Heves Megyei Hírlap, 2009. október (20. évfolyam, 230-255. szám)

2009-10-07 / 235. szám - 2009-10-08 / 236. szám

4 PF. 2 3 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK- OLVASÓINK ÍRTAK Mélyütés a borvidéknek vélemény Sok borász örül a botránynak, pedig ezzel csak ártanak A közvéleményt élénken foglalkoztató borhamisítási botránynak nemcsak a környékbeli borászok, hanem a termelők is szenvedő alanyaivá váltak Igaz történet az önzetlenségről, avagy vannak még csodák Igaz történetet szeretnék megír­ni, amely velem esett meg. A tör­ténet a segítségnyújtásról szól. Mai világunkban, amikor az emberek egoisták, s nem szíve­sen segítenek embertársaikon, nem ügyelünk oda a másikra, kü­lönösen jóleső érzés tölt el, ami­kor az ellenkezőjét tapasztalom. Hónapokkal ezelőtt elromlott az automata mosógépem. Kez­detben kézzel mostam, de a ba­rátnőm a segítségemre sietett, és kaptam tőle egy forgótárcsás mosógépet, aminek nagyon örül­tem, hiszen megkönnyítette a munkámat, de a centrifuga hiá­nyát kézzel pótoltam. ■ Szavakkal nehéz kifejez­ni az örömömet, most mégis megpróbálom. Tavasszal egy szülőtréningen vettem részt, itt találkoztam a tré­ninget vezető tanárnővel, Kovács Krisztinával. A tréningek alkal­mával egy alkalommal szóba ke­rült, hogy a modern gépek meny­nyire megkönnyítik az emberek munkáját, életét. Szóba került, hogy nekem is sokkal nehezebb a munka, s hogy milyen jó lenne legalább egy centrifuga. Krisztina felajánlotta, hogy megkérdezi az ismerőseit, hogy tudnának-e nekem felajánlani ajándékba egy centrifugát. A következő találkozás alkal­mával szomorúan mondta, hogy nem sikerült szerezni. Láttam raj­ta, hogy bántja a dolog. Néhány hét elteltével egy napon a laká­somra érkezett egy automata mo­sógép, melyet Krisztina küldött ajándékba, ami óriási meglepe­tés volt számomra. Szinte csak dadogni tudtam, s csak annyit mondani, hogy kö­szönöm szépen. Számomra ez a nap mindig pi­ros betűs nap lesz a jövőben. Sza­vakkal nehéz kifejezni az örömö­met, most mégis megpróbálom. Krisztina számára természe­tes, hogy odafigyel az embertár­saira, s ha tud, segítő kezet nyújt. Itt szeretném megemlíteni, hogy a mosógépet Sipos Péterné aján­lotta fel, a javíttatást pedig a Whirpool Magyarország Kft. vé­gezte, Kozik István (Füzesabony) közreműködésével. E sorokon keresztül szeretném nekik még egyszer megköszönni, hogy segítettek rajtam. ■ Bereczkiné Palotás Éva, Eger Tisztelt Szerkesztőség! Bányai Róbert vagyok, és a Vin- cze Béla borászattal kapcsolatos hírekre, lejárató hadjáratra vonat­kozóan szeretném személyes vé­leményemet megosztani Önökkel és olvasóikkal. Többen megbélyegezhetnek azzal, hogy elfogult vagyok Vin- cze Bélával kapcsolatban, hisz az elmúlt évtizedekben többéves ba­rátságot és munkakapcsolatot is magunkénak tudhatunk. A veze­tésem alatt álló vállalkozásokban borait előszeretettel és szívesen ajánlottuk, kínáltuk vendégeink­nek. Ezen túlmenően kilenc al­kalommal együtt kínáltuk étele­inket és Béla borait a „Bikavér­ünnep” rendezvénysorozaton. Vincze Béla (saját bevallása szerint is) valóban elkövetett egy óriási hibát: nevét adta egy általa nem kellőképpen ismert borhoz! Nem győződött meg arról, hogy a benyújtott minta összetevői mit tartalmaznak. Nagyot hibázott, veszélybe sodorva saját, általa fel­épített életművét és nevét, mely az ő cégére. Hogy valójában mi történt, bizonyára sosem tudjuk meg, de úgy vélem, hogy az elle­ne indított lejárató kampány mi­att legalább annyi szégyenkeznivalónk van, mint a tényleges botrány miatt. Ahogyan olvastam a nyilatkozatokat az újságban, nagyon felháborított, és ez késztetett írásra. Még nem tudjuk, hogy is mi történt ponto­san, de már egy élet alatt felépí­tett munkát, egy kiváló szakem­bert, egy egri ikont, egy húzóne­vet meg akarunk fosztani min­denétől, amit elért és amiről az élete szólt. Vincze Béla