Heves Megyei Hírlap, 2009. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

2009-06-29 / 150. szám

39. JÚNIUS 29., HÉTFŐ - HEVES MEGYEI HÍRLAP 5 jsengőfrász, kitelepítés, obeliszk lúLTiDÉző Mikófalván 31 családot fogadtak be a kuláknak nyilvánított emberek EGER, BÉLAPÁTFALVA ÉS KÖRZETE lytatás az 1. oldalról szont ez a budai lakás különö- n kívánatos lehetett valakinek, háború utáni Budapest lakásín- ggel küzdött. Rákosi Mátyás - evezzük így - „jobbkezeinek” ídig otthon kellett, rendes kör­téken. A kutatások eredményei 't igazolják, hogy a családok zö- lét az I., II. és XII. kerületből té­phették ki, az „úrinegyedből”. Ha vagyonnal nem is rendel- ezett Andrea édesapja, volt gyéb „bűne”. Ügyvédként felka­rt néhány börtönbe jutott em­ert, akik szálkaként szúrták a atalom birtokosainak szemét, áadásként a Haidekker név is osszul csengett. Sodronygyáras- ént emlegették őket, holott a csa­ld egy távoli ágának volt egyko- on, 1951-ben már „természete- en” államosított üzeme.- Amikor apikám átvette a ki- elepítésünkről szóló cédulát, tel­esen összeomlott - folytatja visz- izaemlékezését Andrea. - Mami- tám tartotta benne a lelket. Tele- bnunk nem volt, engem tettek neg a szüleim hírvivőnek. Sza- adtam, hogy aki csak teheti, jöj- ön segíteni: okosan összeállítani i motyót, aminek az ismeretien helyen hasznát vehetjük. Éjszaka háromkor indult el ve­lük a teherautó a rendező pálya­udvarra. Lemeszelt ablakú kupé­ba kellett felszáll- niuk. Nem láthat­ták, merre megy velük a vonat.- Attól féltünk, hogy Szibériába visznek bennün­ket - említi az asszony. - Sokan voltunk a vonaton, s csak az idő­seknek és a gyerekeknek jutott ülőhely. Emlékszem, a csomag­tartóról leesett valakinek a vaslá­basa, mamikám sípcsontjára. Po­kolian fájt szegénynek. A hosszú úton egy 83 éves bácsi rosszul lett. Mikor beértünk egy állomás­ra, egy ló év körüli fiú kitörte a WC-ablakot, azon mászott ki, hogy segítséget hozzon neki. Ezért az őrök úgy megverték a fi­út, hogy alig élt. A bácsit Egerben vitték le a vonatról. Egy hét múl­va értesültünk róla: meghalt. Mónosbélig szállította a vonat a kitelepítetteket. Ott lovas és ök­rös szekérrel kellett rájuk várni­uk a Mikófalván kuláknak minő­sített embereknek, majdani szál­lásadóiknak. ■ A lakásukban fe­lejtették az albu­mukat, egyetlen fényképük se ma­radt a múltból.- A kutatásokból megtudtam - mondja Andrea -, hogy Heves megyében rengeteg kitelepített volt, majdnem ezer család, 39 te­lepülésen. Olyan helyeket keres­tek, ahol nincs üzem, hadd kín­lódjanak a munkanélküliséggel. Édesapa útkaparó munkás lett. Volt, aki Egercse- hibe járt át a bányá­ba, mások Bélapát­falván dolgozhattak a kőfejtőben.- Amikor megérkeztünk Mikó- falvára, a számunkra kijelölt por­tára, ott állt Kovács barna Ferenc (a ragadványnevet kisbetűvel ír­ják) és a felesége, Erzsi néni. A kisunokájuk pici baba volt, pen- delyben. Palóc tájszólással be­széltek, a pesti fülünk nem is ér­tette a beszédjüket. A konyhából nyíló szobájukat kaptuk meg. Mamikám, hogy ne zavarja a há­ziakat, az ámbitusban főzött, még télen is, petrofor főzővei. Nem volt villany, petróleumlámpával vilá­gítottunk. Bizalmatlanok voltunk mindenkivel, nem tudhattuk, hogy ki a tégla. Időbe telt, míg az összekény- szerített emberek megszokták egymást, s olyan kapcsolat ala­kult ki közöttük, ami elkísérte őket a sírig.