Heves Megyei Hírlap, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
2009-05-16 / 114. szám
FÓKUSZBAN HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. MÁJUS 16., SZOMBAT kórház Elfojtott indulatok után megszólalnak a „hospionnak” bélyegzett jelenlegi dolgozók, véleményük szerint akár kiszámíthatatlan háborúskodás is kezdődhet az egri intézményben ■■ J f AMI TÖRTÉNT, AZ A BETEGEKNEK ART Közkatonák vagyunk, de hősi halottak nem szeretnénk lenni - hangsúlyozzák az egri kórház jelenlegi szakdolgozói, akik szerint egyes kórházvédők rossz hírét keltik az intézménynek. Munkatársainktól Bajban lennénk, ha hirtelen meg kellene mondanunk, az utóbbi hónapokban hányszor írtunk a Hírlap hasábjain, illetve a heol.hu internetes portálon az egri Markhot Ferenc Kórház- Rendelőintézet körüli, országosan elhíresült vitáról. A történet lényege közismert: a kórházat fenntartó Heves Megyei Közgyűlés baloldali többsége a jobboldal, az egri önkormányzat és a mára már egyesületbe tömörült kórházvédők tiltakozása ellenére a Hosplnvest Zrt. vagyonkezelésébe és működtetésébe adta az intézményt. Tudósítottunk a nemegyszer botrányos körülmények között zajló megyei önkormányzati ülésekről, a pártok, politikusok véleményéről, rendszeresen helyet adtunk közleményeiknek és a Hosplnvest álláspontjának is. Ott voltunk a kórházvédők - azaz a Hosplnvesttel szerződni nem kívánó korábbi kórházi alkalmazottak - demonstrációin, rendezvényein, sajtótájékoztatóin, a bírósági tárgyalásokon. Az üzemeltető magáncég csődvédelmi kérelme, pénzügyi válsága, az eseüeges szerződésbontás is bőséges témát szolgáltatott Van viszont több mint nyolcszáz ember, akik ez idáig nem szólaltak meg, holott minden okuk meglett volna rá. Akiket a végletekig eldurvult légkörben a távozók közül többen „hospi- onoknak" bélyegeztek, akikről némelyek ma is nyilvánosan azt állítják, hogy „halálgyárban” dolgoznak. Ők azok, akik aláírták a szerződést a Hosplnvesttel. Sosem szerepeltek egyetlen fórumon sem, nem tartottak hetente sérelmeikről sajtótájékoztatókat, nem tüntettek, csak tették a dolgukat. Megkerestük őket, s ekkor kitört belőlük az elfojtott indulat. Számos fehér köpenyes szakdolgozó, nővér, főnővér, asszisztens volt a beszélgetőpartnerünk - nevek, beosztások a szerkesztőségben, mert, állítják, a fenyegetés, a zaklatás ma sem ért véget. Elsőként arra kértünk választ, miért is maradtak az intézményben, miért bíztak a pályázat győztesének hirdetett Hosplnvestben. A feleletek szinte egybehangzóak voltak: erre a hivatásra készültek valamennyien, ezt tanulták, itt él a család, megszerették a közösséget, ahol többen már négy évtizede munkálkodnak. Sokszor egyeztettek, beszélgettek egymás között, latolgatták, hogy mi is volna a helyes döntés, és arra jutottak, hogy számukra nem az a fontos, ki adja a munkabért, hanem a választott hivatás gyakorlása. - Nem arra esküdtem fel, hogy köz- alkalmazott maradok, hanem arra, hogy feltétel nélkül segítek a rászorulóknak - fogalmazott egyikük. - Nem mentem táblával a térre tüntetni, hogy Hosp- Investet akarok, hanem munkahelyet akartam. Ez nekem nem a Hosplnvestről szól. színié egyDenangzoan monajaK: erre a mvaiasra KeszuneK valamennyien, ezt lanunaK, m ei a csaiaa, megszereneK a Közössegei... rvepunK musziracio. Véleményük szerint a betegápolás rovására ment az „aláírok, nem írok alá” huzavona. Mint minden munkahelyen, itt is voltak előzőleg, mármint a működtetői pályázat előtt súrlódások, apró összezördülések, ám az átvétel előtü hónapokban, amikor kiderült, hogy ki megy és ki nem, a helyzet már igencsak elmérgesedett. A magukat kórházvédőnek tartók közül többen közismerten „hospionnak” nevezték a maradókat. A kórház tele volt ragasztgatva szórólapokkal, plakátokkal, durva megjegyzések röpködtek, a hangulat már szinte elviselhetetlenné vált. A betegek is érezték ezt, ilyen körülmények között nem volt egyszerű gyó-gyítómunkát végezni. A „bentiek” nevében nyilatkozók úgy vélik, ami történt, igazából nem a Hospln- vestnek ártott, hanem a kiszolgáltatott betegeknek, s nekik árt ma is a rémhírkeltés. Tavaly november elsejével került a kórház a magáncég működtetésébe. Azt a napot talán egyikük sem felejti el. Korábbi kollégáik némelyike el sem hitte, hogy most valóban le kell számolnia, húzta az időt, hátha csoda történik, míg mások - szakdolgozók, orvosok - pontban éjfélkor felálltak és elmentek, mondván, lejárt a munkanapjuk. Elmondták azt is, hogy ezzel egy időben némelyek a kórház új szárnyánál gépkocsikba rakodták azokat a berendezéseket, számítógépeket, amelyek előzőleg alapítványi adományokból származtak, holott azokat az intézmény kapta, nem ez vagy az az tozók. A dolgozók pedig megkapták a megígért járandóságukat, ide értve az összes beígért plusz- juttatást, s valóban nyugodtan ünnepelhettek szűkebb és kórházi családjukkal együtt. Persze vannak továbbra is „jó szándékú” emberek, akik azt terjesztik, Egerben nincs orvos vagy szakdolgozó, elvittek a kórházból Nem arra esküdtem fel, hogy közalkal- azott maradok, hanem arra, hogy feltétel nélkül segítek a rászorulóknak. orvos személy szerint. Szavaik szerint akadt osztály, ahol a távozók nem hagytak gyógyszert, vagy számítógépen tárolt adatok tűntek el. A kórházi gyógyszertár azonnal pótolta a szükséges tablettákat, az új szakdolgozók betanítása folyamatosan zajlott, csendben tette mindenki a dolgát. Napról napra nyugodtabbá vált a helyzet, bár a telefonos fenyegetések, durva beszólások azért nem szűntek meg. Eljött a karácsony is, és abban az időben már kiegyensúlyozott munkát láthattak a betegek és a hozzátarszinte minden berendezést a Hosplnvest adósságai miatt Beszélgetőpartnereink szerint naponta akadnak érdeklődők, akik megkérdezik: valóban van-e ultrahang, CT vagy MR1 vizsgáló, mert ők azt hallották, hogy már nincs. S akkor ezeket a gépeket meg is kell mutatói... A várólisták manipulálása is érdekes jelenség: az eltelt három hónapban több mint ötszáz olyan, magát betegnek valló ember jelentkezett ultrahangos vizsgálatra, aki aztán nem jött el az adott időpontban. „Tesztelték a rendszert” a sürgősA legelső követelmény az, hogy egy kórház ne ártson a betegnek kedden, azaz május 12-én tar- dolgozta ki a modern ápolási tották az Ápolónők Világnap- elveket és az ápolónői munkát ját a brit Florence Nightingale megbecsült hivatássá emelte. (1820-1910) születésnapján. Ő Az 1850-es évek közepén, a „Az itt maradt dolgozók kellő szakértelemmel, humánummal és segítőkészséggel látják el a betegeket.” Képünk illusztráció. krími háború idején a katonai kórházak szörnyű barakkjaiban mindennap órákat töltött, s maga törődött szinte minden beteggel. Minden éjjel körbejárt és vigasztalta betegeit, így ragadt rá a lámpás hölgy név, s lámpása világszerte az ápolás jelképe lett. Komolyan tanulmányozta a különböző kórházak ápolási szokásait, és terveket dolgozott ki hatékonyabb, humánusabb módszerekre. 