Dobó István Gimná­zium, Eger Tanácsakadé­mia, Veszprém ELTE Jogi Kar, Budapest eddigi munkahelyei: Péter­vására Járási Hivatal: gya­kornok, Szilvásvárad: igaz­gatási előadó, Egri Járási Hi­vatal: szervezési előadó, He­ves Megyei Tanács: igazgatá­si osztályvezet&helyettes, He­ves Megyei Illetékhivatal: hi­vatalvezető, Pétervásárai Polgármesteri Hivatal: kör­jegyző, Heves Megyei Önkor­mányzat: főjegyző ként pedig a megyei tanács igaz­gatási osztályán dolgoztam há­rom évig. Aztán jött tíz év a me­gyei illetékhivatalban, majd 1996 szeptemberétől hazakerültem Pétervásárára, immár jegyző­ként. Itt 2003 decemberéig dol­goztam, és nagyon hasznos isme­retekre tettem szert. Öt település­sel közösen működtettük a tár­sult képviselő-testületet, amely akkoriban is kuriózumnak szá­mított az országban. Ma is az a vé­leményem, hogy ez a legkorsze­rűbb igazgatási forma a magyar közigazgatás helyi szintjén, bár a jogalkotó meglehetősen mosto­hán kezelte az elmúlt 19 évben. Elmondhatom, hogy amikor 2004-ben megyei főjegyzői stá­tusba kerültem, nemigen volt a közigazgatásnak olyan területe, ahol korábban nem dolgoztam volna. A szakmámban minden lépcsőfokot megjártam.- Mit jelent ön számára a dísz­polgári cím?- A kitüntetésekkel úgy va­gyok, hogy az kap, akinek adnak. Azt, hogy a munkámat minden­hol tisztességgel elláttam, nem tartom érdemnek, inkább köte­lességnek. Ez a mostani elisme­rés mégis nagyon meglepett. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a képviselő-testület engem tartott érdemesnek erre a címre. A mai napig erősen kötődöm Pétervásárához. A fiam is ott él a családjával, ezért gyakran hazajá­runk. Mostanában sűrűbben, hi­szen három hónapja megszüle­tett az unokánk is. Európai tanulmányút: a turizmus oktatásáról A gyöngyösi Károly Róbert Fő­iskola Turizmus és Területfej­lesztési Tanszéke még tavaly nyújtott be pályázatot az Euró­pai Unió Jean Monnet-prog- ramjára, amelynek célja a fel­sőfokú európai integrációs ta­nulmányok területén történő oktatás, kutatás és közös gon­dolkodás ösztönzése. A pályázatnak köszönhetően a tanszék munkatársai és okta­tói nemrég tanulmányúton jár­tak a Benelux államokban. A dr. Dávid Lóránt Jean Monnet Pro­fesszor címmel kitüntetett okta­tó vezetésével lezajlott tanul­mányúton Belgiumban és Hol­landiában sajátos oktatási gya­korlatokkal, Brüsszelben és Lu­xemburgban pedig az uniós in­tézményekkel ismerkedtek meg a gyöngyösiek. Dr. Dávid Lóránttól megtud­tuk: román, lengyel és szlovák kollégáikkal megegyeztek közös uniós projektek és pályázatok előkészítéséről. A Jean Monnet- program keretében a tanszék az EU-integrációval összefüggő tu­rizmus-specifikus oktatási prog­ramot dolgoz ki és szervez meg. Ennek célja a hallgatók szakmai ismereteinek bővítése elmélet­ben és gyakorlatban egyaránt. Emellett arra törekszenek, hogy a jövőben még gazdagabb legyen az Európai Unióval, valamint a turisztikával kapcsolatos tár­gyak tartalma. ■ LAPSZEMLE A HÉTKÖZNAPOKBÓL SZUROMI RITA A HALÁLBA SZÁGULDOTT A MESEAUTÓ „A fehér Audi szabálytalanul előzött - kezdi a kamionos a történetet -, s szembekapta a kisbuszt.” já MUNKÁSOK A HALÁL FÖLDJÉN „A csőszerelő-lakatos annyit már tudott: kénhidrogén lesz a levegőben. I TISZTELET A HAR AGOS TISZA ÁRJÁNAK „Félelmetes volt, amikor a másfél méteres hullámok kicsaptak a gátra.’ OLASZLISZKA SZELLEME KÍSÉRTETT „A percek alatt összesereglett rokonok lapátokkal támadták meg a vétkes teherautót." MIÉRT ÖLT A MANGALICA EMBERT? „A sertések közül kettő azonnal rátámadt a belépő egyenruhásokra...” A RENDSZERVÁLTOZÁS CSAKNEM MÁSFÉL ÉVTIZEDÉNEK LEBILINCSELŐ HEVES MEGYEI RIPORT-ÖSSZEÁLLÍTÁSA EGY KÖNYVBEN! ÜGYFÉLSZOLGÁLATI IRODÁNK AJANLATA! Lapszemle a hétköznapokliól Ara: 690 Ft Helyből a Legjobb > * k h á »

Next

/
Oldalképek
Tartalom