Heves Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-06 / 234. szám

A NAP TEMAJA HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 6., KEDD évforduló Százhatvan éve végezték ki a honvéd tábornokokat. Haynaunak megkötötték a kezét, nem írhatott alá halálos ítéletet, mégis parancsba adta a végrehajtást. I. Miklós cár a fiát küldte Ferenc Józsefhez, hogy mellőzzék a vérengzést. TIZENHÁROM TÖRVÉNYTELEN FEIVESZTÉS Megannyi szenvedés és ha­lál jelképes végpontja az aradi vár melletti obeliszk. Tizenhárom honvéd tábor­nok emlékét őrzi, ám a csu­pasz kő mit sem érne, ha százak, ezrek nem zarándo­kolnának a tövébe 160 esz­tendeje minden október 6- án, a nemzeti gyász napján. László Erzsébet A szabadságharc bukása után nem 13 halálos ítélet született, ha­nem 712 (ám ennél lényegesen nagyobb volt az ítélet nélkül fel­koncoltak száma), közülük 111-et végrehajtottak, 601-nek kegyel­met adott Haynau, a bécsi kor­mány teljhatalmú megbízottja. Haynau mellett a másik ke- gyetlenkedő, Felix Schwarzen­berg kormányfő - szabad idejé­ben, kedvtelésből kórházakban hullákat boncolt — így szólt, amikor a kegyelmi kérvények az osztrák kormányhoz érkeztek: „Jó, jó, csak előbb egy kicsit akasztunk”. Haynau sem mutat­kozott kíméletesebbnek: „A gazt gyökerestül kell kiirtani.” Radetzky lovassági tábornok osztotta e véleményeket: „A fő­kolomposoknak lógni kell.” Bécsben tervet készítettek a megtorlásra. Nagyjából 700 em­bert akartak a halálba küldeni. Létrehoztak 18 rendkívüli kato­nai hadbíróságot 90 osztrák bí­róval. A bíróságok összeállítása az osztrák törvények szerint is ellentmondásos volt. Hiányzott az ügyész, a védő, a bíró emelt vádat, ő látta el a képviseletet is. A bíróságok sorozatszerűen gyártották a leszámolás doku­mentumait az 1849. augusztus 13-ai világosi fegyverletételtől kezdve. A vérengzés alapja az volt, hogy 1848. október 3-án fel­oszlatták a magyar parlamentet, és az ezt követő cselekményeket lázadásnak tekintették az oszt­rák kormány ellen. Október ó-át nem véletlenül je­lölték meg a tizenhárom tábor­nok kivégzésének napjául. A bé­csi felkelők egy évvel korábban akasztották fel Theodor Baillet de Latour osztrák hadügyminisz­tert, így esett a viszontválasz napja 1849. október 6-ára. Az augusztus 22-ei gyulai le- fegyverezés után a honvéd tábor­nokokat külön szekereken, siet­ve Aradra vitték. Először Haynau lakására érkeztek, ahol egy hadbíró feljegyezte a tizen­hármak adatait. A tisztek meg­egyeztek, a bíróság előtt azt vallják, hogy kötelezték őket felesküdni az új magyar alkotmányra. A védeke- . zést nem fogadták el. j Hóhért sem volt [ könnyű találni. Végül Aradra rendelték Boti Ferenc brünni szárma­zású ítélet-végrehajtót. Haynau augusz­tus 25-én utasí- f tást kapott a miniszterta­nácstól, hogy csínján bán­jon a halálos ítéletekkel. A főbűnösök halálos ítéletét terjessze fel a hadügyminisztéri­umhoz, onnan a császárhoz. Ehe­lyett a táborszernagy azonnal utasította Ernst hadbírót, hogy kezdje meg a kihallgatásokat, s gyorsan hozza meg az ítéleteket. A törvénytelen ítéleteket. Még ezen a napon kihallgatták