több évtizedes munkásságát nem lehet vitatni, hisz azért Franciaországban bor­versenyen többször arany-, ezüst-, bronzérmet nyerni nem kis dolog. Az „Év Borászának" lenni szintén nem protekció, is­meretség kérdése. Lényeges az is, hogy Eger ismertségéhez nagymértékben hozzájárult, jó hírét vitte városunknak, bora­inknak, a kulturált borfogyasz­tást ösztönözte. Idegenforgalmi att­rakciónak számí­tott a pincéjében elfogyasztott és szakszerűen kom­mentált borkóstoló. Neve volt, és általa Egernek is! A borászok most mind (tiszte­let a kivételnek) szövetkeznek ellene, mindenki mossa kezeit, elhatárolódik tőle. Nem arról van szó, hogy a Vincze Béla név eltüntetésével mindenki ugrik egyet a képzeletbeli ranglétrán? Sokan ennek bizonyára nagyon örülnek, a baj csak az, hogy ez­zel nem csak Vincze Béla, ha­nem Eger és környéke is hatal­mas pofont kap! A szenzáció nem ez, hanem az lett volna, hogyha egy emberként kiáll mellette a borászszakma, ha nem is mint ember, hanem mint egy kiváló borász mellett, meg­várják az ügy lezárását, és utána döntenek, utána nyilatkoznak. A bizonyítékok úgyis magukkal vonzzák majd a büntetést. De ez nem az Önök dolga, kedves bo­rásztársak, a büntetés az más­honnan fog érkezni. Az ügy pi­kantériájához tartozik, hogy tu­domásom van olyan borászatról, akit a csőd széléről a vendéglátó szakma mentett meg. Demján úr szavaival élve - ha nem is mind­annyian, de - nagyon sokan szé- gyellhetik magukat! A pofont ezúttal nem csak Vincze Bélának, nem csak a Bi­kavérnek, hanem a borvidéknek és sajnos Egernek adták. Ezen minden szőlésznek, borásznak érdemes elgondolkodni. Tisztelettel: Bányai Róbert Mesefesztivál: ezen a délelöttön egy emberi világba csöppentünk Ezen a délelöttön egy emberi világba csöppentünk. Furfangos, csavaros eszű szé­kely emberek közé, akik méltó­ságukat megtartva juttatták ér­vényre igazukat. Tették ezt hu­morral és bölcsességgel, bátor­sággal és kitartással. No nem a történelmi időket idézem, ked­ves Olvasó, ne higgye! Szeptember 26-án, szombaton Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett Mesefesztivált a Pásztorvölgyi Ál­talános Iskola. A ráhangolódás­ról a tiszta értékek, a hagyomány erejével Somfai Tiborné, Elvira néni gondoskodott. A színre került mesék - elme­sélve vagy eljátszva - igazi kikap­csolódást jelentettek felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt. ■ A mesék megjelenítése tapasztalatokkal gazda­gítja a csemetéket. A számítógép és a televízió nem válhat társává a gyerme­keknek. Hasznos a képességek fejlesztésében, üzenetek továb­bításában, az ismeretszerzésben - de a gyermeki lét többet kíván. A mesék megjelenítése, átélé­se tapasztalatokkal gazdagítja a csemetéket, segít közösségben megélni a jót, s a kevésbé jót is. Közben pedig alkalmazkodik, nevet, bosszankodik a gyermek, de nem magányosan, hanem a társaival együtt. Folyamatos visszajelzést kap, tükörbe néz, a személyisége fejlődik. Néhány közösségben még csak egy korosztályba sem tartoznak a kis csepűrágók. No és? Annál jobb. Ez számomra azokat a nagy­családokat idézi, ahol egymástól oly sokat tanultak elődeink. Gyermekeink a mesékbe ka­paszkodva talán könnyebben megélik a jelent. De térjünk vissza a Mesefesz­tiválhoz! A produkció színre ke­rüléséig hosszú az út: sok tanu­lásra, kitartásra, koncentrációra és egymásra figyelésre van szükség. Készülnek a díszletek, a jelmezek, sorra érkeznek az újabb és újabb ötletek. Gazdag, színes világ ez. Őrizzük meg, nagy kincs! Minden résztvevő nevében kö­szönjük a szervezőknek a lehető­séget, hogy egy kicsit színezhet­tünk a szürke hétköznapokon. »Név és cím a szerkesztőségben ■ Vincze Béla több évtizedes mun- kásságát nem lehet vitatni A híres pákozd-sukorói ütközet emléke ma is él múltidéző Források szerint Heves mezővárosi önkéntesek is részt vettek Jellasics üldözésében 1848. szeptember 