1853-ban a Hospital for Invalid Gentlewomen főfelügyelőjének nevezik ki, ahol megvalósítja elképzeléseit, ezek közül a szerinte legfontosabbat: „Furcsának tűnhet ezt kijelenteni, de a legelső követelmény egy kórház iránt az, hogy ne ártson a betegnek. ” ségi betegellátó osztályon is a „képzelt betegek”, akik miatt az igazán rászorulók várakozni voltak kénytelenek. A kórházvédők szeretik azt is hangoztatni, hogy az egri kórházban olyan betegségekben halnak meg, amelyeket már az 1900-as évek elején is biztonsággal gyógyítottak, ezért „ők a haldoklók helyett kiáltanak”. A dolgozók állítják: ez egetverő ostobaság. Sajnos tudomásul kell venni, hogy minden kórházban azért bekövetkeznek halálesetek is. Ez nem volt másként a Hosplnvest előtt sem a hevesi megyeszékhelyen. S felmerül a kérdés: olyankor hol a felelősség, mikor egy beteg az egyik magánrendelésről a másikra jár, majd mikor elfogy a pénze, akkor igénybe veszi a kórházat, de addigra olyan súlyos állapotba kerül, hogy szinte menthetetlen? Ide tartozik, hogy már az átvétel utáni első nap feljelentette valaki az intézményt, hogy nem szakemberek dolgoznak egy kiemelt területen. November elseje óta szinte mindennaposak a hatósági ellenőrzések, nem „majd indul egy ÁNTSZ-vizs- gálat”, ahogy azt a kórházvédők híresztelték legutóbb. Az ÁNTSZ-vizsgálat akkor már negyedik hete folyt. Egyébként az ANTSZ rendszeresen és folyamatosan végez vizsgálatokat minden kórházban. Ä nyilatkozók véleménye az: kiszámíthatatlan „háborúskodás” veheti kezdetét, ha a Hosplnvest esetleges csődje, az önkormányzati fenntartás valamilyen formában történő visszaállítása után visszajönnének azok, akik „kinn mocskolódnak”. Attól vajon rögtön tökéletessé válna az egri kórház? S mi lenne, ha a mostani dolgozók mondanák azt, hogy na akkor, ha „ezek” jönnek, mi megyünk? A szinte elviselhetetlen tavalyi „cirkuszt” senki sem kívánja vissza. Pár mondatban le is írták, mit gondolnak. „Az itt maradt dolgozók kellő szakértelemmel, humánummal és segítőkészséggel látják el a betegeket. Megfelelő létszámmal dolgozunk. Mindenkinek meg volt adva az esély arra, hogy maradhasson.” Példa nélkül álló jogi dilemma előtt? AZ ÁTVÉTEL ELŐTT, 2008. október 31-én 1252 fős volt a létszám az egri egészségügyi intézményben. A Hosplnvest által kínált szerződést 857-en írták alá, majd érkeztek még új kollégák például Gyöngyösről, Ózdról, de az ország más részeiről is. A jelenlegi állomány 1192 fő, úgy, hogy a konyhát és a mosodát időközben kiszervezték. Megkérdeztük dr. Benkár Józsefet, Heves megye főjegyzőjét, hogy egy esetleges szerződés- bontáskor, vagy a működtetői pályázatot érvénytelennek nyilvánító bírósági döntéskor mit jelenthet az eredeti állapot helyreállításának követelménye. Azt mondta, ez egyelőre olyan jogi dilemma, amilyenre még nem volt példa Magyar- országon. „Ugrás a sötétbe" - fogalmazott. Több értelmezés lehetséges és több szempontot is figyelembe kell venni. A kontraktus szerint - ameny- nyiben azt szerződésszegés miatt a megye mondja fel - annak megszűnésekor közalkalmazotti jogviszonyban kell továbbfoglalkoztatni a dolgozókat, de azokról van itt szó, akik a jelenlegi dolgozók. Ha a bíróság állapítja meg a szerződés érvénytelenségét, az ítéletbe azt is belefoglalhatják, hogy eredeti állapotként olyan helyzetet kell teremteni, mintha meg sem kötötték volna a szerződést. Akkor pedig ugye nem alaptalanul követelhetnék visszavételüket a Hosplnvestnek annak idején alá nem író emberek. De további kérdés, hogy ez esetben mi lesz az általuk felvett végkielégítéssel, hogyan, mikor fizetik vissza, mi lesz az abból levont adóval, járulékokkal? Egyáltalán, alapítson újra egy önkormányzati költség- vetési szervet közalkalmazottakkal a megye, vagy inkább legyen egy gazdasági társaság, esetleg több önkormányzat - Eger, Gyöngyös, Hatvan és Heves megye - részvételével? Ha ismét költség- vetési intézménnyé válik a kórház, akkor a megye nem igényelheti vissza a végkielégítések 743 millió forintos összegét az államtól, bukja az erre benyújtott, az önkormányzati tárcánál június 22-ig elbírálandó pályázatot. Ekkor pedig jó sansz van arra, hogy bedől az egész megyei büdzsé... A helyzet finoman szólva sem egyszerű. I