Heves Megyei Hírlap, 2009. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
2009-04-22 / 94. szám
2 HEVES MEGYEI HÍRLAP - 2009. ÁPRILIS 22., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP Újra, immár végleg kizárták a Fideszből Csáki Zsigmondot „Főnök, kérek egy nap szabit!" új közmunka Szemmel is jól látható az új program tudatformáló hatása Átányban A szervezet Heves megyei elnökségének határozata nyomán tegnap újra, immár véglegesen kizárta tagjai sorából Csáki Zsigmondot, Heves polgármesterét a Fidesz országos választmányának vezetése. A megyei testület indoklása az volt, hogy a hevesi önkormányzat egy magáncégnek adta át működtetésre a délhevesi város rendelőintézetét, holott ez ellenkezik az országos választmány állásfoglalásával. A megyei pártgrémium, mint megírtuk, már tavaly júliusban határozott Csáki kizárásáról, ám azt a procedúrát eljárásjogi hibák miatt meg kellett ismételni az érintettnek a párt etikai bizottságához benyújtott fellebbezése után. Az újabb döntés is a tagságtól való megfosztás volt. Az indokolás szerint Csáki Zsig- mond hiteltelenné tette a Fidesznek az egészségügy önkormányzati kézben tartását célzó törekvését. Épp azzal, hogy míg a Heves Megyei Közgyűlés Polgári Frakciójának hangadójaként síkraszállt a megyei kórház Hosplnvestnek történő vagyonkezelésbe adása ellen, addig az általa vezetett önkormányzat pályázatot írt ki a hevesi rendelő- intézet működtetésére. Csáki Zsigmond egyetlen médiumnak sem kívánta kommentálni a végső döntést. ■ Polgármesterek és jegyzők szombati pecája Szombaton a megye önkormányzati dolgozóinak, polgármestereinek rendeznek horgászversenyt és egész napos kikapcsolódást a kiskörei MOHOSZ Tiszai versenypályán (Erőmű fölötti partszakasz). A jelentkezők reggel fél 8-ig regisztrálhatnak, 9-ig etethetnek, majd 12-ig várhatnak a nagy kapásra. A verseny után a kifogott halakat el lehet vinni, kivéve a méretkorlátozás vagy a faj szerinti fogási tilalom alá eső példányokat. A vendégek és családtagjaik megtekinthetik a kiskörei tájházat, hajóval kirándulhatnak a Ti- sza-tavon, megismerkedhetnek a duzzasztóművel is. ■ A húsvét utáni munkanapon egy közmunkás inkább egy nap szabadságot kért, mintsem vállalta volna, hogy a szonda el- színeződjön az előző napi locsolkodás után... Szuromi Rita Az eset Átányban történt, ahol április 1-jétől hetvenhárman álltak munkába az Út a munkához közmunkaprogram első csapataként. A dél-hevesi településen, ahol megyei viszonylatban is kiugróan magas a munkanélküliek száma, az idei esztendőben decemberig 157 embert foglalkoztatnak. Az első 90 napos turnusban hetvenhárman, s a másodikban is ugyanennyien dolgoznak napi hat órát, illetve az adminisztratív feladatokat ellátó személyzet nyolcat.- Április 16-tól egy munkaszervező is dolgozik - tájékoztatott Gönczi Mihály polgármester. - Az előkészületek azonban hatalmas erőfeszítést igényeltek. A hivatalunk apparátusa még szombaton is dolgozott. Akkora meny- nyiségű iratanyagot kezelünk, amelynek csak az aláírása legalább fél napig tart. Ráadásul sokan nem rendelkeztek adószámmal, vagy más okmányaik hiányoztak, ezeket mind pótolni kellett. Az önkormányzat egymillió forintot fordított eszközvásárlásra és ugyanennyit anyagvásárlásra, hisz;en a! szakipari brigádoknak szükségük lesz cementre, festékre és egyéb, az épületek javításához szükséges anyagokra. Több településirányító is jelezte az új közmunkaprogram indulása előtt: egy közepes válla- latnyi dolgozót kell majd foglalkoztatni. Átányban végül ezt úgy oldották meg, hogy a polgármesteri hivatal