- Sztálin halála után, miután Nagy Imre hatalomra került, 1953. augusztus 23-án jöhettünk el Mikófalváról. Budapestre nem költözhettünk vissza, csak a fő­város 60 kilométeres körzetén kí­vülre. Enyingre mentünk, ott be­fogadott bennünket egy rokon, amíg nem kaptunk albérletet. A Kovács családdal sokáig tartottuk a kapcsolatot. Amikor az eskü­vőmre készültem, Erzsi néni be­pakolt a hátyijába, és hozott ne­künk mindent, amit csak tudott. Amikor édesapám 1980-ban meghalt, eljöttek a temetésére. Mikófalvától a kétkezi munka szeretetét, becsületét kaptam, és a népi kultúrát, a népzenét. Isten­be vetett hittel és reménnyel éltek az emberek. Ez adott erőt mind­annyiunknak. Édesapja soha nem lehetett már ügyvéd, adminisztrátorként dolgozott. 1956-ban kerültek visz- sza Pestre. Mivel semmijük nem volt, nagynénikhez költöztek, mindhárman külön, és a későbbi­ekben sem nyílt mód, hogy a há­zastársak egy fedél alatt éljenek. Kovács Albinné, Ildikó kétéves volt, amikor a kitelepítettek meg­Az obeliszk-állítás gondolata és üzenete eredetileg márványtáblát sze­rettek volna felszerelni Mikó­falván egy épületre. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége ki­telepítési szekciójától kapták meg a névsort, 16 család nevével Haidekker Andrea a Heves Megyei Levéltárban ér­deklődött, de az ügyiratok titko- sítottak. A mikófatviak segítsé­gével szedték össze a teljes lis­tát. Obeliszket emeltettek, s azon nemcsak a befogadók, hanem a falu kérésére a kitele­pítettek neve, s ez olvasható: „A kommunista diktatúra által 1951 -1953 között jog- és tulajdonvesztést elszenve­dett, Mikófalvára kitele­pített 31 budapesti csa­lád állította hálából az Isten gondviselésé­ért a befogadó fa­lura emlékezve. ” Ez az első közté­ri emlékoszlop az országban, amely a kitele­pítettek és a befogadó­ik emlékét őrzi. érkeztek nagyapja mikófalvi há­zába. Érthetően nincsenek sze­mélyes emlékei, de sok mindent hallott a családjától. Két napot kaptak, hogy ürítse­nek ki két szobát a négyszobás házukban. Két család került hoz­zájuk, a posztógyáros Fellner Erneszt a feleségével és gyereké­vel, valamint egy katonatiszt fele­sége, Ungár Győzőné a fiával. A férjet Recskre vitték, tolókocsival vihették haza évekkel később. Ungárék örök szívfájdalma volt, hogy a lakásukban felejtették az albumukat, egyetlen fényképük sem maradt meg a múltból. Ildikó nagyapjának több mint 30 hold földje volt, ezért nyilvání­tották kuláknak. Pedig a föld rendkívül sovány, kemény munkával művelték meg, és azért gyarapodtak, mert dolgo­sak voltak. Kovács tucsu Endre 26 éves volt 1951-ben, amikor betelepí­tették hozzájuk Kiss János detektívet a családjával.- Annyira szegények voltak, hogy még dun­nájuk se volt, mi adtunk nekik - említi Endre bácsi. - Nagyon rendes emberek voltak. Ma sem tudom, miért telepítették ki őket. ■ N.Z. ■E3HEOH Egy igazi szabad szombat, sok vidám programmal szarvaskő Az Állomáskerti Szabadidőparkban szomba­ton 9 órakor indul a faluke­rülő túraverseny. Ekkor kez­dődik a főzőverseny is, majd 12 órától a játékos múltidéző vetélkedő, a 6-próba. A ha­gyományőrző csoportok mű­sorát 14.30-tól láthatja a kö­zönség, majd 16 órától ope­rett-slágerek szórakoztatják az egybegyűlteket. A Par- mette zenekar 18 órától, az Ismerős Arcok együttes 20 órától ad koncertet. A táncos mulatság kifulladásig tart. Aszociális helyzetről és a gyermekvédelemről szilvásvárad Holnap 13 órától tartja soron következő ülését a képviselő-testület. Áttekintik a község szociális helyzetét, értékelik a gyer­mekjóléti és gyermekvédel­mi feladatok