Kiss Ernőt. Másnap Aulichot, Damja- nichot, Dessewffyt, Gáspár And­rás ezredest, a császár fiatalkori lovaglótanárát, Knézichet, Lati­nért, Lázárt, Leiningent, Lenkeyt, Nagysándor Józsefet, Poelten- berget, Schweidelt es Törököt. A vád ellenük katonai lázadás és felségsértés volt. A peres iratokat a kivégzési javaslatokkal felter­jesztették Haynaunak. A halálos ítéleteket október 2-án írta alá Haynau, akkor, amikor ehhez már nem volt joga. Másnap I a hadbíróság közölte, hogy a halálos ítéleteket ó-án pe­dig végrehajtják. Ez időre pedig már leállí­tották a kivégzéseket. I. Mik­lós orosz cár a fiát küldte Ferenc Józsefhez, hogy a mellőzzék a halálos íté­o leteket, és tárgyalja­nak, hiszen már kivív­ták Európa felháboro­dását. Ám ez sem segí­tett. Október 6-ára fel­állították az akasztófá­kat (egy építkezés­ről kértek köl- l csőn egyszerű ; épületfákat, horogfákat). Előbb négy tá­bornokot lő­fegyverrel vé­geztek ki, a töb­bieket pedig fel­akasztották. Százhatvan éve mély gyászba bo­rult a sza­badsághar­cát vesztett Magyaror­szág. Határtalan vérengzés A határtalan vérengzés áldo­zata lett báró Perényi Zsig- moncL, a felsőház elnöke, ebbé­li tisztsége miatt Megölték Szacsvay Imrét, a képviselőhöz jegyzőjét, mert 1849. április 14- én Debrecenben ő vezette és ír­ta alá a trónfosztást kimondó jegyzőkönyvet Mint a vadálla­tot, úgy üldözték és fogták el Csemyus Manó pénzügymi­niszteri tanácsos, mert ő is alá­írta a jegyzőkönyvet, majd rá­kenték, hogy a magyar hadse­reg hírszerzője volt. Haynau 38 honvédtisztet végeztetett ki bírósági ítélet nélkül A törté­nészek ma sem tudják ponto­san, hány kivégzésnél maradt el az ítélet, és hány embert öl­tek meg „csak úgy”. Augusztus 28-án agyonlőtték Kazimierz Rulikowskit, aki Gyulán rabos­kodott. Orosz tisztként 15 legé­nyével átállt a magyar oldalra, ezért büntetésül Nagyváradra vitték, a cári hadbíróság halál­ra ítélte és valamennyiüket ki­végezte. Október 8-án Budapes­ten megölték Gonzeczky Já­nost, a mezőhegyesi Ménesbir­tok tábori lelkészét. Az osztrák méneskari tisztek tettek ellene terhelő vallomást, mert kihir­dette az április 14ei trónfosz­tást. Ugyanekkor, ugyanezért végeztek Mansbarth Antal, Mé­száros Dávid, Streit Miklós plé­bánossal és Rázga Pál evangé­likus lelkésszel Három evan­gélikus püspököt, Hauber Má­tét, Páth Mihályt és a békés­csabai Szeberényi Jánost be­börtönözték, mert világi dolgo­kat csináltak. Összeállításunk elkészítésé­hez a szabadkígyósi Hankó József amatőr helytörténész nyújtott segítséget. Egy kalácsba rejtett tőrrel akart végezni magával „Meg lesz velem elégedve, kegyelmes úr" - nyugtatta a hóhér Damjanich Jánost az aradi börtönben gróf Batthyány Lajos minisz­terelnököt is halálra ítélték, bár hiányzott az ok, ő ugyanis október 3-a után már nem volt kormányfő. Azzal a váddal börtönözték be, hogy ő okozta a forradalmi cselekményeket. Batthyányval kötéllel akartak végezni, ám a kivégzés előtt a felesége egy kalácsba rejtett tőrt csempészett be hozzá a cellájába. Nem akart bitang ként lógni, ezért elhatározta, •i - * hogy felvágja az erét. Nyakon