mögött kialakítottak egy irodahelyiséget, annak közvetlen szomszédságában pedig egy raktárát, amely reggelente a munkaeszközök kiadásának a helyszínéül szolgál. A faluban él annyi munkanélküli szakmunkás, hogy belőlük külön szakipari brigádokat lehetett szervezni. Közülük az egyik csapat ottjártunkkor is épp dolgozott. A község nyert egy kisbuszt is, amely nem fért be a garázsba. Ez a társaság most a garázs bejáratát nagyobbítja, és az embeA foglalkoztatottak épp a Pityókás nevű részt takarítják a Hanyi-ér partján. Ez a pici erecske okozott hatalmas belvizet 1999-ben a faluban. rek új áthidaló gerendákat tesznek a helyükre. Arra a kérdésre, hogy milyenek az elsődleges tapasztalatok, Gönczi Mihály így válaszolt:- Szemmel látható, hogy a programnak kellő tudatformáló hatása van. Érződik a munkának a becsülete, s ez abbéi is látszik, hogy az egyik dolgozó inkább egy napra szabadságot kért, semmint megkockáztatta volna, hogy az ünnep után a reggeli alkohol- szonda elszíneződjön. A munkanap ugyanis rendre azzal kezdődik, hogy mindenki megfúj egy elektromos szondát. Késni nem lehet, mint ahogy igazolatlanul távol maradni sem. Mindennek azonnal megvannak a következményei. A munkavégzést az új program során szociális alapon kell szemlélni. Az átányi polgármester úgy látja, hogy az Űt a munkába program arra kiváló lesz, hogy az embereket visszavezesse a munka világába. Mert aki itt megszokja a hat- vagy nyolcórás rendszerességet, az később a munkaerőpiacon is próbálkozhat magának állást keresni. Ugyanakkor a rendszer egy kicsit szociális alapon is működik: nem várható el a folyamatos, ütemes munkavégzés, tolerálni kell tehát azt, ha az ebben a formában dolgozók többször megállnak, pihennek, mint egy átlagos munkahelyen. Hogy mekkora is valójában a tudatformáló hatás, azt rövid sétánk alatt mi is láthattuk. Asszonyok pihentek a déli melegben, ám amikor feltűnt a falu vezetője, azonnal dolgozni kezdtek.- A rendelkezésre állási támogatás helyett, ami 28 ezer 500 forint volt, most a minimálbér, azaz a 71 ezer 500 forint időarányos részét viszik haza - folytatta a gyakorlati tapasztalatok ismertetését Gönczi Mihály. - A rendszernek azonban vannak gyenge pontjai. A legtöbben már vettek fel illetményelőleget, vagyis ezt majd az első fizetéskor vissza kell vonni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a házipénztárra aránytalanul nagy teher hárul, ahogy a hivatali dolgozók munkája is növekedett. Vagyis a mérce most már kettős: az apparátus leterheltsége nőtt, ugyanakkor a munkának érezhetően javul a becsülete. Lesz-e mindennek vajon valamilyen hatása a közbiztonságra? Fegyelmi kérdésekben is dönteni kellett az első hetekben, büntetéssel AZ ÁTÁNYBAN DOLGOZÓK eddig tíz százalékánál fordult elő valamilyen kisebb-nagyobb fegyelmi probléma - mondja Gönczi Mihály. Elsősorban a pontos munkakezdést szokták meg nehezen az emberek. Átányban kisebb csoportokba osztották a munkásokat, ennek köszönhetően nagyobb hangsúlyt kaphat az egyéni teljesítmény. Eddig nyolc esetben kellett fegyelmi eljárást lefolytatni, két esetben kizárták a személyt a közmunkából. Az egyik dolgozó ugyanis italozott, a másik pedig ugyan felvette a munkát, de a későbbiekben nem jelentkezett. Ők kikerültek a programból, vagyis az ellátás rendszeréből is. Erre a kérdésre a polgármester az idő rövidsége miatt most még nem tudott válaszolni. Az kétségtelen tény, hogy az elmúlt egy hónapban nagyobb bűncselekmény nem történt Átányban, s az is, hogy a községbelieknek javul a hangulata, hiszen a falu szemmel láthatóan szépül, s