ellátását. Be­számolót hallhatnak az egy­begyűltek a védőnői szolgá­lat tevékenységéről, a Gon­dozási Központ működésé­ről, valamint a sportegyesü­let helyzetéről is. Csendes szemlélődés: szép tárgyak és képek Bélapátfalva A Gesztenyés Kiállítóházban az egri Dobó István Vármúzeum és az ön- kormányzat együttműködé­sének köszönhetően öt tárló­ban több mint félszáz ke- ménycserép-edényt nézhet nek meg a látogatók. Az elő­térben a Vidróczki fotókör munkái kaptak helyet, a Szabó Zoltán-teremben pe­dig 18 akvarellkép tekinthe­tő meg a festőművész hagya­tékából. A kiállítás ingyene­sen látogatható hétfő kivéte­lével naponta 10-től 17 óráig. Körzeti oldalaink heti menetrendje ► HÉTFŐ EGER KEDD PÉTERVÁSÁRA SZERDA HEVES, KISKÖRE CSÜTÖRTÖK FÜZESABONY PÉNTEK GYÖNGYÖS SZOMBAT HATVAN, LŐRINCI Az oldalt írta: Négyessy Zita Fotó: Ötvös Imre Tel.: 36/513-622 e-mail: zita.negyessy(o axelspringer.hu Tempósan halad az építkezés fejlesztés Szépülnek a falvak oktatási intézményei Szilvásváradon a tervnek megfe­lelően jó ütemben halad az isko­la- és óvodafejlesztés. Az épüle­tek bővítésére, korszerűsítésére 265 millió forintos támogatást nyert sikeres pályázatával az ön- kormányzat. Az iskolához kapcsolódó nyak­tag - amely a régi és az új épü­letet kapcsolja össze - a napok­ban kerül tető alá. Az öreg épü­letben zajlanak az átalakítások, a nyílászárócserék és a gépésze­ti munkálatok. A nagyvisnyói óvodai tagin- ! tézményben is hamarosan elké- I szül az új csoportszoba. A szil- | vásváradi óvoda felújításához 1 pedig majd július közepén kez- Az eső sem zavarta a munkát. Míg zuhogott, az épületen belül dolgoztak. denek hozzá a kivitelezők. ■ EZT IRTA EGYKOR A Ilii Uj tó születik Szalók határában A községtől északra, a Lakó­völgy 161,5 hektáros területén 40,7 millió forintos beruházás­sal 3,5 köbméteres hasznos tér­fogatú új víztárolót létesítenek Egerszalók mellett. Mint Simon Lajos, a megyei tanács osztály­vezető-helyettese elmondotta, a mesterséges tó kialakításával 2000 hektáros, növénytermesz­tésre alkalmas terület öntözését kívánják megoldani. Ugyanak­kor módot adnak a külterjes hal­gazdálkodás megteremtésére is, ami évente mintegy 110 ezer fo­rintos bevételt biztosíthatna, s nem utolsósorban pedig a víz üdülési, sportolási célokra törté­nő hasznosítására. A terület ki­sajátítási költségeit, illetve to­vábbi 13 millió forintos össze­get a megyei tanács vállalta. A terveket már az Országos Vízügyi Hivatal is jóváhagyta, így előreláthatóan még az idén hozzákezdenek a megvalósítá­sukhoz. Jelentős a vállalkozás: 565 méter hosszúságú, 6 méter koronaszélességű lesz a völgy­záró homogén fóldgát, amely­nek építésénél csupán agyag­ból 135 ezer köbméternyit hasz­nálnak majd, hogy biztosítsák a tároló átlagosan 3,5, legmé­lyebb pontján pedig 6,7 méte­res vízmagasságát. Ugyanek­kor ürítők, bukós árapasztók épülnek, gátőrtelepet létesíte­nek árvízvédelmi szertárral, az országutat bekötőúttal kötik össze. Áthelyezik az elektro­mos távvezetékeket, valamint új távvezetékeket is építenek, hírközlő-összeköttetést terem­tenek többi között a bátort hidrometerológiai állomással. A munkák során megmoz­gatnak 200 ezer köbméternyi földet, 500 méter hosszúságú szakaszon agyaggal bélelik a patakmedret, felhasználnak több mint 17 ezer köbméter ho­mokos kavicsot, s kétezer-hat- száz tonnánál nagyobb mennyi­ségű betont is beépítenek a lé­tesítményekbe. (1978. szeptember 8.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom