Heves Megyei Hírlap, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
2009-08-21 / 195. szám
4 HORIZONT HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. AUGUSZTUS 21., PÉNTEK A Hortobágy volt egykor a magyar gulág kitelepítettek találkozója Tiszafüreden és környékén három évet dolgoztak fel hat napban A hortobágyi tanyákra kitelepítettek 2003 óta minden évben találkoznak egymással. Náluk hitelesebb tanúja nincs a kommunizmus rémtetteinek. „Tisztelet az áldozatoknak, megvetés az elkövetőknek!” — e felirat áll a Hortobágyon az egyik .emléktáblán. Leghíresebb pusztánk nem csupán ki- lenclyukú hídjáról, szürkegulyáiról és betyárcsárdáiról lett még ismertebb. Mészáros Géza Történelmünk legelhallgatot- tabb korszakáról ma már emlékezhetünk, ha még mindig nem tanítják elégségesen és hitelesen az iskolákban. Az elmúlt héten - 2003 óta minden évben - Tiszafüreden és környékén rendezték meg a Kitelepítettek Találkozóját: „3 év 6 napban, avagy az elfeledett hortobágyi gulág” címmel a Tisza-tó fővárosa adott otthont az emléksorozatnak. A városháza parkjában elhelyezett emléktáblánál kezdődött és Kócsújfalun, a Kápolna-alap | melletti téren fejeződött be a hat- g napos rendezvény. Miközben az J egykori kitelepítettek és rokona- | ik, barátok és a magyar történe- 2 lem sötét korszaka — a kommunizmus pokla - után érdeklődők helyszínbejárásokon, filmvetítéseken, kiállításokon és előadásokon keresztül elevenítették fel az 1950 és 1953 között a hortobágyi kényszermunkatáborokban történt borzalmakat. A rendszerváltásig a még élő tanúk nem beszéltek, nem beszélhettek, és a „szigorúan titkos” levéltári anyagok 1995-ig a történészek elől el voltak zárva. W. Balassa Zsuzsanna, egykori hortobágyi fiatal így számolt be az általa kutatott eseményekről: „1950-1953-ig több hullámban történt a családok elhurcolása Hortobágyra, amit a korabeli hivatalos iratok „kitelepítésnek” neveztek. Pontosabban fedné azonban a valóságot az internálás vagy a deportálás kifejezés, mellyel létrehozták - egy teljesen titkosan kezelt akció révén - akkori belügyminisztériumi szó- használattal a „Hortobágyi Zárt Táborok” rendszerét. Az első tömeges elhurcolási hullám 1950. június 22-éről 23-ára virradó éjszaka történt, s a déli határ menti falvakat sújtotta. A legnagyobb titoktartás és szervezettség volt jellemző a műveletre, melyet az ÁVH irányított központilag. A családok kevés holmit összepakolva szekerekkel indultak a legközelebbi gyűjtőhelyig, ahol az állomáson marhavagon-szerel- vény várta őket. A lezárt vagonban másfél napos utazás után a Hortobágyot átszelő vasútvonal valamely állomásán kirakodták, s gyalogosan vagy szekerekkel szállították a családokat az újonnan létesített táborokba. Egy-egy tábor valamelyik hortobágyi állami gazdasághoz tartozott, annak egyik tanyaközpontja a pusztaságban, juhhodály vagy marhaistálló. Közelében rendőrőrs, melybe egy őrsparancsnok vezetésével 8-10 tagú fegyveres csapatot telepítettek az átlag 500-600, de esetenként 1000 fős táborok őrizetére. A külvilágtól elzárva éltek itt, levél, csomag kivételes, megvonható kedvezménynek számított, látogatót fogadni nem lehetett. Az ország népe nem tudott róluk, a megfélemlített falvak népe hallgatott. Három éven keresztül a tizenkét felállított táborban közel tízezren fordultak meg az 1953-as augusztusi szabadon bocsájtásig.” — Állandóan éheztünk. Nyáron megaszalódtunk, télen megfagytunk - szólaltattuk meg a tiszafüredi konferencián a most 80 esztendős Báldy Bélát. Őt és A hortobágyi kitelepítés listájára bárki felkerülhetett, elég volt egy gazdag porta, egy szép városi lakás, vagy egy személyes ellenség. A cél azonban világos volt: elsősorban a paraszti és városi középosztály likvidálása és a társadalom megfélemlítése. A kommunizmusnak a pártvezetés irányítácsaládját még az elsők között, Mohácsról szállították a magyar gulágra. - Édesapám levente volt, majd a háború után kereskedése lett. jó eszű ember volt, s ez volt a bűne. A Borzasra kerültünk, s abból éltünk, amit magunknak megtermeltünk. Emlékszem minden rettenetre, a verésekre és az öngyilkosságokra, s arra is, amikor a téli fagyban az anyák a testükön melegítették fel a hóban kimosott pelenkákat. Az a legszomorúbb, és valószínűleg azért hallgatnak még rólunk, kitelepítettekről, mert a felelősök és leszármazottaik még köztünk élnek - véli a hortobása alatt álló, az agyukat úgymond kihasználatlanul hagyó munkásokra volt szüksége. A magyarországi határsáv falvai esetében a szegényebb paraszti réteget is nagy számban érintette a kitelepítés. A városi volt középosztály közé gyári munkások is kerültek szép számmal. gyi „Szibériát” fiatalon megjárt Báldy Béla. Az első, nem határsávból érkező csoportot a hatvani vasutasasszonyok és gyermekeik képezték. 