Heves Megyei Hírlap, 2009. november (20. évfolyam, 256-280. szám)
2009-11-02 / 256. szám
14 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. NOVEMBER 2., HÉTFŐ- OLVASÓINK ÍRTAK Hazavárták a bolykiakat találkozó Együtt Mátraderecskén egy ősi család leszármazottai Remek volt a hangulat Mátraderecskén. A bolyki vadragu és a hamisítatlan palócleves után vidám mulatozásba kezdtek a nagy család tagjai. Szépkorúak színvonalas Ki mit tud?-ja a városházán A városi szintű Idősek Ki mit tud?-ja vetélkedőjének immáron tizenegyedik alkalommal adott helyet a városháza díszterme. E nemes versengésen a Családsegítő Intézet gondozási központjainak klubtagjai, az Idősek Berva- völgyi Otthona és a Heves Megyei Önkormányzat Idősek Otthona lakói mérték össze tudásukat. A negyvenkét produkció számos meglepetést tartogatott a közönség és a zsűri számára. Vers, próza, szóló ének, kórus, színjáték kategóriában neveztek a versenyzők, akik között szép számmal voltak kilencven év felettiek is. Az előadott művek gyakorlása, memorizálása és előadása nem kis teljesítmény egy bizonyos kor eltelte után, ezért mindenképpen értékelendő mindaz, amit nyújtottak az idősek. A felnémeti lakodalmas mellett a vetélkedő üde színfoltja volt a Nyugdíjasház Gondozási Központ énekbetétekkel tarkított színielőadása, amelyhez hasonlót még nem adtak elő ilyen program keretében. Október az idősek hónapja. Ennek jegyében került sor erre a megmérettetésre is. A program megrendezését több adományozó is támogatta, így a versenyzők mindegyike értékes jutalommal térhetett haza. Köszönet az önzetlen felajánlásokért! A zsűri elnöke a díjátadás során méltatta az idősek érdemeit és értékeit, biztatva őket. ■ (név és cím a szerkőben) Felejthetetlen és értékes volt a vidám műsor Ezúton szeretnénk megköszönni Simon Zsókának és barátainak - Pál Györgynek és Horváth Gábornak - azt a felejthetetlen énekes-zenés műsort, melyet néhány napja a Lajosvárosi Gondozási Központ Idősek Klubjában adtak elő. Köszönet jár az előadóknak, mert egy kis időre elfeledtették lakóinkkal a betegséget, a magányt, és vidámságot loptak a megfáradt arcokra. Kívánunk nekik sok-sok örömöt az életben. ■ (A Lajosvárosi Idősek Klubjának tagjai és dolgozói) Ha a Bolykiak összejönnek, egyre többen lesznek. Ezt bizonyítja legalábbis az utolsó nagy családi összejövetel Mátraderecskén. Évek óta élt az igény a Bolykiak körében, hogy szervezzék meg a közös találkozójukat, ismerjék meg egymást, adják át egymásnak azokat az információkat, amelyeket őseikről tudnak. 2006-ban került erre először sor, Egerben. Bolyki János és István, recski származású testvérek összefogtak a mátraderecskei Bolykiakkal, Istvánnal, Balázs- zsal, Péterrel, és egy szombaton az egri várban, majd Jánosék egyre híresebb pincészetében összegyűltek. Maguk is meglepődtek, milyen sokan hallották meg a hívó szót, és milyen csodás érzés volt együtt lenni azokkal, akik valahogyan rokonai egymásnak. 2007-ben az ősi fészek, Bolyok látta vendégül a nagycsaládot. Bolyoksasvárt, az Árpád-kori települést ma már nem találni meg a térképeken, Ózd magába szippantotta. Bolyky Tamás is innen indult egykoron katonáival az egri várba, hogy segítségére legyen Dobónak és Ferdinánd királynak. Ő volt az első tiszt, akit a gyaur török nyila eltalált és halt hősi halált. És elkövetkezett 2009. október harmadika. Mátraderecske Bolyki nevű lakóinak száma a hivatalos iratok szerint mindössze 60 fő, de amikor a szervezők hozzáláttak idén nyáron a mátraderecskei Bolykiak összeírásához, kiderült: az eredeti lakosok legalább 70 százaléka kötődik ehhez a családhoz. Innentől kezdve ez már a település ügye is volt, amit Zám Ferenc polgármester az első perctől kezdve felvállalt, és nagy segítséget nyújtott a találkozó lebonyolításában. A Bolykiakat a faluban ragadványnevekkel különböztetik meg, ezek a következők: Csat, Bunyó, Ignác, Peca, Dobic, valamint Gazda. A távol élők sem hagyták cserben a falut. Már márciustól megkezdődött a szervezés, a feladatok elosztása. Az előkészületeket megbeszélendő, a polgármesteri hivatal tanácstermében zajlott egy összejövetel, amelyben a derecskéi Bolykiak elosztották egymás között a munkát. Mivel az előzetes jelentkezések alapján biztos volt, hogy 200 fő fölötti lesz a vendégek száma, nagyon fontos, hogy helyt tudjunk állni. Összeírtuk, ki miben tud segíteni. Az igazi izgalom az utolsó hétre csúcsosodott ki. Ekkor már mindenki tette a dolgát, minden ment olajozottan, úgy, mint egy igazi családban. A faluban is sokan tudtak az eseményről, hisz a családok tagjaiért felajánlott szentmisére mások is készültek. Szombaton reggel majdnem mínuszban, de ragyogó napsütésben megindult a munka. Szabó Zsolt - több országos hírű étterem egykori és jelenlegi főszakácsa - katlanban főzött: Bolyki vadragut és palóclevest. A vendégek délelőtt 9 óra után lassan megérkeztek. Volt, aki csak Recskről, volt, aki Sopronból, de Párizsból és Tornáról is idetaláltak. Az ünnepélyes megnyitó és szentmise után, gondolva arra, hogy az utódok se feledjék el ezt a napot, egy vörös tölgyfát ültettünk el a Hősök kertjében. Az emléktáblába Veres László helyi fafaragó mester belevéste a család híres címerét. A vendégeknek nem sok idejük maradt a Faluház, a Népművészeti Ház és a Mofetta megtekintésére, illetve kipróbálására, mert következett az ebéd. Délután végre szóhoz jutottak azok, akik komolyan kutatnak ennek az ősi magyar családnak a történelme után. Sokan most vettek részt először a Bolykiak Hazaváró Napján, így meglepődve hallották, milyen messze nyúlnak vissza a gyökerei, milyen erő rejtőzik ebben a nagy családban. A sor most a fiatalokon van, az örökség továbbvitele, a kapcsolatok megerősítése a feladatuk. A Bolyki családok képviselői döntöttek a folytatásról is. Két év múlva Rozsnyón találkozunk újra. A komoly dolgok után jött az ének, a zene, a tánc. A búcsúzás alkalmával jólesett hallani a dicsérő szavakat, hogy nem gondolták volna, hogy Mátraderecskén Ilyen jó, családias légkörű találkozót tudunk szervezni. ■ Bolykiné Szabó Marianna ■ A Bolykiakat a faluban ragadványnevekkel különböztetik meg egymástól. A vasutasok sztrájkja nem az utasokért folyik vélemény A MÁV-dolgozók családtagjainak ingyenes vonatjegyét is ideje lenne megszüntetni Egyre többet hallani a MÁV-vo- nalak megszüntetéséről, illetve önkormányzati fenntartásúvá tételéről. Ezzel párhuzamosan a Volán vállalatok működésének racionalizálásáról is. Az igaz, hogy tenni kell valamit, hiszen nem tartható fenn a mai állapot - minden állampolgár (csecsemő, nyugdíjas is) évente 33 ezer forintot áll a költségvetésen keresztül az állami támogatás miatt. Ma 400 ezer utasra jut 33.700 MÁV-dolgozó - amint egy országos napilap írja -, ami azt jelenti: egy vasutasra tizenkét utas jut. (Természetesen a létszámba tartozók részt vesznek a vasútvonalak fenntartásában éppúgy, mint az állomások működtetésében, a karbantartási munkálatokban.) Ha figyelembe vesszük, hogy a MÁV-dolgozók családtagjai - az említett cikk szerint 270-340 ezren vannak - is ingyen utazhatnak, akkor a fizető utasok száma szinte elenyésző. Ezen tényleg változtatni kell! Egyszer a támogatás konkréttá tételével, ami felvetődött már. Az ingyen utazók regisztrációs jegyet váltanának, természetesen kifizetve a jegy előállítási költségét, ami bizonyára nem lenne több 10-20 forintnál. Itt a 65 év felettiekre gondolok, mivel véleményem szerint a MÁV-dolgozók családtagjainak ingyenes utazását meg kellene szüntetni, éppúgy, ahogy a fegyveres testületek tagjainak korkedvezményes nyugdíját is. A kormány új ötlettel állt elő, hogy a helyi - kistérségi - vezetésre bízná a szárnyvonalakra vonatkozó igényeket, illetve annak működtetését. E terv szerint az Eger-Füzesabony szárnyvonal állami fenntartású pályatest lenne, de helyi igény szerint kialakított menetrenddel, s persze