11-én valóra vált Jellasics horvát bánnak az a fenyegetése, hogy bevonul Ma­gyarországra és fegyveres hata­lommal teremt rendet úgy, ahogy a bécsi kormánykörök óhajtják. A Drávától délre összegyűjtött sere­ge jóval meghaladta a 40 ezer főt. A támadásban kezdetben 18 zász­lóalj, hét század báni huszár, há­rom osztály vasas, két osztály könnyű lovas és nyolc üteg tüzér­ség vett részt. A magyar kormány nem akadályozhatta meg Jella­sics betörését, mert vele szemben Teleki Ádám tábornok alatt csak hatezer főnyi sereg volt a Dráva mellett, és mert ezek az erők kardcsapás nélkül Keszthelyen és Székesfehérváron át Velencé­ig meghátráltak. Ez kínos inge­rültséget keltett, és arra kény­szerítette a kormányt, hogy a seb­tében keze ügyébe akadó min­denrendű katonai alakulatot Tele­ki seregéhez irányítsa. A fővezérletet István főherceg nádor vette át, aki még egy utol­só kísérletet tett a békés meg­egyezésre. Amikor azonban ez nem sikerült, elhagyta a tábort és Bécsbe utazott. Távozása után a magyar erők feletti vezérletet Móga János altábornagy vette át. Az erősítések beérkezése után a magyar sereg ereje huszonegy- ezer főre szaporodott. Ez az erő a Velencei-tótól nyugatra és Pá- kozdtól északra három csoport­ban vonult fel. Az ütközet előtt a magyar kormány is megkísérelte a békés megegyezést, de fárado­zása kudarccal végződött. Jella­sics szeptember 29-én három osz­lopban indította meg támadását. Vele szemben magyar zászlóal­jak, önkéntesek, nemzetőrök és huszárok keményen tartották magukat, a Pátka északi szélén lévő magyar lovasság pedig fel­fogta annak az ellenséges lovas osztagnak a támadását, amely a mieink jobb oldalába akart ronta­ni. Középen a magyar ütegek el­hallgattatták Jellasics ágyúit, és amikor az ellenséges gyalogság és lovasság rohamra indult, a ma­gyar tüzérek az ellenséges’lovas­ságot annyira összelőtték, hogy több sikertelen roham után el­vesztette bátorságát és meghát­rált. Ennélfogva az ellenséges gyalogság sem jutott előre. Ezzel véget ért a pákozd-suko­rói ütközet, és Jellasics Székesfe­hérvár felé visszahúzódott. Az üt­közetben magyar részről különö­sen kitűntek a tolnai nemzetőrök, Ivánka őrnagy önkéntesei, az el­ső honvédzászlóalj, a borsodi ön­kéntesek, de mindenekelőtt a ü- atal honvédtüzérség, amely kitar­tásával, dicséretes nyugodtságá­val és szabatos tüzelésével döntő tényezője volt a sikernek. Jella­sics feladta a további küzdelmet, előbb háromnapi fegyverszüne­tet kötött, majd nyugat felé hátrál­ni kezdett. Hátrálásának oka ab­ban is rejlett, hogy az időközben Székesfehérvárig előnyomult tar­talékseregét nem tudta magához vonni, csatlakozását pedig azok a magyar népfelkelők és csapatok akadályozták meg, amelyek Zala, Somogy és Tolna vármegyékben már gyülekeztek. A szeptember 29-én Pestre indított 450 Heves mezővárosi és Sáros megyei ön­kéntest az éj folyamán más csa­patokkal együtt Szász János őr­nagy vezetésével Ercsibe rendel­ték. A zászlóalj később csatlako­zott a Jellasicsot üldöző sereghez. Valószínűleg ide kerültek a többi Heves mezővárosi önkéntesek is. Jellasics serege Móron, Kisbéren, Győrön és Magyaróváron át taka­rodott ki az országból. ■ Vörös Dezső, Heves Példaértékű volt a hivatali ügyintézés A minap jártam az Egri Körzeti Földhivatalban. Ügyem intézése igen sürgős volt, egy igen régi irat másolatára volt szükségem. Bár nem volt ügyfélfogadási nap, a földhivatal munkatársai ennek ellenére is készséggel fogadtak, segítettek. A kért ügyiratot a pin­cei irattárban felkutatták és per­ceken belül szolgáltatták, 200 azaz kettőszáz forint díjért. Kö­szönettel tartozom a földhivatal vezetőjének és munkatársainak munkájukért, mivel ezen segítő, szolgálatkész és gyors ügyinté­zésüket már nem első ízben ta­pasztaltam. További munkájukhoz sok si­kert, kitartást kívánok. ■ Pallagi Miklós i * r

Next

/
Oldalképek
Tartalom