1950. június 19-én az újhatvani Szent István plébánia előtt tömegmegmozdulásra került sor. A ferences szerzetesek elhurcolása elleni, ÁVH által kiprovokált tüntetés után kegyetlen csapást mértek az újhatvani vasutas-lakótelepre. Akkor 33 családot hurcoltak el - a férfiakat Recskre, a feleségeket és gyermekeket pedig a hortobágyi Borzasra és Kónyatanyára. Zsá- kai Piroskát és rokonait is ekkor száműzték a hortobágyi Kónyatanyára: — „Sztálin nevében, roham!”. Ezzel estek az újhatvaniakra az ávósok, és ennek volt a következménye a kitelepítés. A déli határ menti falvakból elsőként érkezők voltak a Tito-béren- cek, mi, néhány héttel utánuk jövők pedig a klerikális reakciósok. De minden Osztályellenséget hasonló jelzőkkel bélyegeztek meg. Lett légyen az egykori grófkisasszony, színész, tanár vagy pap. Akárcsak a „Te rongyos élet" című filmben. Én 8, az öcsém 3 éves volt. Apám vasutas hivatalnok volt, értette a dolgát, ezért el kellett mozdítani a helyéről. A kommunizmus lefejezte az országot. Internált és deportált okos parasztot, azaz kulákot és értelmiséget. Megnyomorította a papságot, és besúgókká változtatta az ország lakosságát. Minden társadalmi réteg ellenség volt. Még saját maguktól is féltek. De beszéljünk Hortobágyról. A Kónya-tanyán mi, gyerekek akár jól is érezhettük volna magunkat, ha anyáink meg nem szakadnak a munkában, s nem sírják át az egész napot. így aztán játék helyett mi is beálltunk a sorba. Azt tudom, hogy az fájt a felnőtteknek a legjobban, hogy nem tud mirólunk odahaza senki, s mi sem tudhattunk az otthon maradottakról semmit. Az egész életemet arra áldoztam, hogy minden kitelepí- tettet rehabilitáljanak, és minden bűnöst felelősségre vonjanak. Csakhogy, ahogy tapasztalom, a jelenkor politikai elitje erre nem hajlandó. Azért nem, mert mi tudjuk, hogy kik vagy kiknek a szüleik verték le a körmeinket, s aláztak porig bennünket — beszélt életéről Piroska.- Én a ferences rendi bebör- tönzöttek miatt és a ferences barátokkal való bűnrészességgel alaptalanul megvádolt kitelepítettek miatt vagyok itt - válaszolta érdeklődésünkre a rendi öltözetben megjelenő Hidász Ferenc. — Jómagam csak 49 éves vagyok, de tanítottak, s temettem is olyan társaimat, akiket bebörtönzött az akkori rendszer - mondta Ferenc barát. A Cúnról elhurcolt Géczi Dezső a Lenin-tanyán, a Kunmadarasról rabosított Kenyeres Imre a Borsós-pusztán volt gyermekkorában „elszállásolva”. Utóbbi kezdeményezte a tiszafüredi városháza előtti emléktábla felállítását. Ők és több százan szüléikért, rokonaikért, önnön magukért és internált társaikért látogatnak el évek óta a Kitelepítettek Találkozójára. A kitelepítések számokban _______ K ezdete: 1950. június 23. Összesen 451 településről deportáltak. Hortobágyi táborok száma: 12_______ Ö sszesen 7282 embert hurcoltak el. Közülük 300-an a táborokban haltak meg. Összesen 2524 család szabadult ki végül 1953-ban.________________ F ORRÁS: ÚJ NÉPLAP-GYŰJTÉS A deportáltak társadalmi összetétele Ingyenes, érettségi utáni képzések AGRiA TiszK Színvonalas oktatás az egri partnerintézményekben Az Agria Tiszk Kft partnerintézményei közül az egri Wigner Jenő Műszaki, Informatikai Középiskola és Kollégium is indít államilag finanszírozott képzéseket. Jelenleg még az automatikai műszerész szakmára várják az érettségivel rendelkező jelentkezőket. A kétéves, emelt szintű szakképesítést nyújtó oktatásra személyesen lehet beiratkozni, augusztus 25-én kedden, az iskola aulájában. A cím Eger, Rákóczi út 2. Az intézmény felnőttképzést, szakképző tanfolyamokat is indít, melyek költségtérítésesek A választható szakmák: gépi forgácsoló, (1600 órás, 800 000 Ft.) CNC-forgácsoló, (450 órás, 250 000 Ft. Figyelem! Ennek feltétele, hogy a jelentkező gépészeti előképzettséggel és gyakorlattal rendelkezzen!) hegesztő, (550 órás, 290 000 Ft, csak egy eljárás választható.) Kis teljesítményű kazán fűtője, (400 óra, 180 000 Ft.), számítástechnikai szoftver üzemeltetője (450 órás, 181 000 Ft). Levelező tagozatos, költségtérítéses képzések (2 éves): Gépgyártás-technológiai technikus (kétéves, félévenként 100 000 Ft, jelentkezési feltétel érettségi) A képzések megfelelő számú jelentkező esetén 2009. szeptember 15-e után indulnak. Részletfizetés minden esetben megoldható. A képzések országosan elismertek, színvonalasak, mindegyik OKJ-s, államilag elismert. Érdeklődni lehet: Takács Dániel felnőttképzési felelősnél. ▲ Hatékony, korszerű, a munkaerő-piac igényekre rugalmasan reagálni képes szakképzési rendszer létrehozása Egerben A projekt azonosító száma: TÁMOP-2.2.3-07/2-2F-2008-0022 i Most kedvezménnyel rendelheti meg PR hirdetését a Heves Megyei Hírlapban. Újságírónk megírja vállalkozásának bemutatását, ami 1/8,1/4,1/2 vagy akár egész oldalon jelenhet meg lapunkban. Mindez az Ön által választott időpontban, hihetetlenül alacsony áron. További részletekről érdeklődjön a 36/513-627 es telefonszámon. k í