fenntartással. Úgy gondolom, hogy ebben az esetben ezt a vonalat sok megállóval, HÉV-szerűen kellene működtetni Füzesabony-Felnémet között. Be lehetne építeni a most készülő állomási projektbe, így állami és uniós-támogatást is igénybe vehetnénk. Ezzel a megoldással munkahelyek menthetők meg, mivel a MÁV-dolgozókat átvenné a HÉV- et üzemeltető társaság. A kialakított megállóhelyekhez csatlakozhatna Felnémet-Felsőtár- kány, Felnémet-Berva, Tiha- mér-Ostoros-Noszvaj buszjárat, akár kombinált bérlettel is. Maklár-Nagytályán, Andornak- tályán helyi járatok működhetnének akár magánvállalkozás keretében is. A megszorítás kapcsán újra előtérbe került a „gördülő sztrájk” folytatásának lehetősége. A probléma az, hogy az akció nem az utasok érdekében zajlik, hanem a közel 33 ezer vasúti dolgozó miatt. Az igazsághoz tartozik, nem sztrájkoltak a bányász, a kohász, a kereskedő stb. állásvesztése miatt. Most ők következnek, mivel a társadalom már nem képes eltartani őket. A megtakarított több milliárd forintot pedig inkább az oktatásba kellene befektetni, mivel ott biztosan megtérül, s a jövőben az ország gazdasági erejét, GDP- jét növelné. ■ Újvári Zoltán, Eger (cím a szerkőben) ■ Véleményem szerint a MAV-dolgo- zók családtagjainak ingyenes utazását meg kellene szüntetni. K Az embereken a fásultság, a félelemérzet uralkodik ma Napjainkban szinte az egész világon katasztrofális helyzet van, így nálunk is. Itt azonban az anyagi-gazdasági ellehetetlenülésen túl az egész társadalom egyre mélyülő válsága dominál, és ha ezt meg nem állítjuk, ez nemzeti megnyomorodásunk- hoz fog vezetni. A társadalmi és politikai bajok egymást generálják. A mindennapi életben lassacskán teljesen elszigetelődünk egymástól. A járókelők alig szentelnek figyelmet egymásra, nem is igen köszönnek egymásnak. A másik ember gondja-baja senkit nem érdekel. Nem elsősorban a gazdasági gondok a le- hangolóbbak, hanem az emberi arculat eltorzulása. Ennek a rehabilitációja a legfontosabb. Ha pedig nem ébredünk rá az emberség elvesztésének tudatára, hamarosan késő lesz. Mindenképpen és minél sürgősebben szükséges lenne ma egy olyan társadalmi szervezet létrehozása, amely a beláthatatlan további züllést megállítja, és az emberi méltóságot, a morális egyensúlyt helyreállítja. Máris késő! Az embereken a fásultság, sokszor az indokolatlan félelemérzés, az érdektelenség lett úrrá. A kormányzás súlyosan kritizálható gyakorlata is meghonosodni látszik. Maradéktalanul előkészületeket kellene tennünk egy olyan intézmény felállítására, amely megjelöli a kilábalás útját, módozatait. ■ Olyan intézmény kellene, amely megjelöli a kilábalás útját, módozatait. Egy tekintélyes intézményt kellene létrehozni, amely szakít a zsarolással, és megszabadít azoktól a kényszerpályáktól, linkségektől, amelyben élünk, és amelyeket sajnos társainktól is elvárunk olykor-olykor. A mi nemzedékünk már közelébe került a nemzet megsemmisülésének. Ideje, hogy megszabaduljunk a ránk kénysze- rített szánalmas divatoktól, a szolgai megalkuvástól. Nemzeti elkötelezettségünket igenis meg kell őriznünk, ezt feladni árulás lenne. Megalkuvás lenne egy olyasféle vélekedés elfogadása, hogy „hát ilyen a világ!”. ■ Dr. Tóth Ferenc 56-os Szövetség Heves Megyei és Egri Szervezet társelnöke Csak névvel és címmel érkező írásokat várunk Örvendetes, hogy változaüanul sok levelet, észrevételt kapunk a lapunkban megjelent írások kapcsán. Felhívjuk levelezőink figyelmét, hogy lehetőleg röviden, max. egy gépelt oldal terjedelemben fogalmazzák meg gondolataikat. Az írásokat szükség esetén rövidítve és szerkesztett formában tesszük közzé. A közölt levelek tartalmával szerkesztőségünk nem feltétlenül ért egyet, azokért felelősséget nem vállal. Csak a teljes névvel, címmel ellátott írásokat jelentetjük meg. Továbbra is várjuk írásaikat szerkesztőségünk címére: Eger, Trinitárius út 1. szám. A borítékra írják rá: Pf. 23. ■ i i