dolgozó embereket látni az utakon, a tereken, a Hanyi-ér mentén. A leglátványosabb munkákat is épp az utóbbi helyen végzik. Itt már a Pityókásnál tartanak: ge- reblyével, vasvillával szedik ki a Hanyi-ér aljnövényzetét és vágják a nádat. Ez a patakocska okozta annak idején a faluban az árvizet. Most nem csak a Hanyi- ér medrét, de a vízfolyásait, s a hozzá kapcsolódó jóléti tavat is szorgalmasan takarítják a programban résztvevő falubeliek. Lemázolták már a patak hídjának korlátját. A nyári szünetben intézmény-karbantartások következnek. A munka jó ideig kitart. Kérdőjelek azonban még most is adódnak: mint például az, hogy az áfa emelkedése mennyivel növeli meg az építőanyagok árát. Ahhoz ugyanis, hogy a falvak szépüljenek, mégiscsak az önkormányzatoknak kellett - elég mélyen - a zsebükbe nyúlniuk... Egy csipetnyi a régmúltból kiállítás Felnémeti körkép a gondozási központban Ilonka néni háromévesen, lekvárfőzés közben, 1938-ban. A megsárgult fotó mellett még további, csaknem száz képet láthat a szemlélő: libalegeltetőket 1943-ból, karon ülő csecsemőt 1917-ből, s május 1-jei felvonulókat 1955-ből. „Felnémeti körkép” címmel kiállítás nyílt Egerben, a gondozási központban, a Kovács Jakab utcában. Az Idősek klubja szervezésében a városrész múltját igyekeznek bemutatni. Saját készítésű textíliákat, ódon viseleteket, patinás használati tárgyakat | is hoztak a klubtagok az intéz- f ménybe, hogy felelevenítsék azt | a kort, amelyben a mai nyugdí- 1 jasok még gyerekek voltak. ■ A nyugdíjasok által hímzett térítők vidám színfoltjai a kiállításnak A testvérei által rabszolgának eladott József megjósolta a fáraónak, hogy Egyiptomra előbb hét bő, majd hét szűk esztendő vár, éppen ezért jó lesz tartalékolni élelmet a vészterhes időkre. Sajnos, ennek már jócskán utána vagyunk. A hét, sokaknak nem is annyira bő esztendő már mögöttünk, és ki tudja, hányszor hét szűkre kell fölkészülnünk. Megtakarítás pedig sehol. Pedig a fáraóknak és országuk népének megannyiszor jósolták, hogy készülniük kellene a vészterhesebb időkre, tartalékolni, fólébredni, de nem történt semmi. Senki se hitt a jóslatoknak, se Józsefeknek. Sőt köl- csönkenyéren folyt tovább az álom. Mindenki a másikra sandított. Amíg a hitel víg dallama andalított. A fáraók és udvartartásaik saját álmukat dédelgetÁlomország ték, egymással háborúztak, zsíros falatokkal etették a talpnya- lóikat, az udvari szállítókat, hizlalták a bürokráciát, miközben a kölcsönös függés rendszerében igyekeztek kitalálni és megédesíteni alattvalóik álmait. Csak fel ne ébredjenek. így is álmodozott volna tovább szépen az egész birodalom, mézédes korrupcióval, zsíros elszámolásokkal, évi 13. extrahónappal, míg világ a világ. Ha a ragyás királyfi a valutaalaptól föl nem ébreszti, hogy a hitel momentán elfogyott, tessenek az álmokért fizetni, fóleszmélni a válságos valóságra. Az ébredés persze lassan megy, szürke, rideg minden a ragyogó álom után. Nehezen megy bele a fejbe, hogy ha eddig igen, akkor ezután miért nem. Hová lett a színes álomkabát? Amikor azt mondták, hogy csak kívánni kell. Álmodni egy nagyot. Hát álmodtunk magunknak egy seholsincs országot. Most éberen, és nem alvajáróként kellene tudni, hogy mi felé is megyünk. Merre vezet az utunk. Hogy mi értelme is van az ébresztő áldozatoknak, miközben épp most rajzolják újra a világ térképét is? Hogy egyáltalán van-e értelme negyven évet eltölteni ebben a pusztában? Csakis akkor, ha tudjuk, hogy ez a mi hazánk, és nekünk kell kiásni belőle a magunk Kánaánját a sűrű homok alól. ■ Kovács János * t i \