szúrta magát, rengeteg vért vesztett, de nem halt meg. Ok­tóber 6-án kora reggel kivezet­ték a vár elé (ahol ma az örök­mécses áll). A volt kormányfő térdre rogyott a gyengeségtől, ám annyi ereje még volt, hogy ő maga vezényelte a fegyveres kivégzőket. Haynau később a kivégző parancsnok szemére vetette, hogy miért nem köté­len lógatták fel Batthyányi. A nagy vérveszteségtől térdre rogyott kivégzői előtt Batthyány Lajos. LICHTENSTEIN HERCEGE jó barát­ja volt Dessewffy Arisztidnek. Megígérte, kegyelmet kér a tá­bornok számára. Dessewffy Lázár Vilmossal jelent meg a hadbíróság előtt. Kiderült, Haynauhoz eljutott a kérés, de ő csak annyit válaszolt: Mi úgy kegyelmezünk, hogy golyó által haljon! Kiss Ernőt és Schweidelt is így végezték ki. Először a golyó általi halálra ítélteket vitték ki a börtönből. A vársánc tövébe állították, be­kötötték a szemüket, majd le­térdepeltették őket. A kivégzést irányító Josef Tichy őrnagy kardsuhintására eldördültek a fegyverek. A 29 éves Leiningen búcsúle­velet írt börtöncellájában. Ép­pen ezt vetette papírra: „Most hallottam, hogy négy társunk golyó által kimúlt”. Tovább nem jutott, mert utolsó útjára szólították. Amikor Bott hóhérhez odalépett a súlyos beteg, 150 kilós Dam­janich, megszólította: „Aztán ügyesen járjon el velünk szem­ben!” Bott emígy válaszolt: „Meg lesz velem elégedve, ke­gyelmes úr. ” (Csausz Lajos, Bé­kés vármegye tisztiorvosa még Gyulán, augusztus 23-án bizo­nyítványt írt Damjanich beteg­ségéről. A tábornok törött lábá­ról úgy vélekedett, hogy „foko­zott gyulladás és a bőséges gennykiválasztás miatt a testi nyugalomra mindennél inkább szüksége van...”Ezután ültet­ték Damjanichot szekérre, s vitték Aradra.) Cseh katonák­ból állítottak négyszöget a vesz­tőhelyen. Az egyik hadbíró fel­olvasta az ítéletet, mire a bör­tönfőnök háromszor kiáltotta: „Kegyelem, kegyelem, kegye­lem!” Tichy rendíthetetlen volt: „Istennél a kegyelem!”, majd parancsot adott Botinak a ki­végzésre. A birkózó nyakú Poeltenbergnek kétszer ragadta meg a fejét a hóhér, mert el& szőr nem tudta eltörni a nyak­Távolabbról sokan végignézték, miként kínozták halálra a tábornokokat. csigolyáját. Az idős Török Ig­nác sírógörcsöt kapott. A bitó­hoz állították, ám abban a pil­lanatban infarktust kapott és meghalt. Holtában is felakasz­tották. Leiningen a cseh kato­nákhoz szólt, hogy nem igaz a vád ellene a hadifoglyok kivég­zéséről. Damjanich rákiáltott: „Hagyd, Károly, ezek úgysem értik!” Damjanich lesújtó sza­vakat intézett Tichyhez, akivel korábban egy ezredben szolgál­tak: „Mit értél el? A nemzet hó­hérja lettél!” Tichy azonnal el­rendelte Damjanich akasztá­sát, aki Bottot is megfegyelmez­te: „Ne bántsd a szakállam, ar­ra kényes vagyok!” Utolsó sza­vai pedig így hangzottak: „Éljen a haza és drága Emíliám!” Bott szabályosan megfojtotta a tá­bornokot, mert nem bírta eltör­ni a nyakát. Az utolsóként bitó alá induló Vécsey már senkitől nem tudott elbúcsúzni. Odalé­pett Damjanich-hoz, akivel még Szolnoknál összeveszett, mind­két kezét megcsókolta, és bo­csánatot kért tőle.

Next

/
Oldalképek
Tartalom